Szerző: TÓTH OLIVÉR ISTVÁN
2023.07.14.
Manapság egyre-másra szaporodnak az internettel kapcsolatos vészjósló cikkek, amelyek leginkább a tömeges adatgyűjtés magánszférára és önrendelkezésre gyakorolt hatását emelik ki: a nagy technológiai cégek többet tudnak rólunk, mint a partnerünk vagy saját magunk. A tudatküszöböt el nem érő impulzusokkal és pszichiológiai manőverekkel befolyásolják az ember viselkedését, amivel szemben az egyén alig vagy egyáltalán nem tud védekezni. Az amerikai-kanadai történész és tudományfilozófus, Justin E. H. Smith legújabb, Az internet nem az, aminek hiszed című könyve azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy rosszul azonosítottuk az internet által jelentett veszély forrását. Vagyis hiába szerezzük vissza a hatalmat személyes adataink felett, és hiába korlátozzuk a technológiai cégek képességét arra, hogy figyelemmel kísérjék az életünket, az internet valódi veszélyét ezzel korántsem semlegesítettük.
Bármennyire is fenyegető az, ahogyan a nagy techcégek hatalmat gyakorolnak életünk felett, ez a hatalom nem minőségileg más ahhoz képest, ahogyan a társadalmi környezetünk eddig is döntő befolyással bírt az életünkre. Amikor egy társadalom részeként felnövünk, szinte automatikusan átvesszük a szűkebb vagy tágabb környezetünk értékeit és gondolkodásmódját; követjük a magunk körül látott mintákat. Ez pedig alapvetően meghatározza viselkedésünket és gondolkodásunkat – mégsem állítja senki, hogy be kellene tiltani a társadalmat.
Ez Smith szerint azt mutatja, hogy a jelenleg fennálló helyzet – nem vagyunk teljesen önmagunk urai, nem tudjuk magunkat önállóan meghatározni –, nem egy olyan szerencsétlen helyzet, amibe az internet használata taszított minket, hanem egy elkerülhetetlenül fennálló állapot, amit el kell fogadnunk. Talán megválaszthatjuk, hogy a Facebook vagy a közoktatás által közvetített véleményeket vegyük-e át megkérdőjelezhetetlen igazságként, azonban a viszonyulásunk ezekhez a gondolatokhoz alapvetően nem különbözik: mindkét esetben reflektálatlanul magunkévá tett tartalmak rutinszerű alkalmazásáról beszélhetünk.
Smith szerint az internet jelentette speciális veszély nem abból fakad, ahogyan az internet és a technológiai szereplők befolyást gyakorolnak az életünkre, hanem hogy egy lényegi kognitív képességet – az odafigyelés képességét – kiszervezzük az internetnek. Kognitív feladatok kiszervezése ugyanis potenciálisan nemcsak azzal jár, hogy elveszítjük önmeghatározási képességünket – amivel soha nem is bírtunk –, hanem azzal, hogy elveszítjük önmagunkat...
