2020. július 20., hétfő

AHOL AZ OKTATÁS RENDBEN VAN, OTT NE NYÚLJON BELE SE AZ ÁLLAM, SE AZ ÖNKORMÁNYZAT

444.HU
Szerző: SZUROVECZ ILLÉS
2020.07.20.



- Vecsei Miklós évtizedek óta a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke. 

- A hajléktalanellátásban kezdte, az MSZP-kormányok alatt öt évig hajléktalanügyi miniszteri biztos is volt.
 
- Tavaly óta miniszterelnöki biztosként dolgozik, miután a kormány megbízta, hogy terjessze ki 300 településre a Málta Jelenlét-programját, amit évek óta visznek az ország számos nyomortelepén. Ezt évszázados léptékben is egyedülálló lehetőségnek tartja.
- Amikor éppen nincs vidéken, a Belügyminisztériumban ül, pár ajtónyira Pintér Sándortól, akivel majdnem minden hétvégén együtt beszélik át a szegénység helyzetét.
 
- Óvatosan kritizál: ami nem az ő területe, arról inkább nem mond semmit, Gyöngyöspatáról pedig csak Gulyás Gergellyel és Pintér Sándorral osztotta meg a véleményét.

Vecsei Miklós: Egyet hadd mutassak, mert el fogom felejteni. Kiss Dávid kollégám sokáig Monoron dolgozott a telepen, most a Poket sorozatban újra megjelent a Cigánytelep nyolctól négyig című könyve. Elég nyers és igaz. Van hozzá egy póló is. Szerintem nagyon szép, az van ráírva, hogy „Mid van, amit nem kaptál?” Azt gondolom, hogy amíg a társadalom szerencsésebb része nem tudja jól megválaszolni ezt a kérdést, addig nem lesz igazából változás. Szívesen adok belőle, annyi a feltétel, hogy hordani kell...

SZOCIOKULTURÁLIS KÖRNYEZET

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2020.07.19.


Azt hiszem, a felsőoktatás annak idején elég jól belém (is) sulykolta azt a szempontot, hogy mennyire fontos az oktatási hatását nézni annak, honnan érkezik a gyerek az iskolába. Hogy a gyerekeket mindig a szociokulturális helyzetével együtt kell értelmezni. Ennek a bevésése azóta is fontos pedagógiai elv a szakemberképzésben.

Ám ennek a megvalósulását a gyakorlatban nem látni. A nagy központi szervezési és elvárási rendszerben ezek a szempontok úgy tűnik, nem érvényesülnek. Vagy legalábbis nem úgy, ahogy a szakma azt elemzi, tanítja, írja, feltételezi. Ha valaki beleolvas ennek a szakirodalmába (van bőven), mintha más dimenziókba kerülne. Valami félelmetes távolságot érzek ettől, mondjuk a gyöngyöspatai történésekkel, vagy az iskolaőr rendszerbe állításával összevetve.

A történet pedig e nélkül elég borúsan fest. Az elvárások, melyek figyelmen kívül hagyják a szociokulturális hatásokat, értelmezhetetlenek a gyerekek számára. A pedagógusok nyilván érzékelik, hogy baj van, de a reakciók a legtöbb helyen nem a szakirodalom szerinti ajánlások útján körvonalazódnak, hanem maradva a poroszos, frontális, egységesen, a tanmenet szerint haladó (sok helyen nagyon pontosan ellenőrizve, hogy ugyanaz legyen beírva, ugyanakkor, mint ahogy azt megtervezték, mert csak ebben a tempóban lehet a végére érni a tananyagnak), a gyereket figyelmen kívül hagyó szemléletnél. Amiben a kudarc elleni védekezés többnyire így hangzik: “hát ezekkel nem lehet haladni…”.

És nem értik, hogy amit ők tanultak, ahogy ők tanulták, az miért nem működik. Mivel ők úgy csinálják, ahogy szerintük, no meg a “fenti utasítás” szerint jó, a hiba nyilván a gyerekben van. Akkor hát külön kell tenni az ilyet, mert akadályozza a többit, “akivel lehet haladni”, mert ugye ők normálisak, és erre kapott képzést annak idején a pedagógus. Akikkel nem kell kínlódni, hogy figyeljen, aki “akar”, akinek a motivációjáért nem kell megküzdeni, akinek csillog a szeme, aki a tudásra éhes és nem a tízórait várja, aki megcsinálja, amit a pedagógus kér, és úgy csinálja meg, pontosan, ahogy azt elvárják tőle.

Sokat gondolkodom, hol akad el a történet. Talán nincs módszertan párosítva a tézisek mellé amikor tanulják? Talán ott kellene ezerrel beépíteni pl. a differenciálás módszertanát? Az egyéni fejlesztési tervek fontosságát, amiben kikerülhetetlen a szociokulturális hatás értelmezése? A projektmunkát beemeltetni minden tantárgy módszertanába? Hogy tudjunk végre szakítani a poroszos, frontális szemlélettel… Vagy egyszerűen, amit régóta mondok, beemeltetni a szakemberképzésbe a szociális nézőpontot?

Elképesztő egyébként, milyen mondatokat talál az ember szakirodalomban is. Pl. ezt: “Főleg az iskolakezdés elején rendkívül fontos lehet a szülők beengedése a bizalom megnyerése miatt, a kölcsönös ismerkedés miatt.” Igen, jól látják: “beengedése”. Mindez a bizalmi viszony miatt… Vagy ugyanitt a túltolása az egésznek: “Még kedvezőbb irányt vehet az együttműködés, ha egy-egy szülő vezeti azokat a tereket (terem, szoba, klub), ahol inkább szülők fordulnak meg.” Na igen…ez is nagy tapasztalat után íródhatott le, nyilván nem vonva kétségbe, hogy előfordulhatott ilyesmi… és egy darabig még úgy is tűnhetett, hogy működik. De hogy sem tömegesen, sem hosszú távon nem tartható fenn, az tuti.

Szóval, valamit másképp kellene tanítani a szakembereknek, elvárni a rendszernek, és tenni a pedagógusoknak, bizonyosan, hogy elindulhassunk ebből a gödörből felfele. Ám még mindig csak lefele csúszunk, és megannyi tényező dolgozik azon, hogy a gödör mélyüljön. Még tovább.

Talán, ha először figyelnénk a gyereket. Beszélgetnénk vele, hogy értsük. Ha értenénk, ha megértenénk, szeretne minket. Ha szeretne, akarna nekünk megfelelni, és tanulna velünk. Ha ő szeretne, a szülő sem támadna. Ha megtanulnánk ÚGY szólni hozzájuk. Ami nem bántó, kirekesztő. Ha nem azt éreznénk belül, és érzékeltetnénk kívül, hogy “lealacsonyodunk” hozzájuk.

Számtalan eset jut eszembe, mikor behozták magukkal azt a “mást”, amire én sem voltam felkészülve. Emlékszem egy lelkes beszámolóra: “Te tudod, hogy az én apukámnak karperec van a lábán? Bizony..mindig rajta van, hogy lássák, merre megy. És képzeld, úgy csinálja, hogy a nadrágját aládugja…hogy ne sutulja a bokáját….” . Vagy a másikra, akinek rendszeres gyógyszerszedéssel tartható úgy az állapota, hogy a többivel együtt dolgozhasson, ám szól, hogy ő most már nem szedi. Mert apu a börtönből azt mondta, hogy ne szedje. “Azt mondta, ne szedjem, mert hülye leszek tőle.” Hát nem szedi.

És nemcsak ilyen esetek vannak, hanem más, apró jelek is. Amiket észre kellene venni. Egy kialvatlan szem, egy agresszív beszólás, egy filmélmény, ami nem gyereknek való, és láthatóan feszíti az emléke is, egy utcai verekedés, amiben a gyerek családja is érintett, a családon belüli féltékenységből induló cirkusz, a felnőttek otthon másokat lealázó beszélgetése, a virrasztalások hatása, a tartozások, a kártyás villanyóra működése, mindaz, amiben benne élnek, ami a pedagógusok zöme számára ismeretlen, ezért érthetetlen, gyerekestől, mindenestől.

A többség azonban ezt nem is akarja érteni. “Ez nem ránk tartozik.”-mondják. “Nekünk a gyerekkel van dolgunk. A többit oldja meg más.” – hangzik gyakran.

És mindenki próbálkozik, a saját határain belül, ugyanezzel a viszonyulással: “az már nem az én dolgom”. Miközben azt látjuk, hogy megoldás csak akkor lesz, ha megtanulunk a másik terület szemével is ránézni erre az egészre. És főleg, ha megtanulnánk az ő szemszögükből is látni minket.

