Szerző: LADÁNYI JÁNOS
2020.03.27.
Az 1980-as évek közepétől Magyarországon felerősödtek a területi egyenlőtlenségek. Egyfelől – több évtizeddel megkésve – erőteljes szuburbanizációs folyamat játszódott le, másfelől felgyorsult az a slumosodási és gettósodási folyamat, ami már legalább másfél évtizeddel korábban megkezdődött. A legszegényebb cigány és nem cigány népesség esetében ez az erőteljesen leromló településrészek elszaporodását és az alacsonyan iskolázott, munka nélküli, többgenerációs kirekesztés által sújtott népességű aprófalvak számának gyors növekedését vonta maga után. Az ilyen falvak által dominált területek egy idő után – először a Csereháton és az Ormánságban – kezdtek összeérni: esetükben nem egyszerűen gettósodó falvakról, hanem gettósodó térségekről indokolt beszélni. Valamivel később ilyen térségek alakultak ki Nógrád, Heves, Borsod, Szabolcs, Hajdú-Bihar, Baranya, Somogy és Zala megyéknek az országhatárhoz közeli és ahhoz kapcsolódó részein is.
A területi, szociális és etnikai hátrányok összekapcsolódása új típusú kihívást jelentett a rendszerváltás utáni kormányoknak, amelyek – az Antall-kormány első, valóban a decentralizálódás irányába mutató kezdeti intézkedéseitől eltekintve – egészen az ezredforduló tájáig igyekeztek a szőnyeg alá söpörni ezt a problémát. Amikor ez már nem ment tovább, visszatértek a körzetesítés 1970-es években követett, és csúfosan megbukott eszméjéhez. Az újrakörzetesítés Gyurcsány-kormány által követett és a harmadik Orbán-kormány regnálásának időszakában felelevenedni látszó politikája, a „munkáért segély” program gyurcsányi, majd a túlméretezett közmunkaprogramok orbáni politikája nem csökkenti, hanem növeli a leszakadó térségek rendkívül súlyos problémáját. Nem a meglévő munkahelyek felé, hanem éppen ellenkezőleg, a gettósodó térségek irányába tereli a munkanélküliek és az éhbérért dolgozó, főleg cigány leselejtezettek tömegeit, nem a „munka világába” segíti visszailleszkedni őket, hanem attól távolítja el.
Mindennek persze nemcsak gazdasági, hanem politikai okai is voltak. Az úgynevezett cigányügy mindig rendőri, karhatalmi, titkosszolgálati ügy is volt, és a különböző kormányok felkent cigányszakértői nemzetbiztonsági kockázatként tekintettek erre a nagyon súlyos társadalmi kihívásra. Ha lázadás lesz, az egy szakasz katonával elintézhető – mondta nekem egy cigányügyi főpotentát már az 1990-es évek elején. Később egyes romaszakértők még hamiskásan mosolyogtak is, amikor azt fejtegették, hogy a cigányok aprófalvakba való szétszórása hasznos dolog, hiszen – úgymond – így aztán képtelenek lesznek csoportosan lázadozni. Eltekintve most e szemlélet rémséges cinizmusától, jó ideje már nem is igazak annak kiinduló feltételei. A televízió, az internet, a mobiltelefon, a személyautó elterjedése már ezekben a térségekben is lehetővé teszi a csoportos reagálás és védekezés bizonyos formáit. Félő, hogy ezek a gyakran kétségbeesett reakciók – és ezeknek a kormánypárti politikusok és a kormányhoz hű média által való eltúlzása – erőszakhoz is vezethetnek, ami csak elmérgesítené az amúgy is súlyos helyzetet. Mint ahogyan elmérgesíti a helyzetet az is, hogy Orbán – rádöbbenve, hogy a menekültügy felemlegetése műcsontnak már nem elég a választóknak – néhány hete a munka nélkül pénzt követelő, erőszakoskodó cigányokkal kezdett el riogatni, aminek kisvártatva meg is lettek a nagyon veszélyes következményei.
A cigány és nem cigány mélyszegények választási magatartásával kapcsolatban két tévhit élt: nem mennek el szavazni, ha viszont elmennek, túlnyomó többségben a baloldalra szavaznak. Ez irányú kutatásaimból már húsz év óta tudni lehet, hogy egyik állítás sem igaz, ezek a tévhitek azonban csak részben változtak meg. Pedig az adatok azt mutatják, hogy a mindenkori baloldal többnyire fölényesen vezet a fővárosban, általában mérsékelt előnye van több nagyvárosban, hátránya van viszont a kisvárosokban és a falvakban, különösen az aprófalvakban. Így történt ez legutóbb, 2019-ben is, amikor a Fidesz, bár elvesztette Budapestet és néhány fontos nagyvárost, országosan még mindig több szavazatot kapott, mint a baloldali összefogás közös listája, mert előnyét meg tudta őrizni a kisebb településeken...
