VAN-E BÁTORSÁGUNK MEGHALLANI A KRITIKÁT? EZT ÜZENI II. JÁNOS PÁL PÁPA ÉLETMŰVE A MAI MAGYAR EGYHÁZNAK

VÁLASZ ONLINE / VÉLEMÉNY
Szerző: HORTOBÁGYI C. CIRILL
2026.09.04.

Kereken harminc évvel II. János Pál pannonhalmi látogatása után nemcsak azt érdemes megkérdeznünk, mit mondott nekünk a pápa, hanem azt is, mit valósítottunk meg tanításából. A magyar egyház visszanyerte szabadságát, újjáépítette intézményeit – de vajon megtanult-e önmagára is kritikusan tekinteni? Képesek vagyunk-e meghallani a kellemetlen kérdéseket, szembenézni saját mulasztásainkkal és úgy képviselni az igazságot, hogy közben ne veszítsük el a másik embert? Ezeket a kérdéseket teszi fel a Válasz Online-nak küldött írásában Hortobágyi T. Cirill bencés szerzetes, pannonhalmi főapát.

Az igazság szeretet nélkül fegyverré válhat;

a szeretet igazság nélkül üres jóindulattá

Ezerkilencszázkilencvenhat szeptember 6-án Szent II. János Pál pápa meglátogatta a Pannonhalmi Főapátságot. A monostor alapításának ezredik évfordulóján együtt imádkozta a vesperást a bencés közösséggel, majd tanításával a bencés közösséghez, a magyar egyházhoz és – bátran mondhatjuk – az egész magyar társadalomhoz, az utánunk következő nemzedékekhez is szólt.

Sokan személyesen őrizzük annak a napnak az emlékét: a várakozást, az örömöt,
az ünnepélyességet, a Szentatya alakját és hangját. Mások fényképekről, filmfelvételekről vagy az idősebbek elbeszéléseiből ismerik a látogatást. Harminc év múltán azonban nem csupán egy jelentős történelmi eseményre akarunk emlékezni, nem egyszerűen azt kérdezzük: mi történt Pannonhalmán? Sokkal inkább ezt: mi lett abból az igéből, amelyet akkor ránk bíztak? Csupán őrizzük Szent II. János Pál látogatásának emlékét, vagy megértettük azt a küldetést is, amelyet számunkra kijelölt?

Harminc év távlatából ugyanis nemcsak azt érdemes megkérdeznünk, mit mondott nekünk az akkori pápa, hanem azt is, mit valósítottunk meg mindebből az életünkben. Könnyű a változást másoktól várni. Sokkal nehezebb feltenni a kérdést: mi magunk mit tettünk érte?

A visszanyert szabadságból több felelősség született? Megtanultunk-e úgy vitatkozni, hogy közben ne veszítsük el egymást? Van-e bátorságunk szembenézni saját mulasztásainkkal is?

Ezek a kérdések nemcsak Pannonhalmáról, nemcsak az egyházról szólnak. Nekünk, keresztényeknek azonban különösen is választ kell adnunk rájuk...

ITT OLVASHATÓ