Rájönnénk akkor, mennyire használhatatlan módszertannal, szemlélettel közeledünk hozzájuk. Megértenénk, hogy másképp kellene. Hogy ez az igazi kihívás a pedagógiában. És ebben is van siker, önmegvalósítás. Csak a közeg ezt most nem támogatja. Elméletben persze sokan elemzik, írják, mondják, hogyan lenne jó, hogyan kellene….a gyakorlatban azonban kevesen csinálják.

Jó lenne pedig, ha többen lennénk. Együtt…a terepen is.

ORBÁNÉK TOVÁBBRA IS MAGUKNAK OSZTHATJÁK AZ EURÓPAI PÉNZT

HÍRKLIKK
Szerző: NÉMETH PÉTER
2020.07.20.


Most azt jósolják Brüsszelben, hogy ha már eddig elhúzódott az uniós országok vezetőinek csúcsértekezlete, mindenképpen megkötik a megállapodást. A két naposra tervezett tanácskozás immár a negyedik napja tart – eredmény nélkül. Mégis, a sok-sok elfoglalt kormányfő – nyilván lemondva a korábbi, tervezett programját – ott maradt, hogy tető alá hozza az egyezséget. Alkalmi lobbicsoportok alakulnak, hogy ki-ki képes legyen növelni saját táborát, ezáltal növelni súlyát, befolyását. Ebben a mi miniszterelnökünk is jeleskedik; a V4-es, egyébként nem túl erős, de a vétójog szempontjából megkerülhetetlen csapatát úgy tűnik, maga mellé tudta állítani a jogállamiság kihagyásának kérdésben, oda tudta emelni maga mellé a szlovén kebelbarátját is, és most egy váratlan húzással, az olaszokat is. Utóbbiakat úgy, hogy az itáliaiak által követelt nagyobb támogatás harcosaként tüntette fel magát, ezzel – ahogy egyesek fogalmaztak – váratlan gólpasszt adott a déli országnak.

Nem véletlen, hogy Paul Lendvai – minden bírálata mellett – elismeri Orbán Viktor taktikai, hatalomtechnikai képességeit; még Európában is ügyesen játszik az érdekek között, és persze maximálisan kihasználja lehetőségeit. Azt például, hogy a Tanácsban minden egyes államnak vétójoga van. Neki is. Sokszor leírtuk már: amikor létrejött az unió, illetve annak elődje, alapvetően a közös érdek és a közös értékek alapján határozták meg az alapítók a jövőjét. Senki nem kalkulált azzal, hogy egyszer majd jön valaki, akit beemelnek maguk közé, és az együttes felelősséget elkezdi másként értékelni. Elkezdi úgy használni a laza jogszöveget, hogy abban a kibújókat, a saját érdek érvényesítésének lehetőségét keresi, és találja meg – jelentősen megnehezítve ezzel minden megállapodást.

Most különösen fura helyzet állt elő: a világjárvány óriási károkat okozott minden egyes tagállamnak, nincs olyan ország, amely ne szorulna segítségre. Orbán ugye már a kezdetekben bírálta az uniót, amely szerinte egyáltalán nem segít – természetesen az állítása nem volt igaz, de kit érdekel ma ez Magyarországon? – , ezúttal viszont irdatlan nagy összeg felvételét célozták meg Brüsszelben...

SZABAD SZEMMEL – EU-CSÚCS: BIZONYTALAN, HOGY LÉTREJÖN-E AZ EGYEZSÉG, DÉLUTÁN FOLYTATÓDNAK A TÁRGYALÁSOK

NÉPSZAVA - ONLINE
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2020.07.20.


FAZ/Bild Zeitung/Frankfurter Rundschau 

Egyelőre teljesen bizonytalan, hogy létrejön-e az egyezség a hosszabbításban, az uniós csúcsértekezlet immár 4. napján, miután az eredetileg kétnaposra meghirdetett megbeszélések hajnali egyeztetések után délután 2-kor folytatódnak, miközben a szívós alkudozás egy pontján kiderült: a német kancellár a jogállam ügyében beállt a magyar és a lengyel álláspont mögé. Ám ezzel kiváltotta a hollandok és az osztrákok felháborodását. A takarékos négyek mindenesetre ragaszkodnak ahhoz, hogy az eredetileg tervezett 750 milliárd eurónál csak kevesebbet költsenek a vírus által súlyosan érintett országok megsegítésére, és hogy csökkenteni kell a vissza nem térítendő juttatások összegét. 

Ugyanakkor teljesen nyitott az is, mi lesz a demokratikus normák betartásának követelésével. A Frankfurter Allgemeine Zeitung feltűnőnek nevezi, hogy vasárnap déltájban éppen Orbán Viktor jelentette ki: mindenképpen meg kell állapodni. Noha éppen ő fenyegetett vétóval arra az esetre, ha a költségvetést és a pénzügyi segítséget a jogállamiság tiszteletben tartásához kötik. Ami az egyik hatalmas akadályt jelenti az egyezség útjában. A kérdést előző este az Európai Tanács elnöke végre napirendre tűzte, ám gyorsan kiderült, hogy a magyar politikus nincs egyedül. Egyetért vele a három másik visegrádi tag. 

Vasárnap délelőtt Orbán elsősorban holland kollégájára adott le sortüzet, miután az a jogállam leghevesebb védői közé tartozik. Mint mondta, nem érti, hogy Mark Rutte miért utálja őt vagy Magyarországot. Meg hogy ragaszkodni kell a demokráciához. A kezére játszik, hogy a hágai kormány vezetője egyébként is a figyelem központjában áll, hiszen a takarékos négyek képviselőjeként kemény álláspontot képvisel az anyagiak dolgában is. 

A Bild Zeitung számolt be arról, hogy szombat este a német kancellár váratlanul megtámogatta a magyar és a lengyel álláspontot, amikor a francia elnök társaságában éppen a spórolást hirdető hollandokat, osztrákokat, svédeket, dánokat, valamint finneket igyekezett meggyőzni. Éppen ő, akinek a menekültválság óta fölöttébb zilált a viszonya Orbánnal. De hát próbálja menteni a csaknem kétbillió eurós tétet és elősegíteni a kompromisszumot. 

Ám Rutte kemény maradt és felsorakozott mögötte az osztrák kancellár is. Mármint hogy nem szabad rossz egyezséget tető alá hozni Orbánnal, és hogy a jogállamiság vörös vonalat jelent. Amibe beletartozik, hogy a magyar politikus nem juthat vétójoghoz. A szankciókról kétharmaddal kell határozni, így a magyaroknak szánt támogatásokat akkor is mérsékelni lehet, ha a lengyelek vagy a szlovákok ellenkeznek. Ez azonban cseppet sem tetszett Angela Merkelnek, ám a holland vezető erre azt válaszolta, hogy a kancellár és Emmanuel Macron kész tények elé állította a földrészt, amikor bedobta a csomag ötletét, úgyhogy ő tehet mindenről. 

Előzőleg Orbán viszont kijelentette, hogy ha elakad a szerződés ügye, akkor azért a holland a felelős. Mint ahogy az egész káoszért. A vádaskodás aligha járult hozzá a konstruktív vitához 

A Frankfurter Rundschau hozzáteszi, hogy az osztrák miniszterelnök bírálta azokat a tagországokat, amelyek túlságosan is rugalmas álláspontot tanúsítanak a jogállamiság ügyében. A lap a Bild cikke alapján hozzáteszi, hogy éppen Merkel lehetett a célpont. Előzőleg ugyanis Orbán kilátásba helyezte, hogy megtorpedózza az egész koronacsomagot, ha a kifizetéseket a jogállamiságtól teszik függővé. Ezt akarta a német kancellár elkerülni, hogy gyorsan zöldágra lehessen vergődni a milliárdok elosztásáról. A frontok mindenesetre érdekesen alakulnak. Orbánon kívül a portugálok első embere is elfogadhatatlannak minősítette a takarékos négyek ellenállását. Ezzel szemben a luxemburgi kormányfő fontosnak tekinti a jogállami mechanizmus bevezetését. Xavier Bettel kifejtette: nem szabad megengedni, hogy egyesek kétségbe vonhassák az unió értékeit, amik a közösség gerincét képezik. Mert az EU nem zöldséges üzlet, ahol mindenki kedvére válogathat.


A Brüsszelből keltezett kommentár sajnálatosnak tartja, hogy a tagállamok már csupán pénzeszsáknak nézik az EU-t, és képtelenek politikai célt adni az uniónak, de ezen belül különleges, amit Orbán Viktor művel. A közösség holtpontra jutott, az egymásnak feszülő erők kölcsönösen blokkolják egymást, a mechanizmus magától már nem jön mozgásba. Az persze természetes, hogy minden vezetőnek a saját országa érdekeiért kell harcolnia, de amikor a költségvetés, vagy a gazdasági segélycsomag forog kockán, akkor is meg kell lennie a közös politikai törekvésnek. Ám pont itt hibádzik a dolog. Hiszen a közösség nem lehet puszta kifizetőhely. 

