NÉGYMILLIÓT ADOMÁNYOZOTT A METALLICA A GYERMEKÉLELMEZÉSI ALAPÍTVÁNYNAK

NLCAFÉ - SZABADIDŐ BLOG
Szerző: NLCafé
2018.04.06.

Vagyis egészen pontosan 4 millió 250 ezret. Elképesztő gesztus ez a világhírű zenekar részéről, le a kalappal előttük!

A csütörtök este Budapesten koncertező Metallica nagyon látványos gesztust tett a magyar közönségnek, amikor rázendítettek a Tankcsapda A legjobb méreg című legendás számára 

(kattints a videóért!).

Azt már talán kevesebben fogják osztani a közösségi oldalakon – holott ennél sokkal fontosabb ügyről van szó –, hogy a zenekar „mellesleg” 4 millió 250 ezer forintot adományozott a Gyermekétkeztetési Alapítványnak.

Köszönjük ezt a fantasztikus gesztust a Metallica együttesnek! Hálásak vagyunk, hogy gondoltak a magyar gyerekekre! Kedves, jószívű emberek, örülünk, hogy találkozhattunk velük!  – írta az alapítvány a Facebookon, ahol egy fotót is megosztottak...

ITT OLVASHATÓ

BARTUS LÁSZLÓ: VÁLASZTÁS ELŐTTI "SZÓZAT" AZ AN OLVASÓIHOZ

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: BARTUS LÁSZLÓ
2018.04.05.

Szeretnénk tisztázni az Amerikai Népszava olvasói előtt az álláspontunkat az április 8-i választás előtt. Márcsak azért is, mert talán én vagyok a legrégebbi és legkövetkezetesebb képviselője a rendszer bojkottjának, és sokan kérnek mostanában tanácsot, mit tegyenek.

Hódmezővásárhely váratlanul behozott egy új tényezőt az eddigi helyzetbe: a népakaratot. A népakarat az, hogy az emberek nem akarnak ellenzéki pártokra szavazni, nem akarnak közülük választani, csak Orbán ellen akarnak szavazni. Mivel a népakarat minden hatalom forrása, a népakarat felülír mindent. A bojkottot is. De a helyzet nem ilyen egyszerű.

A népakarat abban az esetben érvényesülhetett volna, ha az ellenzéki pártok tudomásul veszik ezt, és félreállnak az útból. Lemondanak a pénzről, lemondanak arról, hogy a nép rájuk szavazzon. Ezt úgy tehették volna meg, ha minden körzetben “egy az egy ellen” felállást hoznak létre, és kiállítanak egyetlen ellenjelöltet Orbán jelöltjével szemben.

Ez az ellenjelölt bárki lehetett volna. Egy náthás beteg szamár is. Nem rá kérték volna a szavazatot, hanem Orbán ellen. Az elképzelés úgyis az volt, hogy első lépésben Orbánt megbuktatni, utána egy egyenlő és szabad választást tartani. Természetesen a Fidesz nélkül, hiszen a Fideszt az alkotmányos rend megbuktatásáért, a dkitatúráért, be kellene tiltani, mint az SZKP-t.

Ebben az esetben tiszta a képlet, és az ellenzék ezzel kilép az Orbán által írt forgatókönyv keretei közül. Ezzel részben megvalósul a rendszer bojkottja, másrészt helyet adtak volna arra, hogy a nép ítéletet mondjon az államot elfoglaló bűnszervezet fölött. Ez egy lehetőség lett volna arra, hogy a népakarat döntsön. Akár így, akár úgy, ez legitim döntési helyzet.

Ez lehetőség lett volna arra, hogy a nép békés úton fellázadjon, a lázadás egy szavazásba torkolljon, ne erőszakba. Mi egy ilyen népakaratot, lázadást tiszteletben tartottunk volna, és csak a jó édesanyjuk komfortzónájának telibe rakását kívánjuk azoknak a hazaáruló és becstelen ellenzéki pártoknak, leginkább az LMP-nek és a Jobbiknak, akik megakadályozták ezt. Nem mintha a többiek is mindent feláldoztak volna, de legalább igyekeztek.

Ezért különböző a felelősségük a népakaratot közösen megakadályozó ellenzéki pártoknak, de mindenképpen megbocsáthatatlan, amit tettek. Azt mindenki elmondta, hogy nem lesz soha többé még egyszer ilyen lehetőség, mert Orbán nem teszi ki magát soha többé ilyen helyzetnek. A vágógáboroknak, szélbernadetteknek meg a jó édesanyjuk komfortzónáját.

Azzal, hogy az ellenzék nem volt hajlandó visszalépni, és a népakaratnak teret engedni, egycsapásra minden visszaállt az eredeti mederbe: Orbán választási forgatókönyve lépett újra érvénybe, ami egyrészt a Fidesz mindenkori kétharmados győzelmét jelenti, ami most sem lesz másképp. Ez egyben azt is jelenti, hogy a választás nem egy népi lázadás lesz, hanem az Orbán-rendszert legitimáló aktus.

Április 8-án éjjel a választás győztese a következő beszédet fogja elmondani: “Jó estét magyarok! Magyarország választott, és Magyarország döntött. A magyarok nem akarnak bevándorlóország lenni, hanem azt akarják, hogy Magyarország továbbra is maradjon a magyaroké. A magyar nép felkelt Brüsszel ellen, az ENSZ ellen, és a liberális globalisták ellen, és minden idegen támadás ellenére nemet mondott a gyarmatosításra és az idegen megszállásra.”

Majd úgy folytatódik: “Soros György és ügynökei Magyarországon és szerte a világban, a külföldi sajtóban, mindent megtettek azért, hogy a magyar néptől elvegyék a szabadságot és az önrendelkezés jogát. Világméretű erők mozdultak meg, hogy eltapossanak minket, magyarokat, a zsoldosaik minden erőt bevetettek, hogy megállítsanak bennünket. De a szabadságszerető magyar nép nem hagyta magát, ezért a választáson újra kétharmados parlamenti többséggel választotta meg a Fidesz-KDNP pártszövetséget. Folytatjuk és befejezzük, amit elkezdtünk, erre kaptunk demokratikus felhatalmazást a választóktól.”

Ezen már csak az változtatna, ha valaki akkorát billentene az önző ellenzéki pártok hátsó felébe, hogy kirepüljenek a komfortzónájukból és a náci identitásukból, és állítanának csak egy ellenfelet Orbán jelöltjével szemben. Ha ezt nem teszik meg, nincs esély, mert akkor az Orbán által felállított csapda működik. Az ellenzék pedig megakadályozta, hogy a népakarat kifejezésre juthasson, és a nép leváltsa Orbánt...

ITT OLVASHATÓ

MINDEN FIDESZES VOKS A NÉGYSZERESÉT ÉRI

1000 A MI HAZÁNK 
Szerző: HaFr
2018.04.05.

Semmi új, mégis minden egyes alkalommal mellbeverő. A magyar választási rendszer lehetővé teszi, hogy a választókorú népesség 25%-ának támogatását bíró párt győzelme esetén ma nagyjából 60%-nyi mandátum fölött rendelkezve egyetlen ember 100%-os hatalomra tegyen szert nagyjából tízmillió fölött. 25%-os kisebbséget 100%-os kizárólagossággá alakítva (ahogy a gyakorlat mutatja) a rezsim megnégyszerezi a kormánypárti voksok erejét és nullára redukálja mindenki más véleményét -- majd az összességet egyetlen ember alá rendeli.

Magyarul minden fideszes voks a többi négyszeresét éri, ha a választáson a közvéleménykutatók által várt forgatókönyv érvényesül. A négyszeresét, de mégse. Az autokráciára ugyanis az jellemző, hogy a győztes állampolgárok voksa is megsemmisül, mert legalább újabb négy évre elveszítették a hatalmukat a kormányzat fölött. Nem a négyszeresére nagyítják Orbán hatalmát, hanem értelmezhetetlenül, mert egyúttal megsemmisítik a sajátjukat. Ez valami olyasmi, amit valóban érdemes elkerülni.

Az ellenzékre szavazok, hogy a kormányzat feletti hatalmamnak legalább a minimumát megőrizzem. Ha sokan teszünk így, elkerülhető a hatalom abszolutizálása és a mienk megsemmisülése. Nem az ellenzéki pártokért, önmagunkért.

ITT OLVASHATÓ

AZ ÁLMAINKNAK ÁRA VAN

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő / Ádám
2018.04.06.

Több tízezer (de lehet, hogy bőven százezer) magyar dolgozik szezonmunkásként külföldön, elsősorban Ausztriában, de akár messzebb is. Az ilyen élet nem könnyű, hiszen amikor van munka, akkor nagyon sokat kell dolgozni. Ausztriában dolgozik Ádám is, aki egy vlogbejegyzésben örökítette meg az átlagos napokat, de megkértem, hogy írjon pár sort elé.

„Igazából félve publikáltam ezt a videót, mert úgy gondoltam, hogy majd sokan támadják, meg biztos én vagyok a béna, hogy ilyen egyhangúan töltöm a napjaimat.

Aztán át is alakítottam az egész videót, meg átírtam a szöveget is... sokat változtattam rajta, hogy ne legyen túl negatív, legyenek benne pozitív motívumok is.

Meg egy csomó emberen teszteltem, mielőtt publikus lett volna. És azt tapasztaltam, hogy az emberek szeretik, és átérzik a mondanivalóját. Hogy ők is így élik meg a szezonmunkát. Ezért is mertem megmutatni a Határátkelő oldalnak, vállalva ezzel a nagyobb nyilvánosságot.

Fontos kiemelni, hogy ez a videó a szezonmunkáról szól, arról az életről, ami csak a pénzgyűjtés miatt van, amikor nem ide tervezed az életed.

