2020. január 20., hétfő

RÁLÁTÁS A HALÁLRA - A MASLOW-LÉPCSŐK TETEJÉRŐL

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: MAROSÁN GYÖRGY
2020.01.17.


...A történelmi fejlődés itt Európában váltott „sebességfokozatot”. Kontinensünk – sokat idézett – megkülönböztető jellegzetességét így foglalta össze a tudós: „Európát a törvény kormányozza, Ázsiát a hagyomány vezeti, Afrikát a szeszély irányítja” (K. Linne). Az európai sikermodellt több, egymásra épülő intézmény – a törvények hatalma, a magántulajdonon alapuló gazdaság, a piac által szabályozott kereskedelem, a liberális demokrácia és az egyének szélesülő jogai – rendszere alkotta. Ennek hatására lendült neki és ívelt meredeken felfelé az európai civilizáció életgörbéje. Világunk fokozatosan biztonságosabb és kényelmesebb lett. Egyre több ember előtt nyílt meg az út felfelé. A felemelkedés „lépcsőit” a XX. században Maslow „piramismodellje” tette jól láthatóvá (Maslow, A.: A Theory of Human Motivation, 1943).

Maslow az emberi szükségletek hierarchikus rendszerét rajzolta fel. Legalul az alapvető fiziológiai szükségletek helyezkednek el, ezek fölött a biztonság szükséglete van, erre a szeretet szükséglete épül, majd az elismerés szükséglete következik, és végül legfelül – a piramis tetején – az önmegvalósítás szükséglete található. A lépcsőfokokat a gazdasági és a társadalmi fejlődés fokozatosan formálta ki. A biztonság szükségletét a letelepedés, a földművelés és az állam létrejötte elégítette ki. Az élet ekkortól vált kiszámíthatóbbá, bár a biztonság még évszázadokig törékeny volt. A társas szükségletet eredetileg a család biztosította, ám az egyén fokozatosan egyre több társulás – iskola, munkahely, gyülekezet, politikai csoport és baráti társaság – tagjává vált. Életének nélkülözhetetlen feltétele lett, hogy a közös munkába bevonják, a csoportban szerepet kapjon, a kocsmában odainvitálják, a gyülekezetben helyet szorítsanak neki. Az elismerés az egyénnek azt az elvárását fejezte ki, hogy a sokféle közösség ne csupán tagjává fogadja, de teljesítményét, személyiségének értékeit elismerve, feljebb léptesse a társadalmi hierarchiában, és magasabb státusszal, vezető pozícióval jutalmazza.

Az életgörbe gyorsan emelkedő szakasza által kínált perspektíva először a fejlett társadalmakban – mindenekelőtt az USA-ban – vált az átlagemberek számára is elérhetővé. A polgárok az „amerikai álom” bűvöletében el is kezdtek felkapaszkodni a szükségletlépcsőkön. A státuszpreferencia – belső „iránytűként” – ösztökélte az egyént: kövesse vágyait, és váljon mindenki által elismert személlyé. A Maslow-lépcsők pedig szinte mozgólépcsőként emelték az egyént mind magasabbra. Az elmúlt század fejlett társadalmaiban az egymást követő nemzedékek mindegyike jobban élt, mint szülei, fogyasztása kifinomultabb, élete pedig kellemesebb lett. A XX. század utolsó évtizedeiben azután – a biztonság növekedése, a fogyasztás bővülése és az életminőség emelkedése miatt – a társadalom többsége bebocsátást nyert a fogyasztói paradicsomba. A boldogságjavak kínálata áttekinthetetlenné szélesedett, és ez olyan várakozást alakított ki az egyénben: bármely szükséglete, bármely pillanatban kielégíthető, és ragaszkodjon is ehhez.

Az üzlet felismerve a kifinomult kényelem igényét és az elismerés leküzdhetetlen vágyát, egyre magasabb presztízsértékűnek feltüntetett márkákat kínált föl. A fogyasztó viselkedését már nem valóságos szükséglete, hanem az elismerés iránti vágya vezérelte. Azért vásárolta meg és aggatta magára a megfelelő szimbólumokkal ellátott dolgokat, mert így tekintélyes személynek látszott, aki elvárhatta az elismerést. Ám a XX. század vége felé az életfeltételek évszázados javulásának trendje váratlanul megtört. A termelékenység növekedése ellenére a jövedelem stagnálni, az egyenlőtlenség pedig újra növekedni kezdett. A fogyasztásnövekedés előidézte boldogságnövekedés fokozatosan csökkent, és a 90-es évektől a „határboldogság” gyakorlatilag nullává vált. Az üzlet sikerrel terelte el a polgár figyelmét az önmegvalósítás szintjéről, aki „letáborozott”a negyedik lépcsőfokon, és életét a fogyasztás egyre őrültebb divatjai követésének szentelte.

Ez az oka, hogy a XXI. századba érkezve – annak ellenére, hogy a fenntarthatóság a túlélés feltétele – az életgörbe mégsem simult bele a növekedés nélküli, stabil pályába, hanem „túllőtt”. Ez összeomlások és ezek kiigazításának váltakozó kríziseit vetíti elénk. Csak remény, hogy ezek csillapodásával ránk köszönt a stabilitás. Az életgörbe szakaszváltásának küszöbére érkezve ugyanis a társadalom gyökeresen felbolydult. A komfortzóna bősége és biztonsága „szétfeszítette”a – korábban végső menedéket jelentő – családot. A házasságok gyengülnek, a gyermekek elvándorolnak, és a család tagjai egyre lazábban kötődnek egymáshoz. Az individualizmus ellenállhatatlanul terjed. Az Y- és a Z-generációk a self-partnerség (Emma Watson) életstratégiáját kezdik követni. Ám az interneten őket „követő” számtalan ismerős ellenére a legtöbben mégis „társas magányban” élik életüket.

Ebben a helyzetben alapvetően új jelentést kapott az elmúlás...


FARKASHÁZY: UNGVÁRY KITŰNŐ TÖRTÉNÉSZ, DE „ELBORULT AZ AGYA”

KLUBRÁDIÓ / MEGBESZÉLJÜK...
Szerző: BOLGÁR GYÖRGY
2020.01.17.


Farkasházy Tivadar szerint Ungváry Krisztián megkerülhetetlen demokrata és kitűnő történész, de Hősök? című könyve alapján „elborult az agya”. Reméli, hogy a Budapest ostromának szerzője hamar átdolgozza az említett munkáját.

Farkasházy Tivadar terjedelmes, a megszokott hangulattól eltérő cikkben foglalkozott a Hócipőben Ungváry Krisztián Hősök? – A budapesti csata német katonai elitje című könyvével, mert szerinte nem abban a történelmi megvilágításban mutatja be őket, ahogy azt az ember ismeretei alapján igazságosnak tartaná. A Megbeszéljük adásában Farkasházy azt mondta: Ungváry Krisztián megkerülhetetlen demokrata és kitűnő történész, akinek Budapest ostroma című könyvét több nyelvre lefordították, de nem tud finomabban fogalmazni, „elborult az agya”, és szeretné, ha ez minél előbb felszívódna.

A könyv a két legnagyobb német katonai kitüntetést megkapott 123 német tisztről szól a budapesti ostromban részt vevők közül. Ungváry azt írja, az említettek közül legalább öt ember érintett a zsidóüldözésben, Farkasházy szerint mindenki, mert „ha nem lettek volna itt, nem lett volna budapesti zsidóüldözés”. Egyébként a felük SS-tiszt volt, továbbá 17 Gestapo-tiszt, ők nem kényszersorozott sváb fiúk voltak, nekik jelentkezniük kellett – tette hozzá...

TGM: SZEMPONTOK A BÖRTÖNBIZNISZHEZ

HVG ONLINE / ITTHON
Szerző: TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS
2020.01.20.


Kormányhatározattal felülbírálni bíróságot: ez államcsíny-jellegű alkotmánysértés.

Mert vajon a rab nem marad-e embertársunk? Nem marad-e polgára azon hazának, melynek törvényei őt sújtják, de csak amennyire vétkezett, midőn azokat megszegi, egyébként az ő, valamint mindenki védelmére létezvén – s nem tartozunk-e a törvények védelmét fenntartani még annak is, ki azokat megbántá?

Eötvös József: Vélemény a fogházjavítás ügyében, Pesten, 1838.

A fölvilágosodás és a reformkor idején – talán meglepő a mai sötét, barbár időkben – a legmagasabb körök és a legnagyobb elmék foglalkoztak a börtönüggyel és általában a büntetőjoggal.

II. József császár és reformköre megszüntette a kínzást 1776-ban (ehhez az alapmű későbbi miniszteréé, Joseph von Sonnenfels báróé: Über Abschaffung der Tortur, 1775, egy kurta évvel később meg is szűnt a kínvallatás, a világon először), báró Eötvös József pedig idézett, a korban igen népszerű munkájában a fogvatartás humánus körülményeinek meghonosítása mellett szállt síkra.

