NYOMTASS TE IS!

NYOMTASS TE IS
Szerző: Nyomtass Te Is
2018.05.02.

II. évfolyam | I. évfolyam

Nyomtassteis #41
41. szám (II. évfolyam/18.) | 2018. május 02.
Tüntetésekkel, blokáddal készülnek az új parlament alakuló ülésére azok, akik szerint tisztességtelen kampánnyal jutott hatalomra a Fidesz. A tiltakozók közül sokan úgy gondolják, hogy az ellenzéknek nem is szabadna beülni az országgyűlésbe.
letöltés: nyomtatható | elforgatott

Nyomtassteis #40
40. szám (II. évfolyam/17.) | 2018. április 24.
Bár a Fidesz arra számított, hogy második alkalommal már kifullad a tiltakozás, ám a Budapesten tartott április 21-ei tüntetésen ismét sok tízezer elszánt ember vonult utcára.
letöltés: nyomtatható | elforgatott

Nyomtassteis #39
39. szám (II. évfolyam/16.) | 2018. április 17.
Budapesten százezernél többen, de a vidéki városokban és külföldön is sok ezren tüntettek, hogy kifejezzék, csalásnak tartják a Fidesz kétharmados győzelmét. A tiltakozások tovább folytatódnak.
letöltés: nyomtatható | elforgatott

Nyomtassteis #38
38. szám (II. évfolyam/15.) | 2018. április 10.
Egy biztos, a Nyomtass te is! folytatja. Soha többé nem fogjuk megengedni, hogy a hatalom elszigetelje a kistelepüléseken élőket a valódi információktól. Bizakodunk, hogy az elkeseredés ellenére elegendő társat találunk ehhez.
letöltés: nyomtatható | elforgatott

Nyomtassteis #37
37. szám (II. évfolyam/14.) | 2018. április 2.
A kormányváltás receptje már megvan: többen kell szavaznunk, mint
négy évvel ezelőtt. Az egyéniben a legesélyesebb ellenzéki jelöltre, a lis-
tán pedig arra a pártra, amelyik szimpatikus, és várhatóan elér legalább
5 százalékot. A győzelemre esélyes ellenzéki jelöltek megtalálhatóak a
4. oldalon, illetve a www.orbannakmenniekell.hu webcímen…
letöltés: nyomtatható

A megyei és budapesti választási különszámokat az esélyes ellenzéki jelöltekkel ide kattinva éred el.

Nyomtassteis #36
36. szám (II. évfolyam / 13.) | 2018. március 26.
Hódmezővásárhely bebizonyította az országnak, hogy egy addig fideszes fészeknek hitt településen is többségben vannak azok, akiket irritál a megfélemlítés és a korrupció. És ezek az emberek össze tudtak fogni, és meg tudták mutatni az országnak, hogy a Fidesz legyőzhető, van remény…
letöltés: nyomtatható | elforgatott
megyei változatok (a legesélyesebb ellenzéki jelöltekkel): Bács-Kiskun (összes vk.) | Fejér (összes vk.) | Heves (összes vk.) | Jász-Nagykun-Szolnok (2,4 vk.) | Komárom-Esztergom (1-es vk.) | Nógrád (összes vk.) | Tolna (1-es vk.) | Veszprém (összes vk.)
budapesti változatok a legesélyesebb ellenzéki jelöltekkel (kattints ide).

Nyomtassteis #35
35. szám (II. évfolyam / 12.) | 2018. március 20.
Az ellenzéki szavazók összefogásával leváltható a Fidesz!
Minden közvéleménykutatás azt mutatja, hogy az országban jóval többen vannak azok, akik változást akarnak, mint a Fidesz szavazói. Ha elég sokan megyünk el április 8-án, és a helyben legesélyesebb ellenzéki jelöltekre szavazunk, akkor le tudjuk váltani Orbán Viktort…
letöltés: nyomtatható | elforgatott

Nyomtassteis #34
34. szám (II. évfolyam / 11.) | 2018. március 13.
Minden eddiginél többen kell szavaznunk az áprilisi választáson, de sokan kellünk ahhoz is, hogy elmagyarázzuk mindenkinek, mi az a taktikai szavazás, és megismertessük a legesélyesebb ellenzéki jelölteket…
letöltés: nyomtatható | elforgatott
megyei változatok: Baranya | Békés | Somogy

Nyomtassteis #33
33. szám (II. évfolyam / 10.) | 2018. március 6.
Már a hódmezővásárhelyi Fidesz vereség előtti felmérések is azt mutatják, hogy kormánypárt népszerűsége folyamatosan esik. A Fidesz vezetői pánikban vannak, talán ezért történhetett meg, hogy olyan pártok, akikről még soha senki nem hallott tucatjával szedték össze a szükséges mennyiségű aláírásokat. Mindez jól szervezett csalás nélkül lehetetlen…
letöltés: nyomtatható | elforgatott

Nyomtassteis #32
32. szám (II. évfolyam / 9.) | 2018. február 27.
A Fidesz egyik fellegvárában, a korábban Lázár János vezette Hódmezővásárhelyen verte meg a hétvégi polgármester-választáson csúfosan a Fidesz jelöltjét Márki-Zay Péter független jelölt, akit az összes ellenzéki párt támogatott….
letöltés: nyomtatható | elforgatott
megyei változatok: Baranya | Veszprém

Nyomtassteis #31
31. szám (II. évfolyam / 8.) – 2018. február 20.
Rendkívül kínos az Orbán család számára, hogy az Európai Unió csalás elleni hivatala súlyos vádakat fogalmazott meg a miniszterelnök veje, Tiborcz István egyik cégével kapcsolatban. A fideszes politikusok körlevélben kapták meg, hogy milyen kérdésre, mit kell hazudniuk….
letöltés: nyomtatható | elforgatott
megyei változatok: Békés | Fejér | Tolna

Nyomtassteis #30
30. szám (II. évfolyam / 7.) – 2018. február 13.
Szervezett bűnözéssel vádolják Orbán Viktor vejét. Emiatt akár 12 milliárd forintot is vissza kell majd fizetnünk, mármint nekünk, adófizetőknek az Európai Unió számára…
letöltés: nyomtatható | elforgatott
megyei változatok: Baranya | Borsod | Heves | Somogy | Szabolcs

Nyomtassteis #29
29. szám (II. évfolyam / 6.) – 2018. február 6.
A legújabb közvélemény-kutatási adatok szerint a Fidesz népszerűsége csökkenni kezdett, miközben az ellenzék pártjai növekednek. A Fidesz-szavazók is kevesebben mondják, hogy 30 biztosan elmennének szavazni, mint egy hónappal ezelőtt….
letöltés: nyomtatható | elforgatott
megyei változatok: Veszprém

Nyomtassteis #28
28. szám (II. évfolyam / 5.) – 2018. január 30.
Múlt héten a diákok, ezen a hétvégén pedig a tanárok demonstráltak a Parlament épülete előtt a Tanítanék és az Oktatói Hálózat szervezésében…
letöltés: nyomtatható | elforgatott
megyei változatok: Baranya | Borsod | Heves | Somogy | Veszprém

Nyomtassteis #27
27. szám (II. évfolyam / 4.) – 2018. január 23.
Bár sokan borúlátók azzal kapcsolatban, hogy megbuktatható-e az Orbán kormány, de a számok mást mutatnak. Az ellenzék együtt sokkal erősebb, mint a Fidesz, és már két politikusa is népszerűbb a miniszterelnöknél…
letöltés: nyomtatható | elforgatott
megyei változatok: Baranya | Borsod | Csongrád | Somogy | Veszprém

Nyomtassteis – diák különszám
diák különszám (II. évfolyam) – 2018. január 19.
„Fiatalságunk siralmasan nagy része telik a felesleges anyagok túlrészletezésével, nem akarunk agyonhajszolt zombik lenni” – olvasható a január 19-ére meghirdetett diáktüntetés ismertetőjében.
letöltés: nyomtatható

Nyomtassteis #26
26. szám (II. évfolyam / 3.) – 2018. január 16.
Az április 8-ára kiírt választásnak nem kisebb a tétje, mint hogy kap-e további négy évet Orbán Viktor rendszere, vagy az ellenzéknek sikerül leváltania a kormányt…
letöltés: nyomtatható | elforgatott
megyei változatok: Baranya | Békés | Heves

Nyomtassteis #25
25. szám (II. évfolyam / 2.) – 2018. január 9.
Terrorellenes intézkedési tervet kér a kormány az óvodáktól és az iskoláktól. Az intézményeknek össze kell írniuk, vészhelyzet esetén milyen intézkedéseket hoznának…
letöltés: nyomtatható | elforgatott
megyei változatok: Békés | Borsod | Heves

Nyomtassteis #24 (vonatos változat, vágójelek nélkül)
24. szám (II. évfolyam / 1.) – 2018. január 2.
Húsz éve nem volt ilyen kevés a főiskolás és egyetemista. A 2017/18-as tanévben 3700-zal kevesebben jártak főiskolára vagy egyetemre, mint az előzőben…
letöltés: nyomtatható | vonatos | vágójelek nélkül
megyei változatok: Baranya | Heves | Veszprém
Tovább az I. évfolyam lapszámaihoz…

ITT OLVASHATÓ

VÁLASZTÁSI MATEK: A TAKTIKAI SZAVAZÁS 15 MANDÁTUMOT VITT AZ ELLENZÉKI PÁRTOKHOZ

ÁTLÁTSZÓ
Szerző: GERNER PÉTER
2018.05.03.