És ez is mind a vendéglátásban, ahol mindannyian tudjuk, hogy 7/6 nap munka, akár 8 óránál is több óraszámban, ahol igazából teljesen mindegy, hogy Te vagy ő dolgozik-e, mert ha elmész, úgyis jön a következő helyetted, csak biodíszlet vagy a vezetőség számára, meg a munkahelyed az életed, etc.

Szóval ezt az élethelyzetet akartam picit bemutatni azoknak, akik mondjuk otthonról csak azt látják, hogy a Zwischensaisonban otthon „az Ádám már megint valami új dolgot vett”, vagy „ez állandóan csak étterembe jár” és társai.

Picit rávilágítani, hogy igen, tök jó ez, tök sok pénzt lehet megspórolni... de nem árt a háttét is látni ennek, mert az nem mindig pompa és csillogás. :)

És - mielőtt bárki támadna - önmagam védelmében hadd térjek ki arra is, hogy igen, valóban, járhatnék minden nap kocsmázni, társaságba meg bulizni, de mivel konkrét céljaim vannak, amiket el akarok érni, így ez nekem nem fér bele rendszeresen.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy éjjel nappal a szobámban ücsörgök, de a prioritást számomra nem ez jelenti. Persze azzal sincs gond, ha másnak igen, mindannyian mások vagyunk. De így vagy úgy, az álmainknak ára van.”

ITT NÉZHETŐ MEG, ITT OLVASHATÓ

SZOFTVERBOTRÁNY - A TELJES ÁLLAMIGAZGATÁS ÉRINTETT

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: BATKA ZOLTÁN, HARGITAI MIKLÓS
2018.04.06.

A Microsoft nem cáfolta, hogy a milliárdos állami programbeszerzésben a kormányfő vejének testvérével is tárgyaltak. 

Lázár János minisztériuma írásba adta a Népszavának, hogy nem tud semmiféle, a kormányzat szoftverbeszerzéseit érintő vizsgálatról. Lapunk ugyanakkor hozzájutott egy olyan belső vállalati utasításhoz, amely nem csak az államapparátust is érintő vizsgálat tényéről tartalmaz fontos részleteket, hanem annak méreteiről is. Az eset a magyar államigazgatás legkiterjedtebb korrupciós ügye lehet, Magyarország azonban sokkal többet veszített a kormányközeli zsebekbe került milliárdoknál. Lázár "tájékozatlansága" azért feltűnő: ő az uniós támogatások felhasználását felügyelő miniszter, a botrányos fejlesztéseket pedig EU-forrásokból finanszírozták, ráadásul az ügy miatt távozott volt Microsoft-vezető most a tárcavezető környezetében dolgozik.

A 2014-ben indult uniós finanszírozási ciklus talán leginkább a jövőbe mutató projektje volt az összesen 1,42 milliárd eurós, nagyjából 450 milliárd forintos Közigazgatás- és Közszolgáltatás-fejlesztés Operatív Program (Köfop). A programcsomag egy olyan elektronikus közigazgatásfejlesztési pályát rajzolt föl, amelynek a végén a magyar apparátus az e téren legfejlettebb – azaz a fajlagosan a legolcsóbb, leggyorsabban működő és a polgároknak a legkevesebb adminisztratív terhet illetve fölösleges bosszúságot okozó – észt modellhez zárkózott volna föl. Hogy ebből semmi sem lett, az nagyrészt azon múlott, hogy Orbán Viktor összeveszett Simicska Lajossal, és a kettejük szakítása nyomán az óriásprojektre ráengedett Orbán-közeli „újoligarcháknak” a személyes meggazdagodáson és a mohóságon kívül semmilyen elképzelésük sem volt a közigazgatás modernizálásáról, ám az új konstellációban mégis teljes egészében az ő igényeikhez szabták a programot.

Az ország versenyképességét növelő és az átláthatóság révén a korrupciót csökkentő programból máig szinte semmi nem valósult meg. Egy programelemet azonban kipipálhatott a kormány: irdatlan mennyiségű szoftverlicencet vettek, sokszor a piaci árat jelentősen meghaladó árszinten. Mindez azután történt, hogy a kormány 2012-ben bejelentette: nem hosszabbítja meg a Microsoft rendszereit az oktatásban és a közigazgatásban úgyszólván kötelezővé tevő keretmegállapodást, és az állam átáll a nyílt forrású, jellemzően ingyenes programok használatára. Az, hogy végül másként alakult, szintén nem volt független az Orbán-Simicska konfliktus nyomán bekövetkezett gazdasági átrendeződéstől...

ITT OLVASHATÓ

VOKS HUMANA 2018

GONDOLATVILÁGBAN BLOG
Szerző: Andrew_s
2018.04.05.

Miközben a visszalépkedések napjait éljük, jó ideje a láthatjuk a választási hasra-ütések licitjét is. Ezt néha az éppen aktuálisan esélyesek listájaként aposztrofálják, míg máskor a közvélemény megkutatásaként. Elvárva, hogy az egyszeri állampolgár a feje nagy kapkodása közben elhiggyen mindent, amit láttatnak vele. Akkor is, ha ugyanarról ellentétes információval biztatják szavazni a legesélyesebbre.

Azt a helyzetet sugallva, hogy a legesélyesebb személyét leginkább a legesélyesebb megnevezőjének pillanatnyi szimpátiaviszonyai határozzák meg. Nagyban és kicsiben egyaránt. Ennek ellenére senkit nem beszélnék le a „legesélyesebb ellenzéki” kereséséről. Ahogy arról sem, hogy meghallgassa az éppen aktuális taktikai szakértéseket. Az információ és ötletdömpingben azonban egyre inkább visszacseng az, amit még dédimtől hallottam. Az, hogy „hallgass meg sok okos embert, aztán csinálj amit akarsz”. Ami kétségtelenül a legjobb megoldás akkor, ha az ember legalább áltatni akarja magát a saját döntéshozatal lehetőségével. Mert persze azért manipulálódik. Aki azt állítja, hogy ő aztán sosem, az is. Legfeljebb nem veszi észre. Aki azt hiszi, hogy a nagy machinátor, az is. Elég Orbán esetére gondolni a kvótás népszavazással. A rendelkezésre álló információ szintje önmagában manipulációs tényező.

Azért persze lehetnek olyan gondolati vonulatok, amelyek mentén el lehet gondolkodni a választásokon. Így képet alkothat bárki arról, hogy melyik párt tényleges eszmeisége felel meg a saját eszmeiségének. Nem statikusan, hanem dinamikusan. Mert az a párt, amelynek vezetése akár havonta, évente, vagy választási ciklusonként más öndefiníciót hirdet ki, annál azért gyanús lehet az aktuális állapot őszintesége. De az is, hogy egy fél év múlva nem fog tovább változni az eszmei irányvonal. Márpedig a politikai elit nem fukarkodott eddig a forgolódásokban. Nagyokban sem. Miközben elismerem, hogy nyilván van olyan parafaszemélyiség, amely teljesen jól érzi magát ilyen körülmények között. Elvégre a fenék ugyanaz, már megszokta a szagát, az ízét, és úgysem látja az éppen aktuális irányvonalat a farpofák közül. Gondolkodni sem okvetlenül szükséges, mert a úgy érezheti, hogy elég visszaböfögni az éppen aktuális vezérmotívumokat. De nem is a vakhitű seggnyalóktól várnám el, hogy egy párt politikai stabilitásáról véleményt mondjanak.

Aztán ott van az a nagyszerű, az ellenzéket előre felmentő szólam, hogy a választási rendszer tehet mindenről. Alkalmasint persze ugyanez a választási rendszer lenne alkalmas, elég szavazóval, a jelenlegi kormánypárt alapos elfenekelésére is. De ezt most csak annyiban vegyük figyelembe, hogy Orbánia jelen választási rendszere nagyon kényelmes a mindenkori győztesnek. Így nem az a lényeges, hogy kinek az érdeke megváltoztatni. Mert megváltoztatni a győztesnek van lehetősége, de a mindenkori győztesnek ez nem okvetlenül érdeke. Amikor tehát valaki ellenzéket választ magának, és teszi ezt a választási rendszer megváltoztatásában bízva, akkor értelmetlennek tűnik az erre vonatkozó ígéreteket mérlegelni. Ígérni, potenciális vesztesként bármit lehet. Az, aki ez alapján szeretne dönteni ne is ezt mérlegelje. Sokkal inkább azt, hogy melyik pártból nézi ki a hatalmi önérdek ellenében való cselekvést. Ez még csak nem is annyira demokrácia-felfogási, mint amennyire bizalmi kérdés...

ITT OLVASHATÓ

SÜDDEUTSCHE ZEITUNG: ORBÁN ÉS A VILÁG TÖBBI GONOSZ RÉSZE - SZELESTEY LAJOS NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: SZELESTEY
2018.04.06.

- New York Times: Orbán módszeresen támadja a demokráciát;

- Az Európai Néppárt nem tud mit kezdeni Orbán szélsőséges politikájával;

- The Economist: Magyarországon hanyatlik az oktatás és az egészségügy.

New York Times: Orbán Viktor kiforgatta a demokráciát

Ezt állapítja meg a lap vezércikke. Hozzáteszi azonban, hogy a politikus vasárnap várhatóan ezzel együtt ismét győzelmet arat, így az illiberális demokrácia bajnokaként újabb mandátumot kap, hogy folytassa a támadást a demokratikus intézmények, a bevándorlók, az EU és minden ellen, aminek társadalmi változás íze van. A kampány meglepően kemény volt, pedig a Fidesz formálta a választási rendszert és ellenőrzi a média javarészét. A siker kétségtelenül megdobogtatja a hazai érdekek elsődlegességét hangoztató populisták szívét. A párt aktívan nyomatja a magyar áldozatiságot és az etnocentrizmust az iskolákban és a színházakban, ugyanakkor becsmérel minden ellenkező véleményt, ezen belül is főleg a Soros által támogatott, demokrácia párti civileket. A milliárdos egyfajta homokzsák lett a szélsőjobb számára Közép-Európában.