A társadalmi élet általános humanizálása – különösen a huszadik század fölfoghatatlan katasztrófái közben és után – általános programmá lett. (Miközben 1945 után folytatódtak a sztálini Szovjetunió rémtettei, Kelet-Európából a német nemzetiségűek millióit űzték el a nemzetközi jog tilalma ellenére, az „antifasiszta” hatalmak – Nagy-Britannia, Franciaország, Hollandia, Belgium – iszonyatos vérfürdőkkel próbálták visszaállítani gyarmatbirodalmukat Malájföldtől Kenyáig, Algériától Vietnamig, Jávától Kongóig, majd az Egyesült Államok kezdte el borzalmas, gyilkos, kudarcos ázsiai háborúit és latin-amerikai neokolonialista-militarista puccsait. A humanizálás sokáig terv maradt és képmutatás.)

De aztán a legtöbb országban megszüntették a testi fenyítést, a büntetőjog és a büntetőpolitika eltávolodott a megtorlás eszméjétől, s a helyreállítás, jóvátétel, átnevelés eszméi felé fordult. Európában és sok más helyen megszűnt a halálbüntetés. A büntetés gondolata és gyakorlata megmaradt, de a cél nem az elítéltek fizikai és lelki szenvedése, gyötrése és gyötrelme a szabadságmegvonás kínján túl, ami önmagában is szörnyű teher. Nem a fogoly emberi méltóságának megtörése, személyének a megalázása az eszköz – ez erkölcstelen dolog, s az állam erkölcstelenségre nem törekedhet – , hanem az ítélet szégyene és a fogvatartás súlya mellett a fokozatos társadalmi reintegráció, reszocializálás és nevelés, ami persze nem könnyű dolog. Mindehhez hozzájárul a büntetőpörökben a védelem jogainak megszilárdítása, a gyanúsított vagy a vádlott jogainak, az ártatlanság vélelmének komolyabban vétele.

De még általánosabban: mindazokban az intézményekben, ahol az emberek mások tekintélye alá vannak vetve (különböző mértékben) – a börtönökön, fogházakon, fegyházakon, rendőrőrsökön, fogdákon kívül itt szerepelnek az árvaházak, aggmenházak, elmegyógyintézetek, elfekvők, kórházak, iskolai bentlakások, kollégiumok, laktanyák, elszigetelt, zárt helyen történő munkavégzés, nagy csoportos fegyelmet igénylő munkahelyek, szigorú hivatali rangsorú hatóságok és hivatalok (ilyenek voltaképpen az oktatási intézmények is) stb. – a tekintély, a parancs és az engedelmesség viszonyai csak bizonyos korlátok között megengedhetők. (Például, mint láthattuk, egyre kevésbé tűrjük el hála Istennek az alárendeltekkel és függő helyzetűekkel szembeni szexuális visszaéléseket. Éppen ezért múlhatatlanul szükséges – az európai ügyészséghez való csatlakozásért küzdő, rokonszenvet és bátorítást érdemlő mozgalomhoz hasonlóan – harcolni az Isztambuli Egyezmény minél hamarosabb ratifikálásáért.)

Ezeken a helyeken – szabályozott formában – ellenőrzik a tekintély alá vetettek morális, lelki és fizikai sértetlenségét, büntetik a hatalmi visszaélést, a bántalmazást, a megalázást, biztosítják a panasztevőnek hátrányt nem okozható panaszeljárást. Az alapvető emberi jogok ilyen sajátos keretekben is kijárnak mindenkinek, és e jogok megkövetelését és betartatását szorgalmazza a humanista jogállam...

KÖRNYEZETVÉDELMI ENGEDÉLYT KAPOTT A TIBORCZTÓL SZÍJJ LÁSZLÓHOZ KERÜLT VISEGRÁDI LUXUSHOTEL

ÁTLÁTSZÓ / ORSZÁGSZERTE 
/ VISEGRÁD
Szerző: BODNÁR ZSUZSA
2020.01.20.


Rábólintott a környezetvédelmi hatóság annak a tíz éve félbehagyott luxusszállónak a befejezésére, melyet Tiborcz István cégétől vásárolt meg a Szíjj Lászlóhoz kötődő befektetési alap. Az építtető az új szálloda tájba illesztését és az egykori bányaterület rekultivációját is ígéri.

Több tulajdonosváltáson is átesett az a 2009 óta félkészen álló szálloda, melynek megépítésére most végre valóban sor kerülhet. Ahogy korábban beszámoltunk róla, a szálló építésének befejezésére még a Tiborcz Istvánhoz köthető Hotel VSGRD Kft.-vel kötött szerződést a visegrádi önkormányzat 2018-ban...

A félkész szállodát azonban 2019. február-márciusban megvásárolta a Minerva Befektetési Alapkezelő Zrt. által képviselt Minerva V50 Ingatlanfejlesztő Alap – írta meg 2019 júliusában a napi.hu. A befektetési alapok remekül alkalmasak arra, hogy háttérben maradjanak a valódi befektetők...
ITT OLVASHATÓ

NÁLUNK TALÁLKOZOTT KAP, AKI MAJDNEM PAP LETT, ÉS MIKLÓSA ERIKA, AKI MAJDNEM ATLÉTA

KLUBRÁDIÓ / VILÁGTALÁLKOZÓ
Szerző: KADARKAI ENDRE
2020.01.19.


  Valaha lelkésznek készült, de immár 16 
  éve humorral "térít" Kovács András Péter. 
  Miklósa Erika is más területről indult, de 
  sportpályáját egy sérülés törte ketté. 
  Viszont kiváló sprinter maradt: 
  Kiskunhalastól New Yorkig repítette őt a 
  nagy szerep. Az Éj Királynőjét 500-szor 
  énekelte idehaza és a nagyvilágban. Ők 
  ketten egy meglehetősen derűs órával 
  ajándékozták meg hallgatóinkat a 
  szombat délutáni Világtalálkozóban.

  Ki gondolta volna Kovács András Péterről, a 

  sikeres stand-upos humoristáról, hogy 
  kamaszkorában csendes, elmélyülő típus volt. Otthoni birodalmát pánikszobának nevezte, ahova el lehetett vonulni, ha éppen otthon feszültség volt, vagy amikor édesapja ismét a pohár után nyúlt. Csendben írta a maga kis novelláit, s közben gyakran eljárt misékre is. Már igen korán megérintette őt a spiritualitás. Ahogy szombati Világtalálkozónkban megfogalmazta: „A gimiben olyan több nyelven beszélő, 2-3 diplomás fiatal szerzetesek vettek körül bennünket, akik hatalmas tudással és lángoló, átragadó hittel rendelkeztek. Nagyon jó fejek és lazák voltak. Ez olyan példa volt nekem, hogy ha ezt lehet így is csinálni, akkor ezt én is el tudom képzelni magamnak. Ez 15 éves koromban volt. Utána viszont kicsit jobban beleláttam az egyház mechanizmusaiba, ami sajnos lángoló kamaszként kiábrándított. Másrészt jött a női nem 16-17 éves koromra, ami végleg eldöntötte a jövőmet és úgy gondoltam, hogy a családapai hivatás is van olyan nehéz, mint a szerzetesi. Barsi Balázs ciszter atya említette egyszer, hogy csak az lehet jó szerzetes, aki jó családapa is lenne, mert mindenképpen atyának kell lenned.”

Ezt az intelmet mindenképp teljesítette Kovács András Péter – vagy ahogy a szakma és a közönség szólítja: KAP. Ma már háromgyermekes családapa. Otthonról is bőven merít estjeiben, no és feleségét is gyakran megemlíti, akit a közönség soraiból választott! Ő – mint Columbo felesége – mindig csak említve van az esteken. Óvják-féltik magánéletüket, épp ezért a bulvármédiában ne is keressük róluk a nagy színes beszámolókat.

Hivatása amúgy is tele van meglepőbbnél meglepőbb fordulatokkal. Humorista társaival járja az országot és a világot, s gyakran igen meghökkentő szituációkba keveredik. Sok improvizációra készteti nem egy fellépése, a helyszínekből és a körülményekből adódóan. Lépett már fel repülőgépen, ami éppen Lappföld felé tartott, és pont az étkezés és kávé után került sorra. Jobb híján mindenki rajta keresztül mászkált a WC-re. „Talán furcsa ez, de én még szeretem is az ilyen fura történéseket.”