...Az adatokból látszik, hogy a taktikai okokból átszavazók jelentős mandátumszámot vettek el a Fidesztől az ellenzéki pártok javára.

- A Fidesz 15 mandátumot (14-et egyéniben, és egyet listán), a listás szavazati arányok alapján nyerhető 148 mandátum 10%-át elvesztette az átszavazók miatt.

- Az MSZP összesen hat mandátumot nyert az átszavazók segítségével úgy, hogy 7 egyéni mandátumhoz jutott, de listája egyel rövidebb lett. Ezzel együtt az átszavazás egyértelmű nyertese az MSZP.

- A Jobbik 4 mandátumhoz jutott az átszavazók jóvoltából (3 listán és egy egyéniben).

- A DK három egyéni mandátumot nyert az átszavazással.

- Az LMP-t segítette legkevésbé az átszavazás: nyert egy egyéni mandátumot Csárdi Antal révén, de listán eggyel kevesebb mandátumhoz jutott.

- Végül az átszavazások adtak lehetőséget arra is, hogy legyen egy független mandátum (Mellár Tamás), és az Együtt is mandátumhoz jutott Szabó Szabolcs révén. Mivel ő az LMP frakciót választja, így végül az LMP közvetve ugyan, de egy mandátummal jobban áll az átszavazások hatására.

A taktikai szavazás mint a 2018-as választási kampány – szerintem – leginnovatívabb fejleménye, problémáival és félreértelmezéseivel együtt is jelentős hatást gyakorolt a választás végeredményére és a Parlament összetételére, összeségében 15-tel több ellenzéki mandátumot eredményezett. A taktikai szavazás a Fidesz ⅔-át nem tudta megakadályozni, de nagyon közel volt hozzá...

AZ EGYMÁSRA MUTOGATÁS MOST ÁGYAZ MEG EGY ÚJABB KÉTHARMADNAK

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: NAGY B. GYÖRGY
2018.05.03.

Az utóbbi egy évben semmilyen innováció nem érhető tetten az ellenzéki politikában, és a baloldal meg sem próbálta elmagyarázni az embereknek, kik is ők a világban - miközben hitelességi deficittel és teljes szervezetlenséggel küszködött. A nagy balos néppárt pedig illúzió - interjú Schiffer Andrással, az LMP egykori elnökével.

– Azt mondja, az ellenzéki pártokat az Orbán-ellenesség cementezi össze, nem az értékközösség. Akkor miként értékeli, hogy az LMP azt kommunikálja: ő akarja szervezni és egybe fogni e formációk együttműködését?

– Szemtelenül hadd mondjam azt: sehogy.

– Miért?

– Egyszerűen nem érdekel különösebben a napi politikai taktikázgatás.

– Akkor mi érdekli?

– Inkább az, hogy van-e, lesz-e olyan ellenzéki erő Magyarországon, amely képes felmutatni egy ellen-narratívát Orbán Viktor víziójával szemben. Ez nem megy ráolvasásra: első lépésben fel kell tárni a '89-es rendszer akadálytalan összeomlásának, illetve az orbáni autokratikus rendszer elfogadottságának az okait. Ezzel adósunk vagyunk – mindannyian, akik az utóbbi nyolc évben ellenzéki oldalon politizáltunk. Narratíva alatt azt értem, hogy például az Orbán-franchise az egyszerű embert sikerrel helyezte el térben és időben: kijelölte a helyüket helyben és a glóbuszon, múlthoz és jövőhöz egyaránt viszonyítva. Miközben ellenzéki oldalon, pártonként eltérő mértékben ugyan, de egyszerre ütközött ki a narratíva-, a hitelesség- és a szervezettség-hiány.

– Úgy érti, a kormányfő megmondta, hogy balra van a gonosz Európa, jobbra vannak a rettenetes migránsok, közöttük mi magyarok – akikre asszonyerőszakolós, munkanélküli jövő vár, ha a kabinet nem tartja távol a menekülteket?

– A térbeli elhelyezés alatt azt értem, hogy ma magukat baloldalinak valló szereplők nem kerülhetik meg, hogy a globális kapitalizmus válságáról beszéljenek. Nem tehetnek úgy, mintha nem létezne tőke-munka, sőt, tőke-természet ellentét, nem létezne kizsákmányolás, csak éppen ezek a jelenségek ma globálisan jelentkeznek. A globális válságjelenségeket – és nem szűkíteném ezt a migrációra – először Orbán Viktor érzékelte, és le is gyártott egy jobboldali populista narratívát. Aminek egyik eleme a multiellenesség. Csakhogy miközben az Orbán-kormány retorikája roppant multiellenes, gyakorlatilag a német nagytőke cselédjévé teszi a magyar munkásokat, s ezt nem tudtuk hatékonyan leleplezni. A baloldali politikának világossá kellene tennie, hogy a nemzet az utolsó „védvonal” a globálisan szerveződő nagytőkével szemben: ha úgy tetszik, a XXI. századi baloldal elkerülhetetlenül nemzeti – és nem internacionalista. Az ellenzék nemhogy nem végezte el a „világértelmezési” munkát, de kísérletet sem tett rá – az utóbbi egy évben semmiképp. Mindeközben hatalmas hitelességi deficittel küszködött. Az MSZP-ről és a DK-ról annyit, hogy ott még mindig azok osztják a lapokat, akiknek a katasztrófa-kormányzása tisztára seperte az utat a NER előtt. A Jobbik néppártosodása pedig ingatag, mert Vona Gábor két év alatt akarta megvalósítani azt a politikai irányváltást, amit Orbán Viktor is csak tíz év alatt tudott levezényelni. Szavahihetőség dolgában még az LMP állt a legjobban….

