Szerző: JUHÁSZ DÁNIEL
2026.09.14.
A Tisza-kormány megalakulása után közölte, hogy száz napig visszavonul a nyilvánosságtól. Miért döntött így?
Én ezt „nyilvánosságdetoxnak” neveztem. Egyfajta érzelmi állapot miatt döntöttem így. Kicsivel több mint másfél évtizedig tartott az az időszak, amíg én egy karakán, következetesen rendszerellenes diskurzust folytattam. Már 2011 végén úgy gondoltam, itt nemcsak arról van szó, hogy egy dilettáns, szörnyű kormányzás jött létre, ami rosszaságokat csinál, hanem egy teljesen autokratikus rendszert építettek ki minden nagy közszolgáltatási területen. Volt, ahol ez ellenállásba ütközött, máshol lassabban haladtak vele, és volt, ahol egyik napról a másikra alakítottak át egész rendszereket. A közoktatás az utóbbi kategóriába tartozott. A 2011 decemberében elfogadott köznevelési törvény egy beteg, autokratikus konstrukció volt, aminek csak egy célja volt: a politikai kontroll. Tehát másfél évtizedig egyfajta ellenállási üzemmódban működtem, majd ez év április 12-e után elkezdtem azt érezni: ha valaki független elemzőként próbálna egy új helyzetben tevékenykedni, az olyan, mintha Szkülla és Kharübdisz között kellene hajóznia.
Mit ért ez alatt?
Ebben az esetben a Szkülla az az állapot, amikor boldogok vagyunk a rendszerváltástól, és kritikátlanul elfogadunk mindent, amit az új kormányzat csinál. A szakmában, az oktatási szektorban néhányan még mindig ebben az érzelmi állapotban vannak. A Kharübdisz pedig itt azt jelenti, hogy az ember nem tudja abbahagyni a folyamatos ellenzékiséget, és továbbra is hiperkritikus attitűddel közelít bármihez, amit a kormány csinál. Ez sem jó hozzáállás, mert a konstruktív kritika azt jelenti, hogy elismerem, ha valami jó irányba megy, de nem adom fel az integritásomat, és kritizálom, ha valamiről jól dokumentálhatóan látszik, hogy rosszul fog működni. Ezért is volt szükségem szünetre: akkor szerettem volna véleményt formálni, amikor már nem a saját vágyaimat akarom viszontlátni a kormányzati intézkedésekben, hanem már konkrétan történt valami és van miről beszélni. De ez alatt az idő alatt is figyeltem: mire letelt a száz nap, már volt legalább húszoldalnyi jegyzetem arról, mit csinált a kormány, ezeknek milyen hatása lehet, milyen mintázatba illenek bele.
Mire készül a Tisza, avagy mit üzennek a számok?
Az orbáni oktatáspolitika végbizonyítványa
Ez alapján mit gondol a Tisza-kormány eddigi intézkedéseiről?
Történtek olyan lépések, amelyeket szükséges volt megtenni. Emellett nem tett meg a kormány néhány olyan lépést, amelyet megtehetett volna. Szerencsére még nem nagy számban, de megtett olyan lépéseket is, amelyeket nem kellett volna. Bár bizonyos ügyekben – mint például az energiaválság vagy az uniós pénzekhez való hozzáférés – olyan kormányzóképességet mutatott fel az új kormányzat, aminek a nyomát sem láttuk az elmúlt 16 évben. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan az látszik, hogy még nem kezdtek el valóban működni a minisztériumok. Az új minisztériumok – köztük az oktatási tárca –, amelyeknek nincs jogelődjük, nem tudtak elkezdeni működni, nincs költségvetésük, alig vannak embereik. Ezért nagy számban alkalmaznak a korábbi kormánytól örökölt embereket, akik lényegében nem csinálnak semmit, miközben az újak között vannak, akik önkéntesként dolgoznak, fizetés nélkül. A másik, amit látok, hogy nagyon erős kézi irányítás zajlik a miniszterelnöki hivatalból, ami leginkább a személyzeti politikán látszik. Ha valaki ismeri a kormányzati működést, pontosan tudja: ha kormányra kerül egy párt, megszerzi a kontrollt egy minisztérium felett, azonnal legalább 200-250 emberre van szüksége. A Tiszának nem voltak emberei az oktatási szektor irányítására, akik a minisztérium különböző területeit vezetnék, háttérintézményekben dolgoznak, elemzéseket végeznek, speciális területekhez értenek. Még mindig egészen döbbenetes káderhiány van.
Arra például nem számítottam, hogy még szeptember közepére sem jut el odáig a kormányzat, hogy csináljon egy olyan gyors költségvetési módosítást, amelyben elkülönít egy sort a minisztériumok költségvetése számára. Nincs olyan sor a magyar állami költségvetésben, ami az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium forrásait részletezné. Ezért nem lehet felvenni embereket, nem lehet kitenni a szűrét régi embereknek. Emellett nem kezdődött meg a háttérintézmények kialakítása sem. Az oktatási tárcának már első lépésben nagy szüksége lett volna egy kutató-fejlesztő intézetre, de ilyet nem hozhattak létre, ezért kínjukban kitalálták, hogy az eddig középirányító szervként működő Klebelsberg Központot alakítják át kutató-fejlesztő intézetté, ami elég nagy marhaság, mert hivatalnokokból nem lehet kutatókat, elemzőket, tantervfejlesztőket faragni. A magyar oktatáskutatás egyébként is nagyon lerohadt állapotban van, az empirikus kutatásokat szinte teljesen megszüntették az elmúlt időszakban, ami azt is jelenti, hogy nagyon nagy tudáshiány alakult ki. De a legnagyobb hiányérzetem, hogy még mindig nincs következetes stratégiai kommunikáció az oktatási tárca részéről...
ITT OLVASHATÓ
Lásd még:
Lásd még:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.