Szerző: BIRKÁS GYÖRGY
2026.09.07.
Tábort vertünk, felfegyverkeztünk, sőt a felderítők és a rohamutászok már előre is mentek – delirált Békés Márton fideszes ideológus néhány éve arról, hogy hamarosan minden az övék lesz. Aztán az lett, ami lett, ahogy a másik elméleti zseni fogalmazott 1956-ról. Ám Békés Márton nem adta át magát a csüggedésnek. A tönkrepofozott, szétesett, ripityára vert Fidesz romjairól csodálatos derűlátással jelentette ki, hogy az mostantól, kérem, mozaikjobboldal.
Ha legközelebb leverek egy vázát, én nem fogok szégyenkezni, sem szabadkozni, hanem kijelentem, hogy ez itt egy mozaik. De azért igyekszem eloldalogni, mielőtt megkérnek, hogy rakjam össze.
A mozaikok elvileg tényleg apró darabokból állnak, ám ezeket egyrészt összeállította már valaki, másrészt a helyükön tartja őket a cement. Egy marék üvegszilánk, az nem Tiffany-lámpa, hanem egy marék üvegszilánk.
Ez a mozaik nem akar összeállni, és nem véletlenül. A darabok nem passzolnak. A kvázi-értelmiségi, az egykori polgári jobboldalt sirató ősfideszes nem akar egy képen szerepelni az igeforrással, amint az artikulálatlanul üvölt és rázza az öklét. Az ilyen embertől a villamoson is elhúzódik, zsúrjaira nem hívja. Undorodik tőle. Ugyanakkor Bede Zsolt viszont nem kíván szövetkezni Skrabski Fruzsinával, mert egy dolog a modor, és egy másik az alapvető kognitív képességek működése.
Ennél is nagyobb probléma, hogy igazából nincs közös eszme. Talán magukkal vitték a rohamutászok, és útközben eldobálták, mint felesleges terhet. A kereszténydemokrácia megáll a lábán – mondja Semjén Zsolt, hozzátéve, hogy azt sokkal nehezebb meghatározni, mi is a fideszesség. Ritkán van igaza, de most nehéz vele vitatkozni. A KDNP csoszog tovább a megsemmisülésbe a szemforgató elveivel a hóna alatt. Nincs utánpótlása, nagyjából senki sem tartja élhetőnek a világképüket 50 év alatt, és fölötte is alig.
De ők legalább valamik, körberajzolhatók az aszfalton még halottan is.
De mi a fideszes? Mi maradt ebből a tizenhat évnyi kormányzásból? Rémületesnek festették le a jövőt, amiben nincsenek hatalmon: migránshordák, háború, ukrán front, macskaadó, nemváltó ovisok. Semmi sem vált valóra. Az ország és az állam működik nélkülük. Csak kevesebbe kerül.
Ez az egyetlen kitapintható, valós érdekközösség. Néhány ezren fényesen megéltek abból, hogy rohamutászokról meg macskaadóról deliráltak. Békés Márton alapítványa milliárdokat égetett el, fényűző ingatlanokat nyúlt le, és ezt azzal szolgálta meg, hogy az örök Fideszről szőtt lázálmokat. Tíz- és százmilliárdok csörgedeztek simán sáp formájában az Orbán-családhoz, lett belőle Köztér és ki tudja, még mi minden. Részvénycsomagok, állami hirdetések, sehol meg nem hirdetett pályázatok.
A járadékvadászok – ez a maradék Fidesz. Az élősködők, akiknek lassan korogni kezd a gyomruk. És viszketni a csuklójuk.
Ez nem mozaik. Ez egy rakás törmelék. A hatalom tartotta össze őket. Az ígéret, hogy hűséggel, nyalással, gátlástalan hazudozással meg lehet élni. Hogy el lehet hallgattatni azokat, akik kérdezősködnek. Hogy fideszesnek lenni kényelmes, hogy itt nem kell tehetség és teljesítmény, és mégis jön a pénz. Az analfabéta médiamunkásnak, a totál kudarcos vállalkozónak, az értelmetlen betűtésztát hányó filozófusnak. Hogy nem hagynak senkit az út szélén.
És most várják rémülten a nagy mozaikmestert, hogy újra beillessze őket a gépezetbe, ahonnan jön majd az édes tápszer. De a mester nyaral. Fogalma sincs, hogyan rakja ezt össze, és nem is túlságosan érdekli. Spórol a tápanyaggal, neki is kell. És mostanában egyre gyakrabban viszket a csuklója.
Tojás Tóbiás a falra ült
Tojás Tóbiás lependerült.
Hiába száz ló, száz katona
Tóbiást nem rakják össze soha.
Tojás Tóbiás lependerült.
Hiába száz ló, száz katona
Tóbiást nem rakják össze soha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.