2026. szeptember 6., vasárnap

A CSINOVNYIKNAK POZÍCIÓJA VAN - SCHIFF ANDRÁSNAK MŰVÉSZETE ÉS SZABADSÁGA

FACEBOOK
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2026.09.04.


Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója hosszú, rosszindulatú és alig leplezetten sértett szöveget írt Schiff András budapesti visszatéréséről. Lényege röviden: számonkéri a világhírű zongoraművészen, hogy tizenhat éven át nem játszott Magyarországon, a közönség „koplaltatásáról” beszél, valamiféle bocsánatkérést vár tőle, és közben még a „szalonnáci” kifejezést is sikerül előhúznia.
Mindezt most.
Tizenhat évig Orbán Viktor volt hatalmon, Schiff András pedig nem játszott Magyarországon. Orbán már nincs hatalmon, Schiff itt van. Ókovács láthatóan egyik változást sem viseli könnyen.
Pedig a történet végtelenül egyszerű. Schiff András szabad ember. Úgy ítélte meg, hogy egy számára erkölcsileg és politikailag vállalhatatlan rendszer idején nem kíván Magyarországon fellépni, és eszerint cselekedett. Nem kellett hozzá engedélyt kérnie senkitől, és utólag sincs szüksége senki felmentésére.
Kant óta ennek van pontos neve: autonómia. Az autonóm ember saját erkölcsi ítélete szerint cselekszik, és vállalja döntésének következményeit. A szabadság értelme éppen akkor mutatkozik meg, amikor az ember döntésének ára van.
Schiff döntésének volt ára. Ókovács viszont „koplaltatásról” beszél.
Már ez a szó mindent elárul arról a gondolkodásmódról, amelyből az egész írás született. Mintha Schiff zongorajátéka közellátási cikk volna, amelyből meghatározott fejadag illeti meg a magyar koncertlátogatót. Mintha a művész szolgáltató volna, a közönség fogyasztó, Mozart pedig valamilyen kulturális közszolgáltatás.
Csakhogy Schiff művészete nem köztulajdon. A közönségnek nincs tulajdonjoga sem a kezére, sem az idejére, sem a jelenlétére. Ő dönti el, mikor és hol játszik. Ahogy azt is ő dönti el, hogyan játszik.
És itt válik Ókovács kioktatása különösen kínossá. Schiff Bach-, Mozart-, Beethoven- vagy Schubert-interpretációjának lényege éppen az autonóm művészi ítélet. Nem szavaztatja meg a tempót, nem kér főigazgatói jóváhagyást a frazeáláshoz, és nem tart társadalmi konzultációt egy pianissimóról. Ugyanaz az autonóm személy ül a zongoránál, aki arról is dönt, hogy egy adott politikai közegben kíván-e fellépni.
Ezt egy művész érti. Egy csinovnyik számára már nehezebb.
A csinovnyik világa hierarchiákból, kinevezésekből, hivatalokból, feljebbvalókból, protokollokból és alkalmazkodásból épül fel. Ott azt kell tudni, melyik ajtón kell bemenni, kihez kell igazodni, és merre változik a politikai széljárás.
A művészet egészen más világ.
És itt Ókovács akaratlanul is megírja saját szövegének legtökéletesebb metaforáját. A kukucskálót. Elmondja, hogy a szomszéd teremben zsűrizik, majd a szünetben „átlopózik” a foyer-ba, és a diákkorából ismert, „gyönyörű, kicsit prizmaüvegű kukucskálón” keresztül figyeli Schiff koncertjét. Ez már szinte antropológiai konfesszió.
Schiff odabenn van. Ókovács odakinn. És Ókovács a kukucskálón keresztül figyel. Egy zongoraestet. Ott használja a szemét, ahol mindenekelőtt a fülére volna szüksége.
Nem ül a teremben. Nem hallgatja végig az előadást. Nem részese annak az atmoszférának, amelyről mégis ítéletet alkot. Látja a zongorát, Schiffet, a mozgó kamerát, és a tölgyfaajtón keresztül arra következtet, milyen „pisszenéstelen figyelem lehet odabenn”. A szó pontos: lehet. Nem tudja. Kívül van.
Lát valamennyit abból, amit hallania kellene; kihall valamennyit abból, aminek részese kellene lennie; majd ebből az ajtón túli töredékből megírja, hogyan kellett volna annak az embernek az elmúlt tizenhat évben élnie.
A részlet szinte túl tökéletes. Az egyik játszik. A másik kukucskál. Az egyik interpretál. A másik minősít.
Nietzsche erre a lelki mechanizmusra használta a ressentiment fogalmát. A ressentiment több a közönséges irigységnél: a másik fölényét erkölcsi fogyatékossággá próbálja átfordítani.
