FACEBOOKSzerző: Eri2025.09.02.
Van az a régi vicc, hogy a pap vizet prédikál és bort iszik. Nos, a mi történetünk főhőse, Kiss-Rigó László, a Szeged-Csanádi Egyházmegye megyéspüspöke ennél egy kicsit nagyvonalúbb.
Ő vizet prédikál, de az Adriáról hozatja a friss tengeri herkentyűket, exkluzív montenegrói sört iszik a Szegedi Dóm alatti luxuséttermében, és közben felépít egy komplett, földi paradicsomnak álcázott NER-Disneylandet. Természetesen mindezt a te pénzedből. Meg az enyémből.
Kezdjük a legújabb ékkővel, a lakitelki Hungarikum Ligettel. Harminc, ismétlem, H-A-R-M-I-N-C milliárd forintnyi közpénzből felhúztak egy komplexumot, ami mellett a Vatikán egy puritán imaháznak tűnik. Van itt turult formázó lovarda (mert miért is ne?), Nimród csillagképet ábrázoló footgolf pálya (a pogány magyar mitológia és a skót sport fúziója, egyházi áldással – zseniális!), borkatedrális, termálfürdő és egy kupolás barlangmedence, ami valószínűleg Szent Péter könnyeivel van feltöltve. Mindezt Lezsák Sándor, a parlament alelnöke és a térség örökös hűbérura „adta át” az egyháznak. Papíron. A valóságban a Hungarikum Liget nyolcfős vezérkarából négy a Lezsák-klán tagja, plusz maga a püspök úr. Ez nem egyházi vagyonkezelés, kérem szépen, ez egy Lezsák-féle házitenyészet püspöki szenteltvízzel meghintve. A reverenda, mint tudjuk, mindent eltakar.
De egy igazi birodalomépítő nem áll meg egyetlen gigaprojektnél. Excellenciás úr megkapta a kormánytól a 17 milliárdra taksált zánkai gyerekvárost is. Hogy ne rozsdásodjon, dobtak még mellé 26 milliárdot felújításra, és évi 4-5 milliárdot a működtetésre, nehogy már a hívek adományaiból kelljen finanszírozni a medencék klórozását.
Ha Zánka nem lenne elég, ott van még a fonyódligeti tábor is.
Kiss-Rigó lassan nagyobb ingatlanportfólióval rendelkezik, mint egy átlagos oligarcha, csak ő mindezt az Úr nevében teszi. Feltételezem, a tizedet nem a szegényeknek, hanem a megfelelő politikai zsebekbe csurgatja vissza.
És ha már a pénznél tartunk: mit szólnál egy milliárdos bevételű kötöttárugyárhoz? Nem, nem vicc. Mészáros Lőrinc dresszgyártó cégének részvényeit a püspökség ingyen és bérmentve kapta meg. Mert a modern egyháznak nemcsak a lelkekkel, hanem a fonalfeldolgozással is törődnie kell. A lelki üdvösség mellé most már egy jó meleg pulóvert is adnak. Állami megrendelésből, természetesen.
A szegedi „luxuspüspök” – ahogy a helyiek csúfolják – persze a saját városáról sem feledkezett meg. Mint közismert gourmand, akinek a milánói dóm környéke a gasztronómiai példaképe (végre egy szakrális szempont!), kiépíttetett egy luxuséttermet a Szegedi Dóm alá. Napi halszállítmány az Adriáról, mert a tiszai hal már nem elég szent. Ez az a fajta alázat, amit elvárunk egy egyházi vezetőtől.
És akkor jöjjön a csúcspont, a hab a tortán, a megtestesült pofátlanság: a 14 milliárdos stadion, azaz a Szent Gellért Fórum. Eredetileg 3 milliárdos TAO-pénzből tervezték, de ahogy az a NER-csodáknál lenni szokott, a költségek valahogy az égbe szöktek. Cserébe van benne amfiteátrum, élménymedence (!), és a biztonság kedvéért egy kápolna is.
És itt álljunk meg egy szóra. A „kápolna” (capella) szó Tours-i Szent Márton köpenyének (cappa) feléből ered, amit a fagyoskodó koldusnak adott. Szent Márton, egy igazi szent, adott a szegénynek. Nem elvett tőle 14 milliárdot, hogy stadiont építsen élménymedencével. A püspök úr kápolnája egy olyan stadionban van, ami a közösség vagyonának elképesztő méretű elherdálását szimbolizálja. Ez nem szentség, ez szentségtörés. A koldusnak adott fél köpeny és a 14 milliárdos stadion között feszülő ellentét maga a rendszer lényege.
Ha ez nem lenne elég, a püspök úr még a Magyar Kertörökség Alapítvány kuratóriumában is helyet foglal, ahol a többiekkel egy évi 70 milliós juttatáson osztozik. Az alapítvány eddig több mint egymilliárd forint állami támogatást kapott, többek között Lázár János minisztériumától, hogy olyan égetően fontos dolgokra költsék, mint egy méregdrága, oldalanként 226 ezer forintba kerülő tokaji tanulmány, ami miatt már hűtlen kezelés gyanújával nyomozás is indult.
Szóval itt tartunk. Van egy püspökünk, aki állami milliárdokból épít turulos lovardát, adriai halat vacsorázik, stadiont üzemeltet, fonalgyárat birtokol, és közben kuratóriumi tagként felveszi a milliós tiszteletdíjat. Mindezt a mi adóforintjainkból, egy olyan országban, ahol tanárok, ápolók és szociális munkások megalázó bérekért dolgoznak.
Kiss-Rigó László mesterien játssza a játékot. Szabad bejárása van a miniszterelnökhöz, és a püspöki palástja mögé bújva egy gigantikus üzleti birodalmat menedzsel. .
Zárszó – vagy inkább káromkodás helyett
A történet vége? Egy ország, ahol a reverenda mindent eltakar: pénzszórást, mutyit, klientúrát. Miközben tanárok alamizsnáért dolgoznak, kórházak omladoznak, családok a rezsiszámlát nyögik, addig a püspök úr úgy szörfözik a milliárdok hullámain, mint egy isteni jetskin.
És hogy kié mindez? Az én pénzem. A te pénzed. A mi pénzünk. A kérdés már csak az: meddig hagyjuk, hogy a reverenda legyen a legdrágább luxusruha ebben az országban?
Eri
Forrás:
