Műsorvezető: VÍG EMESE
2026.03.10.
Bő egy hónappal a magyarországi választások előtt három különböző tapasztalatú vendéggel beszélgettünk arról, hogyan látják az erdélyi magyar közösség politikai mozgásterét, kötődéseit és függőségi hálóit. Annál is inkább, mert mind megosztóbbá válik a kérdés, mit jelent és milyen következményekkel jár, hogy a határon túli magyarok is szavaznak, miközben az Orbán-kormány az elmúlt másfél évtizedben olyan támogatási és lojalitási rendszert épített ki, amely erősen meghatározza a közösség politikai mozgásterét.
➡️ Beke Mihály András több mint húsz évet töltött a magyar diplomáciában: vezette a bukaresti Magyar Kulturális Intézetet, szolgált Beregszászon és Csíkszeredában. A nyilvánosság számára onnan vált ismertté, amikor kamera előtt tépte össze Fidesz-tagkönyvét. Saját szavaival a „fidesz-árvák” közé tartozik – azok közé, akik belülről indultak, hittek a 2010-es fordulatban, majd fokozatosan kiábrándultak. Több ponton tapasztalta meg a rendszer árnyoldalait, és különösen megrendítette a tihanyi beszéd, amikor szerinte a politikai érdek felülírta a határon túli magyar közösség biztonságát.
➡️ Lukács Csaba erdélyi származású újságíró, több mint harminc éve van a pályán, jelenleg a Magyar Hang független hetilap lapigazgatója. Az elmúlt években következetesen írta meg az erdélyi támogatáspolitika történeteit: az ötcsillagos szállodaberuházásokat, a sporttámogatásokat, a NER-hez kötődő üzleti hálózatokat és az erdélyi médiatér átalakulását. Belülről ismeri azt a gazdasági és médiarendszert, amely a politikai lojalitás egyik alapja lett.
➡️ Stefano Bottoni történész, az Orbán-monográfia szerzője, legutóbbi könyvében azt vizsgálja, hogyan illeszkedik a mai Orbán-rezsim a magyar autoriter rendszerek hosszabb történeti sorába. 🎤 A meghívottakkal Vig Emese, a Transtelex vezető szerkesztője beszélgetett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.