Ennek azután egészen groteszk megnyilvánulása volt, amit Orbán üzent, hogy ti. csak a magyarok dönthetik el, mire fordítják a saját pénzüket. Már engedelmet, de ez ostobaság. Uniós pénzből valósul meg a magyar közbeszerzések több mint fele. Ez az összeg nem Magyarországé. Ám a politikus csak azért lehet ilyen pofátlan, mert más EU-vezetők már nem képesek következetesen gondolkodni. Például vegyük azt, hogy a holland kormányfő gyakorlatilag vétójogot követel magának az újjáépítési alap felhasználásánál. De akkor miként akarja, hogy a magyarok, lengyelek és mások ne ragaszkodjanak a vétóhoz, amikor ikgyekeznek kivédeni, hogy a jogállam megsértése miatt megvonják tőlük a szubvenciókat? 

A helyzet arra emlékeztet, mint amikor a lengyel nemesség a 18. században minden döntést meggátolt a parlamentben, ezért az ország játékszerré vált az ellenségek számára. A csőlátás azonban veszélyes. Az EU lényege az egységes piac, amely segít növelni a jólétet. Olyan keretet nyújt, amelyben egyenlő jogok illetnek meg majdnem félmilliárd embert. Védi a kisebbségeket, olyan egyéni szabadságjogokat alkot, amikért másutt ölnek. Riasztó, hogy ezeket a vívmányokat egy ideje az unión belül szabotálják. Pedig nemes program volna védeni és elmélyíteni az eredményeket. Ami mögé mind a 27 tagnak be kellene állni. Persze alighanem annak is meg lenne az ára.

A lap úgy látja, hogy a gazdasági mentőprogram körüli vita jól rávilágított: immár nem egyeztethetőek össze egymással Európában a különböző kormányzati és életmodellek. A három napja tartó brüsszeli csúcs megmutatta, hogy enyhén szólva is mennyire sajnálatos az EU állapota. Az unióból már nem sok maradt. Éppen most porlad szét a háború utáni rendezés egyik legmerészebb találmánya. 

A német-francia segélytervet csalinak szánták, hogy a többiek ráharaphassanak. Hiszen a válság megtépázta a 27-ek egységét, azért bizonyítani kellett az összetartást. Ám immár látnivaló, hogy odalett a szervezett magasabb rendeltetése. Összekötő szál persze volna elég, amiből kiemelkedik az egységes piac. Abból mindenki csak profitál, még a nettó befizetők is, mégsem sikerül a tagoknak kompromisszumot kötniük. Fontos természetesen, hogy ekkora összeg elosztásánál ragaszkodnak a szabályokhoz és az ellenőrzéshez. Amihez idő és jó idegrendszer szükséges. Az is jogos, hogy a támogatást a jogállam védelmének új eszközeként kívánják bevetni. Ám immár csak nehezen lehet elviselni a takarékos négyek dogmatizmusát, vagy Orbán és a többiek nacionalizmusát, ami hatalmuk bebiztosítását célozza. 

Az egyes kormányzati és életmodellek ütik egymást és ez tragédia, mert mutatja, hogy tehetetlen az egyébként ritkán megmutatkozó német-francia szövetség. Merkel és Macron lendületet akart adni az EU-nak, ám cserében szűkkeblű elosztási harcot kapott, no meg azt, hogy az egységet nem lehet megvásárolni. Ha kudarcot vall a mostani próbálkozás, akkor el kell gondolkodni azon, hogy mi az unió célja. Viszont ha mégis sikerül megállapodni, akkor kézenfekvő a felismerés: túl nagy az ár, és a 27-ek még egyszer nem tudják megfizetni.

Ha üres kézzel távoznak a részvevők a háromnapos brüsszeli tanácskozás után, akkor az hatalmas csapás volna. Igencsak ártana az EU tekintélyének és kérdéseket vetne fel az ügyben, hogy válságok idején mennyire képes cselekedni a szervezet. Azon kívül kedvezőtlenül befolyásolná az új vezetők, Ursula von der Leyen és főként az elsőszámú közvetítő, Charles Michel megítélését. 

De még ha lesz is megállapodás, a csúcs megmutatta, milyen súlyos a bizalmatlanság bizonyos politikusok között. Arról nem beszélve, hogy az uniónak meg kell birkóznia a kelet-európai nacionalistákkal, akik esetében félő, hogy lábbal tapodnak a földrész alapértékein. Ez rossz hangulatú konferencia politikai sebeket hagyhat hátra.

FT 

Azt csupán a liberálisok remélik, hogy a populisták számára végzetesnek bizonyul a koronaválság félrekezelése, mert az olyanok, mint Orbán vagy az indiai államfő, agyafúrtak, így megerősödve jutnak túl a fertőzésen, és országuk csak még jobban eltolódik az autokrácia felé. Eszközük az, hogy egyrészt ezúttal is bevetik a kulturális háború stratégiáját, másrészt pedig keményen fellépnek a kórokozó megfékezésére. Így látja a helyzetet Jan-Werner Müller, a stanfordi egyetem politológusa. 

A populizmus szakértőjeként felhívja a figyelmet, hogy e politikai irányzat számára az az alaptétel: kizárólag az ő mozgalmuk testesíti meg az „igazi népet”. Minden más politikus korrupt, aki pedig netán nem ért egyet velük, az egyszerűen nem része a nemzetnek. Azon felül módszeresen megosztják az embereket, miközben folyamatosan azt hangoztatják, hogy egységbe forrasztják az országot. 

A magyar miniszterelnök és Erdogan rutinos róka, ezért a kulturkampf és a vírussal szembeni harc során még jobban kibővítette hatalmát. Orbán tovább szűkítette a szólásszabadságot. Ő és a többiek azt állítják, hogy megvédik a kisembert a globalizáció hatásaival szemben, de esetükben a valóságot a kliensrendszer jelenti. Szívesen fogadják a külföldi beruházókat, amíg azok nem akarják megingatni uralmukat. A német autóipar nagy szerepe folytán az ellenoldal krémje Audi-kráciának hívja azt, ami Magyarországon van. 

A lap azt írja, a kormányfő vonalat húzott a gazdaságban: a hazai szektort szemérmetlenül átjátssza az oligarchák mind jobban bővülő birodalmának, ott viszont érvényesül a demokrácia, ahol idegen szereplők is ténykednek. Ugyanakkor a liberálisok hatalmas hibákat követtek el az utóbbi 10 évben: alábecsülték a populistákat, és azt hitték, hogy azok mindenképpen kudarcot vallanak, hiszen politikájuk ellentmond a józan észnek. Meg hogy a kormányon senki sem lehet populista, hiszen a hatalomra kerüléssel ő maga is az elit része lesz. Csak arról feledkeztek meg, hogy a demagógok bármikor elő tudják kapni a megfelelő mumust. Ha netán megszorulnak, még mindig ott vannak a homályos világelitek, már ha a hazai ellenerőket sikerül kiiktatni. Müller mégsem véli úgy, hogy itt populista szökőárral, vagy legalábbis hullámmal lenne dolgunk, de amelyik populistának helyén van az esze, az a maga javára fordítja a Covid-19-et.

7 éve óta nem volt ekkora politikai válság Bulgáriában. A napok óta tartó, tízezres tüntetéseken a korrupció, az igazságszolgáltatás függetlenségének megsértése és oligarcha érdekek kiszolgálása miatt a kormány távozását követelik. Ma ugyan bizalmi szavazás lesz a szófiai parlamentben, de Boriszov miniszterelnök alighanem veszi az akadályt. Mindenesetre az unió legszegényebb országáról van szó, amelyet Oroszország szeretne befolyása alá vonni, és amely mutatja, hogy a kontinens egy részén megrendültek a demokratikus normák. 

A bolgárok azonban eltérnek Magyarországtól és Lengyelországtól, ahol a kormánypárt irányítja a demokratizálási folyamat fellazítását. Szófiában ugyanis több szereplő is dolgozik ugyanezen, a hatalmon belül és kívül is, ideértve gazdag üzletembereket. A közfelháborodás közvetlen kiváltó oka az volt, hogy kiderült: egy dúsgazdag vállalkozó saját célokra használja a Fekete-tenger egyik strandját és ebben civil ruhás titkosrendőrök segítenek neki. 

