BIRKÁS GYÖRGY: MATEKLECKE 7106. – A MATEMATIKA TANÍTÁSA

FACEBOOK
Szerző: BIRKÁS GYÖRGY
2026.07.18.

Matektanárt neveztek ki az ország oktatási stratégiájának élére. Csapodi Csaba, az ELTE Tanárképző Központ főigazgatója, a Matematikatanítási és Módszertani Központ vezetője lett a miniszteri biztos. Nem jogász, nem kommunikációs szakember, nem politikai megbízott, hanem valaki, aki azzal foglalkozik, hogyan tanul meg egy gyerek gondolkodni. Nyolc év mateklecke után, amelyekben takarómihályokról, hoffmannrózsákról, balogzoltánokról írtam, hadd előlegezzem meg: ez jó hír.

A magyar matematikaoktatásnak a háború óta két lelke van, és a kettő ritkán fér meg egy tanteremben.

Az egyik a poroszos drill. Az ötvenes években ez volt az egyeduralkodó, a tanár elmondja, a gyerek megjegyzi, begyakorolja, felmondja. Negyven egyforma feladat, negyven egyforma megoldás. Aki gyors és pontos, az jó matekos, aki kérdez, az hátráltatja az órát.

A másik lélek a hatvanas években ébredt fel. Varga Tamás indította el a komplex matematikatanítási kísérletet: a gyerek ne kész szabályokat kapjon, hanem fedezze fel a matematikát. Játékkal, eszközökkel, halmazokkal, kombinatorikával, valószínűséggel már elsőben. Ugyanebben a szellemben írta Pólya György a Gondolkodás iskoláját (1462. lecke - https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=pfbid02e8LMUeSQ4ExV1jSdJdFqvAcQTZJwC22gShtQZ6JjpNsTpbgd1LDDf212DePk2WWNl&id=100011261778267), Dienes Zoltán pedig logikai készletekkel tanított fél világot. A magyar matekdidaktika ekkor világszínvonalú volt, a Varga-módszert ma is tanítják külföldi egyetemeken.

1978-ban a kísérletből országos tanterv lett, és itt jön a tanulság, ami minden reformra érvényes. A felfedeztető tanítás tanárigényes műfaj. Ahol a tanár értette, ott csoda történt, ahol nem, ott a halmazelméletből bemagolandó jelrendszer lett, a felfedezésből mechanikus ismételgetés. A reform nem a tantervben kezdődik, hanem a tanárképzésben. Csapodi pont ezt mondja: a tanárképzésben kell átadni a problémamegoldásra, kritikai gondolkodásra, aktív részvételre építő gyakorlatot, nem elég leírni a NAT-ba.

Az érvek azóta is ugyanazok, és mindkét oldalon van igazság. A begyakorlás hívei azt mondják, rutin nélkül nincs problémamegoldás, aki a 7*8-on gondolkodik, annak nem marad kapacitása a feladatra magára. Igazuk van. A felfedeztetés hívei azt mondják, a megértés nélküli rutin az első szokatlan feladatnál összeomlik, és mellékhatásként kitermeli a matektől félő felnőttek millióit. Nekik is igazuk van. (Vannak, akik szerint nem lehet igaza mindenkinek. Nekik is igazuk van.)

A jó matekoktatás nem választ a kettő közül. Hanem a megértésre építi a rutint, nem pedig fordítva. A sorrend a lényeg.

És hogy miért kell logikus gondolkodásra nevelni már gyerekkorban? Nem azért, hogy mindenkiből matematikus legyen. Hanem mert a logika az egyetlen tantárgy, amit az ember akkor is használ, amikor nem tudja, hogy használja. Aki gyerekként megtanulta, hogy egy állítást ellenőrizni lehet, hogy a "mindig" és a "van olyan" nem ugyanaz, hogy két lépés között indoklásnak kell lennie, az felnőttként nehezebben verhető át. Hirdetéssel, csúsztatással, propagandával. Százhetven rész érvelési hiba után állítom, ezeket nem felnőttkorban kell elkezdeni felismerni.

Ráadásul olyan korban élünk, amikor a számolást elvégzi a gép, és lassan a fogalmazást is. Mi marad nekünk? Megítélni, hogy a gép jót válaszolt-e. Ehhez pedig pont az kell, amit Varga Tamás akart, Pólya tanított, és amit most Csapodi Csaba képvisel. Nem a matematika felmondása, hanem a matematika értése.

Egy matektanár írja az oktatási stratégiát. Ötven éve várunk erre a mondatra. Most az a dolga, hogy ne csak tanterv legyen belőle, hanem tanár is hozzá.

ITT OLVASHATÓ