Szerző: TÖMPE ISTVÁN
2025.07.25.
Orbán Viktor pedig Bokros és Bajnai után másodszor is pompás alapokról indulhatott el. Négy keserű ellenzéki év után minden együtt volt: pénztartalék, növekedés, akarat, bizalom, kormányzati tapasztalat, és bónuszként ott voltak a bűnbakként kiválóan hasznosítható ellenfelek, Bokros, Gyurcsány, Bajnai. Ilyen – fideszes szóhasználattal pofátlan – szerencse szinte nem is létezik: túlhordott, gyenge kormányzás, egy maga után kényszeresen takarító kormánytól átvenni a hatalmat. Kezdő miniszterelnök számára a tanulság mégis az lehet, hogy csak egyszer – na jó, kétszer – volt Budán kutyavásár. Új miniszterelnökünknek semmi sem fog az ölébe hullani. Az is fontos, hogy a kormányzás nem egyenlő a gazdaság rendbehozatalával. A társadalom bonyolult szövetében a pénzügyi hiány csak az egyik kezelendő szál, bőven vannak más szálak is, elég a közszolgáltatásokra vagy éppen a kultúrára gondolni.
A három Orbán-kormány története államigazgatási kalandregény, de a kezdő miniszterelnök e kalandoknak csak egy részét élheti át. Már Gyurcsány megkezdte megváltoztatni az államigazgatási erőviszonyokat a miniszterelnök javára. A központosított, utóbb vezérelvű kormányzás 2010 után általánossá vált, a brüsszeli aranyeső apadása nyomán pedig abszurd méreteket öltött. A miniszterelnöki kormányzás keretén belül először a döntéseket centralizálták, majd minden szervezeti önállóságot megszüntettek, ahonnan intézményi ellenállás veszélye fenyegetett, példák: építés, környezetvédelem, önkormányzatok. Az egyes térségeket az Orbánhoz közvetlenül bekötött országgyűlési képviselők felügyelik, a jogi-bírói szervezet meggyengült, az alkotmány rendszeres átírása a demokratikus rendszer szégyene. Alkotmánnyal felcicomázott puccs keretei között élünk.
A kezdő miniszterelnöknek azt is tudnia kell, hogy az orbáni centralizáció nemcsak az észszerűségnek, hanem a magyar hagyományoknak is ellentmond, már csak ezért is gyorsan vissza kell találni az erős intézményi és szakmai önkormányzatisághoz. Saját érdekei is azt kívánják, hogy a felelősség a hatáskörrel és az elvégzendő feladatokkal együtt megosztott legyen. A politikai kontextust talán kissé távoli példával érzékeltetem: Móricz Zsigmond Rokonok című regényének nepotizmusát Kardics bácsival együtt sem életszerű összekötni kormányzó urunkkal, vitéz nagybányai Horthy Miklóssal. Ma viszont a komondoros gazfickó, a szállodás, a gázszerelő és még sok tucat más szereplő minden különösebb magyarázat nélkül kötődik Orbán Viktorhoz. Az agyonközpontosított irányítás vezetőjére közvetlenül süt az uralkodás napsugara, és ugyanúgy, gyorsan és közvetlenül találja majd meg a pokol forrósága is. Akinek a hatalomgyakorlása pufferek nélküli, annak számára a bukás is ugyanilyen közvetlenül képes bekövetkezni. Orbán politikai játszmájában túl magasak a tétek és félelemkeltőek a blöffök, a végjátékában pedig életveszélyes licitek jelennek meg. Az új miniszterelnöknek kerülnie kell mindezt. Lejátszható játszmákat kell megnyernie...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.