Az Európai Külkapcsolati Tanács bolgár intézetének egyik szakértője úgy véli: sokan úgy érzik, hogy útelágazáshoz érkezett az ország. Vagyis hogy már nem igaz az elv, miszerint mindenkire egyaránt vonatkozik a jog. Egy másik elemző azt mondja, hogy dúsgazdag vállalkozók foglyul ejtették az államot. Egy hete a szófiai amerikai nagykövetség igen határozott hangú nyilatkozatban állt ki a tiltakozók mellett. Az Európai Unió viszont eléggé lagymatagon reagált. De hát az EU általában kerülni igyekszik a viszályt, amikor egyes kormányok eltérnek a demokratikus játékszabályoktól. (Paradox, hogy Boriszov a hét végén az EU legfelső fórumán gyújtó beszédet tartott a jogállamiság mellett – a szerk. megj.)

POLSZKA

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2020.07.20.


Tegnap – mint mostanában sokszor és egyre többször – ültem a gép előtt munkálkodási szándékkal, szólattam a zenét mert másképp nem megy, s amikor az öreg spanyol nő magyar cigányos hangon szakította ki a lelkét egy dalban, miközben néztem a falat üveges szemekkel, majdnem elsírtam magam. Ennyire szentimentális vén hülye csak nem lehetek még, így vélekedtem, miközben kapart a torkom, és le kellett vennem a szemüvegemet, hogy ne lássak annyira tisztán, mert ez eltakarja a szív elől a megismerés mélységeit. És akkor rájöttem.

1981-ben Sopronban éltem legfőképp mint kosárlabdázó, emellett kultúrház igazgató, illetve gondnok, így felváltva a dolgokkal olykor egymást vagy párhuzamban, de ez mindegy. Délelőttönként az úgynevezett dobóedzést nem az egyetemi csarnokban tartotta nekünk az edző bácsi, hanem a Lokomotív szálloda tornatermében, ami szálloda presszójában-bárjában a mozgás után el lehetett szopogatni egy kávét vagy kólát, merengve ki az üvegen, nézni a hegyet, hallgatni a fák lehulló levelének lágy neszét. Olyankor, a délelőtti órákban elég üres szokott lenni az egység.

Egyik nap viszont nem, egyik nap tömve volt mindenféle ismeretlen népekkel, akik úgy vedeltek a korai órán, mintha nem lenne holnap. Ültek ott üveges, könnyes szemekkel férfiak és nők vegyesen, mígnem az egyikük rákezdte – az összes többi pedig folytatta –, és énekeltek ott aztán, akár egy siratókórus, és olyan hangon, mint az én tegnapi spanyol-cigány hangú öregasszonyom. Aztán el is sírták magukat mind, úgy folyt ki belőlük a lelkük, és semmit nem lehetett érteni, csak a sorok végén búsan fölhangzó polszkát. És az ember ekkor rájött, hogy ezek lengyelek, és itt siratják a hazájukat.

És magukat is. Menekültek Jaruzelski elől, migránsok voltak, akik arról a földről, ahonnan még visszafordulhattak volna, készültek átlépni arra, ahonnan nem volt visszaút, a pár száz méterre lévő Ausztriába. Mielőtt ezt megtették volna, leitták magukat, és a szálloda presszójában vegyeskarként búcsúztak el mindentől, múlttól, jelentől és talán jövőtől is, mert menekülniük kellett a hazájukból, ahol nem volt maradásuk. Amikor tegnap hallgattam a spanyol-cigány öregasszonyt, ilyen búcsúzó lengyelként lestem a légyszaros falat és kapart a torkom.

Magam én hosszú, kilátástalan évek óta ülök a presszómban, és búcsúzkodom a hazámtól, amelyik kitaszított, ha életemre még nem is tör. Öreg vagyok már viszonylagosan, nincs hová menjek, sőt, ebben a korban még a legelvetemültebb vándor is hazatér. Erre egy mintám van csak, éspedig Faludy György, aki, mint tudjuk, visszautasítva az amerikai állampolgárságot hazatért, hogy Recsken kössön ki. Őt háromszor tagadta meg a hazája. Először a fasiszták, aztán a kommunisták, és újra a fasiszták, a nemzetiek...

2020. július 19., vasárnap

DIKTATURHA

KANADAI MAGYAR HÍRLAP
Szerző: ILLE ISTVÁN
2020.07.17.



...Ahhoz, hogy valaki király lehessen, előbb alattvalókra van szükség, akik készek őt királynak tekinteni. És elhinni, hogy a dolgok így vannak, nem lehetnek máshogy. Az, hogy “a magyar genetikusan alattvaló” (nem “alávaló”, habár az se nagyon vitatható) a tapasztaltak szerint igaz. Az, hogy (már megint – száz év alatt vagy ötödjére) egy olyan kultúrát sikerült kialakítania ennek a nemzetnek, amelyben a talpnyalás, a hajbókolás, az “alatt levés” nem szégyen, hanem érték, mi több, elvárás, több, mint tragikus.

Vaclav Havel megmondta: “Ha ez az ember még egyszer hatalomhoz jut, Isten óvja Magyarországot, de még Európát is.”

Nyert.


SZÉTLOPOTT HAZÁDNAK LÉGY HÍVE? - HARDY MIHÁLY JEGYZETE

KLUBRÁDIÓ / HETES STÚDIÓ
Szerző: HARDY MIHÁLY
2020.07.18.


"Szép kis zsákutca: egy tízmilliós, apró ország kalandor vezetője blokkolhatja az 500 millió ember sorsáról döntő mentőcsomag életbe léptetését."

Alaposan felfegyverkezve, mondhatni teljes harci vértezetben érkezett a magyar küldöttség a mostani brüsszeli csúcsra. Orbán Viktor büszkén lobogtathatja a szégyenteljes budapesti parlamenti felhatalmazást a többi 26 állam vezetőjének: igazolást kapott arról, hogy Magyarország nem jogállam, hát kérem szépen, tessék bennünket békén hagyni ezzel a baloldali meg liberális maszlaggal! Papírom van róla, hogy a 132 bátor ember nem félt és írásba adta: menjek csak szépen oda a kasszához, vegyem fel a lóvét, oszt húzzak haza az első luxus jettel. Elvégre futja rá, azt is a lopott európai léből vetettem magamnak, mindjárt kettőt is. Mert ha nem tetszik maguknak ez a vircsaft, akkor olyat vétózok, hogy belekékülnek, világos?

És akkor állhatnak ott a pálya szélén mind a huszonhatan tanácstalanul, állam- és kormányfők, az omladozó gazdaságaikkal meg a nagy gazdagságukkal hüledezve, hogy emiatt a paprikajancsi miatt nem lesz sem közös, sem otthoni költségvetés. Mert amíg nem tisztázott, hogy mi mennyi, mekkora lesz a közös mentőcsomag, addig bizony nehéz lesz tervezni. Koronavírus járvány ide, vagy koronavírus járvány oda. Szép kis zsákutca: egy tízmilliós, apró ország kalandor vezetője blokkolhatja az 500 millió ember sorsáról döntő mentőcsomag életbe léptetését. Nincs ez így jól.

Ahogy az sincsen jól, hogy éppen most lopják el egész magyar nemzedékek korábban elérhetetlennek gondolt, majd mégis az ölünkbe pottyant álma utolsó foszlányait. Mindazt, amiről harminc éve azt hittük, a rendszer megváltoztatásával végképp eltöröljük. A szovjet tankok és katonacsizmák árnyékában itthon sokan nem is remélhették, nem is remélhettük, hogy egyszer, talán, valamikor mi is a civilizált Nyugathoz tartozunk majd. Hogy világútlevéllel szabadon utazhatunk akárhová, sőt talán munkát is vállalhatunk Németországban vagy Svédországban is, mint más boldog és normális népek polgárai. Hogy nem vihet el csak úgy, hajnalban a rendőr akárkit, mert nem tetszik a véleménye az elvtársaknak.

Hát nem így lett. Most még – papíron – a civilizált és európai országok 27-es közösségébe tartozunk, de az biztos, hogy ha most kérnénk a felvételünket az Európai Unióba, bizony nem tudnánk megugrani a lécet. Nem mennénk át a jogállamisági vizsgán, pótvizsgára küldenék Magyarországot és teljes joggal.

Nincs vagy alig van olyan politikai erő ma Magyarországon, amelynek hosszú távú víziója lenne, hogy merre és hová tartsunk a többi európai országgal együtt. Mert lássuk be: a kormányfői strómanok és családtagok zsebének kitömése euró milliárdokkal az bizony nem jelentheti a nemzet jövőjét. Ha meg igen, akkor, akkor nem véletlen, hogy majdnem félmillió honfitársunk már nem itthon keresi a boldogulást és a megélhetést. Olyan helyen élnek és dolgoznak, ahol emberhez méltó körülmények között embernek tekintik őket.

Ami még ennél is aggasztóbb, hogy a magyar fiatalok jórésze nem itthon akar megöregedni. Mert riasztják őket a magyar viszonyok, a kilátástalanság és a reménytelenség, az erkölcstelenség és az arcátlanság. És ők nem a török-tatár testvériséghez, a hagymázas hun-kipcsak-besenyő maszlagon nevelt hordához akarnak tartozni.

