FACEBOOKSzerző: GÁBOR GYÖRGY2025.08.06.
A briliáns Lánczi Tamás, a hatalomelmélet kormányhoz szelídített házientellektüelje, a Szuverenitásvédelmi Hivatal önkényvédelmi főmegbízottja és gondolati áramszünete újabb történelmi tettet vitt véghez, midőn közhírré tette: „Feljelentést teszek az alkotmányos rendet veszélyeztető Fleck Zoltán ellen.”
Ehhez a Torquemadát idéző bátorsághoz hasonlót utoljára az inkvizíció fénykorában láttunk (meg talán a Péter Gábor vezette ÁVH-nál). De Lánczi nem középkori főinkvizítor. Ő egy hivatal. Egy létforma. Egy olyan szerv élén áll, amely semmit sem véd, de bárkit elér.
Ha az alkotmányos rend sérül, ő ott terem – kivéve, ha az alkotmányos rendet épp a főnökei bontják le, mert akkor a fülét a hatalom zsebében felejti. Most sem lenne semmi akadálya annak, hogy akár már holnap Orbán Viktor ellen is feljelentést tegyen. Végül is: ha Fleck Zoltán veszélyes, akkor egy alkotmány nélküli önkényt működtető miniszterelnök csak megér egy rendőrségi jegyzőkönyvet. Nem igaz?
Persze lehet, hogy Lánczi csak azt nem tudja, mi zajlik az országban. Eltakarta előle a kilátást a Hivatal logója. Vagy a saját önteltsége.
Nem baj. Segítünk neki.
Szívesen!
„Mi pedig eldöntöttük, hogy se a Tiszát, se a DK-t nem engedjük kormányra, mert azt akarjuk, hogy Magyarországnak békepárti és nemzeti kormánya legyen.”
A mondat alanya a többes szám első személy: „mi”. Ez a „mi” nem a választópolgárokra, hanem Orbánra és hatalmi körére utal. Az „eldöntöttük” szó végleges döntésről beszél, nem politikai véleményről vagy célról, hanem szuverén aktusról: mi döntjük el, ki kormányozhat Magyarországon. Ez önmagában is alkotmányellenes: a hatalom gyakorlása a választópolgároké és az általuk megválasztott parlamenté, nem egyetlen párté vagy vezetőé.
„…hogy se a Tiszát, se a DK-t nem engedjük kormányra…”
Ez a mondatrész nem politikai harcot vagy választási versenyt ír le, hanem a politikai rendszer alapelvének – a kormányváltás lehetőségének – kizárását. A „nem engedjük” kifejezés nem vereséget, hanem blokádot jelent: bárhogy is szavaz a nép, ők nem lehetnek kormányon.
Orbán tehát előre kijelenti, hogy nem hajlandó tudomásul venni semmilyen választási eredményt, ha az nem az ő pártjának kedvez. Ez teljes körű szembefordulás a demokrácia alaptézisével, amely szerint a hatalom a néptől ered, és a nép választás útján bármikor leválthatja a kormányt.
A hatalomgyakorlás elvileg a következő módon történik Magyarországon – még Orbán 2011-es Alaptörvénye szerint is, ld. B cikk (3-4): „A közhatalom forrása a nép. A nép a hatalmát választott képviselői útján, kivételesen közvetlenül gyakorolja.”
Orbán kijelentése: 1. megsérti a választás szabadságát, 2. megsérti a parlamentáris kormányzás alapelvét, 3. megsérti a politikai pluralizmust, mivel egyes pártokat előzetesen kizár a hatalomgyakorlás lehetőségéből.
A „nemzeti és békepárti kormány” zárómondat szerepe: ideológiai homogenizáció
„…mert azt akarjuk, hogy Magyarországnak békepárti és nemzeti kormánya legyen.”
Ez az indoklás ideológiai kizárólagosságot jelent: 1. Aki nem „békepárti” vagy „nemzeti” Orbán definíciója szerint, az nem legitim kormányzó erő. 2. A mondat világossá teszi, hogy a Fidesz a saját politikai ideológiáját tette meg a kormányzóképesség előfeltételévé. 3.Mindenki más, még ha választást is nyerne, illegitimnek számít, és a hatalmat nem kaphatja meg.
Ez szembemegy a demokratikus váltógazdaság elvével, amely szerint minden parlamenti pártnak esélye van kormányra kerülni, ha a választók úgy döntenek.
Orbán mondata a hatalom örökös birtoklásának nyílt bejelentése. Ez a kijelentés nem csupán egy választási stratégia, hanem a rendszer lényegét leplezi le: 1. Orbán szerint a választás nem a kormányról dönt, hanem legfeljebb megerősíti a már eldöntött hatalomgyakorlást. 2. A Fidesz önmagát a nemzet kizárólagos képviselőjeként definiálja, a többieket pedig külső és belső ellenségként. 3. Ez nem demokrácia. Ez rendszerszintű autoriter hatalomgyakorlás, amelynek legitimációs szertartása a választás, de nem meghatározója.
Ez a mondat egy puccs bejelentése – választások előtt. A demokráciák történetében az ilyen kijelentések mindig az alkotmányos rend felfüggesztését előzték meg. Orbán ezzel a mondattal nem csupán illiberális rendszert legitimál, hanem a demokratikus kormányváltás lehetőségét is nyíltan megtagadja.
Végezetül Orbán mondata nemcsak a politikai ellenfelek kizárására szolgál, hanem a választók aktív elrettentésére is. A kijelentése egy előre bejelentett fenyegetés, amely világossá teszi: 1. Ha ezekre a pártokra szavazol, szavazatod értelmetlen lesz. 2. A Fidesz úgyis megtartja a hatalmat, mert „nem engedi” más kezébe. 3. A politikai alternatíva illúzió, tehát ne próbálkozz. Mindez klasszikus hatalomtechnikai manipuláció: a cél demoralizálni, passzivitásra kényszeríteni, elbizonytalanítani a választót.
Az üzenet az alábbi reakciókat válthatja ki a választóból: 1. „Akkor semmi értelme elmenni szavazni.” 2. „Hiába győz az ellenzék, úgysem lesz kormányváltás.” Ez tehát tudatos pszichológiai nyomásgyakorlás, a választói akarat megtörése a reménytelenség és a hatalmi arrogancia együttes szuggesztiójával.
Ne aggódjon feleslegesen a grandiózus Lánczi Tamás: biztos akadnak majd, akik a beszélőre kis élelmiszercsomagokat visznek majd Orbán Viktor számára.
