Szerző: BRUCK ANDRÁS
2026.07.29.
Izrael ekkorra már három nagy háborún volt túl, 1948, ’67, ’73, mindannyiszor egyidőben több arab hadsereggel szemben védekezett, Begin pedig nyilván emlékezett az Arab Liga főtitkárának, Azzam pasának a fenyegetésére is, hogy mi fog történni, amennyiben valóban kikiáltanák az új Izraelt: "Az egy megsemmisítő háború lesz, hatalmas mészárlás, amelyről úgy fognak majd beszélni, mint a mongol mészárlásokról és a keresztes hadjáratokról" – nyilatkozta 1947-ben egy egyiptomi lapnak. A szinte védhetetlenül kis területű Izrael a születése pillanatától népirtó szándékú arab gyűrűben próbált túlélni.
A lap, az Akhbar al-Yom ma is létezik, Izrael is – miként az elpusztítására irányuló szándék sem változott egy évszázad alatt. Minden más hazugság, bárki mondja is: Azzam pasa szelleme a mai nap is ott lebeg Izrael felett. Az ember - tudatában van, vagy nincs -, örökös túlélési módban létezik. A nemzetek szintúgy, hát még az, amely az európai civilizáció egy végzetes kisiklása következményeként még kétezer év elteltével is az egykor ráragasztott célkeresztet viseli a homlokán. Most az a bűne, hogy a térség végtelen kiterjedésű, 22 arab államnak otthont adó területéből 0,1-0,2 százaléknyin a maga zsidó életformáját szeretné élni. Judaizmus, cionizmus, Isten. Lényegében ez így együtt a zsidóság. Plusz
kvantumszámítógép, saját rakétával, saját űrszondát juttatni a Hold felszínére – pár éve már kis híján sikerült – élvonalbeli technológiák tucatja.
Nagy erők tevénykednek a zsidó állam elpusztításáért és nem csak a harctéren. Európaiak viselik a fekete-fehér palesztin sálat, igazságot hörögnek, de gyilkolni akarnak. Az antiszemitizmus, a zsidógyűlölet nem csupán lelki, mentális állapot, hanem önként választott életstratégia is, ami az antiszemitát a múltban is felhatalmazta, hogy költőt, orvost, ügyvédet gyilkoljon, de akár az ő saját gyerekét tanító tanárt se kímélje meg. A tébolynak, ami újra és újra az őrületig hajszolja őket, ugyanaz a működési elve, a hazugság, amivel Hitler is manipulálta a németeket. A „from the river to the sea” helyett épp így Heil Hitlert! is üvölthetnének. Mivel a facebook is az antiszemita dühkitörések szokásos terepe - egy-egy bejegyzés olvastán mintha megnyílna alattam a föld -, gyanítom, hogy Polgár Judit nemleges válasza is legalább részben ennek szólt. Okosan döntött, sok rossztól kímélte meg magát és családját.
A palesztinok, akik szerint a zsidók nem nemzet, nem őslakosok, kolonialisták, a judaizmus nem vallás, Izrael illegitim, nincs múltja, stb, stb, immár a genocide (népirtás) váddal sem elégedettek, legújabban a „wholocide” kifejezés elterjesztésén buzgólkodnak. Mennyi termékenyítő, nemzetépítő újítás! Létezésük értelme azonban, hogy Izrael ne létezzen. A semmi számukra értékesebb, mint a valami – Izrael nyolcvan éve elfogadta ezt a valamit –, az áldozati- és mártírsorsot többre tartják az értelmes életnél. Erre a 2005-ben függetlenné, kvázi mini Palesztinává vált Gázánál nincs meggyőzőbb bizonyíték. Bár szörnyű tettükért valóban rettenetes árat fizettek, már újra ássák a felrobbantott alagutakat, újra a Hamászra szavaznának – és újra Izrael megtámadására készülnek. Egy önpusztító szenvedélybe zárt nép.
Izrael legfőbb ellenségei egy 874-ben eltűnt kisfiú visszatértének reményével igazolják a zsidó állam elleni nem szűnő agresszióikat. Ő a 12. imám, Irán és proxyjai szemében a messianisztikus megváltó, aki majd megtisztítja a földet a gonoszságtól, aminek hitük szerint Izrael a legfőbb akadálya. Na persze, ki más? Irán, a Hamász, a Hezbollah vezetői számára az Izrael elleni harc ezért nem politikai, területi vita, nem a palesztin államról szól, hanem isteni parancs. A palesztin-ügy számukra csak ürügy – a mániákus iszlamista propagátorok a hasznos idiótáik –, ezért nem is lehet velük békét kötni, legfeljebb ideig-óráig az ő céljaikat szolgáló kompromisszumot.
Palesztin állam azonban október 7-e után már biztosan nem lesz. A Közel-Kelet térképén szinte megtalálhatatlan méretű Izraelt nem lehet tovább osztani, mert az vagy a végzetét jelentené, vagy a gázainál is egy nagyságrenddel nagyobb vérontást eredményezne. Ma már a legtöbb izraeli egyetért abban, hogy Júdea és Szamáriát (a világnak ez Ciszjordánia), azaz a zsidóság szülőföldjét, bibliai események helyszínét, zsidó királyságok bölcsőjét, pátriárkák sírhelyét muszáj megszállva tartaniuk. Egy ott létrejövő, axiomatikusan ellenséges államot a helyi palesztinok és a majd odaözönlő dzsihádista hordák pillanatok alatt második Gázává, új, véres háború színterévé tennék. A jövő egyetlen pontja sem fix, egy utcasaroknál előrébb nem látsz, de ennél erősebb bizonyosság nincs ma a Közel-Keleten.
Ebben a térségben Izrael testesíti meg és őrzi a nyugati civilizációt, amely mégsem mellé állt, hanem azok mellé, akik ezt a civilizációt gyűlölik és az összeomlását szeretnék látni. Ami a nyugati kultúrában élő ember számára a legfőbb érték, a jogok svédasztala, az az arab államokban és Iránban legfeljebb csak nyomokban létezik, ha létezik egyáltalán. A zsidó-ügyekben elmezavarral küszködőknél azonban a palesztin kérdés érvényteleníti ezeket az amúgy számukra is fontos jogokat, gyakran még azoknál is, akik egy napot nem élnének túl egy palesztin városban. Ez a halál küszöbe, a morál és a szellem leépülése.
A saját muszlimjaitól már rettegő európai politikusok Izraelt mind erősebb diplomáciai és gazdasági nyomás alatt tartják, miközben Európa évtizedek óta eltartja a semmit nem létrehozó, éppen csak valamit termelő s csupán az egyetlen, hátborzongató szenvedélyüknek élő palesztin lakosságot. Javában tart ez a kontinentális léptékű önfelszámolási folyamat, sodródás az egyre mélyülő demográfiai és morális válságba. De ez Európa gondja, oldja meg, Izrael nem fogja a kedvéért önként az iszlám hóhérbárdja alá hajtani a fejét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.