PRESSER GÁBOR: NINCS ÉPELMÉJŰ EMBER, AKIT NEM BEFOLYÁSOL A VILÁGUNK GYORSAN TERJEDŐ ELMEBAJA, KÖZÖNYE, CINIZMUSA

24.HU
Szerző: JANKOVICS MÁRTON
2023.03.22.

Eljátszani két órában ötven év színházi munkáinak egyfajta kivonatát, az feladat. A többi protokoll – mondja Presser Gábor, akit nem hoznak lázba a kerek évfordulók, annál inkább a művészi kihívások. Például azok, amit a Vígszínházban március 25-ére meghirdetett összegző koncert, vagy az őszre vállalt Arénás fellépések jelentenek. Stílszerűen a hangszerekkel zsúfolt színházi szobájában beszélgettünk arról, hogyan határozta meg pályáját az ötven éve bemutatott Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, mit gondol az előadást övező vitákról, szereti-e elhagyni a komfortzónáját, nyomasztja-e a világ jelenlegi állapota, és nevezhetjük-e őt zongoraidomárnak?

55 év színpadi lét, több tucatnyi lemez és több mint 1500 koncert után mondhatjuk, hogy talán szerzett némi zenészi rutint az ember. Az utóbbi években viszont elsőkönyves memoárszerzőként debütált. Milyen érzés újra kezdővé válni valamiben?

Nagyon élveztem, mert végre nem volt rajtam igazi felelősség – fél évszázad után először. Csak annyit ígértem a Helikon Kiadónak, hogy nekilátok, s ha olyannak találom a szövegkezdeményt, akkor megmutatom nekik, és ha ők is olyannak találják, akkor folytatom. Így könnyebben tudtam írni, és visszaolvasni, ami addig elkészült, időm is volt, mert a Covid közepén ültünk. Ha nincs ez a kényszerszünet, talán nem is tudott volna megszületni a könyv. Aztán ez a lazaság komolyra fordult, határidő is lett, kezdtek elfogni az ismerős érzések.

A komfortzóna elhagyása mindig rejt magában kockázatokat, de sokszor épp ebből születnek aztán a legizgalmasabb élmények és művek. Keresi az ilyen megújulási lehetőségeket?

Ha koncertezésről van szó, legtöbbször jó nagy terhet építek magamnak, és azt utána még föl is kell emelni. Baromira nem szeretem a reproduktív koncerteket. Nem akarom eljátszani egyik dalomat sem úgy, ahogy húsz, harminc, negyven éve játszottam. Arra ott a felvétel. A jó dalok eleven organizmusok, bennük újabb és újabb megfejtenivalókkal. Már az LGT-vel is ez volt a gyakorlatunk: fölvettünk valamit egy lemezre, ám ha elindultunk egy turnéra, néhány koncert után már egészen másképp játszottuk az amúgy vadonatúj anyagot, így rengeteg variáció született egy-egy dalból. Az újrakezdés rizikója tehát megvan minden egyes fellépésen, ami persze édes teher. Van olyan barátom, aki szerint ez nagyon klassz, egyben szép küzdelem a demencia ellen. Köszi. Más meg kertelés nélkül közli velem, hogy hülye vagyok, és fölöslegesen nehezítem a dolgom az efféle újragondolásokkal. Valószínűleg mindegyikben van igazság, akár segítő szándékkal, akár zrikálásból mondják. De akik a koncertjeimre eljönnek, azok már tudják, hogyan működök...

ITT OLVASHATÓ