Ókovács maga ismeri el Schiff kivételes művészi kvalitásait. Felidézi a fiatal Schiff „tiszta formálását”, „gusztusos billentését”; most pedig a kukucskálón keresztül azt látja, hogy a közönség pisszenéstelenül figyel. Schiff művészi nagyságát tehát nehéz megtámadni. Marad a jelleme. Miért nem jött? Miért nem játszott? Miért fosztotta meg tőlünk magát? Miért nem szolgálta a közönséget?
A kérdések mögül előbújik a sértettség: hogyan merészelt nélkülünk dönteni? Csakhogy a zenetörténet éppen az ilyen döntésekből ismeri a művészi lelkiismeret legnagyobb példáit. Arturo Toscanini megtagadta a fasiszta Giovinezza elvezénylését, szakított Mussolini Olaszországával, és Hitler Németországába sem volt hajlandó visszatérni. Pablo Casals Franco győzelme után száműzetésben maradt, és politikai tiltakozásként hosszú időre a nemzetközi koncertélet jelentős részéről is lemondott. Bronisław Huberman bojkottálta a náci Németországot, majd üldözött zsidó muzsikusokat mentett ki Európából, és velük teremtette meg a Palesztinai Szimfonikus Zenekart. Rosztropovics kiállt Szolzsenyicin mellett, és vállalta ennek egzisztenciális következményeit. Bartók pedig elhagyta Magyarországot, amikor az európai és magyar politikai folyamatokat összeegyeztethetetlennek érezte saját erkölcsi világával.
Ókovács logikáját ezekre az emberekre alkalmazva egészen groteszk eredményre jutnánk. Casals „koplaltatta” a spanyol zenebarátokat? Toscanini tartozott egy bocsánatkérő Verdi-esttel? Bartóknak elnézést kellett volna kérnie a magyar közönségtől? Már a kérdések abszurditása megmutatja az eredeti állítás képtelenségét. A művész távolmaradása ugyanis maga is lehet erkölcsi cselekedet.
És akkor következik a „szalonnáci”. Ókovács ezt a szót is képes leírni egy Schiff Andrásról szóló írásban. Magyarországon. A magyar zsidóság jogfosztása, kifosztása, deportálása és százezrek meggyilkolása után. A „náci” szóból kedélyes szóviccet fabrikálni ebben az összefüggésben nem irónia, nem vagányság, és végképp nem szellemesség. Történelmi és morális süketség. A náci nem bohókás jelző. A szó mögött fajelmélet, diktatúra, jogfosztás, deportálás és tömeggyilkosság áll. Különös erkölcsi érzékről tanúskodik ebből nyelvi bonbont készíteni, majd ugyanabban a szövegben Schiff Andrásnak erkölcsi leckét adni.
De talán az egész írás legvisszataszítóbb mozzanata mégis az, hogy Schiffnek „elnézést” kellene kérnie. Ugyan miért? Mert volt saját erkölcsi ítélete? Mert aszerint cselekedett? Mert vállalta döntésének következményeit? Vagy azért, mert nem azt az életstratégiát választotta, amely szerint a mindenkori hatalom kulturális intézményrendszerében kell elhelyezkedni, majd onnan elmagyarázni azoknak, akik távol maradtak, mi lett volna a művészi kötelességük?
Különösen groteszk, hogy Ókovács az „embereknek szentelt hivatásról” beszél. A művész nem udvari alkalmazott. Nem reprezentációs kellék. Nem kulturális dísznövény. És nem valamiféle esztétikai közszolga, akinek kötelessége megjelenni, amikor a közönség vagy a hatalom igényt tart rá.
Schiff ennek az ellenkezőjét képviseli: az autonóm művészt, aki művészként és polgárként ugyanaz az ember. Talán éppen ez fáj. Tizenhat évig Orbán Viktor volt hatalmon. Schiff András nem játszott Magyarországon. Orbán már nincs hatalmon. Schiff hazajött. Nem vezekelni. Nem elégtételt venni. És végképp nem bocsánatot kérni. Játszani.
A közönség pedig, amelyet állítólag tizenhat évig „koplaltatott”, ott ült és pisszenéstelenül hallgatta. Ókovács kinn maradt. A kukucskálónál. Talán ennél pontosabb záróképet ő maga sem találhatott volna. A művész odabenn. A csinovnyik odakinn. Az egyik jelen van: játszik, interpretál, és létrehozza azt a művészi teret, amelyért a közönség odament. A másik kívülről, egy prizmaüveges kukucskálón át figyel, majd ebből az ajtón túli töredékből erkölcsi ítéletet fabrikál arról, hogyan kellett volna az odabenn ülő embernek élnie.
Aligha lehetne pontosabb önarcképet készíteni.
Schiff Andrásnak pedig nincs miért bocsánatot kérnie. A művészi nagyságot nem hivatal adja, nem hivatal hitelesíti, és hivatal el sem veheti.
A csinovnyiknak pozíciója van.
Schiff Andrásnak művészete és szabadsága.