Akár még Miklósa Erikával is összefuthatott volna valamely interkontinentális repülőúton. Hiszen világjáró operadívánk sokszorosan körberepülte a Földet. Óriási út vezette őt Kiskunhalastól New Yorkig és a világ vezető operaházaiig. Álmában sem gondolta volna tinédzserkorában, hogy az ígéretesnek indult sportkarriert váratlanul kettétöri egy sérülés. De a sors mindig dob neki ajándékokat. Hogy időben egy nagyot ugorjunk, sérülésnek köszönheti mostani férjét is, akivel 10 éve egy hidegkamrában találkozott, mínusz 110 fokon! Ismét egy sérülést kezelendő – és épp a New York maratonra készülve – ült egy kamrában a későbbi jövendőbelijével. Csak a szemük volt kitakarva, de olyan intenzív beszélgetés indult el közöttük, hogy Erika hazatérve, még aznap este kibontott egy üveg bort, és azonnal szakított akkori kedvesével. Párjával azóta is harmóniában élnek, s ennek fontos alkotóeleme Bíborka (Bibi), Erikáék örökbe fogadott kislánya, aki már 4 és fél éves, és szakasztott mása Erikának: temperamentumban, habitusban, lendületben. Akár ugyanolyan sprinter lehet belőle is. Mert Erika a hosszútávfutó magányosságával vette az akadályokat: a pályamódosítást, aztán ahogy 19 évesen már az Operaház szerződtetett tagja lett. Állta néhány pályatársa rosszindulatú megjegyzéseit is, de ez inkább további motivációt jelentett. Mert igazi versenyhelyzetet adott, ahogy emblematikus szerepével, az Éj Királynőjével világkarriert épített. Mozart Varázsfuvolájának főszerepe az operairodalom legnehezebb koloratúr szerepe. A világban igen kevesen tudják professzionálisan elénekelni. Erika kereken 500-szor játszotta világszerte. Talán ennek is köszönhető, hogy – szintén rekorddal – már igen korán Kossuth-díjjal ismerték el őt.

ITT HALLGATHATÓ MEG

ÁLLAMI KERESZT 2. VOLT TISZTA FÉRFIÚSÁG. LESZ IS?

KOLOZSVÁRI SZALONNA 
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: TÓTH ILONA
2020.01.19.


Ott tartottunk (Állami kereszt 1. Szigorúan ellenőrzött petesejtek), hogy van egy rémálmom a katolikus világtalálkozó évében. Is. Eszembe jutott: szegény Borkai úgy megtévedt a szexualitás frontján, hogy miközben csalás és egyéb miatt ül majd a börtönben, el kell olvasnia egy könyvet. Csak neki, vagy mindenkinek, aki a szexualitás mai szabad és normális formájában éli az életét?

Néhány évvel ezelőtt Csepeli György szociálpszichológus, szociológus, a Magyar Tudományos Akadémia doktora nem kevés humorral és gúnnyal azt írta egy Facebook bejegyzésében, hogy Szájer József és Deutsch Tamás előszavával újra megjelenik és kötelező lesz Tóth Tihamér: Tiszta férfiúság című könyve. Volt alkalmam megkérdezni, hogy ezt – Hogyan gondolta? – Vicc volt – jött a válasz. – De még minden lehet? – Ha beveszik Borkait a teamba.

És micsoda véletlen, Tóth (1889-1939) veszprémi püspök felvilágosító irodalmát éppen az 1938-as Budapesti Eucharisztikus Kongresszus és a Szent István Jubileumi Év lelki hatásának elmélyítésére tízezer példányban ajándékként adták a magyar ifjúságnak. A könyv beszerzése az ország valamennyi középiskolájában kötelező volt. Szeptemberig, a Budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusig ebben az országban még bármi megtörténhet: amíg kiteljesednek a keresztény könnyűzenét játszó fiatalok 750 milliós állami támogatással, addig akár olvashatnak is.

Azért maradt rémálmom, ismerve az állam és az egyház rátelepedését a fiatalokra. Nevelésileg, hittanilag, keresztény szósszal megspékelve. Vajon mi várhat még az űrkorszakra készülő, hamburger evő, Coca-Colát imádó, Nike-cuccot viselő, kemény rockot hallgató és a CNN-t néző, plázákat és centereket látogató magyar ifjúságra? Beleolvastam a könyvbe:..

TÖRTÉNÉSZ: AZ ÁLLAM MEGGYALÁZZA A ZSIDÓ ÁLDOZATOK EMLÉKÉT A TERROR HÁZÁVAL ÉS TÁRSAIVAL

KLUBRÁDIÓ / MEGBESZÉLJÜK...
Szerző: BOLGÁR GYÖRGY
2020.01.18.


Karsai László szerint a ’90-es évek óta folyamatos a történelemhamisítás a II. világháborús emlékműveknél, mert rengeteg helyen egymás mellett szerepel zsidó áldozat, katona és nyilas neve. A történész úgy látja, egyes politikai vezetők, amikor azt mondják, „az állam megvédi még a zsidókat is”, nem tekintik őket magyarnak. Az emléküket pedig szerinte meggyalázza a Szabadság téri emlékmű, a Terror Háza és az említett szobrok.

Pokorni Zoltán XII. kerületi fideszes polgármester megrendült beszédéről kérdeztük elsőként Karsai László történészt, aki fontosnak nevezte, hogy a kerület vezetője nemcsak a saját, nyilas háborús bűnös nagyapjának a nevét veteti le a turulos emlékműről, hanem felkérte Ungváry Krisztiánt és két másik történészt, hogy tekintsék át a neveket. Megjegyezte: 1312 névről van szó, és nem lehet tudni, milyen okból kerültek fel oda. Mitnyan György, az előző fideszes polgármester, aki a szobrot is állíttatta, zároltatta a listát, miután egy helytörténész elvégzett valamilyen munkát, kérdés, milyen minőségben. Karsai László szerint azt, hogy Pokorni József, a politikus nagyapja tömeggyilkos volt, a történészszakma 1945 óta tudja, legutóbb Zoltán Gábor nagy hatású Orgia című könyvében is szerepelt...

ITT HALLGATHATÓ MEG, ITT OLVASHATÓ

CÖLIBÁTUS ÉS PEDOFÍLIA - PÁPABOTRÁNY A VATIKÁNBAN ÉS A FILMVÁSZNON

HÍRKLIKK
Szerző: HARKAI PÉTER
2020.01.20.


Nem kisebb horderejű esetről van szó, mint ami akár a Szentszék és az egyház súlyos válságához is vezethet. S hiába repült rá erre Hollywood: A két pápa című film csak botrányos és felháborító hatásvadászat – Gábor György vallástörténészt kérdeztük az aktuális vatikáni földindulásról.

- A témával jelenleg az összes nyugati lap tele van, a héten többek között a Le Figaro első 4-5 oldala csak ezt a történetet taglalta, ami meglepő módon itthon gyakorlatilag semmilyen érdemi figyelmet nem kapott, pedig egy határvonalhoz érkezett ismét a vatikáni történetírás.

- A történet lényege, hogy Ferenc pápa egy éve, Panamából hazafelé tartva egy nyilatkozatot adott, amiben elmondta, hogy a cölibátus egy ajándék az egyháznak, s nem tehető választhatóvá, továbbra is kötelező marad. VI. Pál híres szavait idézte: inkább adom az életem, semmint megváltoztassam a cölibátus törvényét. De ugyanebben a nyilatkozatban kitért arra is, hogy földrajzilag távoli, egyre ritkábban lakott területeken – például az Amazonas környéke - felmerülhetnek alternatív lehetőségek, ahol annyira nincs a katolicizmust életben tartó pap, hogy már a vallási lét elsorvadásától lehet tartani. Az ilyen vallási elsivárosodástól veszélyeztetett területeken teoretikusan megengedőnek véli elgondolkodni azon, hogy akár házas, tisztességükben makulátlan, idősebb férfiakat is fel lehetne szentelni, hogy gyakorolhassák a papi hivatást a katolicizmus megóvása érdekében, s hogy a pap megszentelői tevékenységét végezve kiszolgáltathassák a szentségeket...

SZABAD SZEMMEL: EGYRE NAGYOBB BAJBAN A NYUGATI VILÁG - A NÉPSZAVA NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2020.01.20.


SRF - Svájci köztévé és –rádió 

Válságba került a liberális demokrácia, a szabad nyugati világ immár kételkedik önmagában, nem utolsósorban a világhálón grasszáló populista elméletek miatt. Jönnek fel azok, akiknek a hangulatkeltés a fegyverük. Így látja a helyzetet az amerikai agytröszt, az Aspen Intézet igazgatója. Jiri Schneider azt mondja, sokáig a képzettek, a fejesek hangja érvényesült, de ez egy csapásra megváltozott a közösségi média megjelenésével, mert ott már érvényesül a migráció ellenségeinek, a klímaváltozás tagadóinak véleménye. Ezek a körök képesek támogatni egymást, így azután szítják a közhangulatot, amiből a populisták, illetve a szeparatisták húznak hasznot. Velük szemben a rövidebbet húzzák a mérsékelt körök. Ezt különösen Közép- és Kelet-Európában lehet érezni, ahol még 30 évvel a rendszerváltás után sem alakultak ki stabil politikai viszonyok. A pártok gyengék, a politikába vetett bizalom csekély, a polgári tudat nemigen jellemző. Ennélfogva állandóak a bajok. De nyomás alá kerülnek a stabil nyugati demokráciák is. Egyre többen vélik úgy, hogy nekik csak rosszat hozott a globalizáció. És itt lép be a képbe, hogy a szabad Nyugat elvesztette az önmagába vetett hitét. Kína lélegzetállító felemelkedése folytán már nem igaz, hogy a jólét a demokráciából következik. Ráadásul a gazdasági gondok azt vetítik előre, hogy a fejlett társadalmakban a gyerekek sorsa nem lesz könnyebb, mint a szülőké. Ilyen helyzetben valósággal kínálkozik, hogy bizonyos körök támadják a Nyugatot, feszültséget keltsenek, gyengítsék a közmegegyezést, ami viszonylag veszélytelen és olcsó módszer a fejlett világ megosztására. Oroszország módszeresen ezt csinálja és Kína követi. A válságért a felelősséget sokan szívesen hárítják az EU-ra és a NATO-ra. Igazából azonban minden tagállamnak magának kellene elvégeznie a nagytakarítást – odahaza. Mindenütt új társadalmi szerződésre volna szükség. A szakértő hozzáteszi, hogy Európa jelentősége a közeljövőben csak csökken és gyengélkedik az USA is. Vagyis a Nyugat egyre kevésbé a világ köldöke.