ITT OLVASHATÓ

AKIÉ A NACIONALIZMUS, AZÉ A HATALOM

1000 A MI HAZÁNK
Szerző: HaFr
2018.05.02.

Meg kell mondanom, egyre türelmetlenebb vagyok a szereplői egy részében számításon, más részében idiotizmuson alapuló ellenzéki csacsogással szemben. A számító részéhez elég ajánlanom Széky János Bárányvakság című könyvét, illetve az abban összeszedett korábbi cikkeit. Ami az idiotizmust illeti, ez tovább tagolható műveletlenségre és butaságra. A butaság adott, bele kell nézni a szemekbe. A műveletlenség átfogó, de konkrétan arra vonatkozik itt, hogy az ellenzék tisztelt értelmiségi és politikusi tagjai nem ismerik a magyar történelmet, ezen belül nem veszik komolyan, hogy a magyar nemzetet a magyar nacionalizmus hozta létre és a magyar nemzet mindenkori képességeit a nacionalizmus adott állapota determinálja...

ITT OLVASHATÓ

PARRAGH MEGNYILVÁNULT IRRITÁLÁŰSTANBÓL

GONDOLATVILÁGBAN BLOG
Szerző: Andrew_s
2018.05.02.

Most, hogy Orbán legújabb kormány-statisztériája véglegesedni látszik, akár megnyugvással pipálhatjuk ki a holdudvar morális változatlanságát. Esetleg fokozódó önleleplező hajlamát. Elvégre ura hatalmának biztossága a csicskást is bátrabbá teheti. Ehhez hasonlók juthatnak az ember eszébe ekkor is, amikor a Parragh-interjúból olvas szemelvényeket.

Szemelvényeket, mert a teljes szöveg nyomtatásban lesz olvasható csak a jelek szerint. De a részletekből is látszik a cseppben megcsillanó lenézés tengere. Kezdve attól, hogy szerinte a világ talán legtermészetesebb dolga, hogy a felesége az MNB Monetáris Tanácsának tagja. Még akkor is, ha néhányan talán morális összeférhetetlenséget vélhetnének felfedezni. Mondjuk azért, mert a közel hárommilliós fizetéssel állást birtokló nején keresztül esetleg hatni lehet a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökére, illetve azon keresztül a kamarára. Amely kamara tagjainak esetleg nem mindig esnek egybe az érdekei a hatalommal. Normális esetben. Normális országban. Normális demokráciában. Bárki választhatja a neki legszimpatikusabbat. Akár Parraghot is, aki egy ideje a Nemzeti Versenyképességi Tanácsnak is tagja. Úgyhogy senki ne féltse attól, hogy a feleségén keresztül tartják esetleg sakkban a vállalkozók kamaráját.

Már csak azért sem, mert a kamarai kamraelnök egyébként sem sokra becsüli az asszony keresményét. Elvégre ő a családfenntartó, és az MNB-től kapott három millió csak aprópénz. Parraghról legalább nem tudjuk, hogy mennyit keres. Azért persze érdekes lenne tudni, hogy miért gondolja irritálónak annak az elárulását, hogy a családi kasszába mennyit tesz be. Mert erről nyilvánvalóan két felé elroboghatnak a gondolatok. Az egyik az „irritálóan kevés” kategóriája. Mármint az, ha a felesége keresményénél nagyságrenddel tesz be a közösbe kevesebbet. Mert akkor, figyelembe véve, hogy mindenki a saját szintjén nyomorog, alig jobb firma, mint bármelyik olyan suttyó, aki a kocsmában „családfenntartó”, de valójában elvárja, hogy az asszony keressen pénzt. Amolyan futtatós mentalitással...

ITT OLVASHATÓ

AZ ELLENZÉKRŐL

VÁROSI KURÍR
Szerző: KÁLMÁN LÁSZLÓ
2018.05.03.