MATEKLECKE 7297. – HOGYAN ÉPÍTSÜK FEL MAGYARORSZÁGOT? – 31. RÉSZ: TÚLÉLÉSI STRATÉGIÁK

FACEBOOK
Szerző: BIRKÁS GYÖRGY
2026.09.05.


Schiff András tizenhat év után újra fellépett Magyarországon. A fotó, ahogy Magyar Péter fogadja, egy pillanat alatt elmond mindent arról, mi változott. De van benne egy kérdés is, amit ebben a leckében szeretnék kifejteni: mi a helyes magatartás egy diktatúrában? Spoiler: nincs egyetlen jó válasz, és pont ez a nehéz benne.

Három tiszta típust tudok megkülönböztetni, a kivonulót, a tiltakozót és az átállót.

Schiff kivonult: 2011 elején megjelent nyílt levele utáni gyalázkodó támadások után bejelentette, hogy nem lép fel többet itthon, és tizenhat évig tartotta magát ehhez. Ez a tiszta kéz stratégiája. Nem adok nevet, arcot, legitimációt, nem leszek díszlet egy olyan ország kultúrpolitikájában, amelyik közben kiírja a plakátra, kit tart magyarnak. Van olyan tanár barátom, aki Angliában tanít 13 éve, nagyon nagy veszteség, de meg tudom érteni.

Hadházy Ákos maradt és tiltakozott. Az első gyanús jelektől kezdve, tizenhat éven át, feljelentések százaival, dokumentumok tízezreivel, mérhető eredmény nélkül. Nem tört meg, hiába nem lett belőle semmi, minden héten újrakezdte. Nem szeretném magam hozzá mérni, de sokan ezt tettük kicsiben. Leírtuk a ner újabb és újabb, egyre undorítóbb bűneit, és megnyugtattuk magunkat, hogy mi megtettük a magunkét. Szeretjük azt gondolni, hogy mi is hozzátettünk valamit a rendszer bukásához. Be kell vallanom magamnak is, hogy ha csak mi lettünk volna, még mindig azon gondolkodnánk, mikor kell a kivonulást választanunk.

Magyar Péter átállt. Belülről jött, akkor, amikor a rendszer már az ő személyét és a családját érte el. És most jön az, ami zavaró. Ő döntötte meg a rendszert. Nem az, aki tizenhat évig makulátlan volt, nem az, aki tizenhat évig kitartott, hanem az, aki tizenhat évig nyakig benne volt.

Ez nagy igazságtalanság, de két különböző mércét keverünk össze. Az egyik az embert méri: mennyi kockázatot vállalt, mikor, milyen áron, milyen indítékból. A másik a következményt méri: mi lett belőle. Ez a két függvény ugyanazon a halmazon van értelmezve, de semmi nem garantálja, hogy ugyanott veszik fel a maximumukat (matematikusként ezen nem lepődöm meg, emberként annál inkább).

A szerkezeti magyarázat egyszerű. Egy zárt rendszert kívülről nem lehet feltörni, mert kívülről nincs se információ, se hitel. Amit a disszidens mond, azt le lehet söpörni azzal, hogy külföldről beszél bele. Amit a tizenhat éve kiabáló ellenzéki mond, azt le lehet söpörni azzal, hogy ő mindig ezt mondja, különben is liberálbolseviksorosbrüsszel. Amit viszont valaki mond, aki tegnap még az asztalnál ült, azt nem lehet annyival elintézni, hogy reménytelen helyzetben lévő emberek kétségbeesett próbálkozásával nem foglalkozunk. A 12. részben, a propagandista bocsánatkérése kapcsán ugyanezt írtam: a bűnbánó, aki kilépett és kibeszél, többet ér, mint aki még mindig tagad. Ez nem morális állítás, hanem működési.