Mert ők a közös Európának és nem ennek a szétlopott hazának a hívei, rendületlenül.

A NYÁRI HAZALÁTOGATÁS KÉRDŐJELEI

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő / Edit
2020.07.19.


Nyilván rengeteg külföldön élő magyar gondolkodik el azon, hogy vajon hazalátogasson-e Magyarországra ezen a nyáron vagy inkább maradjon otthon és várja ki, miként alakul a járványhelyzet.

Nincsenek ezzel másként a Németországban élő Editék sem, akik tartanak attól, hogy esetleg újra lezárják a határokat és kútba esik a tervezett hazaút. Mindenesetre addig is elmentek a Heide vidámparkba.

„Jegyeket csak online, természetesen csak előre lehet megvenni, és mivel csak limitált mennyiség léphet be a parkba, így viszonylag hamar kell foglalni a jegyet. Mi a tervezett időpont előtt két héttel vettük meg a jegyeket.

Ennek azért van hátránya, mégpedig az időjárás. Eddig természetesen, ha az ember nem vette meg előre a jegyét, akkor volt esély még reggel eldönteni, hogy elindul-e, vagy sem. Na, most nem, ha esik, ha fúj, menni kell.

Általában több boltban vannak kuponok, melyekkel csak a belépő felét kell kifizetni, most hiába néztem szét, sehol sem találtam kupont. Természetesen a héten már találtam, de mindegy is.

A jegy így fejenként 38 EUR volt. Nagyobbik születésnapja igen közel volt a kiszemelt időpontunkhoz, így mindkét lány elhívhatta magával a barátait, így 5 gyerekkel indulhattunk útnak"...

TÖBB EZER CSALÁDNAK MOST A LEGAKTUÁLISABB KÉRDÉS - VENNI, VAGY BÉRELNI OLCSÓBB LAKÁST AZ EGYETEMI VÁROSOKBAN?

PORTFOLIO
Szerző: Portfolio
2020.07.18.


Jövő héten kihirdetik a felvételi ponthatárokat és megkezdődik a roham a bérelhető, vagy megvásárolható ingatlanokért. A járvány hatására Budapesten könnyebb helyzetbe kerülhetnek a bérleményt kereső egyetemisták, ugyanakkor a fertőzésveszély elkerülése érdekében csökken a kollégiumi férőhelyek száma. A fedezeti időtávok, amelyeken túl már érdemes vásárolni bérlés helyett, jelentősen növekedtek. Budapesten, 3 éves alapképzéssel számolva, már csak kivételes esetekben éri meg vásárolni. A Takarék Index elemzői szerint a legtöbb vidéki egyetemi város sem sokkal meggyőzőbb, de Pécsen vagy Miskolcon továbbra is kedvező a helyzet a vásárlásra, akár még 3 éves időtávra is.

A járványhelyzet a korábbi évek gyakorlatait is megbolygatta, az új egyetemi hallgatóknak el kell dönteni, hogy biztos megoldás-e a kollégium, ahonnan az egyik-napról a másikra ki kellett költözniük a diákoknak a járvány kezdetekor, valamint, hogy megéri-e bérelni, vagy lakást vásárolni, látva, hogy az előző félévben, mindenki a saját otthonában töltötte a tandidő legnagyobb részét. Lássuk, mi a helyzet Budapesten az egyetemekhez közeli helyeken, illetve a nagyobb egyetemvárosokban!
...

ÖRÜLHETNEK-E A BUSZSOFŐRÖK ÉS AZ UTASOK ANNAK, HOGY A MÁV ALÁ KERÜLT A VOLÁNBUSZ IS?

MÉRCE
Szerző: BLASKÓ ZSÓFIA
2020.07.19.


Az állami tulajdonban lévő közlekedési társaságok összevonásáról már decemberben is rengeteget cikkeztek az újságok – azonban az első körben belengetett MÁV-Volán Nemzeti Közlekedési Vállalat végül (eddig) nem jött létre, július 15-től viszont hivatalosan is a MÁV Zrt. a Volánbusz tulajdonosi joggyakorlója. Várhatóan már ez a lépés is hatalmas változásokkal járhat a két cég dolgozói számára. A folyamat részeként bekövetkező buszos járatritkítás megoldás nyújthat ugyan a buszsofőri szakmát oly régóta sújtó létszámhiányra, de az utazóközönség számára jelentős problémákat is generálhat egy-egy járat eltörlése.

Létszámhiány – és ami mögötte van

Arról, hogy egyre kevesebben választják a buszsofőri szakmát, már többször is beszámoltunk: márciusban egy Volánnál dolgozó vezénylő úgy fogalmazott a Mércének, hogy országosan mintegy 300-400 sofőr hiányozhat a rendszerből, így az ott dolgozók kénytelenek akár napi 18 órás műszakokat is végigcsinálni.

Ezúttal Dobi Istvánt, a SZAKSZ- Szolidaritás Autóbusz-Közlekedési Szakszervezet elnökét kérdeztük a szektor foglalkoztatási helyzetéről. Dobi szerint hiába csábítják a fiatalokat, a munkakörülményeket megtapasztalva nem sokan maradnak a szakmában: legyen szó a csekély fizetésről, a járványügyi mulasztásokról, vagy olyan „apróságokról”, mint a kényelmetlen, nyári ruházat.

Emiatt egyre gyakoribb a nyugdíjas sofőrök újrafoglalkoztatása, ami több okból is problémás – egyrészt az idős sofőrök egészségét is veszélyezteti, ha magas óraszámban dolgoznak, másrészt az egészségügyi állapotból adódó rosszullét baleseteket is okozhat. A vezetőülésben a nyári melegben ugyanis 30-40 fok is lehet, ha nappal szemben vezet valaki, amelyre még a kötelező maszkviselés is rátesz
...

SZIGETI VESZEDELEM – ÚJ MANHATTAN ÉPÜL A HAJÓGYÁRIN ÓBUDA POLGÁRMESTERE SZERINT

168 ÓRA
Szerző: ÁRPÁSI BENCE
2020.07.19.


Újabb töréspont jöhet létre a főváros és a kormány között: árvízvédelmi gáttal vennék körbe a Hajógyári-szigetet, amely alsó hangon is ezer fa kivágásával járna. A háttérben egy ingatlanbefektetés sejlik fel. A III. kerület tiltakozik, a kabinet állítja: a jelenlegi állapotánál sokkal szebb, rendezettebb lesz a sziget. Közben éledezni látszik a helyi civil ellenállás is.

„Itt valami ingatlanmutyi van.”

Így jellemezte a helyzetet az egyik demonstráló, aki több száz társával tüntetett a Hajógyári-sziget kormányzati tervei ellen. Noha az elképzeléseket pontosan senki sem ismeri, abban a jelenlevők megegyeztek, hogy az árvízvédelmi gát építésével és a fakivágásokkal ismét el akarnak venni a fővárosiaktól egy nagyobb zöldterületet. Óbuda-Békásmegyer DK-s polgármestere egyenesen

egy új Manhattan felépítéséről beszélt.

Azt már korábban is sejteni lehetett, hogy a kormánynak valamiféle terve van a szigettel. Május végén – nem sokkal azelőtt, hogy az UNESCO szavazott az újabb világörökségi helyszínekről – a kormány indoklás nélkül levette a listáról a világörökségi helyszínnek javasolt Hajógyári-szigetet.

Az úgynevezett Hadrianus-palota – az egykori Felső-Pannónia provincia helytartójának a sziget déli részen épült palotája – került volna védelem alá, és ezt hiúsították meg egy tollvonással. Közben pedig a Népszava arról számolt be, hogy a kabinet árvízvédelmi védművet építene a sziget köré. Ez a tervek szerint a teljes területet megvédené az áradásoktól, csakhogy ez az elképzelés pontosan beleillik egy olyan lépéssorozatba, amely egy nagybefektető beruházását készíti elő.

Természetesen a fakivágás most sem maradna el, a legóvatosabb becslések szerint legalább ezer fát kellene elpusztítani...

„GÖRCSBEN VAN A GYOMROM A GONDOLATRA, HOGY ÚJRA ITTHON KELL MARADNUNK"

NÉPSZAVA
Szerző: F. SZABÓ KATA
2020.07.19.


Csak a bizonytalanság biztos a szeptemberi tanévkezdést illetően, a kormány tagjai néhány nap különbséggel is mást mondanak arról, vajon ismét lesz-e digitális oktatás. A szülők és pedagógusok ritkán látott egységben borzadnak el a lehetőségtől, a távoktatás hosszú hetei mély nyomokat hagytak mindenkiben.

