SZAKÍTSUNK KÖVÉR LÁSZLÓ ÖRÖKSÉGÉVEL ÉS HELYEZZÜK VISSZA A SZÉKELYEKET ODA, AHOVA VALÓK – A MAGYAR NEMZETBE!

VÁLASZ ONLINE
Szerző: STUMPF ANDRÁS
2026.04.24.

Aki a székely zászlóért hörög, aszerint a piros-fehér-zöld kevés. Nem elég. Az ilyen akkor mondja ki szépen, hogy szerinte a nemzeti trikolórban nincsenek benne a székelyek! Mondja ki, hogy ők nem a nemzet részei! Szerintünk bizony részei a nemzetnek ők is. Ha viszont őket állandóan lobogó külön zászlóval kell megjeleníteni, az azt jelenti, hogy nem. Az EU-zászló visszahelyezése a Parlament épületére jó lépés, de nem kellene félmunkát végezni.

Amikor Magyar Péter a kampányban közölte, hogy a vármegyékből újra megyék lesznek győzelmük esetén, csettintettünk. A Válasz Online szemfüles olvasói bizonyára észrevették: hiába vezette be a Fidesz három éve, lapunkban csak akkor használtuk a ’vármegye’ formát, ha intézménynévben szerepelt. Amúgy sosem. Az ok egyszerű volt: hosszabb, miközben nem jelent többet vagy mást mint a megye, a valóságban az ország lakói számára semmilyen előnyt nem jelent (legfeljebb az új táblák készítőinek csurrant, cseppent valami), kötelező használata pedig csak a nyelv és az ország leuralásának gesztusa és eszköze volt. A magunk szerény eszközeivel ellenálltunk.

Ha a Tisza tartja az ígéretét, annak tehát örülni fogunk, s helyes volna megszabadulni a főispánoktól is – nem csupán az alkalmatlan személyektől, de az elnevezéstől is. Épp azért, amiért Magyar Péter nem költözik be a Karmelitába, a képviselők pedig a „fehér házba” – amelynek hatalmas freskóján egyébként mindmáig látható Kádár János, amint kedélyesen sakkozik.

Látszólag persze nem fontos kérdések ezek, ezer égetőbb van náluk – az energiaválság, az üres államkassza nyilván ilyenek, de a közelmúlt feltárása és a felelősségre vonás, a vagyonvisszavétel is. A szimbólumok azonban nem lényegtelenek mégsem: a NER államfelfogására, valóságos működésére és teljesítményére is hatással voltak. A várból, kordonok mögül irányító uralkodó az ő főispánjaival… A szimbólumok a valóság részévé váltak, megkövülve pedig a rendszer tartóoszlopaivá – így tehát igenis hatással voltak az életünkre.

A Tisza által tervezett fenti lépések egy irányba mutatnak mind: a régmúlt, a félmúlt és a közelmúlt lezárását hivatottak aláhúzni. Az ügynökakták nyilvánossága is leginkább szimbolikus kérdés ma már – főleg, hogy ezek valójában nyilvánosak, hiszen kutathatók. Ezek a törekvések tehát koherensek és nem is kérdőjelezhetők meg, hiszen már a kampányban elhangzottak hangsúlyos ígéretként.

Van azonban itt néhány olyan szimbolikus gesztus és ötlet is, amelyeken jóval kevésbé látszik a végiggondoltság. Mi most ezekben fogalmazzuk meg, mit és hogyan látnánk átgondoltnak, helyesnek, jónak...

ITT OLVASHATÓ