Budapest faluja: Újlipótváros, ott élni valami egészen más dolog, mint bárhol a fővárosban. Az ellenzék viszont ebből a nézőpontból nézve sem jobb, mint mondjuk Simagöröngyösről, csak itt talán jobbak a hozzáférés esélyei, jobban futnak a lovak az információs sztrádán. Ezt erősíti Kálmán László közgondolkodó írása is. 

Egy kis antropológia.

A belvárosi, közelebbről Újlipótváros populációját vizsgálva arra jutottam, hogy bár életmódjuk meglehetősen belterjes (a “falun” kívülre nem szivesen mennek), meglepően sok szállal kötődnek a külvilághoz. Például többen vannak közöttük, akik jártak már a körút környékén, sőt azon is túl. Egy kisebbségük eljár dolgozni a “faluból”, vagy legalábbis néha elszólítja őket a munkájuk a város, sőt néha az ország egyéb részeire is. A telefon és különösen a mobiltelefon elterjedése óta egyre többet érintkeznek kívülállókkal. Legújabban egyre több idegen telepszik be, és egyre gyakoribb a vegyes házasság is: a bátrabb vegyespárok nem hagyják el a “falut”, hanem itt maradnak. Így egyre több olyan lakó van, aki az utazásain, családján stb. keresztül egész sokat tud az ún. magyarokról.

Így például a “faluban” sok olyan bennszülöttel találkoztam, aki régóta pontosan tudta, hogy az országban több százezer ember tartja az egyik legfontosabb problémának a migránsveszélyt, rengeteg ember fél a közmunka megszűnésétől, és így tovább, és ezért szavazott a Fideszre. Érdekes módon az ellenzéki pártok sorra vallják be, hogy ők viszont nem tudták. Pedig szerintem a legtöbb emberük nem a “faluban” lakik...

ITT OLVASHATÓ

A SAJTÓSZABADSÁG VÉDELME A SAJÁT SZABADSÁGUNK MEGÓVÁSÁT JELENTI

JÁVOR BENEDEK BLOGJA
Szerző: JÁVOR BENEDEK
2018.05.03.

A Sajtószabadság Világnapján ideje szembenéznünk azzal, hogy a médiapiac eltorzítása, az újságírók és sajtótermékek ellehetetlenítése, tényfeltáró újságírók meggyilkolása nem harmadik világbeli, közép-ázsiai vagy az orosz médiapiacok sajátossága csupán, hanem immár Európán belül is a mindennapok része lett. Daphné Caruana Galizia és Jan Kuciak meggyilkolása, a magyar, lengyel, bolgár vagy horvát sajtóhelyzet, az álhírek és az orosz propaganda járványszerű terjedése számvetésre kell, hogy kényszerítse az EU-t. Nem maradhat az eddigi elegáns távolságtartás ezektől a problémáktól, arra hivatkozva, hogy a médiaügyek tagállami hatáskörbe tartoznak. A minőségi újságírás helyzete általában is válságos, a médiafogyasztási szokások átrendeződése, az közösségi média és az ingyenes tartalmak előretörése, a digitalizáció miatt. A tulajdonosi és tőkekoncentráció a médiapiacon a sajtó sokszínűségét, függetlenségét és kiegyensúlyozottságát veszélyezteti. Az idő- energia- és pénzigényes tényfeltáró újságírást egyre kevesebb médiaműhely engedheti meg magának Európa-szerte. Máltán és Szlovákiában Európában már rég elfeledettnek gondolt újságírógyilkosságok történtek. Magyarországon és Lengyelországban a sajtó direkt és indirekt politikai elnyomása a múlt legsötétebb árnyait hozta vissza. Három perc a magyar közszolgálati televízióból bárkit meggyőz arról, hogy hatalmas baj van – ezt a demonstrációs eszköz szerepet azért köszönjük meg az ott dolgozóknak.

Az EU-nak be kell látnia, hogy a független, minőségi média megmaradása a demokratikus működés fenntartásának az elengedhetetlen eszköze a tagállamokban, demokratikus tagállamok nélkül pedig nem csak demokratikus, de semmilyen EU nincsen. Nem lehet az Európai Unió jövőjét tervezgetni anélkül, hogy világos terv ne lenne arra, hogy hogyan védjük és erősítjük meg a független, minőségi újságírást a tagállamokban. Jogi eszközökre éppúgy szükség van, mint pénzügyi támogatásokra. És az EU-nak világossá kell tenni, hogy képes kiállni a saját értékeiért. Amíg élt az a feltételezés, hogy minden tagállam osztja az európai alapjogokat és alapértékeket, addig hivatkozhatott a Bizottság arra, hogy politikailag semleges óhajt maradni, és nem szeretne médiaprogramokat, újságírókat vagy civil projekteket finanszírozni. A helyzet azonban változott. Ma egyes tagállamok, köztük Magyarország nyíltan kérdőjelezik meg az alapjogok és alapértékek uralmát. Az EU nem maradhat közömbös az ezeket a média területén védelmezni óhajtó műhelyekkel szemben, nem hagyhatja őket magukra. Biztosítani kell az újságírók és forrásaik magas szintű, kötelező jogi védelmét a tagállamokban. Örülök, hogy négy évi munkával sikerült elérni, hogy a közérdekű bejelentők jogi védelmére egy erős és támogatható javaslatot tett le a Bizottság az asztalra – olyasmit, amit még pár éve is határozottan elleneztek. De folytatni kell ezt a munkát nem csak a javaslat átpasszírozásával annak lehető legerősebb formájában a Parlamenten és a Tanácson. De például az újságírókat elbátortalanító jogi eljárásokat korlátozó uniós jogalkotással is, amit az elmúlt fél évben kezdtünk el szorgalmazni. Meg kell vizsgálni, mit tehetünk a tényfeltáró újságírók személyes adatainak jobb védelméért is, amire a szlovákiai Kuciak-gyilkosság kapcsán figyeltünk fel...

