SIMONOVITS ANDRÁS: HOZZÁSZÓLÁS BOKROS TÍZ KÖVETELMÉNYÉHEZ

ÉLET ÉS IRODALOM / VISSZHANG
Szerző: SIMONOVITS ANDRÁS
2026.09.18.

A szokásos nagy érdeklődéssel olvastam Bokros Lajos Tíz követelmény című cikkét, (ÉS, 2026/ 37., szept. 11.). A Tisza gazdaságpolitikájával szembeni legtöbb fölvetésével elvben egyetértek, nincs azonban világos elképzelésem arról, hogy egy reformernek (nem szobatudósnak) mennyire érdemes elszakadnia a politikai lehetőségektől. („Nincsenek illúzióim abban a tekintetben, hogy javaslataimat egyáltalán meghallgatja egy olyan kormány, amelyik a nevemtől is fél, nemhogy a gondolataimat akarná szakszerűen mérlegelni.”) Ebben a hozzászólásomban csupán a nyugdíjkérdéssel foglalkozom, és ebben ütköztetem Bokros álláspontját a sajátommal.

A Tisza választási programjában megígérte, és 2027 januárjától be is vezeti a legalacsonyabb nyugdíjak radikális emelését, minimum 120 ezer Ft-ra. Bár ez az intézkedés olyanokon is segít, akik annak idején elkerülték a járulékfizetést, megszünteti a korábbi legkisebb nyugdíjak okozta legfájóbb szenvedést, és a nyugdíjkiadásokat még elviselhető mértékben növeli. Bokros, de mások is elégedetlenek ezzel a minireformmal: felborítja a korábbi szabályokat és nyugdíjarányokat, emellett gyengíti (aláássa) a járulékfizetési fegyelmet. Bokros megtartaná a jelenlegi „arányos” rendszert, és a nyugdíjrendszeren kívül oldaná meg az időskori szegénykérdést.

Elvben lehetne egy arányos nyugdíjrendszert független segélyrendszerrel kiegészíteni. Valóban, Svájcban önkormányzati segélyrendszer működik, nélküle a svájci nyugdíjasok egyharmada szegény lenne. Svájcban tőkefedezeti, arányos nyugdíjpillér is működik, de harmadikként létezik egy erősen újraelosztó, degresszív tb-nyugdíjpillér (a nyugdíj lassabban emelkedik, mint a nyugdíjalap). A jelenlegi Tisza-módosítás az utóbbi, kisnyugdíjasoknak kedvező újraelosztást erősíti. Érdekes, hogy Bokros elvileg hibásnak tartja a degressziót. Szeretném emlékeztetni rá, hogy példás pénzügyminisztersége alatt egy 10 osztályos degresszió szerint állapították meg az induló nyugdíjakat: a legkevesebbet hozó sávban a sávos jövedelemnek csak a 10 százaléka számított be a nyugdíjba, (néhány évvel később – erre van adatom –, 1998-ban) ebben a sávban a legkisebb nettókereset csak 68 százalékot ért nyugdíjalapként.

Bevallom, nem látom át, hogyan alkalmazzák majd az új rendszert a nyugdíjszerű ellátásokra. Például, ha van egy jó (mondjuk 1 millió Ft-os) svájci nyugdíjat élvező egykori magyar dolgozó, aki 10 évi hazai szolgálat fejében plusz 100 ezer Ft magyar nyugdíjat kap, ezt talán nem kellene kiegészíteni 120 ezer Ft-ra.

Részben osztom Bokros aggodalmát a 13. és a 14. havi nyugdíjjal kapcsolatban is, de politikailag vállalhatatlannak érzem ennek teljes visszavonását, illetve egészségügyi járulékká alakítását. De még mindig nem késő legalább a 14. havi nyugdíjak nivellálása vagy akár degresszálása: nagyobb havi nyugdíj, kisebb 14. havi kiegészítés (ezek úgyis járulék fölötti jövedelmek). Kármán András pénzügyminiszter korábban tett egy óvatos megjegyzést, hogy gondolkodnak rajta.

Felteszem, Bokrost csak a helyhiány tartotta vissza attól, hogy (velem egyetértve) elvesse a Tisza-programban szereplő nyugdíjkártyát és a Férfiak40 felé való tapogatódzást. Pedig ezek sem olcsó játékok, és rontják a rendszer fenntarthatóságát.

ITT OLVASHATÓ