Szerző: NÉMETH PÉTER
2019.12.24.
„Ha nem állítják meg a hatalmat, akkor egy fenevad válik belőle, és telhetetlen bendőjű fenevadként törtet tovább. A Biblia jut megint az eszembe: falt és zúzott, a maradékát pedig összetaposta. Tehát, amit nem tud felfalni, az másé se legyen” – mondja a Hírklikknek adott karácsonyi interjúban Iványi Gábor lelkész. Arról is beszél, hogy ő szidhatja Orbán Viktort, a miniszterelnök viszont nem élhet vissza azzal, hogy kezében van valamennyiünk adóforintja. Márpedig Orbán ezt teszi: fal, zúz és széttapos.
– Itt, a székhelyeden, a Dankó utcában is megvalósul a zsidó-keresztény párbeszéd, hiszen a szomszédba települ az EMIH egy intézménye, kétmilliárd forintból. Ennyi pénzzel az Oltalom mit tudna kezdeni?
– Valószínűleg a magam előtt tolt adósságaimat rendezném belőle, különösen a szállítói tartozásokat, különben nem tudnánk túlélni az előttünk álló napokat, heteket, hónapokat. Most is csak úgy, hogy állandóan megpróbálunk egyezkedni és határidőket kitolni. Egy ekkora összeg a túlélésünket szolgálná. Mi az alapnormatívát sem úgy kapjuk, mint a többiek. Mégpedig azért nem, mert közben módosították a törvényt, azaz már nem alanyi jogon jár, nem azt mondja az állam, hogy X közoktatásban tanuló gyerek után ennyit és ennyit fizet, hanem amennyit ő jónak gondol. Mondok egy példát: mi a nálunk tanuló 3000-3500 gyerek után 420 millió forintot kaptunk évente. Most 190 milliót.
– És ezt is kérvényezni kell?
– Nem, elindítja nekünk az EMMI, de még vitatni sem lehet; bölcs jogászaink szerint nem is érdemes, mert akkor még ennyit sem fogunk kapni.
– Tehát ez az év sem hozott áttörést…
– Nem, áttörés távolról sincs! Sőt, arról beszélhetünk, hogy még tovább próbálták a helyzetünket nehezíteni. A dolog hátterében különben az áll, hogy még 2010-11-ben, az egyházi törvény elfogadása környékén, nyilatkoznom kellett az EMMI elődjének, hogy milyen intézményeket tartunk fenn, és kinek adjuk át őket. Én már magát a kérdést sem értettem, mivel semmit nem kívántam átadni senkinek. Arra gondoltam naivan, hogy ha másnál lehet finanszírozni – például Köves Slómónál, vagy az Erdő Péter vezette egyház által fenntartott intézményeknél –, akkor nálam, miért nem lehet? Én nem vagyok ugyanolyan állampolgár mint ők? És azok a gyerekek, akik nálunk tanulnak, nem ugyanolyan magyar állampolgárok? Hát micsoda dolog ez, hogy a nálam ellátott gyerekek, vagy idősek, rászorulók azok nem ellátandók, ha mi látjuk el őket?
– De te már akkor is tudtad, hogy szálka vagy a miniszterelnök szemében, és ezért nem is fogod megkapni ezt a lehetőséget…
– Nekem abból kell kiindulnom, hogy én lehetek akármilyen szálka; normális világban én szidalmazhatom a miniszterelnököt, mondhatok róla bármi rosszat – akár ok nélkül is –, ő azonban akkor sem teheti meg, hogy elveszi a jogaimat. Én sem veszem el az ő jogait, legfeljebb rossz véleménnyel vagyok róla, és emiatt nem szavazok rá, de ettől én még elfogadom, hogy ő a miniszterelnök. Már, ha törvényesen szerezte meg ezt a pozíciót. Mert ha nem, akkor legális és emberséges eszközökkel kell küzdeni azért, hogy ez a helyzet megváltozzon. Az viszont, hogy ő ebben a tisztségben kezeli a mindannyiunk által fizetett adót, és ezt kihasználva, úgy dönt, hogy nekem nem oszt vissza pénzt, csak azért, mert ő engem utál, gyűlöl, ez elfogadhatatlan...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.