Guardian 

A vezércikk úgy ítéli meg, hogy az új Bizottság hiába hirdetett meg nagy terveket, a pusztító világpolitikai játszmákat mások vívják. Szóval nincs könnyű helyzetben von der Leyen, ha tényleg el akarja érni, hogy az EU vezető hatalom legyen a nemzetközi porondon. Ahogy megfogalmazta: az általános stabilitás és jólét érdekében, az értékek és normák hatékonyabb terjesztésére. Ám Európát jelenleg egyik megaláztatás éri a másik után. Trump anélkül rendelte el az iráni katonai vezető meggyilkolását, hogy tájékoztatta volna szövetségeseit, így befellegzett a nukleáris alkunak, noha az az előző uniós vezetés egyik legjelentősebb eredménye volt. De Brüsszel nem igazán mer bármit is tenni, mert fél Washington megtorlásától. Sőt, az is kiderült a viszály során, hogy az USA képes alakítani az európai külpolitikát, ilyenformán a földrész rettenetesen gyengének tűnik. Az erő hiánya jellemzi a kontinens álláspontját Líbia kapcsán is. Még az sem dőlt el, hogy a tagállamok melyik felet támogassák az arab ország belháborújában. De végül is mindegy, hogy éppen mi a vita tárgya: Szíria, Ukrajna, Palesztina, Európa jóval a tényleges jelentősége alatt teljesít a világban. Ez nem új, de egyre rosszabb lesz. Kína és Oroszország folytatja a rombolást a világpolitikában, az EU viszont csak áll és dühöng. És nem jelent segítséget Nagy-Britannia sem, amely felelőtlenül és fejetlenül sodródik a transzatlanti jelentéktelenségbe.

Wall Street Journal 

A Brexit miatt története során először a hónap végén mind gazdasági erejét, mind lélekszámát tekintve zsugorodni fog az unió, ám a szigetország kiválása várhatóan csupán felgyorsítja Európa geopolitikai jelentőségének hanyatlását. Éppen akkor, amikor egyébként politikai földrengés rázza meg a nemzetközi rendet. A multilaterális diplomáciát, amelyben Amerikának kulcsszerepe volt, felváltja a nagyhatalmak, Kína és az USA nyílt versengése. Persze már több tengerentúli elnök lamentált azon, hogy az EU nem hajlandó arányos részt vállalni a saját védelméből, ám Trump emelte a tétet. Megvetésének első számú tárgya Németország, ugyanakkor számára Peking a legfontosabb. De még ha meg is bukik novemberben a politikus, akkor sem valószínű, hogy utódja ne Ázsiára és a Csendes-óceán térségére összpontosítana. Hogy az öreg földrész teljesen tehetetlen, az a legjobban az iráni viszály kapcsán rajzolódik ki, miközben a kockázatok igencsak jelentősek Európa számára. Hogy a kontinens válaszút elé került, az a legvilágosabban a francia államfő világította meg. Egészen pontosan azt mondta, hogy ha az unió nem globális hatalomként lép fel, akkor el fog tűnni. Csak éppen nem világos, mennyire képes erre a szerepkörre az EU, bár a britek nélkül erősödhet a belső összetartás. Idáig élesek voltak az ellentétek a menedékkérők befogadása és amiatt, hogy a Nyugat megítélése szerint Magyarország és Lengyelország tekintélyuralmi irányba sodródik. De több tagállam is ellenállt annak, hogy további jogköröket adjon át Brüsszelnek. Kérdés ezek után, hogy mennyire hajlandóak támogatni a szervezet geopolitikai törekvéseit. További súrlódási pont a Macron és Merkel közötti ellentét. Nem lehet tudni, mi lesz, ha a kancellár lelép a színről. Az Európai Politikai Központ nevű brüsszeli elemző intézet igazgatója azt mondja, ha az unió el akarja érni a belső célkitűzéseit, pl. a karbon semlegességét, akkor nincs más választása, mint az, hogy világpolitikai tényezővé váljon. Ehhez azonban Németországnak fel kell adnia a 2. világháború vége óta elfoglalt álláspontját, hogy ti. nem hajlandó vezető szerepre...

ELFOGNAK ÉS FEKÖTNEK

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2020.01.20.


Az orbáni televízió közvetítette az év sportolója díjátadó gálát a nemzet színházából, ami maga volt a megtestesült gyönyör. Főleg, amikor a műsor vezetője felszólította a publikumot, hogy álljanak fel, a süllyeszthető színpad pedig megemelkedett, és rajta állottak az 1964-es tokiói olimpia magyar versenyzői. Ki tolószékben, ki járókerettel, sok szegény öregember, akikből kirakati bábut csinált Orbán. Szóval, emelkedtek fölfelé a jupiterlámpák fényibe, s mindeközben oldalvást énekelte a Nélküled című friss, ropogós himnuszt egy lepusztult rocker, aki úgy nézett ki, mintha indulna Orbánnal szelfizni.

Ehhöz képest tegnap valami Potápi Árpád János, állítólag államtitkár, arról hablatyolt a magyar kultúra napja alkalmából, hogy „a Himnusz identitásunk és kultúránk legmeghatározóbb eleme, ezen a napon azonban nemcsak egy kiválóan megírt és csodálatosan megkomponált, az összmagyarság szívét összekötő művet, hanem a nemzet évezredes történelmét és keresztény hitét is ünnepeljük.” Örömteli, hogy Potápi államtitkár – de tényleg, mennyi van ezekből? – ilyen otthonos a kompozícióban, és megingathatatlan verstani ismeretei is vannak, sőt, ezeket meg is osztja velünk, arra nem méltó barmokkal.

Kölcsey maga nem sokra tartotta ezt a versét, amikor erre a depressziós korszakára visszaemlékezett, említést sem tett róla, mint kiemelkedő vagy jól sikerült írásról, hanem inkább például a „Hervadsz, hervadsz szerelem rózsája” címűt emelte ki, mint amire büszke lenne. De ilyeneket meg leginkább Szemere Pálhoz írt, mert viszonya hozzá a szentimentálisnál is több volt. Bayer Zsóti meg a haverjai buzinak mondanák a koszorús költőt, de már meg is halt, meg a magánügye is, csak a Fidesz meg ne tudja, mert meghasonlik, hogy nem lesz mire zokogni a futballmeccsek előtt...

2020. január 19., vasárnap

GONOSZ SZELLEMET SZABADÍTOTT ORBÁN MAGYARORSZÁGRA

HÍRKLIKK
Szerző: FÖLD S. PÉTER
2020.01.19.


Szintet lépett az Orbán-kormány a magyarországi jogállam lebontásában. Magyarország miniszterelnöke úgy viselkedik, mint egy afrikai törzsfőnök, vagy egy középkori kényúr: a jog csak abban az esetben érvényes számára, ha az ő érdekeit szolgálja.

Korábban, ha Orbánnak és a Fidesznek nem tetszett valamilyen törvény, vagy ítélet, legalább a látszatra adott. Sunyi módon ugyan – antidemokratikus és hazug módszerekkel –, de úgy tettek, mintha tudomásul vennék, hogy egy európai országban élnek. Ilyenkor egyéni képviselői indítványként, vagyis a szakmai és társadalmi viták mellőzésével, többnyire éjszaka, vagy a hajnali órákban nyújtottak be törvényjavaslatokat, amelyeket aztán a parlament kormánypárti többsége elfogadott.

Ez is szemen köpése volt a demokráciának, ám az októberi önkormányzati választáson elszenvedett vereség után, Orbán és a Fidesz a maradék tisztánlátását is elveszítette. Már a látszatra sem adnak, ha egy törvény, vagy annak alapján meghozott ítélet nem tetszik nekik, egyszerűen nem veszik figyelembe,. Így történt ez legutóbb, a gyöngyöspatai romáknak megítélt kártérítés, valamint az elítélteknek járó kártérítések kapcsán is. (Ez utóbbit az esetek döntő többségében nem a bűnelkövetők, hanem az áldozatok illetve családtagjaik kapják meg, utóbbiaknak gyakorlatilag ez az egyetlen lehetőségük arra, hogy a bíróság által megítélt sérelemdíjukhoz hozzájussanak.)...

VISZONYULÁSOK A FOGLALKOZTATÁSHOZ

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2020.01.19.


A heti megtapasztalások, meg a tegnapi beszélgetés Beer Miklós püspök úr alapítványnál elgondolkoztatott a munka, a foglalkoztatás kapcsán. Mert nagyon érdekes, hogy mennyire másképp látják, látjuk ugyanazt a problémát, és mennyire mások ennek megfelelően az elvárások, melyek a megoldáshoz kapcsolódnak.

A probléma nyilván abból adódik, hogy miközben munkaerőhiány van, közmunkában vegetálnak emberek, a munkabéreket teljesen összezavarta a minimálbéremelés (lásd előző blogbejegyzésem), és a szakemberhiány. Amit még megfejel a feketemunka tobzódása. No és ne felejtsük el a behajtócéges tartozásokat sem, ami igencsak fontos tényező, és szintén gátja a legális munkavállalásnak. Az oktatás helyzetét, felelősségét most nem is teszem ide.

A vállalkozók jó, megbízható munkaerőt akarnak. Őket már nem érdekli a papír, az igazolás a tanfolyamok elvégzéséről, a fontos, hogy jól dolgozzon. Hogy tudjanak számítani rá. Betanítják ők, adnak szállást is, fizetik a hazautazást, csak menjenek hozzájuk dolgozni.

Kár, hogy nem kezdtem el strigulázni, hányan kerestek meg az elmúlt években álláslehetőséggel, hogy segítsek, közvetítsek, mert nekik nagyon kell a munkaerő. El is jöttek sokan, tájékoztatókat tartottak, szépen ívelő pályát, emelkedő fizetéseket vázoltak a sok esetben teljesen képzetlen embereknek. Az elején volt is némi mozgás, még költözés is, de aztán elmaradt. Maradtak itthon, a közmunkában, időnként megszakítva, és munkaszervezőkkel átmenetileg valahol munkát vállalva. Aztán visszatérve újra, és várva, hogy “behívják”.

Végül, hiába vannak körülöttünk sokan, már nem maradt, akit jó érzéssel ajánlani tudtam volna, hiszen közben mi is elindítottuk a társadalmi vállalkozásunkat, foglalkoztatni kezdtük őket, így a közvetlen megtapasztalás bennem is árnyalta a dolgokat. Hogy a “dolgozni akarok, de nem vesznek fel sehova” nem ilyen egyoldalú történet. Sorban mondtak fel nálunk, cirkuszoltak az elvárások miatt, vagy egymással veszekedtek, behozták a családon belüli konfliktusokat, elvitték a szerszámokat, hanyagul bántak mindennel. Semmi nem felelt meg nekik, és folyton megsértődtek, ha vázoltuk a munkaidő munkával történő kitöltését. Azt hiszem, mindent megtapasztaltam ebben, amit lehetett. Megismertem a hihetetlenül alacsony munkavállalói kompetenciákat, a kitartás és a figyelemkoncentráció hiányát, a családi problémákat, a behajtócéges tartozásokat, a fizikai állóképességet, a pszichés terheltségeket, az összeférhetetlenséget, a szociális készségek-, az alkalmazkodóképesség-, vagy a szabálytartás hiányát, az egymásban is erősített negatívumokat, ami elhúzza őket attól a moráltól, amit elvárnak egy munkahelyen.

Ne hagyjam ki, hogy ebben nagy szerepe volt a közmunkának, ami teljesen ellenünk dolgozott akkor is. Úgyhogy nekem a “vezessük vissza őket a munka világába” hamar értelmezhetetlenné vált a közmunkával összefüggésben.

Megértettem, hogy velük, így, nem lehet. Nem azért, mert, mint sokan mondják “semmirekellők, és nem akarnak dolgozni”, hanem azért, mert az életük, oktatásuk, családjuk, szocializációjuk nem adott nekik elég tudást ehhez. Számukra ez a természetes, nem ismernek mást, és ez az egész ezer szállal függ össze mindennel az életükben, a lakhatási szegénységgel, azzal, hogy az iskola érintetlenül hagyja őket, hogy a pénzügyi tudatosságuk olyan, amilyen, vagy, hogy a feketegazdaság, vagy a bűnözés számukra teljesen természetes túlélési lehetőségeire építenek.

Szóval, ha az ember foglalkoztatja őket, és nem közfoglalkoztatásban, hanem rendes munkaviszonyban, akkor más megtapasztalásokat szerez, és máshogy is fog az egészhez. Megérti, hogy ide sokpontos beavatkozás, fejlesztő foglalkoztatás kell, amiben a szakmai tudások átadása mellett ugyanilyen, ha nem fontosabb, a szociális készségek fejlesztése.

Így teszünk hát mi, az Igazgyöngyben, és minden nehézség ellenére, haladunk. Néha cserélődik nálunk is a csapat egy része, de van már egy állandó létszámunk. Dolgozunk velük, nagy türelemmel, egyéni és közösségi fejlesztésekkel, átfogva az életüket, segítve a változást mindenben, amiben tudjuk. Így lehet. Másképp, meggyőződésem, nem lesz változás.

Ezt persze csinálhatja így egy társadalmi vállalkozás, amelynek ez a célja. De sosem fogja bevállalni egy profitra törekvő bármilyen más cég, még akkor sem, ha szociálisan érzékeny. Keres munkaerőt egy olyan társadalmi csoportban, akik ennél jobb helyzetben vannak, volt már legális munkaviszonyban munkatapasztalatuk, ha nem talál, elszív munkaerőt mástól, alkalmaz feketén, átáll a mindig változó alkalmazottakra, akik mellé felügyelőt tesz. Vagy felveszi minimálbérért, de zsebbe ad neki még egyszer annyit, vagy többet. Mondjuk ez már legalább szürke zóna.

Közben pedig kúsznak a bérek, a napszám is, felfele. Amikor pedig egy családban valaki feketén (alkalmi foglalkoztatásnak álcázva) napi tízezer forint felett kap, ott ez a kereseti elvárás, nincs motiváció a minimálbérért dolgozni…”Nem. Annyiért nem megyek. Akkor inkább maradok közmunkán. Ott legalább nem kell dolgozni.”

Szóval, ez akkora munka, a fejlesztő foglalkoztatás, ezzel az egész probléma-halmazzal, amit nem lehet elvárni, támogatás nélkül egy vállalkozótól. “Meg kell nyerni őket.”-mondják sokan, akik rózsaszínben látnak, és elvárnák, hogy ezt vállalja be egy cég. De nem fogja. Mára már kikoptunk azokból, akiket megérte támogatással felvenni. Csináltuk mi is…és nem győztünk szabadkozni, a programból való kilépésük miatt. Csak az adminisztrációs terheinket növeltük vele. Meg a hivatalét is.

Aztán most hallottam, hogy valaki így közelítette meg a problémát, egy másik véglet felől, civil segítő szemlélettel: “az a baj, hogy nem kérdezik meg őket, hogy mit szeretnének dolgozni. Hanem rájuk nyomnak egy olyan munkát, pl. kubikoljanak, amit nem szeretnek csinálni, amit a hátuk közepére kívánnak. Hát hogy várhatjuk el, hogy dolgozzanak? Ki szeretne így dolgozni?”

Mondjuk, azt nem fejtette ki, hogy ki vinne kívánságlistára épülő munkalehetőségeket egy szegregátumba, miből teremtenék meg ezeknek az infrastrukturális feltételeit, és arra is kíváncsi lennék, erre miféle üzleti tervet készítene bárki. De jól hangzik. Illik a megvalósítás felelőssége nélküli ötletelések sorába, amiből nekünk is bőven jut azoktól, akik sosem próbálták, de tudják, jobban csinálnák, mint mi. Elméleti síkon.

Aztán hallottam még más megközelítést is: pl. hogy azért nem szeretnek a cégek romát alkalmazni, mert szándékosan okoznak maguknak munkahelyi balesetet, hogy utána kártérítésre kötelezzék a munkáltatót. Én még ilyet nem láttam. Szerintem ez is olyan, mint annak idején a hasukat gumikalapáccsal verő roma nők sztorija, akik a hírt terjesztő szerint így akarnak emelt családi pótlékot kapni a gyerekeikre. Én sosem tapasztaltam ilyet, de elég jól lehetett ezzel is hergelni a társadalmat a cigányok ellen. Mint most is.

Azt hiszem, a vállalkozók szociális érzékenységére építeni egy ekkora társadalmi problémát nem lehet. Mondjuk a nagy cégeknél ez eleve nincs meg, onnan mehet, aki nem nyújt megfelelő teljesítményt. A kis- és középvállalkozók pedig, főleg a leszakadó térségekben örülnek, ha fenn tudják még tartani magukat. No, és ne feledjük, van egy csomó település, ahol nincs vállalkozás sem, ami foglalkoztatni tudna.