De akkor legyünk őszinték mindhárom úttal.

A kivonulással az a baj, hogy a rendszer szereti. Egy autokráciának a legolcsóbb megoldás, ha a kritikusai elmennek, nem kell velük vitatkozni, nem kell őket bezárni, elég kinyitni a kaput. Az elmúlt tizenhat év néhány százezer kivándorlója pont az a réteg volt, amelyik ellene szavazott volna. A tiszta kéz stratégiája erkölcsileg védhető, strukturálisan viszont éppen az, amit a hatalom preferál. Schiff esete annyiban más, hogy ő hangosan ment el, és a távolléte maga volt az üzenet, nem a menekülés.

A tiltakozással az a baj, hogy a rendszer azt is szereti, amíg eredménytelen (ha pedig eredményes, könnyen elhallgattatja). Egy látványosan tehetetlen ellenzéki a legjobb bizonyíték arra, hogy nálunk igenis lehet kritizálni. Aki tizenhat évig kiabál a falnak, azt előbb-utóbb be lehet mutatni a falrendszer részeként. És van egy másik kockázat is, amit ki kell mondani, ha az ellenállásból identitás lesz stratégia helyett, akkor a győzelem pillanata is zavarba ejtő lesz.

Az átállással pedig az a baj, hogy késő, hogy önérdekű, és hogy magával hozza annak a rendszernek a reflexeit, ahonnan jött. A 21. részben írtam a trógerezésről (azóta pedig már volt állatorvosozás, úgynevezett oknyomozó újságírózás), nem véletlen, hogy pont az a nyelv jön elő, amit tizenhat évig hallott az illető. Aki belülről jött, az nemcsak az információt hozza magával, hanem a szokásokat is.

Van persze egy negyedik csoport is, a legnagyobb, a hűségesek, akik maradtak, akik nem szólaltak fel, tették a dolgukat. Ezen belül a tisztességesebbek a rothadó rendszeren belül is rendesen csinálták a munkájukat, a tanár, aki tizenhat évig úgy tanított, ahogy kell, a NAT ellenére, az orvos, aki a szétvert kórházban is gyógyított, a hivatalnok, aki lassított, ahol lehetett. Senki nem fogja őket kitüntetni, mert láthatatlanok, pedig ez tartotta életben az országot, amíg a többiek a rendszerrel foglalkoztak.

Mi a megoldás? Először is vegyük észre, hogy ez nem verseny volt, hanem munkamegosztás. Hadházy tizenhat évnyi eredménytelen dokumentálása ma már nem eredménytelen, az elszámoltatás nyersanyaga részben az ő aktáiból áll, csak tizenhat év késéssel érett be. Jó lenne használni ezeket. Schiff távolléte fenntartotta a mércét, hogy van egy világ, ahol ez nem normális. Jó lenne hazacsábítani őket. Magyar kilépése áttörte a falat. Egyik sem tudta volna a másik dolgát elvégezni, és együtt kellene folytatnunk.

Nem kell tisztasági vizsgát csinálni. Ha valakinek 2010-ben igaza kellett volna hogy legyen ahhoz, hogy 2026-ban hasznos lehessen, akkor nagyon kevesen maradunk. De attól, hogy nem kérünk vizsgát, a nyilvántartást még vezetni kell. Aki korán mondta ki, annak jár, ha nem is hatalom, legalább elismerés. A kettő nem ugyanaz, és pont ott szoktunk elrontani mindent, ahol összekeverjük. Az erkölcsi elismerés a múltról szól, a kinevezés a jövőbeli alkalmasságról. Ha Magyar nem tartja alkalmasnak Hadházyt, akkor ne nevezze ki (persze jobb lenne, ha sokak véleményével összhangban alkalmasnak találná), de az elismerés az eddigi munkájáért kijárna.

A ner legjobb védelme végig az volt, hogy az ellenfelei egymás tisztaságát rangsorolták. Ezt az energiát most már máshová kellene tenni.

A kérdés végül nem az, melyik lettem volna a három közül. Hanem az, hogy melyik voltam. A többségünk egyik sem volt. Ez nem szégyen, csak tény, és jobb, ha nem felejtjük el, amikor legközelebb valakinek a bátorságát mérlegeljük.

Schiff András hazajött. Nem azért, mert megbocsátott, hanem mert végre lett hová.