Orbán védelmezői azt mondják, hogy az emberek nem a populizmusért, hanem a gazdasági eredményekért állnak mellé.
A kedvező számok azonban nem mutatják, hogy a siker jelentős része az uniós tagságból eredt,

miközben a politikus minden lehetséges alkalommal nekiront az EU-nak. Ugyanakkor lényegesen erősödött a korrupció. Az orbáni Magyarország példa lett a tekintélyelvűség számára. A populisták mindenütt abból indulnak ki, hogy a választási győzelem a nép akaratát tükrözi, bármilyen kis arányban is kerekedtek felül, és így felhatalmazást kaptak, hogy lábbal tiporják azt a demokráciát, amely hatalomra emelte őket. Feljogosítva érzik magukat, hogy elhallgattassák a sajtót, elnémítsák az ellenzéket, manipulálják a bíróságokat és becsméreljenek bárkit, aki nem ért egyet velük.

A folyamat azt kívánja, hogy állandóan azzal etessék a híveket, amit azok hallani akarnak. A liberális demokrácia részére az a nagy feladat, hogy ellensúlyozzák a populistákat, de ne vegyék át hozzá azok taktikáját. A választás nyújtotta felhatalmazás hatalmi belépő az autokraták számára, de egyben a bukásuk nyitányát is jelentheti. A tekintélyelvűség gerjeszti a korrupciót és a kliensrendszert, de nem bolondíthatják a végtelenségig támogatóikat azok a vezetők, akik térdig járnak a mocsárban, miközben azt ígérték, hogy lecsapolják azt. Bármennyire is biztosnak látszik Orbán esélye, olyan hevesen kampányolt, ami elárulja, hogy azért némiképp bizonytalan.

New York Times: Újraválasztásra számíthat Orbán Viktor

Aki azzal töltötte az elmúlt éveket, hogy meggyengítse a fékeket és ellensúlyokat, a civil társadalmat támadja és hatalom közeli oligarchák uralma alá helyezze a médiát – mutat rá a populizmus egyik legelismertebb nemzetközi szakértője. Jan-Werner Müller, a Princeton-i Egyetem politológusa szerint a kormányfő eközben azt hirdette, hogy amit csinál, az a demokrácia megkülönböztetett formája, amely választ ad a század minden bajára. Ám pont azt nem ragadja meg, ami a rossz ezekben a rendszerekben, viszont retorikailag előnyhöz juttatja az olyan vezetőket, mint amilyen Orbán is. A 90-es évek közepétől lehetett tapasztalni, hogy egyes államokban a választások győztesei kezdik elnyomni a kisebbségeket, illetve bírákat és újságírókat támadtak a „nép nevében”. Olyan rezsimet alakítottak ki, amelyekben a vesztesek vagy a népszerűtlen kisebbségek már nem érezhették biztonságban magukat.

Ez azonban nem vonatkozik az olyan populistákra, mint Orbán. Magyarországon nem egyszerűen a jogállam került veszélybe. Módszeresen támadják a demokrácia szemszögéből fontos jogokat. Eltűnik a sokszínű sajtó, a polgárok nem jutnak hozzá a hivatalostól eltérő ismeretekhez, hogy dönteni tudjanak a kormány teljesítményéről. Ameddig ezt nem látjuk, addig a magyar miniszterelnök folytatni fogja kedvenc, alattomos játékát, elsősorban a külföldi bírálókkal. Természetesen egy hatalomnak lehet a másokétól eltérő felfogása a dolgokról, Orbán Viktor csakis a különbségekre fókuszál, így a demokratikus vitát egyfajta kulturális háborúvá alakította. Azt állítja, hogy igazából a másik fél illiberális, mivel nem akarja elfogadni az ő álláspontját, noha itt szubjektív értékek viszályáról van szó. Csakhogy az EU nem ír elő kötelező véleményt olyan ügyekben pl., hogy a demokráciának egyetlen demokratikus modellje volna csak lehetséges.

Amikor az unió Magyarországot vagy Lengyelországot bírálja, a két kormány azzal válaszol, hogy a nemzeti szuverenitást védik a liberális brüsszeli diktátummal szemben. Az EU a kezükre játszott, mert azt közölte, hogy őt a jogállam helyzete aggasztja. Így olyan benyomást keltett, hogy a nemzetállam mindig gondoskodik a demokráciáról, ha valami baj van, a szervezet szól neki, azaz csupán technikai kisiklásról lehet szó. Még akkor is, ha történetesen az adott államban a politikai jogokat és a független intézményeket ássák alá a tudatos, autoriter program keretében. Amúgy a győztes sosem árulja el előre, hogy végleg be akar rendezkedni a hatalomban és hogy ehhez megtámadja a demokrácia alapintézményeit. Szóval az európai elit tévesen állítja, hogy az érintett nemzetek maguknak akarták a bajt, amikor ilyen erőkre voksoltak. A világ nagy szívességet tesz Orbánnak, amikor egyfajta demokratának fogadja el, jóllehet leértékeli, mi több, szorgalmasan felszámolja a demokráciát. Valószínűleg a vasárnapi választás az utolsó, mielőtt Magyarország súlyosan sérült demokráciából átfordul kifejlett választási autokráciába. Azaz többé nem lehet a szavazóurnáknál leváltani a Fideszt. Úgy hogy a mostani erőpróbán az is kiderül, lehetséges-e tekintélyelvű rendszer az EU-ban, amely a demokráciák klubjának tekinti magát...

ITT OLVASHATÓ

AZÉRT, HOGY KÉSŐBB IS PÁRTOKRÓL BESZÉLHESSÜNK ÉS NE A PÁRTRÓL

KOLOZSVÁRI SZALONNA 
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: TAMÁS RÓBERT
2018.04.06.

Naiv módon abban reménykedem, hogy a választás után valamiféle normalitás veszi át az üvöltve hazudozó kormányseggnyalás helyét, miközben tudom, hogy ez nem fog egyik napról a másikra bekövetkezni. Bizonyára sokan olvasták ma reggel az Index cikkét. A Migration Aid lejáratására íródott, Bayer Zsolt keresztes költő erkölcsiségét hordozó cikksorozat hátterében egy izraeli hátterű magáncég áll, akik bármilyen mocskos megbízást elvállalnak, ha van rá fizetőképes kereslet.

És itt volt rá kereslet, volt rá pénz. A Migration Aid jelezte a magyar kémelhárításnak a dolgot (nem akkor, amikor kipattant a botrány, hanem jóval régebben, még a többfordulós beugratási kísérlet elején), de azt nem tudhatjuk meg, mit lépett a kémelhárítás, mert Németh Szilárd és kollégái lehetetlenné tették a Nemzetbiztonsági Bizottság munkáját. Még időben.

Miután egy ilyen megbízás nem filléres mutatvány lehet, eléggé valószínűtlen, hogy Bayer Zsolt zsebből fizette volna az izraeli hátterű magáncéget. Ő csak leírta, amit a munkáltatója kiadott neki, ebben semmi újdonság nincsen. Valaki mégis zsebbe nyúlt azért, hogy megtámadhassa a Migration Aid nevű szervezetet, valaki más megírta, megint másvalaki ezzel párhuzamosan blokkolta a Nemzetbiztonsági Bizottság munkáját. Szép történet. Szép átlátszó.

Az az én bajom, hogy rohadtul úgy tűnik, a magyar kormány megtámadta a saját országát. Így, ennyire egyszerűen. És sok-sok kicsi katonájuk dolgozik azért, hogy ez a támadás (erősebb gyomrúak nyugodtan nevezhetik hazaárulásnak is, ugyanis sem az ország, sem a haza nem azonos a Fidesszel, soha nem is volt és soha nem is lesz) sikeres legyen. A Bayer-féle történet csak egy a sokból.

Egész családi vállalkozások alakultak a Fidesz-biznisz köré. A Magyar Időkben Pilhál György öklendezik látványosan azért, mert Márki-Zay Péter beleszól az országos politikába, pedig azt hazudta magáról, hogy független és tessék, mégsem független! Pilhál György elfelejti megosztani olvasóival azt az egyszerű tényt, hogy a függetlenség nem azt jelenti, hogy valaki ívesen tesz a politikára, nem érdekli, nem szól bele az ország ügyeibe. A függetlenség azt jelenti, hogy nem egy adott párt érdekében teszi, amit tesz, hanem hite szerint az ország érdekében. Szemben mondjuk Pilhál Györggyel, aki kimondottan a Fidesz érdekében gyártja a hosszú mondatokat, mégpedig jó pénzért.

Ugyanakkor Pilhál Tamás, Pilhál György fia a PestiSrácok oldalain teszi ugyanazt, amit a kedves papa, ugyanabból a célból, szintén jó pénzért.

A közpénzből fizetett propagandamunkások mindegyike véreres szemmel erőlködik, hogy elhitesse a kormánypárt (vagy inkább Orbán Viktor) híveivel: az egypártrendszer a jó rendszer. Szerintem a Fidesz bátran felvehetné az MSZMP nevet, úgyis sok elvtárs náluk melegszik a régi klientúrából. Az a beteges óbégatás, amivel igyekeznek elterelni a figyelmet a többpártrendszer lényegéről és a koalíciós kormányzás egészséges mivoltáról, egészen elképesztő...

ITT OLVASHATÓ

ÉRTED JÖTTÜNK, CIVIL, NEM ELLENED! - MIT CSINÁL A MAGYAR TITKOSSZOLGÁLAT?

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: ashwood
2018.04.05.

