Szerző: nickgrabowszki
2019.06.06.
Kétségtelenül nehéz feladat előtt állt az AB, amikor meg kellett védenie a szabálysértési törvény azon rendelkezéseit, amelyek úgy általában amelyik büntetni rendelik Magyarországon a hajléktalankodást, valamint a kormánypártok ezt bebiztosítani szándékozó tavaly nyári alaptörvény-módosítását (XXII. cikk (3) Tilos az életvitelszerű közterületen tartózkodás).
Az alkotmánybíráknak ugyanis egy másik alaptörvényi passzus értelmében azt kellett volna kimutatniuk, hogy a személyes szabadság korlátozása egyéb alapvető jogok védelmében történt. (I. cikk (3) Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.)
Az AB azonban nem hivatkozhatott a társadalmi veszélyességre, hiszen a csendháborítást, koldulást, köztisztasági szabálysértést már egyébként is tiltja törvény, az még nem ok arra, hogy per se és in general betiltsák Magyarországon a közterületen élést (ha az amúgy nem jár mások jogainak sérelmével).
Az alkotmánybírók tehát nem találtak olyan alapvető jogot, amelynek védelme indokolná, hogy a Fidesz-KDNP meghatározza, az emberek hol élhetnek és hol nem, ezért másik megoldáshoz folyamodtak:
egyszerűen eltörölték Magyarországon az egyén önrendelkezési jogát.
A kormánypártok szabálysértési és alaptörvény-módosítását helybenhagyó határozatuk indoklásában kimondták:
Az Alaptörvény értékrendje szerint a nincstelenségre, a hajléktalanságra senkinek nincs joga,
ez az állapot nem az emberi méltósághoz való jog része, éppen ellenkezőleg...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.