FORDULAT A KEGYELMI BOTRÁNYBAN - BALOG ZOLTÁN: AZ A BAJ, HOGY KIDERÜLT

KLIKKTV / TROLLKIRÁLYOK
Műsorvezető: BALOGH JUDIT
2026.09.05.



A kegyelmi botrány újra a politika középpontjába kerül: megkezdi munkáját az ügyet vizsgáló parlamenti bizottság. Kiderülhet-e, ki és miért szorgalmazta K. Endre kegyelmét, milyen kapcsolatok húzódtak a döntés hátterében, és miért mondhatta Balog Zoltán, hogy az egész ügyben „az a baj, hogy kiderült”?

A Trollkirályokban Csintalan Sándor, Lánczi Richárd és Lattmann Tamás arról beszélnek, milyen új részletek kerülhetnek nyilvánosságra, és okozhat-e a kegyelmi ügy újabb súlyos csapást a Fidesznek. Balog Zoltán, Novák Katalin, K. Endre és a politikai felelősség kérdése – egy beszélgetés arról, amit a hatalom legszívesebben örökre lezárna.

00:28 – A Tisza-hatás: Magyar Péter és az időközi választások tanulságai. 
01:21 – Belső fortyogás: Mi történik a Fidesz háza táján, amíg a miniszterelnök nyaral? 
02:38 – Túlélési kérdés: Életképes maradhat-e a párt ebben a struktúrában? 
03:30 – Lejárt brand? A Fidesz-kongresszus és a jövő dilemmái. 
05:40 – Szimbolikus üzenetek: Mit jelent a "Voltunk, vagyunk, leszünk" szlogen augusztus 20-
             án? 
07:12 – Frakció-változások 
08:43 – A "Sámán" visszatér: Mi várható Kötcsén a tusványosi beszéd után? 
11:53 – Ígéretek súlya: Hogyan viszonyul a kormány a Tisza Párt népszerűségéhez? 
13:50 – Várakozó álláspont 
16:05 – Kegyelmi botrány újra 
19:21 – Balog Zoltán és a "legalja" 
22:48 – Gyermekvédelem és morál 
26:48 – A politika szórakoztató funkciója

BÓNA SZABOLCS: TALAJÉLET, VÍZMEGTARTÁS, VADLÉTSZÁM ÉS TÁJI SZEMLÉLET AZ AGRÁRPOLITIKÁBAN

HEKTÁR AGRÁRMÉDIA - MEZŐGAZDASÁGI PODCAST ÉS VIDEÓ
Szerző: HEKTÁR AGRÁRMÉDIA
2026.09.06.



Hogyan alakulhat át a magyar agrárpolitika, és mit várhatnak a gazdálkodók az államtól a következő években? Milyen szerepet kaphat a támogatási rendszerben a talajélet, a vízmegtartás és a táji szemlélet, illetve milyen változásra van szükség az agrároktatásban ahhoz, hogy valóban használható, gyakorlati tudást adjon? A HEKTÁR Magágy vendége ezúttal Bóna Szabolcs agrár- és élelmiszergazdaságért felelős miniszter, aki Gribek Dániel műsorvezetővel a talajkímélő és regeneratív gazdálkodási módszerek ösztönzéséről, a tájban történő vízvisszatartásról, a közvetlen agrártámogatások jövőjéről beszélget, valamint arról is, hol húzódhat a határ az állami segítség és a gazdálkodók saját felelőssége között.

Szóba kerül a vadkár és a nagyvadlétszám szabályozása, a tervezett vagyonadó mezőgazdasági hatása, valamint a magyar állattenyésztés jövője is. Van-e magyar mezőgazdaság magyar állattenyésztés nélkül, és veszélybe kerülhet-e hazánk élelmiszer-önrendelkezése, ha az ágazat nem alkalmazkodik a megváltozott körülményekhez?

TARTALOM: 

00:00 – Bevezető, podcastajánló 
03:54 – Az állam szerepe és a gazdálkodók felelőssége 
09:03 – Megújulhat az agrároktatás? 
24:24 – Talajélet, regeneratív gazdálkodás és támogatások 
37:05 – Vízmegtartás és táji szemlélet 
50:32 – Vadkár és a nagyvadlétszám szabályozása 
58:30 – Hogyan érintheti az agráriumot a vagyonadó? 
1:03:36 – Van magyar mezőgazdaság állattenyésztés nélkül?

SZIJJÁRTÓÉK MÉG AZ EMBEREK HALÁLÁN IS KERESTEK

KLIKKTV / FORDULÓPONT
Műsorvezető: BALOGH JUDIT
2026.09.06.