Azt eddig is tudtuk, hogy a kormány és kiszolgálói nem válogatnak az eszközökben, amikor a hatalom megtartása a cél. Az azonban újdonság, hogy izraeli magán-titkosszolgálatokat is bevetnek a képzelt ellenséggel szemben. De mit csinál ilyenkor a magyar hírszerzés?

Mint az Index csütörtökön megírta – amit az érintettek már korábban is sejtettek –: egy ex-titkosszolgákkal működő, izraeli magáncég próbált lépre csalni több magyar és külföldi civil szervezetet. Véletlenül épp olyanokat, akiket a kormány Soros Györgyhöz igyekszik kötni. Többek között a Migration Aid vezetőjét igyekeztek megvezetni titkosszolgálati eszközökkel – sikertelenül. (A szervezetnek egyébként semmi köze Soros Nyílt Társadalom Alapítványához, soha, egyetlen fillért sem kaptak a milliárdos szervezetétől.)

A magán-titkosszolgálati akciók keretében készült hangfelvételeket később – erősen megvágva, így természetesen meghamisítva – a kormány hivatalos propagandalapja, a Magyar Idők hozta le. Nem más írta körül a hangfájlokat, mint a legmegbízhatóbb Fidesz-írnok, Bayer Zsolt. A szabadszájú publicista szerint "egy beépített oknyomozó újságíróval folytatott beszélgetésen" leplezték le magukat a Soros-ügynökök. Olyannyira, hogy néhány nappal később már a titkosszolgálati akció "eredményei" váltak a kormányzati kommunikáció és Orbán mondanivalójának gerincévé. Innen vették egyébként a bűvös, kétezres számot – már hogy ennyien dolgoznak Soros zsoldjában a kormány megbuktatásán. Akiket – így Orbán – a kormány név szerint ismer és megfigyel.

A jól felépített akció azonban azzal nem számolt, hogy az Orbán-kormány által – joggal – paranoiássá tett NGO-vezetők egyből átverésre gyanakodtak, így maguk is készítettek felvételt a beszélgetésekről, fényképeket a magukat üzletembernek hazudó ex-kémekről, sőt, a Migration Aid vezetője, Siewert András az első – emailes – kapcsolatfelvétel után azonnal a magyar titkosszolgálathoz, az Alkotmányvédelmi Hivatalhoz fordult. És itt kezd igazán érdekessé válni a történet.

Jelenleg nem tudjuk, ki bérelte fel az izraeli magáncéget a lejárató akcióra, de azt igen, hogy ebből egyedül az Orbán-kormány profitált. A akcióból származó anyagok is a kormány kommunikációs agytrösztjénél, majd szócsöveinél landoltak. Az is köztudott, hogy Orbán igen jó kapcsolatot ápol a regnáló izraeli miniszterelnökkel, Benjamin Natanjahuval. Sőt, osztoznak a Soros-gyűlöletben is – Izraelben ugyanis a civil, jogvédő szervezetek nem átallanak kiállni a palesztinokkal szemben válogatás nélkül alkalmazott erőszakkal szemben. Vagyis Soros és a civilek lejáratása a magyar és az izraeli kormánynak egyaránt a szívügye. Így könnyen elképzelhető az együttműködésük az akcióban.

Az azonban a legkevésbé sem tiszta, hogy mit csinált a magyar titkosszolgálat, miközben magyar állampolgár ellen indított titkos támadást egy ex-kémekből álló cég?

...

ITT OLVASHATÓ

EMELKEDÉST HOZOTT A TAVASZ - MÉG NEM JÖTTEK VISSZA A KORÁBBI HÓNAPOK VESZTESÉGEI

AZ ÉN PÉNZEM BLOG
Szerző: Az Én Pénzem
2018.04.06.

Az elmúlt hónapban emelkedő árfolyamoknak örülhettek a hosszú kötvényalapokban megtakarítók, de ez nem hozta vissza a februári csökkenést. A pénzpiaci alapokban továbbra is nulla százalék körüliek a hozamok.

Márciusban a pénzpiaci alapok teljesítménye a korábbi hónapokhoz hasonlóan alakult, ami plusz-mínusz nulla körüli hozamokat jelent. Az elemzők szerint ez a következő hónapokban is így maradhat. Egyelőre ugyanis nem kell attól „tartani”, hogy a rövid távú állampapírhozamok emelkedésnek indulnak. A héten értékesített 3 hónapos diszkontkincstárjegy átlaghozama 0,03 százalék lett, ami egy bázisponttal marad el a múlt hetitől, a 12 hónaposé pedig 0,05 százalék, ami megegyezik a két héttel korábbival. Az MNB elkötelezett, hogy a rövid kamatok kismértékben se emelkedjenek.

A rövid kötvény alapok és a hosszú kötvény alapok árfolyama is emelkedett márciusban, a befektetők azonban mégsem lehetnek felhőtlenül boldogok. A korábban elszenvedett veszteségeknek ugyanis csak egy része jött vissza, így a negatív 3 hónapos hozamok még nem váltottak pozitívba, de legalább mérséklődtek. A legnagyobb forint rövid kötvényalapok éves hozama így mínusz 0,8 százalék és 1,6 százalék között szóródik. Míg a hosszú kötvényalapok (köszönhetően a hosszú állampapírok tavalyi nagy hozamesésének) éves hozama 2,7 százalék és 6,4 százalék között mozog. (A cikk a Befektetési alapok rovat része, a korábbi hozamokat ott megtalálja.)...

ITT OLVASHATÓ

A FÉRJEZETLEN LIBERÁLIS NŐK ÉS A MIGRÁNSOK: NÉHÁNY TÉNY A KÖZPÉNZBŐL FINANSZÍROZOTT

MÉRCE
Szerző: NAGY ZSÓFIA
2018.04.05.

Békés Márton tabudöngetőnek szánt írása a „migráció frivolitásáról” sajátos dilemma elé állítja a témával foglalkozókat: érdemes-e egyáltalán a Terror Háza kutatási igazgatója által megfogalmazott, legalábbis sajátos szövegekre reagálni. Blogbejegyzésében Békés például azt a fő állítást fogalmazza meg – megkönnyítve az olvasó dolgát, kurzívval kiemelve -, hogy „(k)is túlzással a kívülről érkező fiatal, muszlim férfiakat férjezetlen, liberális nők várják tárt karokkal.” Mindez nem véletlen, írja Békés, „nem túlzás valamiféle civilizációközi flörtölésre vagy nemzetközi incselkedésre gondolni”, fiatal muszlim férfiak bejutását támogatják fiatal, facér európai nők, állításait alátámasztandó pedig megszámolja(!) néhány menekültekkel foglalkozó civil szervezet női munkatársait. Hogy ezek a nők férjezetlenek, arra is minden kétséget kizáró bizonyítékot talál: nem viselik férjük neveit.

Némileg ront az írás vagány, tabudöngető jellegén, hogy Békés mindezt közpénzből, azaz az én adóforintjaimból is teszi. A Látószög blog, melynek vezetője Schmidt Mária, honoráriummal jutalmazza többek között Békés munkásságát is. Ez azonban önmagában nem késztetné az embert reakcióra, annyi mindent csinálnak, vadásznak, építenek, lopnak a pénzemből. Csakhogy, ahogy Gothár klasszikusából mind tudhatjuk, az sem véletlen, hogy milyen színvonalon vagánykodik az ember, és ez nem színvonal.

Ezért érdemes meggyőződésem szerint röviden, csak a legnyilvánvalóbb tévedésekre reagálni, nem érintve az írás egyértelműen szexista, xenofób kijelentéseit, amik tökéletesen illeszkednek a mai magyar hatalom világképébe, checks all the boxes.
Nem igaz az, hogy az európai migrációt a népesedési vákuum motiválná.

A mai, Nyugat-Európában élő első, második, harmadik generációs bevándorlók, akik a nem-európai származású kisebbségek jelentős részét kiteszik, nem elsősorban az elmúlt három évben érkeztek Nyugat-Európába, hanem részben a második világháborút követő gazdasági fellendülés munkaerő-igényét kielégítendő, elsősorban az ötvenes és hetvenes évek között, az európai kormányok hívására (ebben az időben Nyugat-Európa demográfiai profiljára a mainál magasabb fertilitási ráta volt a jellemző); részben volt gyarmatokról; részben valóban háborúk elől menekülve....

ITT OLVASHATÓ

VONA GÁBOR SZERINT A JOBBIK BIZTOSAN NEM LÉP KOALÍCIÓRA A FIDESSZEL, ÉS VÁLASZTÁSI VERESÉG ESETÉN LEMOND A PÁRTELNÖKSÉGRŐL

444
Szerző: SARKADI ZSOLT
2018.04.05.

Ellenzéki miniszterelnök-jelöltek vitatkoztak az RTL Klub Magyarul Balóval című műsorában. A vitára Orbán Viktor természetesen nem fogadta el a meghívást, de ott volt Szél Bernadett, az LMP, Karácsony Gergely az MSZP és a Párbeszéd, valamint Vona Gábor, a Jobbik listavezetője.

Az RTL egyébként eddig 19 vitát szervezett, ez volt a 20., de a fideszesek egyiken sem vettek részt. A miniszterelnök-jelöltek azonban így is egy kifejezetten kulturált beszélgetést folytattak.

A vita elején a jelölteknek azt kellett megindokolniuk, miért érdemes az embereknek az ő listájukra szavazniuk. Karácsony szerint rájuk azért, mert mindenki változást akar, azonban a változást akarók tábora nagyon sokszínű, az MSZP és a Párbeszéd által vezetett választási szövetség pedig igyekszik leképezni ezt a sokszínűséget.

Vona Gábor azt mondta, nagyon örül ennek a vitának, és szomorú, amiért Orbán nem jött el. A Jobbik listavezetője szerint nem 4 évre, hanem akár egy generációra is eldőlhet Magyarország sorsa április 8-án. Vona szerint a változásra a Jobbik a garancia, mert a Fidesz 8 évét úgy kell leváltani, hogy az azelőtti 8 évet sem hozzuk vissza. A Jobbik ezen kívül felszámolná a korrupciót is, és elszámoltatná a fideszeseket.

