Szerző: BEREND T. IVÁN
2026.07.25.
Polgár Juditra és a hozzá hasonló kiemelkedő nemzetközi eredményeket produkáló magyar polgárokra büszke lehet a magyar nép. Az államelnöki poszton ez nem akármilyen előny.
Polgár Judit azonban nem vállalta a kinevezést. Hadd idézzem ennek kapcsán lemondó nyilatkozatát: „Életem megtiszteltetésének tartom a kezdeményezők felkérését a köztársasági elnöki pozícióra, rendkívül hálás vagyok érte. Nagyra tartom a miniszterelnök gesztusát, hogy pártjának meghatározó parlamenti súlya ellenére is független, pártok felett álló jelöltet kért fel köztársasági elnöknek. Ugyanakkor nem érzek magamban elég erőt ahhoz, hogy magamra vállaljam egy megosztott nemzet egyesítésének történelmi felelősségét, így a felkérésnek nem tudok eleget tenni. Egy új, független és elismert köztársasági elnököt minden tőlem telhető módon támogatok majd e célok elérésében”.
Ha ennyi lenne a történet, nem kellene sokat beszélni róla. De a felkérés bejelentése kapcsán felkavarodott a magyar politikai élet, s amint az ilyenkor gyakori, a szenny tört a felszínre. A közösségi médiát durva támadások és gyűlölködő reakciók lepték el a jelölést követően. Ezek tartalmaztak érdemi, megfontolandó szempontokat (képzettség, tapasztalat, kettős állampolgárság), viszont jelentős részük Polgár Judit zsidó származására irányuló antiszemita megnyilvánulásokat tartalmazott. A nemzetközi sajtó beszámolóiban úgy fogalmáztak, hogy a lemondásban nagy szerepet játszott a durva, gyűlölködő és antiszemita támadások áradata.
Hát ennek már soha nem lesz vége?
Az Anti-Defamation League tíz európai országra kiterjedő közvéleménykutatása 2017-ben meglehetősen megdöbbentő eredményeket tartalmazott a magyar lakosság zsidókérdéssel kapcsolatos attitüdjéről. Nem direkt, közvetlen kérdéseket tettek fel, hanem sztereotipiákkal, klisékkel, szóképekkel kapcsolatos viselkedést vizsgáltak.
A megkérdezetteknek olyan kérdésekre kellett válaszolni, hogy egyetért-e azzal, hogy a zsidóknak túl nagy hatalma van az üzleti életben, hogy a zsidók hűségesebbek Izraelhez, mint a hazájukhoz. Tizenegy ilyen közkeletű antiszemita klisét, sztereotípiát tartalmazó kérdésre kellett válaszolni, s ha a 11-ből legalább 6-tal a válaszadó egyetértett, akkor az antiszemita nézetet vallók közé sorolták. A felmérés alapján az antiszemitizmus elterjedtségét a lakosság következő százalékaiban állapították meg: Magyarországon 37, Lengyelországban 35, Ukrajnában 29, Oroszországban és Spanyolországban 26, míg Belgiumban 24, Franciaországban 17, Németországban 12, az Egyesült Királyságban 10 százalék az antiszemita nézeteket vallók aránya. Az előítélet Hollandiában a legalacsonyabb, csupán 8 százalék. Az Anti-Defamation League azt is vizsgálta, hogy milyen mértékbem minimalizálják az emberek a Holocaustot, illetve milyen mértékben vallják, hogy a zsidók maguk is felelősek voltak az eseményekben.
Az antiszemitizmus kifejezést a német Wilhelm Marr vezette be 1879-ben, amikor “Antiszemita Ligáját” megalapította, és publikálta “A zsidók győzelme a németség felett” című könyvét. Ennek a gyilkos előítéletnek legbrutálisabb és legvéresebb betetőzése éppen az én életem első évtizedeire esett. 1930-ban születtem, három évvel később került hatalomra Németországban Hitler. Mire 14 éves lettem, hat millió zsidót gyilkoltak meg Európában. Gettók, koncentrációs táborok, gázkamrák szegélyezték ezt az utat.
Az antiszemitizus története azonban évezredekre nyúlik vissza. A Római Birodalomra, amikor Tiberius kitiltotta a zsidókat Rómából és Cicero azt mondta róluk, hogy “rabszolgának születtek”. Időszámítás után 38-ban Alexandriaban pogrom volt. 70-ben, a második templom lerobolásakor egy millió zsidót öltek meg illetve tettek rabszolgává. 94-ben jelent meg a később oly nagy gyakorisággal alkalmazott vérvád Alexandriában. A 4-ik évszázadban zsidók és keresztények házasságát betiltotta az Elvirai Szinódus. Peri Pasha 167-ben tette először kollektívan felelőssé a zsidóságot Jézus haláláért. Az első zsidóellenes törvényhozás, ami egy egész országot érintett, a 7-ik század Spanyolországában történt. Németföldön az első ismert zsidó ellenes akcióra Mainzban a 11-ik században került sor, amikor kitiltották őket a városból. A középkort vérvádak és kötelező áttérítések kisérték végig. Az első keresztesháború idején 1096-ban a Rajna és Duna folyók menti zsidó közösségeket rombolták le. A második keresztesháború évében 1147-ben Franciaországban került sor mészárlásokra. A keresztes hadjáratok idején zsidókat mészároltak le Wormsban. Mainzban 1.200-an öngyilkosok lettek a kötelező kikeresztelkedés elkerülésére. Ezt követően számos országból kitiltották a zsidókat. Ez történt 1290-ben Angliában, 1421-ben Ausztriában. Nagy Lajos király kitiltotta a zsidókat Magyarországról. A mohácsi csata elvesztése után pedig Budáról, Esztergomból, Pozsonyból és Sopronból tiltották ki a zsidókat. A kitiltások felsorolása oldalakat követelne. A 17. században az ukrán kozákok 100 ezer zsidót (és ugyanennyi lengyelt) öltek meg.