Nyuszimotorok, MNB-épületek, lélegeztetőgépek. Egy hét alatt annyi ügy kerül elő, hogy összeszedni is nehéz — ebben az adásban azt kérdezzük a vendégeinktől, melyik veri ki náluk a biztosítékot.

A lélegeztetőgépeknél nem áll meg a beszélgetés a túlárazásnál. Egy friss, cégnevekre lebontott összesítés szerint a 300 milliárdból 86 milliárd a közvetítőkhöz ment, azokhoz a cégekhez, amelyek mostanra eltűntek. Svéd Tamás államtitkár szerint pedig a valóban használt gépeknél az orvosok nem tudták, mennyi oxigént ad le a készülék. Ezért tesszük fel a kérdést Magyar Györgynek: perelhet-e az, akinek a hozzátartozója ezeken a gépeken halt meg?

Szó lesz a bukás után szétosztott 500 milliárdról, Hatvanpusztáról és a bizonyítási teher megfordításáról, valamint arról, mit mutatnak a számok: a társadalom 80 százaléka akar elszámoltatást — de gyorsat, hatékonyat és törvényeset egyszerre nem lehet.

MAGYAR PÉTER ODAJÖTT HOZZÁM, ÉS MOSOLYOGVA AZT MONDTA, TUDJA, HOGY MOST ROSSZUL VISELKEDETT

TELEX
Szerző: PATAKFALVI DÓRA
2026.09.06.


Sűrű hónapja volt ideiglenes házelnökként Hallerné Nagy Anikónak, miközben az Igazságügyi és Alkotmányügyi Bizottság tagjaként ő is részt vett a vagyonvisszaszerzési hivatal vezetőinek kiválasztásában. Az Országgyűlés alelnöke az interjúnkban a tagok közül először beszélt részletesen a kiválasztási eljárásról, emellett arról is kérdeztük, kapott-e kritikát Magyar Pétertől, miután elvette tőle a szót, és maradt volna-e még szívesen az Országgyűlés elnöki székében.

Számítottak arra, hogy a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal elnöke körül még a köztársasági elnök személyénél is nagyobb vita alakul ki a nyilvánosságban?

Abban biztosak voltunk, hogy majd óriási érdeklődésre tart számot, de hogy ez ennyire turbulens lesz, arra nem számítottam. Azt gondolom, hogy ebben az a felfokozott várakozás is megnyilvánul, ami a kampányidőszak óta jelen van a társadalomban: az elszámoltatás igénye.

Úgy tudjuk, nemcsak a nyilvánosságban, a bizottság tagjai között is élénk volt a vita a döntés előtt.

Így van, hosszú, estébe nyúló vitát folytattunk.

Végül Unger Anna pályázatáról a bizottság tiszás tagjai közül csak Melléthei-Barna Márton szavazott nemmel, Miskolczi Orsolya pedig tartózkodott. Önt mi győzte meg Unger Anna alkalmasságáról?

Engedje meg, hogy előbb néhány gondolatot mondjak a folyamatról, ami szintén vitatott volt. Ez egy hosszú folyamat volt, amely során több körös válogatással szűrtük meg a beérkezett, rengeteg pályázatot. Először azokat kellett kiszűrnünk, amelyek nem feleltek meg a pályázati feltételeknek. Emellett voltak olyan pályázatok, amik rendkívül alacsony színvonalúak voltak. Majd jöttek további szűrők különböző szempontrendszerek szerint, ezek már elsődlegesen szakmai szempontok voltak.

Ugyanakkor figyelnünk kellett néhány egyéb körülményre is, például összeférhetetlenségi tényezőkre, amelyek miatt egyes jelentkezők szintén kikerültek a körből. Ezek után a bizottsági tagok egyenként felállítottak egy sorrendet a bent maradt pályázatokból, amiket aztán egyeztettünk egymással, és ahol a legtöbb azonosság volt, az a pályázat továbbjutott. Így értünk el egy viszonylag szűkebb körhöz, és kezdődött el egymás meggyőzése, az érveink ütköztetése. Végül megszületett az a három név, akiket a legalkalmasabbnak gondoltunk a személyes meghallgatásra. A bizottság tagjai tényleg hatalmas munkát fektettek ebbe.

Ilyen részletességgel most számoltak be először a kiválasztási eljárás folyamatáról.

Igen, ezt senki nem mondta el eddig, és vannak is ebből adódó félreértések...

