Szerző: Választásiföldrajz
2023.01.13.
Létezik ma egy meghatározó politikai erő Csehországban, amely az európai liberális pártokat tömörítő szövetség (ALDE) tagja. Olyan szereplőkkel ülnek egy frakcióban, mint a magyar Momentum, vagy éppen az Orbán-kormányokat visszatérően és vehemensen bíráló belga EP képviselő, Guy Verhofstadt. Másfél évvel ezelőttig kormányozták az országot, koalícióban a szocdemekkel, de számíthattak a kommunista párt külső támogatására is. Ugyanezen politikai erő delegálta azt a Věra Jurovát az Európai Bizottságba, aki szerint „Orbán Viktor beteg demokráciát épít Magyarországon”, és akinek a lemondását több hazai kormánytag is követelte. Ezek talán logikus, egymásból következő fejlemények is lehetnének a cseh politikában. Az már kevésbé, hogy az említett pártnak (ANO 2011) az elnöke és alapítója, Andrej Babiš Orbán Viktor egyik meghatározó regionális szövetségese, akit nyíltan támogatott már a 2021 őszi kampánya idején is.
Péntekkel kezdődően tartják Csehország modernkori történelmének harmadik közvetlen elnökválasztását. A leköszönő államfő, Miloš Zeman és a jelenlegi jobbközép kormány viszonya közel sem felhőtlen, ami részben annak is köszönhető, hogy a direkt, tehát az állampolgárok általi elnökválasztás 2012-es szentesítésekor a magyarnál valamivel szélesebb jogkörökkel ruházták fel az államfői hivatalt. Ezt akkoriban – a még parlamenti erőnek számító kommunistákon kívül – minden jelentősebb politikai erő egyhangúlag támogatta, valódi tétet adva ezzel a későbbi elnökválasztásoknak. Sok más nyugati parlamentáris demokráciához hasonlóan a tisztség Prágában is csak két 5 éves ciklus erejéig tölthető be egymás után, így a duplázó Zemant követően mindenképpen új elnöke lesz az országnak.
A jelöltek többsége a politikán kívüli világból érkezik, azonban a poszt egyik esélyes várományosa a magyar kormány korábbi meghatározó szövetségese, Andrej Babiš. Ő 2021 októberéig kormányfőként vezette Csehországot, 2017-es megválasztását sok szakértő a populista választási hullám egyik közép-európai tünetének tartotta. Ma már Babiš maga mögött tudhatja a tradicionális baloldali választói tömb jelentős részét. Csehország sokáig stabil és kiszámítható pártpolitikai hadszintérnek számított térségünk más országaihoz képest. Ez nem csak a pártok és az azokat irányító politikusok személyében volt tettenérhető, de a cseh választók viselkedésében is. Különösen igaz ez, ha az ország társadalmát a klasszikus társadalmi törésvonalak, az azokat kialakító konfliktusok, vagy a választási eredmények földrajzi mintázatai mentén szemléljük.
A cseh választások az ország függetlenné válását követően már-már az 1950-60-as évek nyugat-európai mintázatait követték,
ahol a szerényebb anyagi helyzetű és kevésbé iskolázott választói rétegek balra szavaztak, míg a magasabb jövedelmű és iskolázottabb rétegek jobbra. Más szavakkal: Csehország az osztályalapú voksolás kései állatorvosi lova volt, ahol a tőke-munka ellentét határozta meg a politikai folyamatokat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.