Szerző: BORBÁS BARNA
2024.01.11.
Részletek a műsorból:
A gazdasági körülményekről 2024-ben
Bár nagyon csúnya év volt a 2023, mégsem sikerült tragikusan. Az elmúlt három év az a járvány, az újranyitás, az energiaválság, a háború, majd a zűrzavar utáni fölébredés jegyében telt, most mintha másnapos lenne a gazdaság, és ezt a másnaposságot nyögtük egész ’23-ban. Nagyon magas infláció gyorsuló lejtmenettel, elhúzódó recesszió, folyamatosan javuló külső egyensúly, közben természetesen fájdalmasan alacsony reálbérszint. 2024 egyelőre úgy indul, hogy ez folytatódik, de hál’ Istennek a hatások egyre kisebbek. Tehát most már az infláció alacsonyabb, a gazdaság visszaesése megállt, a külső egyensúlyunk helyreállt.
Arról, hogy az infláció csökkenését követi-e az árak csökkenése, például egy hétköznapi bevásárlásnál
Általában az a közgazdasági ökölszabály, hogy az árak felfelé ragadósak, vagyis nagyon ritka az, amikor az árak csökkennek. A piaci alapon meghatározott termékek árai nem nagyon szoktak csökkenni. Van pár olyan terméktípus, ahol esetleg valami olyan piaci anomália verte még följebb az árakat, amiből le lehet faragni, de a fogyasztói árszintek szintjén nagyon kevés ilyen van. […] A kormány várta, hogy az év második felében majd megélénkül a lakossági fogyasztás, mi pedig mindig mondtuk, hogy nem fog megélénkülni, mert az év elején nagyjából fix lett a bérszint, a legfeljebb a növekedésben megálló árszint összességében nem hoz olyan fogyasztói bizalomnövekedést, amitől el tudna indulni fölfele a fogyasztás. Erre az idei év elejétől van esély.
A legnagyobb ellentmondásról: gazdasági visszaesés volt magas infláció mellett, nagyobb elbocsátások, kirúgási hullám nélkül
Ez borzasztó érdekes kérdés, és nincsenek is még egészen konszenzusos válaszok, hogy miért alakult így. […] Az európai munkanélküliségi ráta például történelmi mélypontjára süllyedt, 6 százalék körül volt. Tehát nagyon alacsony. Magyarországon kicsivel 4 fölött van, ez is historikusan alacsonynak számít, picit emelkedett, de gyakorlatilag szinte semmit, miközben recessziót éltünk át de facto négy negyedévig legalább. Miért nem csökken a foglalkoztatottság, aminek az ökölszabály szerint kellett volna bekövetkeznie? Több válasz adható. Az egyik, hogy a válságos, gazdaságlassító időszak inkább a feldolgozóipart érintette, kevésbé a szolgáltatószektort, és a szolgáltatószektor munkaerőigényesebb. […] A másik ilyen magyarázat, hogy a munkaerőhiány nemcsak Magyarországra, sőt már nemcsak a régióra, hanem Európa elég jelentős részére kiterjedt, ez pedig fölértékelte a munkaerő szerepét. Létezik az a jelenség, hogy nem az első gondolata egy vállalkozónak, amikor bajba kerül, hogy a munkavállalót bocsátja el.
A Varga Mihály vs Nagy Márton miniszteri ellentétről, melyben előbbi a költségvetési fegyelmet, utóbbi a hiány elengedését képviseli
A Nagy Márton-féle vonal nyert, ez szerintem kijelenthető. Soha nem volt még talán eddig olyan, hogy a gazdaságpolitika különböző céljai és a hozzárendelhető intézmények és személyek közötti ellentmondások ilyen élesek voltak, mint ebben a krízisben. […] Ha nagyon szigorúan akarok fogalmazni, akkor 2024-ben a magyar államnak nincs érvényes gazdálkodási terve. Az egyes költségvetési sorokba beírt kiadási és bevételi tételek véletlenszerűen találkoznak a valósággal. Igazából nem is látszik tisztán az, hogy mi van a költségvetéssel; aki költségvetési előrejelzéssel próbál foglalkozni, az egyszerűen meghosszabbítja az eddigi vonalakat.
A költségvetés elengedésének okáról
A kormányzat az elmúlt időszak gazdasági bajait kicsi népszerűségvesztéssel úszta meg. Miért tudnánk egy politikust meggyőzni arról, hogy sokkal jobb lett volna, hogyha ebben az időszakban fegyelmezettebb a költségvetés, nem szórunk ki annyi pénzt, nem adósodunk el ennyire, ha egyszer azt látjuk, hogy egyébként ez szavazatokban mindvégig kifizetődő stratégia volt?
...