„Görcsben van a gyomrom a gondolatra, hogy újra itthon kell maradnunk. A karantén első hete paradicsomi volt: még sem a munkahelyemen, sem a gyerekek iskolájában nem alakult ki a tanulási rend, és emiatt sok volt a szabad­időnk. Utána viszont jöttek az összefolyó napok, amikből annyi maradt meg, hogy a kicsivel ülünk a konyhaasztalnál, nekem online megbeszélésem van, miközben a gyerek kérdezget a matekfeladatról; leszúrják, hogy elkésett az online óráról, pedig a wifi vacakolt, nem ő. A tanító nénije amúgy nagyon próbálkozott, és nem terhelte agyon, viszont a kész­ség­tantárgyakat tanító pedagógus lehetetlen feladatok elé állított minket és a gyereket is. Szinkópát próbáltunk eltapsolni, önarcképet rajzolni – és valahogy sosem volt elég jó az eredmény, amitől a fiam teljesen befeszült. 

A karanténban szinte csak a tanulás okozott vitás helyzeteket a gimis gyerekemmel is. Ő lényegében semmit sem csinált, délig aludt, a ritka online órákat is rendre végigszunyókálta, elég volt hozzá kikapcsolnia a kamerát és a mikrofont. Ha dolgozatot írt, és nem sikerült konvertálni a programot, akkor világvége volt, amúgy nem foglalkozott az iskolával, nem adott keretet a napjainak a tanulás, ami nekünk, felnőtteknek, akik próbáltunk rendszert kialakítani, nagyon idegesítő volt” – összegzi egy másodikos és egy gimnazista anyukája, hogyan élte meg a digitális oktatást a család. 

A közösségi oldalak tanulsága szerint a nekikeseredett édesanya érzéseivel egyáltalán nincs egyedül, a tanárokban és szülőkben is „megállt az ütő” a hír hallatán, miszerint, ha a vírushelyzet úgy kívánja, elképzelhető, hogy ősszel ismét digitális oktatásra kell átállnia az iskoláknak, vagy legalábbis egy részüknek...

A SZIKRA PROJEKT AZ ORBÁN-REZSIM “TRÓJAI FALOVA” A FÜGGETLEN KISEGYHÁZAK KÖZÖTT

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Amerikai Népszava
2020.07.18.

Nem mindennapi eset, amikor egy magáncég sajtótájékoztatóján az EMMI két államtitkára is megjelenik, s beszédet mond, mintha saját projektjükről lenne szó. Márpedig idén márciusban ez történt, amikor Rétvári Bence és Fekete Péter államtitkárok beszéltek a Szikra Projekt sajtótájékoztatóján. Ez az összefonódás mindennél jobban kifejezi azt, hogy a Szikra Projektet szinte kormányzati projektként kezelik, amely a kormányzati kultúrpolitika része és végrehatója. Annak ellenére, hogy a Szikra Projekt egy magáncég, amely a keresztény könnyűzene támogatását tűzte ki céljául. Fekete Péter államtitkár itteni közléséből tudhatjuk, hogy az egy évvel korábban alakult Szikra Projekt 160 millió forintos állami támogatást kapott. Állami pénzből végzi a feladatát és szervezi a kormány kívánságának megfelelően a keresztény zenészeket a Szikra Projekt alá. S lesznek egy akol.

A Szikra Projekt Nonprofit Kft.-t 2019 januárjában jegyezték be, Bolyki György zenész, a Bolyki Brothers tagja, és Horváth Gergely, a Petőfi Rádió volt főszerkesztője, a Jézus és a rock and roll című könyv szerzője alapította. A 160 milliós állami támogatás ezúttal sem a rendszer ádáz ellenségeihez került. Ehhez elég emlékeztetnünk Bolyki György 2013-ban Gerendás Péternek írt kioktató levelére, amikor az elkeseredett Gerendás az országból való távozás gondolatával foglalkozott, az anyagi nehézségek és az erősödő fasizálódás miatt. Bolyki azt írta, hogy “a fasizálódás a balliberális kormányok alatt kezdődött”, Gerendásnak pedig az előző kormányok alatt kellett volna fasizálódástól tartania. Az Orbán-kormány küzd a fasizmus ellen, ezzel a nehéz örökséggel. Bolyki azt is írta Gerendás Péternek, hogy az általa elnyert rangos díjak egy része annak honorálása, hogy “komoly szerepet vállaltál egy politikai irányzat népszerűsítésében”.

Bolyki Györgytől a 160 milliós állami támogatással a zsebében nyilván távol áll a mostani politikai irányzat népszerűsítése, különös tekintettel arra, hogy a sajtótájékoztatóján az Orbán-kormány két tagja is megjelent, akik bejelentették: “Indokolt, hogy a keresztény könnyűzene kormányzati támogatást kapjon, hiszen olyan művészeti értékek születnek benne, amelyek a nem hívők számára is segítséget jelenthetnek az igazság és a boldogság keresésében.” A Szikra Projekt Nonprofit Kft. pedig elkötelezett az igazság és a boldogság keresésében. Ennek felismerésében segítséget jelenthetett, hogy van egy százmilliókkal támogatott kormányzati program, amit csaknem a Szikra Projekt Nonprofit Kft. megalapításával egyidőben jelentették be. Eszerint az állam 950 millió forinttal támogatja ugyanazt, amire a Szikra Projekt Nonprofit Kft. létrejött. A cég és a kormányzati program szinte hajszálpontos egybeesése prófétikus megérzést sejtet. Nem véletlen, hogy egy évvel később Bolyki György, a cég tulajdonos-ügyvezetője az államtitkárokkal együtt már sikerekről számolhatott be.

Itt újra utalhatunk Bolyki György Gerendás Péternek írott levelére, amelyben arra hívta fel a lehetőségek híján sínylődő zenész kollégája figyelmét, hogy “dolgozzon meg a sikerért”. Példának okáért “ne engedje, hogy álságos rajongói félrevezessék, ők ugyanis csak azért rajonganak, mert egy művész beszólt a zorbánnak”. Bolyki György nem követte el ezt a hibát, még véletlenül sem szólt be “a zorbánnak”. Meg is van a jó munka gyümölcse. A neoprotestáns kisegyházak zenészei már az Orbán-kormány kultúrpolitikai céljait erősítik, az erre adott százmilliókon lógnak, és további százmilliók elnyerése motiválja őket arra, hogy Istent dicsőítő énekeket zengjenek az Úrnak. Megfeledkezve arról, hogy az Orbán-kormány elvette az egyházi státuszukat, felszámolta a felekezeti egyenjogúságot, megszüntette az azzal járó kedvezményeket. A pénzt ebben a formában pótolja, de az nem alanyi jogon jár, azt ki kell érdemelni, ahhoz kezes báránnyá kell válni. A Szikra Projekt a keskeny út, az ajtó Orbán bárányainak akoljába...

A LÁNCHÍD KRITIKUS HIBÁI, AMELYEKET CSAK KEVESEN LÁTTAK

INDEX
Szerző: TENCZER GÁBOR
2020.07.19.


Több forrásból gyűjtöttük össze a felújításra váró Lánchíd súlyosabb problémáit. Megmutatjuk a látható bajokat, és olyan eldugott helyekre is benézhet, ahová eddig csak nagyon kevesen.

Szakértők segítségével, valamint hídvizsgálati jegyzőkönyv alapján néztük végig a Lánchíd gyenge pontjait, először a mindenki által láthatókat, azután az eldugottabb helyeket. Az eredmény nem túl biztató...

HARMINC KILÓ CSIRKEMELL A SZOKNYA ALATT – HOGYAN LOPNAK AZ ÉLELMISZERLÁNCOKNÁL?

G7.HU
Szerző: FABÓK BÁLINT
2020.07.19.


Egy budapesti diszkontáruházban rendszeresen előfordult, hogy zárás után üres húsos dobozokat találtak az eladandó ruhák között. Úgy lopták ugyanis a becsomagolt húsokat, hogy a dobozukat eldugták a ruhás tárolókba, a húsokat pedig berakhatták egy szatyorba, mintha a piacon vásárolták volna.
Hiába ismétlődött meg heti több alkalommal az eset, a tetteseket sosem kapták el. Ahogy jellemzően a többi tolvajt sem. „Naponta találtunk hasonló üres csomagolásokat a boltban, jégkrémtől a túró rudiig, de félévente kábé egy elkövetőt, ha elfogtak az őrök” – mondta az üzlet munkatársa.
A lopások mindennaposak a magyar élelmiszerboltokban, és a fenti példához hasonlóan egészen meglepő módszerekkel is próbálkoznak. A tettesek között előfordul éhező nyugdíjas, babakocsis kismama, aluljárós seftes, saját alkalmazott vagy akár polgármester-feleség is. Mintegy féltucat, diszkontokban és hipermarketekben dolgozó boltost kérdeztem a jelenségről, akik a vásárlók mellett a munkatársaik módszereiről is beszéltek, és arról is, hogy döntő többségében miért nem kapják el a tolvajokat soha...