Szél Bernadett azt emelte ki, hogy Magyarországon akkor lesz változás, ha erős LMP lesz a parlamentben. Ezért kell mindenkinek elmennie szavazni, mert Magyarországnak olyan kormányra van szüksége, amelyik figyel az emberekre. Az LMP kormányra kerülve egy 1440 milliárdos béremelési törvénycsomaggal, az oktatás és az egészségügy rendbetételével kezdené a munkát.

Baló ezek után a választás tisztaságáról kérdezte a jelenlévőket. Szél Bernadett szerint valóban nem tiszta a mostani választás és a kampány, ugyanis minden ellenzéki jelöltnek súlyos fideszes lejáratókampánnyal kell szembenéznie. Vona szerint az igazi választási csalás az, hogy a külföldön élő magyarokat korlátozzák a választójoguk gyakorlásában. Karácsony azt mondta, már önmagában a Fidesznek kedvez a mostani választási rendszer, a Fidesz azonban ebben a rendszerben is verhető, ha sokan elmennek szavazni, ahogyan ezt meg is mutatták az időközi választások, amiken a Fidesz nem tudott nyerni.

„El kell mennie szavazni mindenkinek, és akkor a változást akarók szava erősebb lesz, mint a Fidesz piszkos trükkjei” - mondta Karácsony...

ITT OLVASHATÓ

"LOPOTT VAGYON NEM MARADHAT A TOLVAJOKNÁL"

VÁROSI KURÍR - VOKS 2018
Szerző: Városi Kurír
2018.04.06.

Most Orbán a soros

Gyurcsány Ferenc, a DK elnökeként üzent Orbánnak:

Íme 5 dolog, amit el fogunk kobozni az Orbán-családtól a kormányváltás után. Nézd végig a videót, ez az 5 dolog igazán fájni fog nekik!

1. Stadion Felcsúton: 20 milliárd közpénz
2. Hatvanpusztai majorság
3. Gánti bánya
4. Mészáros-vagyon: 120 milliárd
5. Orbán veje, Tiborcz István: 15 milliárd

ITT NÉZHETŐ MEG, ITT OLVASHATÓ

ÁLLJ ELLEN, SZERVEZKEDJ!

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: JÁNOSSY ANDRÁS
2018.04.06.

Egy héttel a március 15-i miniszterelnöki beszéd után Fleck Zoltán és Magyar Bálint a Hír TV Egyenesen című műsorában kifejtette azt, amit a hatalommegtartás „B forgatókönyv”-ének is lehet nevezni, tudniillik, hogy Orbánék a választások elvesztése esetén – egyes körzetek ellenzéki győzelmeinek a Nemzeti Választási Bizottsággal történő, a jog látszatába burkolt megsemmisítése mellett – utcai erőszakhoz is fognak folyamodni. A páros interjú közreadása (Következmény címmel a honlapon is megnézhető) lehetővé teszi a számomra, hogy megjelentessem tavaly május elején írt cikkem, amit eddig attól való félelmemben tartottam vissza, hogy bevezető részének tartalmával – ami egybeesik a két szociológus által kifejtett gondolatokkal – esetleg elveszem néhány ellenzéki olvasó kedvét attól, hogy elmenjen szavazni. Az írás célja nem a szavazásnak, hanem a szavazást követően a társadalomban meginduló gondolkodási folyamatnak a befolyásolása néhány észrevétellel.

Természetesen én is úgy gondolom, hogy el kell menni szavazni – legalább becsületből, ha már attól, hogy érdemben választhassunk, meg lettünk fosztva. És még csak félni sem kell a választójogunk gyakorlásától, hiszen az Orbán-hatalom, mivel az ellenzéki pártok ettől megkímélték, nem készül a B forgatókönyv alkalmazására. Azaz a szavazóhelyiségekben nem kell erőszakra számítani, és a választási gyűléseken is csak olyan mértékben fognak a felbérelt „kopaszok” erőszakkal fellépni a nem NER-konform polgárok ellen – a rendőrség tevékeny tétlensége mellett –, amennyire azt az elmúlt napokban már meg is szoktuk az újságírókkal szemben. Nem kerül tehát sor az EBESZ-megfigyelők szemöldökének túl gyakori felhúzására – aminek köszönhetően egy ideig még töretlenül folyhat tovább az őket delegáló nyugat-uniós államok pénze az Orbán-hatalom funkcionáriusainak és kegyeltjeinek számlájára.

(Értelemszerűen a március 15-i ünnepi beszédében Orbán által „a választás után”-ra bejelentett „erkölcsi, politikai és jogi elégtétel” is nem a B, hanem az A forgatókönyv szerint, azaz késleltetetten fog megvalósulni. Ahogyan négy éve is a választás után két nappal, április 8-án Lázár János a Norvég Civil Támogatási Alapot kezelő négytagú civil konzorciumot még csupán a miniszter kollégájának írt levélben támadta meg.E naptól számítva egészen pontosan öt hónapot kellett várni arra, hogy a Nemzeti Nyomozó Iroda rendőrei rohamot intézzenek az Ökotárs alapítvány irodája ellen, vezetőjét őrizet mellett hazakísérjék, a lakásában házkutatást tartsanak, meg hogy nagyobb sebességre kapcsolják a miniszterelnök által a KEHI elnökéhez intézett, soron kívüli kormányzati ellenőrzést elrendelő utasítás 2014. május 23-i kiadása után indított, végül is 58 NCTA-támogatású civil szervezetre kiterjesztett – NAV-vizsgálattal és adószám-felfüggesztéssel színesített, kormányzati rágalmakkal fűszerezett – hatósági nyomasztást. Sőt, mindent figyelembe véve több mint tizenkét hónapot várhatott a kellő intézkedésekre a közvélemény, hiszen 2013. augusztus 14–15-én jelentették meg – a G-nap előtt még hevesen kormánypárti Heti Válasz útján – azt az üzenetet, amely előrejelezte, hogy le fog csapni a hatalom ökle, mivel – az újság szerint – „a Soros-hálózathoz került az úgynevezett Norvég Alap óriástámogatásainak kiközvetítése”.)

Eddig kényszerpihenőn tartott cikkem címe eredetileg ez volt: A probléma, amit így írtam le: Orbán és társai a magyar közvélemény nagy részének, alighanem a többségének a szemében túlmentek azon, ami még megbocsátható. Igaz, az elítélésszázalékok eltérnek egymástól attól függően, hogy miről van szó: a köztulajdon magántulajdonná való átlényegítéséről, az oktatást, szociális ellátást, egészségügyet, környezetvédelmet lezüllesztő társadalompolitikáról vagy a jogállami biztosítékoknak – az engedélyező/ellenőrző hatóságok, a bűnüldözés és az alkotmánybíráskodás függetlenségének, a civil és vallási jogoknak, a médiapluralizmusnak – az erodálásáról, illetve az önkormányzati autonómiáknak vagy a közvetlen demokrácia intézményeinek a részleges felszámolásáról. De nem a transzgresszió szférája vagy érzékelt mértéke a fontos, hanem az az erkölcsi megdöbbenés és felháborodás, amit az emberekben kivált a Fidesz támadása a társadalom bevett értékei és megszokott működési rendje ellen. Hiszen ez a támadás bárminemű átfogó pozitív vízió nélkül folyik, ami olyan kontextusba helyezné említett közös javaink radikális átalakítását, amely, ha elfogadhatóságot nem is, legalább „érthetőséget” kölcsönözne a változtatásoknak.

A megbocsáthatatlanságnak azonban vannak következményei is.

Az első, legkönnyebben átlátható következmény tisztán technikai. Hiszen ha a szavazók irányultságában olyan helyzet állna elő, amelyben ez megtörténhet, akkor a vereség megakadályozására Orbán Viktor és társai – szelídítem az eredeti kifejezést – a B forgatókönyvet hajtanák végre, ugyanis nincsen más módjuk a számonkérés elkerülésére, csak a hatalmon maradás, lehetőleg koalíciókényszer nélkül. Ez szükségszerű következménye annak az útnak, amelyre 2010-ben léptek.

Ezt a problémát mindenki átlátja. Mégis, az ellenzéki politikusok – a Jobbiktól a Momentumig – a lakosságot nem az esetleges – szelídítek – B forgatókönyv túlélésére és a földalatti kapcsolattartás művészetére igyekeznek kitanítani, hanem az A forgatókönyv, az összellenzéki kudarc felé való haladás szépségeiben való gyönyörködésre – kiegészítés: „szépség”-en a hitelességet értve, ami érdekében egymással versenyeztek, mindmáig töretlenül. Eközben azonban az Országgyűlés elnökének kérésére a Belügyminisztérium az Országgyűlési Őrség számára tömegoszlatási célokra különböző lőfegyvereket, elfogó hálót, gránátvetőket, gumibotokat és sokkolókat kíván beszerezni (kiegészítés: időközben megtörtént), a Magyar Nemzeti Bank pedig a fegyverbeszerzésen túl fegyveres személyzetet is rendszeresített s a többi. Orbán és emberei ugyanis ilyen gyakorlatiasan értelmezik a közvélemény kritikusabbá válásának esélyét a maguk szempontjából.

Az ellenzéki pártok viszont mindezen legfeljebb viccelnek, komolyan szóvá nem teszik. Másrészt a lakosságot sem mozgósítják arra, hogy fellépjen „a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetve kizárólagos birtoklására” irányuló – még a 2011-es egypárti Alaptörvényben is tilalmazott – tevékenységek ellen. Jóllehet éppen ez történik valamennyiünk szeme előtt. És jóllehet az ilyen tevékenységekkel szemben törvényes úton fellépni kötelesség – mondja a rendszerváltás alkotmányával egybehangzóan az Alaptörvény –, méghozzá mindenki számára, azaz a pártelitek számára is.