Franciaországban Philip Augustus 1182-ben kitiltotta a zsidókat Párisból, IX. Lajos 1254-ben az egész országból, amit azután IV. Fülöp 1306-ban, IV. Károly 1322-ben és VI. Károly 1394-ben megismételt. Angliában Burry St.Edmundsból 1190-ben, Newcastleból 1234-ben, Southhamptonból 1236-ban és Newburyből 1244-ben utasították ki a zsidókat. A 18. század végén Napoleon vetett véget a zsidók elkülönítésének, a gettóknak és az egyenlő jog megtagadásának.
Amikor a pusztító fekete halál, a pestis az európai lakosság közel felét megölte, szélsebesen terjedtek a rémhírek, hogy ez zsidó kútmérgezések következménye volt. Ugyanúgy, mint az 1321-es súlyos lepra járvány idején, a zsidó közösségek százait gyilkolták le. Megsemmisítették a zürichi, wormsi és berlini zsidó közösségeket. Zsidókat gettókba kényszerítettek, és a negyedik Lateráni Zsinat 1215-ben megkülönböztető ruhák viselésére kötelezte őket. Gyakorivá váltak a vérvádak, melyek szerint zsidó vallási szertartásokon keresztény gyerekek vérét isszák. Az inkvizció 30 ezer zsidót végzett ki.
A Közel-Keleten, Egyiptomban, Sziriában, Irakban és Jemenben zsinagógákat égettek, és a muszlim vallásra való kötelező áttérés elmulasztását vagy megtagadását halállal büntették. 1033-ban, 1232-ben, 1276-ban és 1465-ben muszlimok gyilkoltak le ezrével zsidókat Jemenben, Marokkóban, Bagdadban, Fezben és Marrakeshben.
Az új szellemiséget hozó reformáció ebből a szempontból nem hozott újat. Martin Luther 1543-ban “A zsidókról és hazugságaikról” írt pamfletet és pogromokat javasolt. “Hibásak vagyunk, hogy nem öljük meg őket”… A felvilágosodás olyan gondolkodója, mint Voltaire, különösen idősebb korában ugyancsak gyűlölködő magatartást tanusított, s 118 esszéjéből 30-ban elítélő nézeteket hangoztatott a zsidókról. Az Osztrák Birodalomban Mária Terézia trónörökösnő kitiltotta a zsidókat Csehországból, majd egy gyermekre redukálta az engedélyezett gyermekek számát. Ennek végül II. József tolerancia rendelete vetett véget 1782-ben.
Pogromokban nem volt hiány az Orosz Birodalomban. II. Sándor cár meggyilkolását követően 1881-től három éven át pogrom pogromot követett. A cár minisztere, Konstantin Pobedonostsev, kijelentette, hogy a kormány céja, hogy a “zsidók egy-harmada meghaljon, egy-harmada elhagyja az országot, és egyharmada fololvadjon a környező lakosságban”. Valóban a zsidók tömegesen, közel három millióan hagyták el Oroszországot. Ennek ellenére az antiszemitizmus a Szovjetunióban is a legsúlyosabban jelen volt. Ez úgyszólván csúcspontjára ért az úgynevezett “orvosi összeesküvést” követően 1948 és 1953 között. Ez csak Sztalin halálával ért véget, de a diszkrimináció folytatódott. ami az 1970-es évektől, majd a Szovjetunió széthullása után tömeges emigrációra vezetett. Négy évtized alatt egymillió zsidó hagyta el Oroszországot. Hasonló volt a helyzet a kommunista Lengyelországban is melyet a háború után a Kielce és a Krakow pogromok, Magyarországon pedig a kúnmadarasi pogrom világosan jeleztek. Az izraeli–Hamas háború, az utóbbi szervezet gyilkos merénylete izraeliek ellen, s az ezt követő, Gazát teljesen rombadöntő, 75 ezer embert meggyilkoló izraeli katonai válasz óta az antiszemita incidensek Európa több országában négyszeresére ugrottak.
A gyűlölködés mintha nem akarna kihalni. Az évezredes előítélet nem könnyen mosódik a feledésbe. És amit a magyar népnek szégyellnie kell: ebben Magyarország Európában az élen jár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.