VAN AZ A PÉNZ, AMITŐL KORPÁS A VÍVÓK HAJA

HÍRKLIKK
Szerző: NÉMETH PÉTER
2020.07.19.


Nem véletlen, hogy a legtöbb sportág vezetője ma már Fideszes politikus; a pénz mennyiségéről a fentről érkező elvárások biztos teljesítése dönt.

„A feltétlen lojalitás, amelynek alapja a pénz, a hatalom, és a zsarolhatóság alapján rekrutálódnak az „új nemzeti burzsoázia", a tudományos és a művészeti élet, valamint az államapparátus és a közintézmények vezetői, és a politikai személyzet is. Egy ilyen kontraszelektált „elit" által vezetett ország jövője azonban kilátástalan.” – ezzel a mondattal zárta, a Hírklikk által is közölt írását Vásárhelyi Mária. A szociológus Bogdán László halála kapcsán beszélt arról: Orbán Viktornak nem az olyan emberekre van szüksége, mint a napokban elhunyt cserdi-i polgármester, hanem neki Farkas Flóriánok kellenek, a korruptak, a megvehetők, a cigányok szavazatait, ilyen-olyan módon szállítókra.

És milyen igaza van; valóban az egész politikai berendezkedésünk ezzel az attitűddel van átitatva. Szomorú példát szolgáltatott ehhez a Magyar Vívó Szövetség szombati közgyűlése is: látszólag demokratikus választáson a küldöttek – 93-51 arányban – Csampa Zsoltot választották ismét elnöküknek, a sportág kétszeres olimpiai- és világbajnokával, Szabó Bencével szemben. „Sokan becsaptak, a saját sportágamtól ez nem esett jól” – nyilatkozta Szabó a választási vereség után. Pedig ez nem először fordult vele elő. Annak idején, amikor a Magyar Olimpiai Bizottság elnöki címéért szállt harcba, akkor is csalódnia kellett. Bízott benne, hogy ő nyeri el a címet, aztán mégis másként alakult. „Valami megváltozott péntektől keddig, de engem erről elfelejtettek értesíteni. Pénteken még tudtam, hogy ki fog rám szavazni; nyolcvan szavazat ígérkezett nekem, harminc a Kulcsár Krisztiánnak és ötven körül a Borkainak. A végén megfordult a dolog, valahol eltűnt ötven szavazatom, másként fogalmazva, ott ötven ember engem elárult.”...

ANTALL NEM AKART „KERESZTÉNY MAGYARORSZÁGOT”!

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: DEBRECZENI JÓZSEF
2020.07.17.


A demokratikus rendszerváltozás kormánya megalakulásának 30. évfordulóján ismétlődően és lelkesen idézik Antall József szavait: „keresztény Magyarországot akartam, mert csak ennek van jövője”. Szeretném lehűteni a lelkesedést: Antall nemcsak hogy nem akart effélét, de a lehető legtávolabb állt tőle, mi több, politikai értékrendjével szögesen ellentétes volt az a „keresztény Magyarország”, amelyért mai méltatói hevülnek. Mert antidemokratikusnak, az országra, sőt a világra nézve is halálos veszélynek tartotta az antiliberális vallási-politikai fundamentalizmust (álljon bár mögötte fanatikus hit avagy cinikus hatalomvágy).

De hát ő maga mondta – vethetik ellene. Csakhogy a fent idézett kijelentés nem dokumentálható. Nem Antall Józseftől hallottuk. Hanem Bolberitz Pál címzetes apáttól. Ki egykor Antall tanítványa volt, ezért kérette őt a vallását életében formálisan nem gyakorló, nem templomjáró, nem áldozó, az ájtatoskodástól irtózó kormányfő a halálos ágyához, hogy szolgáltassa ki neki a szentségeket. Bolberitz a temetési szónokok egyikeként idézte, illetve interpretálta a haldoklótól őáltala hallottakat: „keresztény Magyarországot akartam, mert csak ennek van jövője... Azt mondotta, hogy a keresztény Magyarországnak van jövője... Mert mint történész tudta, hogy a keresztény eszmerendszerek kétezer éves elveket tartalmaznak, amelyek nemcsak igazak, hanem működőképesek is... A magyarság létezni tud, fenn tud maradni, de nézete szerint akkor, hogyha a Szent István-i szellemiség alapján keresztény elvekre és erkölcsi gyakorlatra támaszkodik. Vagyis hitre, imádságra, a tízparancsolat és a szeretet fő parancsának teljesítésére.”

Bárkiről elképzelhető, hogy a halál torkában elbizonytalanodik, a vallás segélyéhez folyamodik – Antallról is. Ám hogy a személyes segélykérésen túl politikai értékvilágát, meggyőződését, életművét is megtagadja – az ő esetében kizárt. Márpedig a Bolberitz által prezentált mondatok szöges ellentétben állnak mindazzal, amit Antall egész életében képviselt.

E súlyos kijelentés komoly alátámasztást igényel. Messziről kezdem. Vallás és politika összefonódása egyidős az állammal, utóbbi birtokosai kezdettől transzcendens legitimációval igazolták uralmukat. A történelem első folyam menti civilizációi teokráciák voltak: az uralkodók nem csak istenek nevében gyakorolták despotikus hatalmukat, de maguk is annak számítottak. A keleti istenkirályságokban egybefonódott a spirituális és a világi hatalom: a sumer ensi, az egyiptomi fáraó egyszerre volt vallási és állami vezető.

A templom és a palota csak az ókor új típusú civilizációja, az antik görög-római esetében jelentett külön intézményt. A köztársasági államformában nemcsak politika és vallás vált külön, de alapvetően megváltozott az immár világi jellegű hatalom legitimációja is. A törvények által korlátozott, meghatározott időre szóló mandátumú, választott (vagy sorsolt) állami tisztségviselők felhatalmazása nem fölülről, az istenektől származott, hanem alulról: a szabad egyének alkotta társadalomtól, a népgyűléstől, a szenátustól stb.

Az antikvitás romjain fölépült középkori európai monarchiák azonban újra a vallási és a világi hatalmat összekapcsolva működtek. A királyok transzcendens legitimációval, „Isten kegyelméből” uralkodtak, amiért nem alattvalóik, hanem „Isten színe előtt” kellett felelniük. Ám a spirituális (pápai) és a világi (uralkodói) hatalom nem nőtt össze, legalábbis a nyugati (római) kereszténység körében – szemben a keleti (bizánci) ortodoxiával, ahol a világi vezető egyházfő is volt (cezaropapizmus). Igazi fundamentalista alapon az iszlám államok működtek, működnek: a világi törvényeket a valláserkölcs diktálja, így zajlik a hatalomgyakorlás is.

A nyugati politikafejlődés a polgári átalakulással aztán ismét kilépett a vallásos keretből: az európai (s az észak-amerikai) szisztéma visszatért az antikvitásban egyszer már működő demokratikus modellhez, szakítva a vallási-politikai fundamentalizmussal. Az uralkodók felülről eredeztetett hatalma fokozatosan kiüresedett (brit alkotmányos monarchia) vagy megszűnt (amerikai vagy francia köztársaság), s a kormányzati hatalom gyakorlása a parlamenteknek felelős miniszterelnök vagy a nép által közvetlenül választott elnök feladata lett. A legitimáció lentről jött, a felelősség lefelé irányult, a hatalom demokratikussá vált. Az átalakulás szerves része volt a szekularizáció: az állam és az egyház intézményes szétválasztása, ami megszüntette az egyház világi hatalmi szerepét. Ez a XIX. század végén történt a polgári házasság, anyakönyvezés stb. intézményesítésével.

Magyarországon (II. József kísérlete után) 1848-ban következett be gyökeres változás állam és egyház viszonyában (például megszűnt a papi tized); a teljes szétválasztásra pedig Wekerle Sándor első miniszterelnöksége alatt (1892–95) került sor a liberális egyházpolitikai törvényekkel.

Fentiekből nyilvánvaló, hogy a demokrácia működésének alapfeltétele politika és vallás elkülönülése: a szekularizáció. A demokrácia ab ovo világi hatalmat feltételez. Mert mi a döntő különbség a szekuláris demokrácia és a vallási-politikai fundamentalizmus világképe között? Az első szerint a politika nem más, nem több, mint a társadalomban létező különféle érdekek és értékek artikulálása, képviselete. Ezek szabályozott keretek közt zajló versenye, rangsorolása, érvényre juttatása. A demokrácia világában nincs alapvető morális különbség a verseny szereplői között. Egymást ellenfélnek tekintik, akit le kell győzni, ám akivel – épp a verseny fönntarthatósága érdekében – együtt is kell működni.