ITT OLVASHATÓ

AZ ELSŐ NAGYINTERJÚNK EGY OLYAN TANÁRRAL KÉSZÜLT, AMILYENBŐL SOKKAL TÖBBRE LENNE SZÜKSÉGÜNK

444
Szerző: 444.HU
2018.05.02.

2013-ban, a 444 első tavaszán az oktatási rendszerben elkezdett nagy átalakításoknak még inkább csak a körvonalai látszottak. A Klik még éppen csak elkezdte a munkát, az igazi központosítás még nem indult el, és hol voltunk még a Tanítanék mozgalomtól, vagy a kockás inges tiltakozásoktól.

Az viszont már akkor is jól látszott, hogy az oktatási rendszerünk egyáltalán nem a kreativitás fejlesztése felé halad, nem a XXI. század kérdéseire keres választ, hanem egyre jobban zárkózik be a maga poroszos, frontális rendjébe.

Talán ez a hangulat is közrejátszott abban, hogy az első interjúink egyike, ami nagyot szólt, a Surányi Lászlóval folytatott beszélgetésünk volt. Surányi László akkor még a Fazekas Gimnázium matematika tagozatának tanára volt, és éppen megkapta az Inspirational Teacher Award díjat a Massachusetts Institute of Technology-tól. Az interjúban pedig úgy beszélt a matematika forróságáról, a gondolkodás felcsigázásáról és arról, hogy egy tanárnak meg kell értenie, hogy a gyerekek életében nem az iskolában töltött délelőttök a legfontosabbak, hogy egyből megértettük, miért jelentett inspirációt diákok generációi számára a Fazekasban.

Surányi László azóta nyugdíjba ment, de a mondandója semmit sem kopott. Egy évvel később Kovács Erika, a Városmajori Gimnázium matematikatanára is megkapta a díjat, vele is készítettünk interjút.

Ötödik születésnapunk alkalmából egy hónapon át fel-felidézünk néhány mulataságos/emlékezetes/emlékezetesen mulatságos pillanatot a 444 első öt évéből, és gyűjtjük a muníciót a következő ötre.

Ha szeretnéd, hogy ezt a munkát folytathassuk, támogasd rendszeresen a 444 szerkesztőségét!

ITT OLVASHATÓ

FUTÓSZALAGON TEHETIK UTCÁRA AZ EMBEREKET

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: JUHÁSZ DÁNIEL
2018.05.02.

Április végén lejárt a téli kilakoltatási moratórium határideje, mostantól családok tömegei retteghetnek attól, hogy elhelyezés nélkül az utcára teszik őket. A Város Mindenkié (AVM) csoport budapesti figyelemfelhívó akcióján Magyari Tibor, az AVM aktivistája emlékeztetett: tavaly országosan mintegy négyezer kilakoltatás történt, vagyis 16-17 ezer ember került az utcára.

A kormány az idén – alighanem politikai megfontolásból, az április eleji választásokra tekintettel – egy hónappal meghosszabbította a kilakoltatási moratóriumot. Az AVM szerint ez helyes lépés volt, ám korántsem elegendő: a kabinetnek nem azt kellene törvénybe foglalnia, hogy a végrehajtók március helyett kivételesen csak májusban rakhassák utcára az embereket, hanem azt: tilos bárkit, bármikor utcára tenni. A szervezet nemrég törvénymódosítást kezdeményezett azért, hogy legalább a gyerekes családokat ne lehessen elhelyezés nélkül kilakoltatni, ám a kormánypárti képviselők a tervezet megvitatásának lehetőségét is megtorpedózták.