A MOSZKVAI KREML CALIGULÁJA

NÉPSZAVA
Szerző: KISS ANDREJ
2026.09.05.


...Ukrajna – részben a saját fejlesztésű pilóta nélküli eszközökre, rakétákra, részben a nyugati szövetségesektől kapott haditechnikára és műholdas támogatásra támaszkodva – rendkívül hatékonyan rombolja Oroszország haditechnikai, ipari és logisztikai hátországát. Putyin válasza erre a minden korábbinál hevesebb rakéta- és dróntámadások további fokozása. Eltérnek az értékelések arról, hogy ki és mit ért el eddig a háború immár ötödik, egyben egyik legvéresebb nyári szakaszával.

Az ukránok fél éve 30-35 ezer főt meghaladó veszteséget okoznak havonta az ellenségnek. Ezzel azt érték el, hogy az orosz haderő a jelenlegi mozgósítási gyakorlatával nem tudja pótolni a harcoló alakulatai létszámhiányát. Erre két válasza lehet Moszkvának. Az egyik szerint az eddigieknél több katonát, újabb 300 ezer fegyverest kellene felsorakoztatniok az ukrán védvonal áttörésére. A tábornoki kar és a megújított katonai vezetés évek óta erről igyekszik meggyőzi Putyint. A másik lehetséges megoldást az eddigieknél modernebb fegyverek kínálhatnák. A korszerű, hatékonyabb haditechnika hadrendbe állítására azonban az orosz hadseregnek nagyon korlátozottak a lehetőségei. A felhasznált drónok számát nagyságrendekkel tudták növelni, és egy jelentős újítást is felmutattak a gázturbinás drónok fejlesztésével. A Cirkon nevet viselő hiperszonikusnak és lelőhetetlennek beharangozott csodafegyverről viszont éppen a napokban bizonyosodott be, hogy a Patriot rendszerek nagy hatékonysággal képesek megsemmisíteni.

Putyin még megpróbálhatja egy általános mozgósítással és az ukrán nagyvárosok élhetetlenné rombolásával a maga javára fordítani a háború menetét. Hogy mennyire képes az orosz elnök racionális, nem kozmetikázott realitásokra alapozott döntéshozatalra? Annak alapján, amit az utóbbi időben hallunk tőle, ne várjunk csodát.

A hátországból kitartóan szivárgó információk egyértelmű előkészületekre utalnak. Az orosz elnök természetesen tagadja hogy mozgósításra készülne. Érezhetően tart a tömegek reakciójától. Veszélyes következményekkel járhat az is, ha az oroszok megkísérlik megfagyasztani Kijevet és a többi ukrán nagyvárost. Míg Kijev és Harkov már több pokoli tél tapasztalataival felvértezve várja a hideg hónapokat, addig Moszkva és Szentpétervár lakossága leginkább a légvédelem, és a városi hatóságok hatékonyságában hisz...

ORBÁN GYŐZŐ ÉS MÉSZÁROS ÜZLETE MIATT NYOMOZNAK

KLIKKTV
Műsorvezető: LAMPÉ ÁGNES
2026.09.05.



„Az elszámoltatás nem csupán jogi procedúra, hanem a társadalom elemi igénye, amely most újabb szintre lépett Orbán Győző és Mészáros Lőrinc gyanús szerződéseinek vizsgálatával. Ebben a rendszerben egy 'abszolút senkiből' lett tízmilliárd eurós nagyvállalkozó, miközben a közpénz-milliárdok sorsa gyakran a jog és a politika határmezsgyéjén dől el. Adásunkban Lampé Ágnes és vendégei, Gerő Tamás, Béndek Ábris és Juhász Bence azt járják körül, hogy a hűtlen kezelés gyanúja és a végrehajtói maffia hálózata hogyan tette próbára az ország erkölcsi alapjait az elmúlt 16 évben.”

00:00 – Bevezetés: Elszámoltatás és az Orbán–Mészáros szál 
01:23 – Jogi vs. politikai szempontok az apa üzleti ügyeiben 
02:29 – Aránytalan gazdagodás: Autópálya-koncessziók és túlárazott szerződések 
04:12 – A tudományos hipotézis és a bizonyítás dilemmája 
05:52 – Politikai aspektus: Hogyan látja ezt a „másfél millió” ember? 
07:44 – Európai szemmel: Mészáros Lőrinc felemelkedése uniós pénzből 
09:23 – A Korrupciókutató Központ döbbenetes adatai a közbeszerzésekről 
11:00 – Nemzetegyesítés vs. politikai buborékok: A tények ereje 
13:10 – Pénzvisszaszerzés: Az Integritás Hatóság és a valódi elszámoltatás 
15:15 – A végrehajtói visszaéléseket feltáró bizottság és az MNB szerepe 
17:10 – Devizaperek és a profitvezérelt végrehajtói rendszer 
19:15 – Politikai játszmák a bizottság körül: Mi Hazánk és Fidesz versenyfutása 
21:52 – Összegzés és zárszó

