„AZ ALÁZAT NEM LÚZERSÉG” – MIT MOND EGY 1500 ÉVE „KARANTÉNBAN ÉLŐ” SZERZETESREND A JÁRVÁNYRÓL?

VÁLASZ ONLINE
Szerző: ABLONCZY BÁLINT
2020.03.30.

„Amit nem tettünk meg eddig a gyermekek jövője érdekében, azt most muszáj lesz megtenni a szüleink miatt” – mondja a járványhelyzetről a Válasz Online-nak adott interjújában Baán Izsák, a bakonybéli bencés monostor perjele. Az Olaszországban tanult fiatal szerzetes szerint nagy világválságok után az emberek olyan dolgokra voltak képesek, amikre korábban nem, és a változásra való képesség mindig arányos a szenvedés mértékével. Baán Izsák elmondja, miben téved Yuval Harari izraeli sztártörténész Homo Deus című könyvében, hogyan segíthet a Keresztapa című film a keresztény üzenet megértésében és arról is beszél, miért engedi Isten a járvánnyal együtt járó szenvedést.

– Már a koronavírus-járvány idején, március 21-én ülték meg a bencés rendalapító Szent Benedek ünnepét, akit a katolikus egyház Európa védőszentjének is tart. Másként emlékeztek rá a rendkívüli helyzetben?

– Természetesen. Szent Benedek egyik legrégebbi ábrázolása egy római bazilika altemplomában található: leprást gyógyít meg, azaz gyógyítóként is ismerjük. Előttem van az az interneten látott kép is, ahogy jóbarátunk, Donato Ogliari Monte Cassino-i bencés apát Szent Benedek ereklyéjével megáldotta Olaszországot és Európát. Azt érezzük, hogy a bencések számára fontos értékek most különösen aktuálisak. Ahogy rendalapítónk fogalmazott, a keresztény embernek a legfontosabb az engedelmesség és az alázat.

– Járvány idején kinek kell engedelmeskedni? A hatóságoknak, a szakembereknek? Lelkiismeretünknek? A saját magunk és szeretteink megvédését előtérbe helyező reflexeinknek?

– A mai embernek még a hivatalos felszólításoknak engedelmeskedni sem egyszerű, hiszen nem szeretjük, ha dirigálnak nekünk. Benedek ennél többet kér – azt, hogy megértsük, ebben a helyzetben mit vár tőlünk Isten.

Még egy szerzetesközösség sem tud működni, ha tagjait pusztán a tekintély iránti formális engedelmesség vezeti, naponta rá kell kérdeznünk a feladatra, nem elég várni a hatóságok előírásaira. Az alázat pedig nem lúzerség, hanem arról szól, hogy tudjuk, csak együtt vagyunk képesek kezelni a helyzetet.

Nem is olyan régen még az egyén halhatatlanságáról olvashattunk – most pedig saját kicsinységünkkel és eszköztelenségünkkel szembesülnünk…

ITT OLVASHATÓ