Az idézett szöveghelyen az „erőszakos” nem jelent feltétlenül „fegyveres cselekmények” révén való hatalommegszerzést vagy ilyenek révén való kizárólagos hatalombirtoklást – ez efféle magatartással az Alaptörvény egy másik szöveghelye foglalkozik, ami ugyancsak az egykori alkotmány egy pontjának átvétele –, hiszen például a kellően testes és eltökélt futballszurkolók mozgósítása is erőszak. A „kizárólagos birtoklás”-nak pedig még csak nem is fogalmi összetevője az erőszak, annak alkalmazása nélkül is megvalósulhat. Például fejbeverő erejű pénzjuttatással. Vagy más módon. De a B forgatókönyv ezen alváltozatait csupán a teljesség kedvéért említem, ahogyan a jelenlegi kormánypárttal való, választások utáni együttműködést, azaz a C forgatókönyvet is – melynek szintén vannak alváltozatai –, hiszen ezek esetleges alkalmazására vonatkozó konkrét szándékokra utaló bizonyítékok nélkül mindez csupán teoretikus lehetőség.

Ami viszont feltűnő, az az ellenzéki pártvezérekben a kormánnyal szembeni durva verbális agresszorkodások fedőtüze alatt működő gyakorlati visszafogottság. Hogy ennek mi az oka, nem tudható. De a dolog tartalmilag nyilvánvalóan az A forgatókönyv elfogadását – vagy tudomásul vételét stb. – jelenti, és azt sugallja, hogy jól érzik magukat őfelsége ellenzékeként.

Az eredeti szövegben itt az Orbánnal való együttműködés érdekében a különböző pártok helyzetében elvállalandó eszmei lemondások hipotetikus elemzése szerepelt. Ehelyett most álljon itt egy megjegyzés arról, hogy milyen gyakorlati kompromisszumokat nem vállalnak ellenzéki pártjaink az egymással való együttműködés érdekében: ha azokban a körzetekben, ahol az ellenzéknek összességében a Fideszét megközelítő támogatottsága van, a balliberális ellenzéki pártok (az egyszerűség kedvéért az LMP-t és a Momentumot is idesorolva) visszaléptek volna a Jobbik javára, ahol az az esélyesebb, akkor ezzel a Jobbik szavazóira olyan hatást gyakoroltak volna, ami megnövelte volna az átszavazási hajlandóságukat ott, ahol a ballib jelöltek a relatíve erősebbek. Tehát országos szinten az utóbbiak választási esélyei javulnának – abban az esetben is, ha a Jobbik vezetői továbbra is elzárkóznak a „koordinált” (kölcsönös) visszaléptetésektől –, ekképp a lépés növelte volna az összes ellenzéki képviselőjelölt nyerési esélyeit. Emellett a bizonytalanokat is mozgósította volna, azaz maximalizálhatta volna az ellenzékre leadott szavazatok számát. De ezt a lépést a ballibek nem tették meg.



Államunk (pontosítva:) 8 év óta tartó erőszakos uralásának – az ország de facto megszállásának – vannak azonban a technikaiaknál mélyebb következményei is: morálisak és történelmiek. Ugyanis a megbocsáthatatlanság ítéletét a magyar társadalom nem fogja, mert nem tudja elfelejteni. Erre nem lesz elegendő sem a 2018‑as választások Fidesz általi megnyerése, sem a – szelídítve – B forgatókönyv alkalmazása. Sem a dolog esetleges ismétlése négy év múlva...

Az erkölcsi problémát az konstituálja, hogy a megbocsátásnak a létrejött körülmények közötti lehetetlensége azt is jelenti, hogy az A forgatókönyv választásával vagy az abba való belenyugvással az ellenzéki pártok is szembenállnak a polgárok jó részének morális ítéletével. Ezt a pártok maguk is érzékelik – ezért (korszerűsítve:) tették meg a régi pártok listavezetőnek Karácsony Gergőt, illetve ezért ajánlgatják valamennyien egymásnak, hogy tűnjenek el a süllyesztőben, vagy szívódjanak fel. De éppen amiatt hiteltelenek az ellenzéki pártok elnököktől a listautolsó képviselőjelöltekig, mert ebben a helyzetben, amikor az országnak alighanem a többsége valami történelmi dolgot, alapvető változtatást vár el tőlük, csupán egymás ellen taktikáznak. Ezzel pedig azt bizonyítják, hogy hit nélküliek: hiányzik belőlük a jó iránti elkötelezettség – kiegészítés: aminek csupán a minimuma volna az esélyesebb ellenzéki jelölt javára történő visszalépés megtétele –, és hogy hajlandók megbékélni a rosszal a gyakorlati céljaikra.

Az ellenzéki politikusoknak félnivalójuk sincsen, hiszen még a B forgatókönyv megvalósítása esetén sem ők lennének az első áldozatok, ahogyan eddig sem ők voltak. A „Stop Soros” törvénycsomag közzétételével az Orbán-kormány jó előre megfogalmazta, hogy kiket akar elsőként eltakarítani az útból: a civileket (meg a független sajtó maradékát). Nem véletlen a választás – és nem véletlenül folyik ötödik éve a civilek meg az újságírók megfélemlítése –, róluk ugyanis, az ellenzéki politikusokkal ellentétben, nagyon is elgondolható, hogy ha begurulnak, a szavaikkal felrázzák a társadalmat.

A politikai elit egésze fojtogató súlyként nehezedik a társadalom torkára...

ITT OLVASHATÓ

A KÉNYSZERPÁLYÁRA ÁLLÍTOTT ORSZÁG

168 ÓRA ONLINE
Szerző: TÓTH OLIVÉR ISTVÁN
2018.04.05.

A Fidesz a 2018-as választási kampányt megint a nemzeti szuverenitás jelszava köré építi, azt állítva, hogy aki a hatalmára tör, az Magyarország szuverenitását, vagyis függetlenségét, az önálló kormányzáshoz való jogát veszélyezteti. Holott erre a legnagyobb veszélyt maga a Fidesz jelenti. Évek óta zajlik a médiakampány, amellyel sokkolják a közvéleményt. A Brüsszel, Soros György, újabban az ENSZ ellen folytatott „szabadságharc” értelmében a cél állítólag Magyarország szuverenitásának megőrzése. Ezzel az állam és a párt olyan retorikai teret alakít ki, amelyben a Fidesz-hatalom létjogosultsága megkérdőjelezhetetlennek látszik.

A szuverenitás azonban nem kétértékű, nem vagy van, vagy nincs, hanem éppen hogy különböző mértékekben, fokozatokban létezik. A politikai cselekvő így többé vagy kevésbé lehet szuverén, vagyis a szuverenitás gyakorlója attól függően, éppen mekkora a lehetséges választásainak köre. A cselekvők döntései ráadásul visszahatnak egymásra, és befolyásolják a másik szuverenitásának mértékét is. Nem kérdőjelezhetjük meg ugyan a szuverén döntésének legitimitását, azonban az észszerűségét igen.

Amikor Ronald Reagan amerikai elnök a nyolcvanas években fegyverkezési programot hirdetett, megkérdőjelezhető volt, hogy tényleg az Egyesült Államok állampolgárainak érdekét szolgálta-e, a maga mozgásterét azonban bizonyosan növelte. Politikája morálisan megkérdőjelezhető lehetett, de elnökként észszerű szuverénnek volt tekinthető. Ezzel szemben amikor Enver Hoxha albán kommunista pártvezető úgy döntött, hogy százhetvenezer bunkert épít, akkor olyan cél érdekében hozott anyagi áldozatot, amely nem növelte országa mozgásterét. Összességében éppen azt az államot gyengítette, amelynek a szuverénje volt, ezzel pedig a saját szuverenitását csorbította.

Nevezhetjük ezt az öngyilkos szuverén mintájának, amikor is a rendelkezésre álló lehetőségeket az államérdekhez képest külső indokok miatt a szuverén a maga gyengítésére használja. A Fidesz-hatalom is éppen ezt teszi. Mire 2010-ben a Fidesz ismét kormányra került, az 1989 után kialakult globális renden már törések mutatkoztak. Hatalmi vákuum jött létre Kelet-Európában. Az Egyesült Államok számára érdektelenné vált a régió, az Európai Unió államai leginkább magukkal és az euró megmentésével voltak elfoglalva. Kissé sarkosan fogalmazva úgy gondolták, amíg az Audi-gyár működik és Magyarország az Európai Tanácsban megfelelően szavaz, nem érdekes a magyar Alkotmánybíróság összetétele vagy a média helyzete.

Orbán Viktor a maga módján zseniálisan ismerte fel ezt a hatalmi szürkezónát, s kétharmados parlamenti mandátumú kormány vezetőjeként hallatlan belpolitikai szuverenitással rendelkezett. Csakhogy ezt nem a kereteken belüli mozgástér növelésére, hanem az egész, igaz, ingadozó keretrendszerrel szemben indított frontális támadásra használta, ami végső soron saját mozgástere csökkenéséhez vezet. Ma a magyar államot a nyugati hatalmak Oroszország hűbéresének tekintik, s nem ok nélkül. A nyugati titkosszolgálatok csak a látszat szintjén működnek együtt a magyar titkosszolgálatokkal, tudják, hogy a titkok a Kremlben köthetnek ki. A magyar szavazat is problematikus pont az uniós döntéseknél, ami szintén csökkenti a magyar mozgásteret. Másfelől az oroszcsatlós-címke miatt a magyar delegációnak vitás ügyekben gyakran túlságosan alkalmazkodnia kell a többségi állásponthoz, hogy bizonyítani próbálja, a látszat ellenére még mindig az európai csapatban játszik.