A fundamentalizmus világa merőben ellentétes ezzel. A hatalom ott vallási alapon áll, ami eleve monolitikus struktúrát feltételez. A más értékrendet képviselő politikai szereplő (ha van egyáltalán) nem ellenfél, akit le kell győzni, hanem ellenség, akit meg kell semmisíteni. Hiszen szembeszegül az isteni renddel, a Gonoszt képviseli. Neki nincs jussa a politikai részvételre, vele nincs alku, ő rosszat akar az embereknek, a nemzetnek. A politika nem legitim érdekek ütköztetése és rangsorolása, hanem végső morális küzdelem. Lelki és világnézeti harc, mely életre-halálra szól. A politikustól erkölcsi útmutatást várnak hívei, ő pedig odaadást, feltétlen hitet kér cserébe.

A politikának ez a fölfogása a nyugati demokráciákban eltűnt a polgári átalakulással, de az elmúlt évtizedekben újra megerősödött – Európában is, Magyarországon is. Teret nyert egy új antimodernista attitűd. Képviselői elutasítják a szekularizációt, a politikára újra mint az isteni igazság leképezésére tekintenek. Elvárják, hogy irányt mutasson, választ adjon saját létkérdéseikre. A politika identitást közvetít, a politikai ellenfél pedig átlényegül az egyén identitását fenyegető ellenséggé. Mindez egy ráción túli, a hit feltétlen voltára, érzelmekre és szenvedélyekre építő kizárólagosságot érvényesít. És hamar odavezet, hogy a hatalom korlátait megszabó törvényeket is negligálják, és hozzáigazítják a hitbéli kizárólagossághoz...


NAGYPAPA „BŰNE” – ÍGY VAN ÉRTELME A MÚLTFELTÁRÁSNAK

VÁLASZ ONLINE
Szerző: TÓTH ESZTER ZSÓFIA
2020.07.14.


„Ami történt, minden várakozásomat felülmúlta” – kezdi beszámolóját Tóth Eszter Zsófia, a Clio Intézet történésze, aki egy, a Válasz Online-on közzétett személyes múltfeltáró írás nyomán levelek, megkeresések özönét kapta. A „szép, szomorú Nóra néni” történetéről és utóhatásáról van szó: a márciusi cikk az összes egykori kistarcsai internáltnak emléket kívánt állítani, és a „művelet” olyannyira sikerült, hogy a kommunista diktatúra társadalomtörténetét kutató vendégszerzőnk alig bírta feldolgozni az azóta beérkezett újabb életrajzokat, kérdéseket. Tóth Eszter Zsófia most megosztja tapasztalatait...

CSEPELI GYÖRGY: AZ LESZ A MEGLEPETÉS, HA A SZÉKEMBEN EGY ROBOT ÜL MAJD, ÉS JOBB VÁLASZOKAT AD, MINT ÉN

24.HU
Szerző: CSERI PÉTER
2020.07.19.


Nem kell félni a mesterséges intelligencia (MI) térnyerésétől, mert az új világ nem megszünteti az embert, hanem betölti – állítja Csepeli György, aki szerint ugyanakkor ellen kell állnunk az MI mindent bekebelezni vágyó törekvésének. A jó hír, hogy erre megvannak a technikák, a rossz, hogy ezeket csak nagyon kevesen alkalmazzák. A szociálpszichológussal annak apropóján beszélgettünk, hogy nemrég megjelent az Ember 2.0 című könyve, amelyben a mesterséges intelligencia gazdasági-társadalmi hatásait elemzi.

Amikor az ember több ezer évvel ezelőtt feltalálta a kereket, vajon akkor alkalmazta először az MI-t, vagyis a mesterséges intelligenciát?

Az még nem számít annak, de az emelő már igen.

Mi a különbség?

A kerékkel maga az ember oldott meg egy konkrét problémát, az ókorban viszont már használtak olyan emelőszerkezetet, amely saját maga alkalmazta a működéséhez a közlekedőedények elvét. Az már egy kezdetleges szintű mesterséges intelligenciának számít, mert képes volt az embertől függetlenül elvégezni egy racionális műveletet. Az ipar fejődése évezredek óta leírható az egyre komplexebb és intelligensebbek gépek létrehozásával.

Rengeteg konkrét példát hoz az új könyvében a mesterséges intelligencia mai alkalmazásáról és jövőbeli lehetőségeiről az élet legkülönbözőbb területeiről. Hogy miként van jelen már most az iparban, a közlekedésben, az egészségügyben, az oktatásban, a hadviselésben, általában az állami szolgáltatásokban. Van olyan alkalmazása az MI-nek, ami még önt is meglepte?

Őszinte leszek, ilyen nem volt. Főként azért nem, mert engem elsősorban nem az MI egyes konkrét alkalmazási formái érdekelnek, hanem a tendenciák. Így például az, hogy a mesterséges intelligencia különböző alkalmazásai egyre autonómabbakká válnak. Igazából akkor fogok meglepődni, ha a jövőben nem önnek adok egy interjút, hanem egy újságíró robotnak. Aki esetleg jobb kérdéseket fog feltenni, mint ön...

NEM CSODA, HOGY MENEKÜLNI AKARNAK EBBŐL A FERTŐBŐL

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: LÁZÁR GERGŐ
2020.07.18.


...Szerintem bárki egyetért abban, hogy undorító a politikusok fizetése, ha megnézzük, mennyit keres egy orvos, nővér vagy tanár. Akikre a legnagyobb szükségünk van, pont azokat nem becsüljük meg kellőképpen, ezért ezek az emberek a tanulmányaik elvégzése után egyszerűen fogják magukat, és elhagyják az országot, hogy külföldön alapítsanak családot. A kormány azon dolgozik nagy erőkkel, hogy a magyar családok minél több gyermeket vállaljanak, ezzel is biztosítva a nemzet jövőjét, de ha még azokat sem képesek az országban tartani, akik egyébként szívesen vállalnának gyereket, amennyiben a feltételek adottak lennének, akkor miről beszélünk? És nem hiszem el, hogy ezzel nincsenek tisztában a Novák Katalin-féle zsenik. Pontosan tudják ők is, hogy mi a probléma, és azt is, hogy miért külföldön születik a magyar gyermekek egy jó része.
Több ezer emberről van szó, akik szinte biztosan külföldön fognak gyermeket vállalni, ugyanis kizártnak tartom, hogy pár éven belül ténylegesen is emelkednének a fizetések. Ez egy elszalasztott lehetőség. Orvosok és egyéb szakemberek helyett vannak nekünk Mészáros Lőrinceink és Tiborcz Istvánjaink, akik nem tesznek mást, mint ártanak mindannyiunknak. A kormány rablópolitikája és átgondolatlan rombolása beláthatatlan károkat okozott már eddig is, és még többet fog okozni egészen addig, ameddig végre búcsút nem inthetünk Orbán Viktornak és bagázsának. A jövőnk a szemünk láttára foszlik szerte.

ÉS AKKOR A BALATON AZ ÁRAKBAN MÁR ELÉRTE NYUGAT-EURÓPÁT - A HVG HETI GAZDASÁGI ÖSSZEFOGLALÓJA

HVG ONLINE
Szerző: hvg.hu

2020.07.19.


Az uniós költségvetésről és a válságkezelésről alkudoztak az EU-csúcson; a MÁV alá besorolták a Volánbuszt; drágaságra panaszkodnak azok, akik a Balatonnál nyaralnának. Ez a hvg.hu heti gazdasági összefoglalója.

1824 milliárd euróról, azaz a magyar GDP nagyjából 14-szereséről kezdtek alkudozni az EU-csúcson - az unió következő hétéves költségvetéséről megegyezni akkor is nehéz feladat lenne, ha a kompromisszumot nem nehezítené a válság. Magyarországon gyorsan összehívták a parlament rendkívüli ülését, és megszavazták, hogy magyar részről csak akkor lehet támogatni az uniós költségvetést és a hozzá kapcsolódó, hitelből finanszírozott helyreállítási programot, ha a pénz szétosztását nem kötik a jogállamisághoz vagy a bevándorlás megítéléséhez.

De tévedés lenne azt hinni, hogy a magyar miniszterelnök fenyegetései miatt volt csak nehéz a tárgyalás. A takarékoskodásra ügyelő államok és a szegényebb, az eladósodás szabályait lazábban kezelő déli országok ellentéte régóta visszatérő téma, erre rátett egy lapáttal a koronavírus. Legalább abban már kialakult a konszenzus a csúcs előtt, hogy a válságkezelésre szánt pluszforrás fedezetét rövid távon az Európai Bizottság kötvénykibocsátása adja majd...