Szerző: BÁTHORI CSABA
2025.07.05.
A merénylet abban a vegytiszta kereszténységre esküvő országban történik, amely hovatovább alkotmányos keretben szándékozik rögzíteni a lakosság megcélzott, kierőszakolandó és homogénnek tervezett hitbéli mineműségét, s amolyan Rómára sandító éltanulóként az újrakoholt hit bástyája kíván lenni. A felvilágosult, jobbról középre bitangolt, mérsékelt beszédű miniszter túléli a támadást; nyílt szemrehányás nélkül emlegeti fiának intoleráns nyilvános megszólalásait, és még mindig bízik abban, hogy a regnáló vezetést képes lehet meggyőzni a hosszú ideje választott téves útirányról. Az eset vakító élességgel veti fel a vallásos politikai meggyőződés, a hit szításával megvalósuló bűnelkövetés, az egyházi felelősségre mutató pszichózis, és általában: a hit, a tolerancia és a gaztettek lélektanának kérdéseit.
Voltaire, a tolerancia-gondolat legszellemesebb híve, így kezdi Enciklopédia-cikkét: „Qu’est-ce que la tolérance? C’est l’apanage de l’humanité. Nous sommes tous pétris de faiblesses et d’erreurs; pardonnons-nous réciproquement nos sottises, c’est la première loi de la nature.” (Mi a tolerancia? Az emberiesség veleje. Mindannyian gyengeségektől és tévedésektől szenvedünk; bocsássuk meg hát egymásnak ostobaságainkat, ez a legelső természeti törvény.) Látjuk: ennek a szemléletnek alapeleme a szerénység, a támadókedv nélkülözése, a gyűlölet kerülése, az eltérő vélemények tudomásulvétele. De – és itt rögtön teret nyer a vallási vonatkozás – már az első bekezdés végén azt kérdezi: „Pourquoi donc nous sommes-nous égorgés presque sans interruption depuis le premier concile de Nicée?” (Miért vágtuk át akkor szünet nélkül egymás torkát az első niceai zsinat óta?)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.