Én továbbra sem látok más lehetőséget, csak a közmunka helyett egy speciális, erre a társadalmi csoportra (az egyszerűség kedvééért, akik ma közfoglalkoztatottak) irányuló fejlesztő foglalkoztatási formát, amit az államnak kellene finanszírozni. Türelemmel, hosszú távon megállítható üzleti tervekkel. Amibe bizony, pénzt kell tolni. Sokat. Legalább annyit, amennyit elmulasztottak velük kapcsolatban az oktatásban, az egészségügyben, a családgondozásban…Ami mind elmaradt, és most ennyi tudással és ilyen munkavállalói készségekkel állnak sorba reggelente aláírni a jelenléti ívet a közmunkában. Ki névvel, ki két kereszttel.

Állami felelősség. Ennek az igazságosságát is értelmezni kellene, ha már annyira sérti az igazságérzetet a kártérítés.

A SEMMITTEVÉS FORRADALMA

444.HU
Szerző: HORVÁTH BENCE
2020.01.18.


„SEMMI NEM NEHEZEBB, MINT NEM TENNI SEMMIT.”

– ebből a felismerésből indul ki Jenny Odell tavaly megjelent Hogyan csináljunk semmit (How to do nothing) című könyve, ami egy radikális újragondolása annak, hogy hogyan lehet emberként élni az internet és a közösségi oldalak korában.

Jenny Odell egy fiatal kaliforniai digitális művész, sokat foglalkozik az internet elfelejtett régióival, és könyve egy rendkívül sikeres blogposztból született: ugyanezzel a címmel 2017-ben adott elő egy techkonferencián, előadásának leiratát pedig felrakta a blogjára, a szöveg pedig rövid időn rendkívül népszerű lett.

Ezt a szöveget bővítette ki aztán a könyvében, amely egyrészt egy rendkívül személyes tépelődés az énünk és az internet kapcsolatáról, másrészt viszont egy elég radikális politikai kiáltvány is. Hogy a How to do Nothing mondanivalója mennyire jól reagált a 2019-es közhangulatra, azt talán jelzi az is, hogy Odell könyvét egy rakás kritikus az év legjobb könyvei közé választotta, és Barack Obama is beválogatta a tavalyi kedvenc könyvei közé...

A ROMA ÉS A MAGYAR IS CSAK EGYMÁS TÜKRÉBEN ÉRTELMEZHETŐ

HVG ONLINE / KULT
Szerző: BÍRÓ PÉTER
2020.01.19.


A 2000-es évek első évtizedében alig beszélhettünk olyan színdarabról, amely a cigányság problémáit vagy színpadi megjelenítését hitelesen prezentálni tudta volna. Most a Cigány magyar című produkció tesz kísérletet erre. És közben rengeteg kérdéssel szembesít, mégpedig úgy, hogy kénytelenek vagyunk végre elismerni: soha nem fogunk választ találni ezekre.

A romák integrációjának problémája szinte folyamatosan napirenden van Magyarországon, hol felerősíti, hol némileg elnyomja az önös politikai szándék. Feltűnő, hogy a szórakoztatás mellett a társadalmi problémákra is reflektálni hivatott film- vagy színházművészet mennyire nem tud/akar hozzányúlni a kérdéshez, vagy ha mégis, többnyire csak megelégszik a sztereotípiák kényelmes felrajzolásával. A romák és a problémáik valódi és ábrázolása mintha mindennél kényesebb téma lenne. Pedig van itt néhány válaszra érdemes kérdés.

"Létezik-e a döntés szabadsága, ha éhes a húgod? Hogyan sminkel egy hajléktalan? Milyen az íze a készenlétis bakancsának? A szivargyújtó okozta sebhely örökre megmarad-e nemi erőszak esetén?"

A fiatal roma művészekből alakult Tudás Hatalom csoport és a Mentőcsónak Egység produkciója ilyen kérdések mentén gyűjtötte egybe egy előadás formájában a színészek saját emlékeit. Ahogy nevezik: a Cigány magyar című előadás csapatépítő tréning magyar állampolgároknak. A Horváth Kristóf, azaz „Színész Bob” szövegéből, Császi Ádám rendezésében létrejött darab egyfajta viszonyítási pont lett, ahonnan végre el lehet rugaszkodni, ahonnan ténylegesen észre lehet venni a romákat a színpadon...

MOST A CIGÁNYSÁG ÉS A FOGVATARTOTTAK, AZTÁN KI KÖVETKEZIK?

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: LÁZÁR GERGŐ
2020.01.19.


Orbán Viktor parancsba adta, ezért az Igazságügyi Minisztérium lépett, és azonnali hatállyal felfüggesztette a börtönkártérítések kifizetését. Ez a döntés precedens értékű, hiszen végső soron Orbán egyszerűen úgy döntött, hogy kormányzatilag nem veszik figyelembe a jogerős bírósági döntéseket, mivel úgy gondolják, azok megítélése a joggal való visszaélés kérdését veti fel. Vagyis nem tömegesen gondolták ezt így, hanem maga Orbán Viktor, aki még pénteki reggeli rádiós beszédében mondta el, véleménye szerint teljességgel elfogadhatatlan az, hogy elítélt bűnözők – noha ott vannak olyanok is bőven, akiket még nem ítéltek el – kártérítést kapjanak az államtól. Hasonlóképpen döntett el az is, hogy a gyöngyöspatai romáknak megítélt kártérítés is jogtalan, ezért azt sem fogják kifizetni.
Azt persze eddig is lehetett tudni, hogy a tényleges döntéseket maga Orbán hozza meg, nem pedig az egyes miniszterek vagy minisztériumok, ennek ennyire egyértelmű jelét azonban eddig nem adta. Olyat, hogy az egyik nap valamit elmondjon a közrádióban, ami nem tetszik neki és az másnap meg is valósuljon, példa nélküli. Ez pedig a hazai körülményeket nézve meglepő, hiszen ki gondolta volna, hogy van még olyasmi, amivel Orbán újat mutathat? De ez nem volt elég Orbánnak, emellé még a fideszes médiát és a különböző intézményeket is a cigányság, valamint a fogvatartottak ellen hergelte azzal, hogy minimum megkérdőjelezhető felméréseket készítettek a témában.
A Hír TV által indított, a kormány álláspontjától semennyire nem független, tendenciózusan csúsztató felmérést a gyöngyöspatai kártérítéssel kapcsolatban a szintén nem függetlenségéről híres köztévé hírként tálalta a tegnapi napon, ezzel is teljesen nevetségessé téve az egészet. A legszomorúbb az egészben az lesz, ha a magyar társadalom többsége valóban a cigányság, valamint a fogvatartottak ellen fordul, és jogosnak érzi majd azt, hogy Orbán személyes döntése alapján a nekik megítélt, jogerős bírósági ítéletet semmibe vehetik. Mert ha ez így lesz, úgy bármilyen hasonló esetben úgy dönthet Orbán, hogy neki bizony nem tetszik az ítélet, ezért annak megtagadására szólítja valamelyik szolgáját, aki majd jól helyreteszi a dolgokat. Milyen elcseszett kormány az, amelyik lényegében királyi jogokat biztosít Orbánnak? Egyszerűen felfoghatatlan az, hogy valóban csak egy szavába kerül a miniszterek elnökének, és akár egy jogerős bírósági ítéletet is semmissé tesznek az ő kedvéért...

NEMZETI ZÁSZLÓT A DISZNÓKRA

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: BARTUS LÁSZLÓ
2020.01.16.


Van valami abszurd áthallása annak, hogy nemzeti zászlót kell kitűzni a magyar disznók fejére. Mármint a hentesboltokban, hogy jelezzék a disznó származási helyét. Hogy miért csak a disznóknál kell tudni, hogy nemzeti származású vagy nem, azt nem nagyon értjük, mert egyre több a nemzeti marha, papagáj, tyúk, sőt liba is, némelyik még dekázni is tud, a szamarakról, a bakkecskékről nem beszélve. Igaz, őket nem árulják a hentesek. Valamiért az fontos, hogy honnan való a disznó. Nem igazán világos, hogy ez most minőséget jelent, vagy a magyar nemzeti disznók elsőbbségét: “Támogasd a magyar disznót!”

A magam részéről már azzal is elégedett lettem volna, ha a disznókat megjelölik, hogy ne nézze őket senki szelíd báránynak. Az, hogy a disznót nemzeti zászlóval kell megjelölni, logikus, mert a nemzeti zászlót ők maguk sajátították ki maguknak. Volt idő, amikor felszólították egymást, hogy mindenki, aki disznó, tegye ki a kokárdát magára. Ezzel mutassa, hogy a nemzet a disznókkal azonos. Ez okozott némi kavarodást, mert a nem disznók, akik más tartalmat adnak a nemzeti zászlónak, éppen ezért nem disznók, csak azértis szintén kitették a kokárdát, és akkor már végképp nem lehetett tudni, ki a disznó, ki nem.