– Jelenleg az albérletben élők, az önkormányzati bérlakásban lakók, a devizahitelesek és a lakásszegénységben élők vannak a legnagyobb veszélyben – mutatott rá Magyari Tibor. Mint mondta, Magyarországon ma több mint másfél millió ember él olyan háztartásban, ahol előfordul, hogy nincs pénz befizetni a rezsit vagy a lakáshitelt. Ők folyamatosan abban a tudatban élnek, hogy bármikor elveszíthetik a tetőt a fejük fölül.

Magyari szerint az lenne a jó, ha a lakhatás alapjog lenne. Ehelyett azonban már májusban futószalagon tehetik utcára az embereket, minden nap átlagosan húsz kilakoltatás várható...

ITT OLVASHATÓ

TÜNTETÉS AZ ELLENZÉKI KOLLABORÁCIÓ ELLEN - A CIVIL ELLENZÉK ÉS A CIVIL KEREKASZTAL SAJTÓKÖZLEMÉNYE

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: POZSÁR LÁSZLÓ
2018.05.02.

Diktatúrában az Ellenzéknek az utcán a helye! 

Budapest, 2018. május 2. – Felszólítjuk a NER 2018-as választásán mandátumot szerzett ellenzéki képviselőket, hogy ne tegyék le a képviselői esküt, és ne vegyék fel a munkát a diktatúra parlamentjében! Tegyék nyilvánvalóvá, hogy többé nem a NER részei, nem kollaborálnak Orbán rendszerével, nem pénzért politizálnak és hazudnak, hanem a jogállamért és a demokráciáért küzdenek!

A Fidesz a 2011-es alkotmánymódosítással, a fékek és ellensúlyok szisztematikus eltörlésével, és az önmagára szabott választási törvénnyel megszüntette Magyarországon a demokráciát és a jogállamot, és diktatúrát hozott létre.

Az alkotmányos rend megdöntésére tett kísérlet államellenes bűncselekmény, ami ellen minden polgárnak joga és kötelessége fellépni.

Az elmúlt 7 évben Magyarország demokrata polgárai nem ismerték fel, hogy a demokrácia megszűnt, és nem értették meg, hogy egy diktatúrával állnak szemben. Ebben a legnagyobb felelőssége a magát demokratikusnak mondó ellenzéki pártoknak és politikusoknak van, akik ezt nem tették nyilvánvalóvá az ország polgárai előtt, hanem ellenkezőleg, szavaikkal és tetteikkel fenntartották a demokrácia hamis látszatát, és becsapták választóikat.

Ennek legfőbb módja az volt, hogy 7 éven keresztül elindultak a NER választásain, és elfoglalták helyüket a Parlamentben.

Ahhoz, hogy a diktatúra elleni érdemi ellenállás megkezdődhessen, széles tömegek előtt nyilvánvalóvá kell válnia, hogy Magyarország diktatúra. Ugyanis diktatúrában az ellenállás hatékony eszközei egészen mások, mint amikor a nép egy demokráciában akar változást elérni. Diktatúrát nem döntenek meg puszta tüntetésekkel, sem pedig választásokon. A diktatúrák ellen az adekvát fellépés a rendszer bojkottja, és a kreatív és jól megszervezett polgári engedetlenség.

A rendszer megbuktatásához vezető első fontos lépés, hogy megszülessen a diktatúra Parlamenten kívüli ellenzéke. Egy olyan ellenzék, amelyik a gyakorlatban is elhatárolódik a NER kereteitől és működésétől.

Mindazok pedig, akik a párttámogatásért és a fizetésért asszisztálnak a NER törvénygyárában, azok valójában a NER részei, a NER-ből élnek, a NER célját szolgálják azzal, hogy fenntartják a demokrácia hazug látszatát egy diktatúrában.

Az esemény a https://www.facebook.com/events/1755464551213660/ címen érhető el...

ITT OLVASHATÓ

AZ ELLENÁLLÁSNAK ÉPP OLYAN EGYSZERŰ MÓDSZEREI VANNAK, MINT A FIDESZ KORMÁNYZÁSÁNAK

SZEGEDI KATTINTÓS BLOG
Szerző: SZEKA
2018.05.02.

Léteznek-e hatékony ellenzéki stratégiák egy olyan Parlamentben, ahol a kormánypárt csak biodíszletnek tekinti a képviselők egyharmadát? Lehet-e megálljt parancsolni egy olyan centralizált hatalomnak, amely nem tűri a külső- és belső kritikát, és ledarálja azokat a szakmai- és civil szervezeteket, melyek nem hajlandók fejet hajtani a Nemzeti Együttműködés Rendszere előtt? Ha azt mondanánk, hogy ezekre a kérdésekre csak nemmel lehet válaszolni, akkor itt véget is érne a bejegyzésünk, ám a politikában se mondjuk soha, hogy soha. Van élet ugyanis Orbán Viktor negyedik választási győzelme után is.

