VÉGE LESZ A KORMÁNY MÉZESHETEINEK, ÉS ERRE NINCS FELKÉSZÜLVE A TÁRSADALOM

G7.HU
Szerző: KARSAI GÁBOR
2026.09.09.

A kormány első száz napja elteltével érezhetően felerősödött az igény a Tisza ígéretei megvalósulásának számonkérésére. Ez egyrészt teljesen természetes, másrészt szükségképpen az ígéretek teljesítéséhez méri az eddigi folyamatokat, holott a kormány előtt álló kihívásoknak való megfelelés legalább ilyen fontos. Az EU-kapcsolatok rendezése, az euró bevezetésének ígérete már az első száz napban nagy sikert hozott a kormánynak. Az EU-kapcsolatok rendezése, vagyis a zárolt EU-transzferek hazahozatala már nem is téma, annyira természetes. Az euróbevezetésről, illetve a magyar gazdaság iránti, egyelőre csak megelőlegezett nemzetközi bizalom megtartásához szükséges konkrét, ütemezett teendőkről – így mindenekelőtt a költségvetés sürgős rendbetételéről – azonban a kormány egyelőre hallgat, és néhány közgazdászon kívül nem is nagyon feszegeti senki ezt a kérdést.

A Tisza másik fő ígérete az elszámoltatás, részben ezen múlik a társadalmi támogatás megőrzése. Az elszámoltatás a múlt, a törvénytelenségek feltárásán túl a jogtalanul megszerzett vagyon visszaszerzését, a vétkesek megbüntetését is magában foglalta. Mivel e téren eddig kevés történt, a türelmetlenség a meghatározó. Szították ezt az igényt a miniszterelnök megnyilvánulásai is. A rendszerváltás igénye sokak számára tulajdonképpen erre a témára szűkült. Vagyis sokak gondolkodásában háttérbe szorult a maffiaállam intézményrendszerének megszüntetése, azoknak a garanciáknak a kiépítése, amelyek a jövőben megakadályozzák – reálisabban korlátozzák – a korrupciót, az állami intézmények magánérdekeknek megfelelő, visszaélésszerű használatát. Könnyebb felháborodni azon, hogy egy-egy NER-es cég miként nyerhet még most is közbeszerzést, mint versenyjogi eljárás keretében – arra képes és hajlandó szervezetet is kialakítva – megvizsgálni az elmúlt másfél évtizedben egy-két szereplőssé tett, az erőfölénnyel való visszaélésre képes cégekből álló piacok átalakítási lehetőségeit.

Nem mindegyik ígéretnél indokolt a száznapos számonkérés: vannak olyanok, amelyekhez nem társult határidő. Más a helyzet azokkal, amelyek a kormányzás mozgásterét és hitelességét határozzák meg. Például a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal (NVVH) létrehozásának ígérete a Tisza Párt választási győzelmének fontos eleme volt. Ugyanakkor kezdettől nagyobb hangsúly került magának a tervnek a propagálására, mint az elképzelt intézmény tényleges működésének nyilvános átgondolására, megvitatására. A különböző szlogenek – „Út a börtönbe” vagy „Tisztítótűz” – hangulata is gyors, személyekre lebontott felelősségre vonást ígért. Az elnök és helyetteseinek 24 órás rendőri védelmének hangsúlyozása is azt sugallta, hogy az NVVH afféle operatív szuperügyészség lesz. Ehhez képest jelent meglepetést, hogy a későbbi elnök a meghallgatásán arról beszélt, hogy a hivatal elsődleges feladata megértetni a magyar társadalommal, mi történt az elmúlt időszakban, és megnevezni azokat a szereplőket, akik a visszaéléseket elkövették vagy ahhoz asszisztáltak. Ez a kutatási tevékenység valóban nagyon fontos, de nem azonos a korábban propagált célokkal.

Az elnökjelöltek, sőt a miniszterelnök is már az NVVH megalakulása előtt visszafogottságra intett a magasra csapó igazságtételi vágyakkal, a ténylegesen visszaszerezhető vagyon nagyságával és a folyamat sebességével kapcsolatban. A hivatal formálisan megalakult, ennyiben a választási ígéret teljesült. A tényleges működés mikéntje és hatékonysága azonban még homályban van. Ettől függetlenül történtek kormányzati feljelentések, a sikeres büntetőeljáráshoz azonban minimum az ügyészség kiszabadítására lenne szükség a NER-hez lojális vezetés fogságából. Jelenleg tehát a hagyományos ügyészség korlátai, valamint az NVVH kezdetleges állapota és tisztázatlan jogköre egyaránt behatárolják a várható eredményeket, jóllehet a kormányzat aktivitása örvendetes (feljelentés született például a Szijjártó Péter külügyminisztersége idején történő lélegeztetőkészülék-beszerzések ügyében, folyamatban van több koncessziós szerződés felülvizsgálata).

A Fidesznek természetesen nem fáj a vagyonvisszaszerzés nehézkes indulása. Sőt a múlt rendszer védelmében – mint alaptalan és törvénytelen célt – azt keményen támadja, amit jól illusztrál az NVVH Tisza által irányított ÁVH-nak titulálása a Fidesz-frakció egyik közleményében. Ugyanakkor részéről nagy figyelmet kap a Tisza által ígért, különféle jóléti intézkedések sorsa. Előszeretettel hivatkozik például arra, hogy mindeddig nem került sor például a családi pótlék vagy a gyes megduplázására. Azonban ezek – bár a Fidesz rájuk hamisan mint azonnal megvalósítandó ígéretekre hivatkozik – valójában határidő nélküli vállalások voltak. Vagyis száz napon belüli számonkérésük teljesen alaptalan...

ITT OLVASHATÓ