Amíg a meghatározó nagyhatalmak nem jutnak döntésre azzal kapcsolatban, hogyan járjanak el az orosz fenyegetéssel szemben, addig a magyar hintapolitika működik. Ha azonban az EU és a NATO közös fellépéssel, elszigeteléssel és elrettentéssel megkezdi az Oroszországgal szembeni harcot, Magyarország fájdalmas választás elé kerül, elhagyja-e a nyugati szövetséget, és Fehéroroszország mintájára orosz hűbérállam legyen, vagy komoly korrekciót hajt végre addigi irányvonalán. Egyik sem növelné igazán a magyar mozgásteret. Vagyis a Fidesz-hatalom mára olyan helyzetbe kormányozta Magyarországot, amilyenbe senki nem kényszerítette, de amelyben Magyarország szuverenitása jelentősen csökkent. Ez a szuverén öngyilkosságának első formája...

ITT OLVASHATÓ

NERDÉLY 1: ÍGY HÓDÍTOTTA MEG AZ ERDÉLYI MAGYARSÁGOT A FIDESZ

ÁTLÁTSZÓ - ERDÉLY BLOG
Szerző: SIPOS ZOLTÁN
2018.04.06.

Mit jelent az a gyakran hangoztatott kijelentés, miszerint az erdélyi magyar közösség a magyar kormány befolyása alá került? És milyen hatása van a könnyített honosításnak az autonómia-követelésekre? Ezeket a kérdéseket járjuk körül az Átlátszó Erdély által szervezett kerekasztal-beszélgetés első részében.

Informális beszélgetések során ma már rendszeresen felmerül az, hogy a magyar kormánynak egyre növekszik a hatalma az erdélyi magyar közösség, és kiváltképp az erdélyi magyar elitek fölött, tudomásunk szerint azonban ezt a kérdést eddig senki nem járta még alaposabban körül.

A NERdély projektünkkel arra vállalkozunk, hogy az Fidesz erdélyi terjeszkedéséről, és ennek a terjeszkedésnek a következményeiről írjunk, elemzőket, politológusokat, társadalomtudósokat megszólaltatva. A projektünk első része egy kerekasztal-beszélgetés, melyen Bakk Miklós, Kiss Tamás, Salat Levente, Székely István Gergő és Toró Tibor elemez. A beszélgetés szerkesztett átiratának első része alább olvasható.

Pontosan mire gondolunk akkor, amikor azt mondjuk, hogy az erdélyi magyar közösség a magyar kormány befolyása alá került? Miben különbözik a második és harmadik Orbán-kormány határon túli építkezése a 2010 előtti időktől?

Kiss Tamás: A kérdést három szinten érdemes megvizsgálni. Egyrészt ott van az úgynevezett virtuális nemzetegyesítés. Vagyis az első Orbán-kormány egy sor intézményt hozott létre, amelyek az erdélyi magyarokat a magyar(országi) politikai közösség részévé teszik. Másrészt, meg kell vizsgálni, hogy a Fidesznek és a magyar kormánynak milyen közvetlen befolyása van az erdélyi magyar politikára. A harmadik szint pedig a támogatáspolitika.

Persze ezek a szintek összefüggenek, én most csak azért választom őket szét, hogy jobban rendszerezzem, amit mondani akarok. Első körben az utolsó kettőről, vagyis a közvetlen politikai befolyásról és a támogatáspolitikáról beszélnék. Majd a következő körben térhetünk rá arra, hogy az állampolgárság és a szavazati jog milyen újdonságot hozott.

A kérdés tehát az, hogy a Fidesz mostani befolyása mennyiben különbözik a korábbi korszakoktól, az első Orbán-kormányétól és a baloldali kormányokétól. Azzal kezdeném, hogy ez nem vizsgálható önmagában, hanem csupán a bukaresti hatalmi centrumban történő mozgásokat figyelembe véve.

Innen nézve elmondható, hogy a rendszerváltást követő 25 évben a magyar nemzetpolitika szerepe marginális volt. Mit jelent ez? Azt, hogy Markó Béla, Borbély László vagy Frunda György számára Budapest soha nem volt kiemelt igazodási pont. Az általuk dominált RMDSZ a romániai politikai mezőn belüli folyamatokban volt érdekelt. Ehhez képest az, hogy Budapesten mi történik, sokkal kevésbé volt fontos.

A kilencvenes években ki is alakult egy integrációs modell, amit mi és mások (csúnya idegen szóval) kontroll-kooptációnak neveztünk. Vagyis a romániai magyar politikai elit betagolódott a román politikai mezőbe, és, ami a legfontosabb, részt vett a végrehajtó hatalomban, anélkül azonban, hogy a magyar közösség számára elérte volna az önrendelkezés bármilyen formáját, vagy, hogy az etnikai hatalommegosztást (a magyarok hatalomban való részvételét) a törvény garantálta volna.

Ebben a rendszerben minden (vagy nagyon sok minden) az aktuálpolitikai folyamatok függvénye. Ez befolyásolja, hogy az RMDSZ-nek éppen milyen az alkupozíciója. És ettől függenek az eredmények is. A középpontban a többségi és kisebbségi politikusok közötti folyamatos alku áll, ami azonban a magyar közösség szempontjából nagyon aszimmetrikus.

Miközben az RMDSZ rendelkezik valamiféle monopóliummal a neki juttatott erőforrások elosztása felett, folyamatosan ott lebeg a veszély, hogy ha az RMDSZ nincs kormányon, az alkupozíciói gyengülnek, az elért eredmények semmissé válnak.

A magyar nemzetpolitikában volt egy tartós törés. A baloldal alapvetően támogatta ezt a modellt, míg a jobboldali kormányok (kezdve Antall Józseftől) ellenezték. Ők folyamatosan azokat a szereplőket próbálták helyzetbe hozni, akik a többséggel való politikai kooperáció feltételeként az önrendelkezés elismerését szabták (volna).

A kérdés, hogy milyen eszközeik voltak (mármint a jobboldali kormányoknak), ha meg akarták „puccsolni” a kontroll-kooptációt elfogadó RMDSZ-vezetőket, illetve, ha az RMDSZ-t egy radikálisabb szcenárió irányába akarták eltolni.

Egyrészt, RMDSZ-en belüli csoportokat támogattak a központtal szemben. Másrészt, az RMDSZ-en kívüli alakulatokat hoztak létre. Ez utóbbi lényege az lett volna, hogy versenybe és valamiféle radikalizálódási spirálba kényszerítsék az RMDSZ-t.

Most miben sajátos ehhez képest a harmadik Orbán-kormány, vagyis a 2014 utáni periódus? Szerintem elsősorban abban, hogy Románián belül került válságba a korábban működő kontroll-kooptációs modell. Az én tételem, hogy

a Fidesz térnyerése alapvetően egy következmény.

Mégpedig a kilencvenes években kialakult politikai integrációs modell válságának a következménye. Az erdélyi politikai elit egész egyszerűen elveszítette a bukaresti azonosulási pontokat. Ennek következtében értékelődött fel Budapest...

ITT OLVASHATÓ

TRAFIKBÁRÓK BUDAPESTEN: VU QUI DUONG MÁR 92 NEMZETI DOHÁNYBOLTBAN ÉRDEKELT

ÁTLÁTSZÓ
Szerző: OROSZI BABETT
2018.04.05.

Az Orbán-kormány 2012 szeptemberében törvénybe iktatta, hogy 2013 közepétől csak azok árulhatnak cigarettát, akik erre engedélyt kapnak. A koncessziókat botrányos tenderen osztották ki: hamar kiderült, hogy az engedélyek nagy részét a kormánypárthoz így-úgy közelállók nyerték meg. Az Átlátszó most megvizsgálta, hogy azóta hogyan alakultak a nemzeti dohányboltok bevételei és tulajdonviszonyai. Azt találtuk, hogy míg a törvény célja szerint elvileg egy személy legfeljebb öt dohányboltot üzemeltethetne, a sokmilliárdos forgalmú üzemeltetői hálózatokba szerveződő dohányboltok végső tulajdonosai – betéti társaságok kültagjaiként – egyszerre több tucat trafikban is érdekeltek lehetnek.

Hiába telt el már majdnem öt év a nemzeti dohányboltok nyitása óta, számos régi trafikos továbbra sem tudott talpra állni sem anyagilag, sem lelkileg. Eközben a koncessziót nyert közelállók körül hatalmas trafikhálózatok álltak fel.

“Vu Zoli” például 92 nemzeti dohányboltban szerzett tulajdonrészt, ezek az üzletek a megnyitásuk óta összesen 51 milliárd forint bevételt termeltek. A CBA felsővezetői 57 trafikban érdekeltek, amelyek eddig 26 milliárd forint bevételt termeltek.

A rendszer veszteseit és nyerteseit cikksorozatban mutatjuk be. Kerületenként mutatjuk meg, mekkora üzleti hálózatok alakultak ki egy-egy olyan nagyvállalkozó körül, aki személyesen egyáltalán nem, vagy alig nyert trafikkoncessziót.

Az első részben a budapesti I. kerületi trafikokról lesz szó:...

ITT OLVASHATÓ

NINCS IS HALÁL

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2018.04.06.

Mint azt a Kontroll Csoporttól tudjuk az idők kezdete óta, a halál és a hatalom sajátos viszonyban vannak egymással. Ha nem emlékeznénk rá boldogult úrfikorunkból, akkor ide is másolom miheztartás végett, meg, hogy jó legyen, azért:

„…Az értelmed kettős értelem. A civilizáció túltesz az életen. A test repül, a lélek hálni jár. A halál az állam szolgálatában áll. Nem ölt meg senki, de örökre tarkón a kéz. Rákkeltő lettél, gyűlölnek, amerre mész. Mentsd föl magad, mielőtt lenyel a föld. Ártatlan ember vagy, aki már embert is ölt…”

Mindezt akkoriban mesélték el a megvadult magyar fiataloknak, amikor miniszterügyök úr még a KISZ kebeléből védte a keresztény hitet meg a kultúráját, ami már akkor sem volt neki. Ennyit arról, hogy ki zavarta ki az oroszokat, meg, hogy ki volt forradalmár Kádár apánk III/III-asai ellenében.