Állítólag nemcsak azt jelölik majd meg nemzeti zászlóval, hogy valami disznó, hanem azt is, hogy milyen nemzetiségű disznó. Ki kell tűzni ennek megfelelően az olasz disznókra, a lengyel disznókra, a szlovák disznókra stb. a saját nemzeti zászlójukat. Mint amikor március 15-én a lengyel disznók lengyel zászlókkal éltetik a magyar vezér disznót. Mivel zászló csak disznóra kerül, ezért a zászló nemcsak a származási helyet jelöli, hanem azt is, hogy a megjelölt állat egy disznó. Ezt nagyon jó tudni. Azt pedig megérdemlik, hogy nemzeti alapon megkülönböztessék őket, mert ők így szeretik. Mindegyik disznó, de nekik az fontos, melyik magyar disznó, melyik nem.

A disznók szeretik egymást. Röfit szeretik megvakarni. Szeretik szaporítani, hízlalni, egymást is, magukat is. Általában moslékot zabálnak, és belefürdenek a sárba. Tudományos akadémiát, tudományt, oktatást, kultúrát nem nagyon szeretik. A pénzt viszont nagyon. A magyar disznó büszke fajta, más disznóknál is különbnek tartja magát, és noha ez minden disznó sajátja, saját felsőbbrendűségét hirdeti, és vezető szerepre tör a disznók között. Amikor a disznók az állatfarmon átveszik az uralmat, a vezér disznó Napóleonnak képzeli magát, és korlátlan hatalomra tesz szert. A többi disznóba beleneveli a félelmet, az engedelmességet. Aki nem engedelmeskedik, arra ráereszti a kutyáit...

SZABAD SZEMMEL - MAGYARORSZÁG MEGINT A HÍREK ÉLÉN - A NÉPSZAVA NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2020.01.19.


Euronews 

Magyarország már megint a hírek élére került, mert mind erősebb a gyanú, hogy a politikai elit tagjai és a hozzájuk kapcsolódó oligarchák a széles körben kiépült urambátyám-rendszer, illetve a földek felvásárlása révén megfejik az unió agrártámogatási rendszerét. Azzal vádolják őket, hogy visszaélnek hatalmukkal és az EU pénzéből a saját zsebeiket tömik tele. Horn Gabi, az Átlátszó munkatársa a rendszert a hatvanpusztai majorságon mutatja be, amely sok más mellett szintén az Orbán-família tulajdona. A kérdés, ami itt felmerül, hogy miből fedezik az ottani, nagy fejlesztéseket és miért pont a kormánytagok barátai és rokonai kerülnek helyzetbe? De ugyanezt tudakolják sokan Mészáros Lőrinc vagyonosodása kapcsán is. Egyesek szerint ő Orbán strómanja és valójában a politikus hatalmas vagyonának egy részét igazgatja. Állítólag igen sokrétű üzleti kapcsolat köti össze a két embert, beleértve a földtulajdont is. A már említett újságíró azt mondja, könnyű kijátszani a termőterületek megszerzését korlátozó törvényt, mert te is veszel földet, meg a családtagjaid is, és akkor már feljebb is nyomtad a hivatalos plafont. Sok oligarcha mesés vagyonhoz jutott a közbeszerzések útján, mivel jó viszony fűzi a Fideszhez, vagy magához a miniszterelnökhöz – teszi hozzá. Orbán Viktor nem győzi támadni az EU-t, de boldogan elveszi a kiadós agrárszubvenciókat. Raskó György volt mezőgazdasági miniszter arra a következtetésre jutott, hogy a gazdák nettó jövedelmének 80 %-a uniós forrásokból származik. Továbbá, hogy a kormányfő barátai előnyt élveztek, amikor a földek bérletéről határoztak az illetékes bizottságok. Ténynek nevezi, hogy Magyarországon érvényesül a protekcionizmus, így Orbán barátai simán hozzájutnak EU-s alapokhoz. A hatalom ezzel szemben teljesen törvényesnek tartja a földek újraelosztását, mert fel kell építeni az ágazatot, hogy az versenyképes legyen a Nyugattal. Ám ebbe több termelő is belenyomorodik az ország keleti felén. Ők hoppon maradnak, míg álgazdák vásárolják fel a földeket, noha egyáltalán nem értenek a szakmához. Az új tulajdonosok azután sokszor kiszorítják legelőikről a helyi tenyésztőket, nem érdekli őket, hogy mi lesz azoknak az állataival.

FAZ 

Az európaiak 25 %-a táplál ellenséges érzelmeket a zsidókkal szemben, Magyarországon viszont 42 %, amint azt egy nemrégen készült felmérés tanúsítja. A szélsőjobbos Orbán-kormány tudatosan uszít, a romák, a melegek, a kisebbségek ellen. A konzervatív lap mindezt annak kapcsán idézi fel, hogy bemutatja a Budapest zsidó negyedében működő emlékboltot, a Judapestet, amely tavaly augusztus óta kóser, illetve zsidó régiségüzletek között működik, egy lepukkant Wesselényi utcai ház földszintjén. Nevét onnan kapta, hogy a nemzeti szocialisták egykor így gúnyolták a magyar fővárost. Vezetője, Schon Edina azt mondja, a zsidóság idáig nem került a miniszterelnök célkeresztjébe, de azért ő fél, hogy a politika az ő közösségüket is utoléri. Budapesten a háború előtt nagyjából 800 ezer zsidó élt, most úgy 100 ezer. Schon Edina nagymamája is aközött a sok százezer áldozat között volt, akit a háború végén Auschwitzba hurcoltak. A szörnyűségekre szeretne emlékeztetni a bolttal, mert attól tart, hogy sokan már elfelejtették azokat. A nagy zsinagógánál viszont ott a Shoában elpusztult emberek emlékhelye, így ott nem lehet hátat fordítani az európai történelemnek. Egyébként Schon Edina csak nevet arra a kérdésre, vajon megfelelő válasz-e az országban uralkodó reakciós hangulatra egy ilyen, tematikus üzlet.

„A Putyin, a halhatatlan” címmel közölt vezércikk arra figyelmeztet: a Nyugat számára az a fontos tanulság adódik az orosz elnök által beharangozott alkotmányos változásokból, hogy 2024-ig nem módosul az orosz politika, de utána is csak igen csekély mértékben. Függetlenül attól, hogy mik az államfő szándékai, hiszen megvan hozzá a hatalma és népszerűsége, hogy különösebb ellenállás nélkül keresztül nyomjon egy népszavazást. Sőt, még ideje is van, hogy kiforralja a következő lépést. Merthogy az autokraták ritkán mondanak le, és általában nem is tűnnek el szép lassan a színről. Az orosz vezető nem szeret babrálni a meglévő renden, így amikor az ország helyzetéről szóló beszédben megpendítette a nagyszabású reformot, a szakértők azt feltételezték, hogy hozzálát a machinációkhoz, mert négy év múlva kész helyzetet akar, mármint hogy kiterjessze uralmát, noha 2024-ben elvileg lejár a mandátuma. A felmerült opciók közül az a legvalószínűbb, hogy Putyin továbbra is kézben tartja a gyeplőt az Államtanácson keresztül, de immár a színfalak mögül. Ily módon a kormányfőt okolhatja bármiféle hiányosságért, illetve a Parlamentet, amiért az egy ilyen embert nevezett ki. Egyben kevesebbet kell dolgoznia és jobban élvezheti a megszerzett milliárdjait...

NEM IS ÚGY VAN AZ A CÁPÁZÁS

KLUBRÁDIÓ / Y GENERÁCIÓ
Szerző: GALAVITS PATRIK
2020.01.19.


Hiába a 20 ezer betöltetlen álláshely az informatikában, a cégek nem rabolják le gátlástalanul a tehetségeket az egyetemekről. Első a diploma. Erről és a közoktatás hiányosságait kihasználó magániskolákról volt szó a csütörtöki Y-ban.

Bill Gates, Michael Dell és Mark Zuckerberg. Csak három név azok közül, akik félbehagyták egyetemi tanulmányaikat, mert már tanulmányaik alatt sikeres vállalkozásba fogtak.

Magyarországon a statisztikák szerint a felsőoktatásban tanulók 40 százaléka szakítja meg egy ponton tanulmányait – ez jelenthet időszakos szünetet, passziváltatást, szakváltást, de akár végleges szakítást is a tanulmányokkal.

Az Y csütörtöki vendégei közül Tóth Mária, a DXC szoftverfejlesztési igazgatója elsősorban az informatikai szakmát ért kihívásokról beszélt. Elmondta: bár az ő területükön is hatalmas a munkaerőhiány, nem jellemző, hogy a cégek felelőtlenül "cápáznák" a tehetséges egyetemistákat.

Természetesen gyakori, hogy valakiket már a tanulmányaik alatt alkalmaznak, de az ő gyakorlatuk szerint teljes állásról csak a diploma megszerzése után lehet szó. Erre motiválják a náluk munkát vállaló fiatalokat, mert az egyetemen nélkülözhetetlen alapokat kaphatnak meg.

Igaz lehetne ez a közoktatásra is, amely azonban még a felsőoktatásnál is komolyabb kihívásokkal néz szembe. A hatalmas tanárhiány azonban a piacnak lehetőségeket is rejt magában: a budapesti Funside School is egy ilyen űrt próbál betölteni.