HÉTVÉGI OLVASNIVALÓK CSÁDRÓL, KÖZPÉNZEN TARTOTT INFLUENSZEREKRŐL, ANARCHISTÁNAK TARTOTT PAPRÓL ÉS HAZÁRDJÁTÉKOS OLTÁSOKRÓL

444.HU
Szerző: HORVÁTH BENCE
2026.09.04.


Jó reggelt, itt a 444 napindító hírlevelének hétvégi kiadása, az elmúlt hét nagyobb-fontosabb cikkeivel, anyagaival. Többféle hírlevelünk is van, itt lehet rájuk feliratkozni.

Csád

Ez hadsereg, nem kívánságműsor, Orbán Gáspár feladatot teljesít, mondta anno Szalay-Bobrovniczky Kristóf miniszter. A birtokunkba került dokumentumok azonban arról tanúskodnak, hogy a csádi misszió előkészítése igenis kívánságműsor volt. Mégpedig Orbán Gáspár kívánságműsora, akinek a jóváhagyása nélkül semmi sem történhetett a projekt során.

A héten írtunk arról, hogy megszereztük Orbán Ráhel 3 milliárdos influenszertripjének dokumentumait, bemutattuk azt a floridai luxusvillát, amit egy rejtőzködő európai vevő vásárolt meg 2022-ben, és az ingatlan mögötti céghálóban felbukkan egy Szamosfalvi József nevű tanácsadó-lobbista, aki a Duna Aszfaltnak is dolgozik, és akin keresztül eljutottunk az amerikai Duna Asphaltig. (Érdekes egybeesés: a villa közelébe rengetegszer repültek a Szíjj Lászlóhoz köthető magánjetek.) Ehhez a témához is kapcsolódik talán, hogy megnéztük, más országokban hogyan sültek el a vagyonvisszaszerzési tervek.

Írtunk emellett Guller Zoltánról, aki százmilliárdokat osztott szét a haveroknak, Orbán Ráhel szívügyeit intézte, most pedig eltűnne a ködben, arról, hogy dőlt a pénz a Varga Mihály vezette MNB-től a NER-es oligarchákhoz, arról, hogy az MNV 1,4 milliárdot fizetett a Nagy Márton testvéréhez köthető ügyvédi irodának, a kormányváltás után felbontották a szerződésüket, és arról is, hogy listázták a leginkább korrupciógyanús közbeszerzési párosokat.

Csütörtökön késő este hozta nyilvánosságra a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ a kórházi járványok és fertőzések egyes adatait. Kíváncsiak voltunk, mit szól ezekhez Németh Zsófia, az Uzsoki kórház orvosigazgatója, aki egy kórházi fertőzéseknek különösen kitett szakterületen dolgozik.

Interjúztunk továbbá Kele Jánossal, aki a Fradiváros pénzei után nyomozott, mire megfenyegették a Fradi ultrái, megírtuk, hogy botrány kellett hozzá, de végül elkészült a Képzőművészeti Egyetem úttörő szabályzata, amely kifejezetten a szexuális erőszakkal foglalkozik, ott voltunk a kegyelmi ügyet vizsgáló bizottság első ülésén, és felidéztük azt is, amikor az Orbán-kormány olyan oltási programot hirdetett meg, amiben éppen időseken alig tesztelt hatékonyságú oltóanyaggal oltottak be félmillió idős embert.

Írtunk arról, hogy évtizedes melóval tette a vesztesek pártjává Orbán a Fideszt, a végén bele is bukott, mégsem jut eszébe másmilyen recept, megnéztük, hogyan építenék fel a posztfideszes sajtót a lakájmédia árvái, és összeszedtük Pócs János legemlékezetesebb parlamenti trollkodásait a kormányváltás óta. És foglalkoztunk azzal is, hogy mennyire nehéz megmondani, mi is pontosan az, amit Magyar Péter és az új kormány művel: míg a NER-re volt már egy csomó szavunk, most a társadalomkutatók és elemzők is vadásszák az új fogalmakat...