Azóta baromi sok víz haladt tova a Duna medrében, olykor koronákat ringatva magán, ami azt is jelezte, hogy a szabadság kósza fuvallata, amely megérintette egy röpke időre a tépett fülű magyar proletárt, el is ingott, tovaszállt, midőn miniszterügynök úr kezdte úgy vélni, hogy ő szarta a spanyolviaszkot, a hülye magyarok meg el is hitték neki. Ennyit a rendszerváltásról.

A Kontroll Csoportnak azonban máma is igaza van, a halál nem csak az örökké épülő szocializmusban, hanem most, a bimbózó fasizmusban is – amely egyre inkább a nácizmusra hajaz – az államot szolgálja a lehető legváltozatosabb módokon.

Sajátos szimbiózisban van ez a kettő, ezen belül pedig a hatalom bitorlói hol tagadják, hol meg kihasználják halál-cimborát, mikor mit kíván az aljas céljuk. Viszont nem komilfó Istent játszani, és nem csak liturgikus meg dogmatikus, hanem esztétikai és etikai okok miatt sem. Ilyen cafrangokkal viszont miniszterügynök úr és kiszolgáló személyzete egyáltalán nem foglalkozik, midőn kimeredt szemmel és csikorgó fogakkal haladnak a nácizmus felé vivő biztos úton...

ITT OLVASHATÓ

EZ LESZ, HA AZ ELLENZÉK GYŐZ - NEM KÁOSZ, HANEM A DEMOKRÁCIA ÜNNEPE

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: ashwood
2018.04.05.

A hódmezővásárhelyi polgármester-választás forradalma nem abban állt, hogy egyik fellegvárában győzték le a Fideszt, hanem abban: egy általánosan lefutottnak gondolt választásnak valódi tétet adott. De mi lesz, ha a vásárhelyi taktika országos sikert ér el?

Hogy mi történne Magyarországon, ha a Fidesz, élén Orbán Viktorral harmadik ciklusát kezdhetné jövő hétfőn, az nagyjából tudható. Minthogy a kedves vezető szótárából hiányzik a konszolidáció kifejezés – ezt mára az örök reménykedők is megtanulták –, így a "Folytatjuk!" valódi és meglehetősen ijesztő választási program. A választói felhatalmazás mértéktől alapvetően függetlenül folytatódna az autokratikus irányítás megszilárdítása – az alapozáson már rég túl vagyunk. Csak címszavakban:

– az NGO-k végleges kinyírása,

– egyre nyíltabb konfliktus az EU-val,

– egyre nyíltabb barátság Putyinnal,

– Mészáros Lőrinc és a többi, épp baráti oligarcha egyre nyíltabb gazdagodása, harácsolása.

Az sem kérdéses, hogy Orbán és csapata bármikor képes előrántani a kalapból egy újabb ellenséget, ha esetleg Soros vagy a migránsok már nem jelentenének kellő rettegnivalót az átlag Fidesz-szavazó számára.

Ennél sokkal nagyobb kérdés: mi történne, ha a Fidesz nem szerezne abszolút többséget a parlamentben, vagyis Orbán nem tudna kormányt alakítani.

A matematika rideg szabályai szerint, ha a Fidesznek nincs többsége az országgyűlésben, akkor az ellenzéknek van. Most az sejthető: a nem-Fidesz oldal legnagyobb frakciója a Jobbik lenne, utánuk az MSZP, majd az LMP és/vagy a DK. (Jelentősen nem bonyolítaná tovább a képet, ha még egy-két mikropárt is bejutna – önmeghatározásuk szerint ezek is inkább a baloldali, már most is erősen fragmentált oldalt gyarapítanák.)

Ezek a pártok egy, közös, koalíciós kormányt semmiképp nem lennének képesek létre hozni. Sem politikai identitásukból, sem múltjukból adódóan, de életben maradásuk szempontjából sem lenne üdvös számukra szoros közösséget vállalni egymással. A megoldás azonban mégsem káoszt, sőt, sokkal inkább a valós demokrácia diadalát teremtené meg.

Ahogy arról egyre több ellenzéki vezető is beszél: egy ilyen helyzetben az egyetlen, valós megoldást egy technokrata kormány megválasztása jelentené, amely mögött még formális koalíció sem állna – mindössze az a parlamenti többség, amely széttartó ideológiai háttere miatt csupán a legkisebb közös többszörös, a sokat és kedvel emlegetett, de mindeddig nem létező nemzeti minimum mentén lenne képes és hajlandó a kabinetet támogatni. Egy ilyen felállás annyit tenne Magyarország demokratizálásáért, mint senki és semmi a rendszerváltás óta. Ugyanis:

– a parlamenti pártok valódi vitára lennének kényszerítve, a Fidesz által tudatosan kiüresített törvényhozás, a népképviselet valódi terévé válna ismét,

– a kormány ténylegesen végrehajtó hatalmi szerepbe kerülne, megszűnne a határozati kormányzás, a kabinet lenne "kiszolgáltatva" a parlamentnek, nem kormányhű vazallusok, alárendelt szerepet játszó politikus lennének a megválasztott képviselők,

– hanem, ahogy azt a klasszikus jogállami normák megkövetelik: a kormányt számon kérő, választott képviselő,

– minden érdemi döntés előtt valódi, nyílt vitára és egyeztetésre lenne szükség a többséget adó politikai erők között...

ITT OLVASHATÓ

HABONY, A MAGYAR STEVE BANNON - NEMZETKÖZI LAPSZEMLE

KLUBRÁDIÓ 92,9 MHz
Szerző: Klubrádió / CSERNYÁNSZKY JUDIT
2018.04.05.

Ismerd meg a magyar Steve Bannont címmel Habony Árpád portréját rajzolja meg az az amerikai BuzzFeed News portál, amelyik kirobbantotta Trump nőügyeit még az elnökválasztási kampány hajrában. Káprázatos grafikákat közöl a „dandy man” típusú, Gucci-táskás Habonyról, akit Trump kirúgott nemzetbiztonsági stratégájával hasonlít össze.

A cikk Habony legutóbbi akciójával, pontosabban videójával nyit, amelyet Orbán március 15-i beszédének elhangzásával egyidőben tettek közzé a közösségi hálón, a migránsellenes kampány jegyében. S a Buzz Feed News utánajárt, hogy ezt az összeollózott/kifejezetten fake news kategóriájába tartozó kampányvideót még az orosz állam által fenntartott Russia Today is propagálta, sőt azt is kiderítette, hogy Kocsis Tamás is futtatta a YouTube-on, akinek profilját egy nappal a kampány megkezdése előtt kreálták a videómegosztó oldalon. S miután 200 ezren megnézték, a YouTube le is tiltotta a migránsvideót etikai szabályzatára hivatkozva.

A magyar közszolgálati, azaz Orbán-médiát egyenesen az amerikai Fox TV-hez hasonlítja a cikk, amelyik Trump kritikátlan kiszolgálója. Amikor Habony után a kormányszóvivőnél érdeklődött a Buzz Feed News, akkor Kovács Zoltán annyit mondott, személyi ügyeket nem kommentál. Igaz, beismerte, hogy Habony és társai Fidesz-médiát futtatnak, amire azért volt szükség, hogy kiegyensúlyozza a baloldali médiát. Sőt, szerinte világjelenség a független média összeomlása, ami nálunk is tapasztalható. Próbálták meginterjúvolni a Fidesz titokzatos tanácsadóját Budapesten épp úgy, mint Londonban, ahol szintén bejegyzett cége van - ami Finkelstein halála után Habonyé lett és 2016-ban 130 ezer fontos bevétele volt, - de hiába. Ron Werbert, a szocialisták egykori tanácsadóját azonban megszólaltatják, aki szerint Orbánék a „fake news”-módszerrel jóval hamarabb elkezdtek operálni, mint ahogy az Nyugaton elterjedt. Gyakorlatilag két évtizede.

A Fidesz korábbi kampánymenedzsere, Tomanovics Gergely elárulja, hogy fizetett Fidesz-trollkodók szedték szét kommentjeikkel az Index cikkeit. Ami azóta is bevett gyakorlat. Habony és médiabirodalma 2,6 milliárd euró értékben kapott állami szerződéseket és kamatmentes hiteleket 2010-től 6 éven át. Ezt a kormány cáfolja. A jobbikos Mirkóczki Ádámot is meginterjúvolták, aki a Habony-féle Lokált tartja felháborítónak, amiért Vona Gábort meleg miniszterelnök-jelöltként becsmérli.

A Kronen Zeitung Korrupció Magyarországon, amelyben Bécsen keresztül próbálták tisztára mosni a pénzt címmel ír arról, hogy a Közel-Keleten gyémántkereskedőknél is megfordult az a 4 milliárd euró, amit arab befektetőknek álcázott személyek végül több zsebbe osztottak szét Magyarországon – többek között Mészáros Lőrinc közreműködésével. S erről az FBI-nak egy koronatanú is beszámolt, s amiről a Magyar Nemzet információit is felhasználta a cikk. Bekúszik a képbe az Orbán mellett házat vásárolt, azóta elhunyt Ghaith Pharaon is, aki terrorista szervezetekkel állt kapcsolatban az FBI körözési listája szerint. S az is kiderült, hogy egy bécsi üres lakásban kb. 5 millió eurót őriztek, ahol gyakorlatilag pénzmosás folyt, és amit a magyar kormány szintén cáfol...

ITT OLVASHATÓ