Kittka András, az iskola alapítója arról beszélt, hogy náluk informatikát és nyelvet tanulhatnak a gyerekek, akik valamiért nem elégszenek meg a közoktatásban kapott tudással. De nem különítik el magukat feltétlenül a közoktatástól: van már budapesti iskola, amelybe meghívták őket és rendszeresen tartanak ott órákat.

A piaci szereplők megjelenése az oktatásban persze sok kérdést felvet, térségek, de akár egyes osztályokban szegényebb és gazdagabb diákok között is növelheti az egyenlőtlenségeket.

LÓVICC

KOLOZSVÁRI SZALONNA / VENDÉG
Szerző: PANDULA DEZSŐ
2020.01.19.


Tavaly tavasz óta borzolja a sörényeket annak a tápiószentmártoni lovas központnak az ügye, amely iskolásoknak és szakembereknek épült, de – hogy, hogynem – végül Czerván György akkori és jelenlegi fideszes képviselő, (+ akkori államtitkár) veje, ifj. Galbács Ferenc és családja használta, sajátjaként. 

– Hát ez meg hogy a lópikulába* lehetséges? – kérdezném álnaivan, ha nem lenne annyira köztudott hogy a különösen nagy értékre elkövetett költségvetési csalások tipikus esete az, amikor az uniós támogatásokból felépülhet valami közcélra – a vadgazdálkodást hatékonyító vadászház, falusi turizmust elősegítő vendégház, miegymás – , de miután a szándék falakat és tetőt öltött, a nyertes pályázó vagy valamelyik rokona költözik be, kutyástul-macskástul. (*Másodjelentésében: cintányér.) A közcél elveszítette közcél jellegét, így járt, vigyázott volna jobban magára!

De nem csak arról van szó, hogy pereputtyilag kisajátították annak a lovardás oktatóbázisnak a használati jogát, amelyet 45. 493. 074 forint uniós és állami támogatásból kifejezetten szakemberek képzésére, általános iskolások oktatására és sportolására hoztak létre. A munkálatokkal együtt a lenyúlások is elkezdődtek. id. Bozsik József fogathajtó bajnok, az egyik ötletgazda szerint súlyos visszaélések is történhettek a létesítmény kialakítása során. Konkrétan megnevezett olyan berendezéseket, felszereléseket, amelyek valójában mások tulajdonát képezték, de kölcsönkérték, hogy a 2016-os átadási ünnepségen meglegyenek a papírforma szerint oda vásárolt dolgok. Példaként említette a kiadós tételnek számító lószoláriumot (ló-fényágyat?), amivel a lovakat melegítik futtatás után, nehogy megfázzanak. A programból időközben kiszorított Bozsik úr és fia szerint a szerkezetet egy kecskeméti lovardából kérték kölcsön, majd miután lezajlott az átadás, visszavitték, ahogy illik. Akadt, amit használtan szereztek be, majd lepapírozták új vásárlásként. Így például egy használt háztartási porszívóra fogták rá, hogy speciális lóporszívó. Feltételezem, Rowenta márkájú lehetett a masina, csak épp a R betűt egy L-vel ragasztották le. A lovettát meg lenyúlták, de látszatra minden megvolt, Fazekas Sándor akkori agrárminiszter is megmondhatja, aki szintén ott boklászott, bokázott és parolázott Czerván Györggyel a pazar megnyitón.

Volt rendes nyomozás is, hogyne lett volna – hisz’ többek között a feljelentéseiről hírhedt Tényi István is tollat ragadott, felhívandó a figyelmet! Maga a nyomozást lezáró határozat is megállapította, hogy az eljárás során az összes lehetséges és szükséges nyomozati cselekményt rendesen végrehajtották, szó nem érheti a ház elejét. Sajnos azonban hiába volt a sok fáradozás, meddőnek bizonyult a körültekintő igyekezet: nem találtak bizonyítékot visszaélésre, lopásra. Se sokat, se eleget. Apelláta lehetséges, de minek?!…

ÍME, A MAGYAR VERSAILLES – MÖGÖTT A VALÓSÁG

MAGYAR HANG ONLINE
Szerző: DÉVÉNYI ISTVÁN
2020.01.19.


  A magyar Versailles. Micsoda kihagyhatatlan 
  lehetőség, és a kastély valóban gyönyörű, 
  hát persze, hogy sokan veszik az irányt 
  Acsaújlak felé. Hogy merre? Hát Acsa 
  külterületére, ezért hívják Újlaknak. De 
  milyen Acsa? Jaj, már, észak-kelet Pest 
  megye, már Nógrád határában. Nem 
  vagyunk előrébb, igaz? Pedig pompás tájon 
  kanyarog az út, s amikor le kell térni a 
  bekötőre, még szebbé válik minden. És már 
  meg is jöttünk, előttünk a birtok nagyszabású 
  kovácsoltvas kapuja, ideje továbbállni.

  Micsoda, hogy ennek így semmi értelme? 

  Márpedig ott, a díszes kerítés mögött kezdődik a való világ, az ötven évvel ezelőtt fénykorát élő, nyüzsgő szakadvány, mit magára hagyott a történelem. Romok, pusztulat, de élet is: talán tucatnyi ház, a ritka látogatót jelző házról-házra ugatás, távolabbról szüremkedő fűrészzúgás. Tanulság nincs, ide tényleg a madár se jár. És igazából nincs is miért, de így, a kastély tövében elgondolkodtató a XXI. századi erős, büszke, nagyon európai Magyarország képe.

Mégiscsak van tanulság
.

ITT NÉZHETŐ MEG, ITT OLVASHATÓ

UNGVÁRY RUDOLF: „NEM AKARTAM A KOMMUNISTÁKKAL BESZÉLGETNI”

KLUBRÁDIÓ / SZABADSÁG ELVTÁRSAK
Szerző: SZÉNÁSI SÁNDOR
2020.01.17.



  A Szabadság, elvtársak! műsorában a 
  rendszerváltás kezdeteiről és az azóta 
  eltelt évtizedekről beszélgetünk egy-egy 
  fontos szereplő emlékeinek felidézésével. 
  Ezúttal Ungváry Rudolf író, újságíró, 
  mérnök volt Szénási Sándor vendége.

  „Nem akartam a kommunistákkal   

  beszélgetni, borzadtam a gondolkodásuktól, 
  ezek az emberek fetrengtek egy olyan 
  bűnben, aminek én az áldozata voltam” - 
  idézi fel a nyolcvanas éveket Ungváry 
  Rudolf, aki szerint a hatalmi embereknek 
  valamennyire hinniük kellett a rendszerben.

Mint mondja, egy művészeti undergroundban élt, vigyáznia kellett, hogy este meddig marad az utcán, de hálás volt azoknak a barátainak, akik segítettek neki munkát szerezni, pedig az apjuk kommunista volt.

Az író, mérnök elmondja, hogy miért tartja a bolsevista rendszereket humánusabbnak a nácibb rendszereknél. A Szabadság, elvtársak! 43. adásában Ungváry Rudolf elmeséli, hogyan kereste magát degeszre a hatvanas években, miért érezte magát életveszélyben, és miért mondja mégis, hogy isten a tenyerén hordozta.

A rendszerváltás történetét bemutató műsorsorozatunk adásai a Klubrádió YouTube csatornáján is elérhetők. Iratkozzon fel rá!


JÓZSEFVÁROS LEGIZGALMASABB KEZDEMÉNYEZÉSE: A RÉSZVÉTELI KÖLTSÉGVETÉS

MÉRCE
Szerző: MAGOSÁN ÁRPÁD
2020.01.18.


Január harmadikán Pikó András, a VIII. kerület polgármestere megtartotta szokásosnak szánt beszámolóját. Persze, a polgármester olyan, mint a nátha: mindenkinek van, senkit sem érdekel a másé, és előbb-utóbb elmúlik.

Pikó azonban most olyat mondott, amit magyar polgármester szájából még nemigen hallottunk. Bejelentette, és ezzel elindította a részvételi költségvetési folyamatot – amire eddig csupán Kispesten és Budafok-Tétényben került sor az országban.

Mi az a részvételi költségvetés?

Amint a neve is sugallja, ez egy olyan folyamat, amelyben a polgárok döntik el, hogy az önkormányzat mire fordítsa a költségvetést, vagy annak egy részét. A részvételi költségvetés a részvételi demokráciának a leginkább kézzelfogható formája: olyan kérdésekről szól – hol legyenek felújítások, milyen intézményeket kell megerősíteni – amelyek az egyszerű emberek számára is érthetőek, direkt módon hatnak a helyben lakók életére, és általában egy-két éven belül jól érzékelhető hatással járnak.
Ráadásul a költségvetés mindenre hatással van, ezért annak örvén a közösséget érintő összes fontosabb téma megvitatásra fog kerülni: az emberek – és a politikusok – pontosan tisztában lesznek azzal, hogy milyen konszenzusok alakultak ki a lakosság körében. És mivel a konszenzusok nyilvánvalóak, az emberek sokkal könnyebben érik el, hogy az önkormányzat intézkedései tükrözzék azokat...