Az április 8-i választási kudarcot követően az ellenzéki pártok még saját sebeiket nyalogatják, bűnbakokat keresnek, illetve igyekeznek úrrá lenni belső ellentéteiken. Pedig nagyon nagy szükség lenne most egy világos, minden ellenzéki erő által támogatott koncepcióra, mert egyre közelebb jutunk az új Országgyűlés alakuló üléséhez, illetve a negyedik Orbán-kormány hivatalba lépéséhez. Márpedig abban biztosak lehetünk, hogy a miniszterelnök ki fogja használni azt a kétharmados lendületet, melyet erősen vitatható eszközökkel szerzett meg, de, hogy egy klasszikust idézzünk: „A győztesek nem szoktak magyarázkodni.”

Ne legyenek hát kétségeink afelől, hogy Orbán Viktor azonnal nekiugrik néhány számára igen fontosnak ítélt területnek, erőből próbálja véghezvinni azokat az intézkedéseket, melyeket az előző ciklusban a felhatalmazás hiányában (időközben elfogyott a kétharmados többsége), vagy taktikai okokból (külföldi nyomásgyakorlás miatt) nem hajtott végre. Orbán már a választási kampányban sem rejtette véka alá azt a szándékát, hogy egy meggyőző arányú győzelem után leszámol azokkal, akik kellemetlenségeket okoztak pártjának, kormányának, a családjának, vagy személy szerint neki. Egy előnye van annak, hogy Orbán Viktor immár lassan 30 éve a magyar politikai élet fősodrában van: Nem tud meglepetéseket okozni nekünk. Így tapasztalatból tudjuk, ha ő egyszer megfenyeget valakit, azok a szavak nem szállnak el a nagy magyar pusztába.

Az ellenzéknek épp ezért kellene abból a kicsiből építkeznie, amije van. A hagyományos, demokráciákban használatos eszközök már az előző két kormányzati ciklusban sem voltak hatékonyak, ezért nem igazán lehet bízni a bizottsági munka nyilvánosságában, a parlamenti felszólalások hatékonyságában, a különböző performanszok figyelemfelkeltő hatásaiban. Ezeknél radikálisabb eszközökre van szükség, ha saját választóikat is meg akarják győzni a képviselők arról, hogy tényleg nem megélhetési politikusok. A Fidesz erőszakos nyomulása már az elmúlt négy évben is közelebb hozta a politikai palettán egymástól távol elhelyezkedő pártokat, így többször sikerült megálljt parancsolnia az ellenzéknek olyankor is, amikor pedig a kormánypárt a megfélemlítést és a megvesztegetést is csatasorba állította.

Jelen helyzetben már ez sem elég, hiszen nagyon úgy néz ki, hogy a Fidesz visszaszerezte kétharmados többségét a törvényalkotásban. Az ellenzéki pártok számára tehát az ellenállás új módszereivel kell próbálkozniuk, amibe bevonhatják a választások óta kiábrándult ellenzéki tüntetőket is. Az ellenzéki pártoknak végre meg kell érteniük, hogy ők vannak az ellenzéki szavazókért, és nem fordítva. Ha az ellenzéki pártok és az ellenzéki szavazók ismét egymásra találnak, akkor a kormány kénytelen lesz komolyan venni az ellenzéki megmozdulásokat és a Fideszen kívüli frakciókat is. Az ellenállás súlyát már nem a megdöntött kétharmad adhatja, hanem az utcai és a parlamenti elégedetlenség összehangolása...

ITT OLVASHATÓ

A HATÁRÁTKELÉS NEHÉZSÉGEI

HATÁRÁTKELŐ
Szerző: Határátkelő / Zivile
2018.05.03.

Senki nem mondta, hogy külföldre költözni és ott új életet megalapozni könnyű. Mégis vannak olyan részei, amelyekről talán kevesebb szó esik (persze a Határátkelőn már elég sok mindenről esett szó…), vagy amelyeket érdemes azért sokadszor is felidézni, hiszen mindig akadnak, akiknek ez fontos és új információ lehet. A mai posztban ezt a két típust próbáltam ötvözni, aztán mindenki saját tapasztalata, ízlése szerint egészítheti ki a nehézségek listáját.

Az előítéletek

Ezek sajnos általában negatívak, de alighanem sokan tapasztaltátok már, hogy valakinek megváltozik az arcifejezése, amikor kiderül, honnan jöttél. Ez persze nem a külföldön élő magyarokra jellemző csak (mielőtt…), hanem más, a volt szocialista blokkból külföldre költözők számoltak be hasonlóról.

„Nem fordul elő túl gyakran, de néha észreveszem, ahogyan megváltozik a másik arckifejezése, amikor megmondom, honnan jöttem, Először nem nagyon szerettem elárulni, hogy litván vagyok. Tényleg azt gondolják majd, hogy ellopom a bringájukat, hogy aztán újra eladjam? Vajon az összes dél-európai késik és hangos? És még sorolhatnám.

Személy szerint azzal próbálok fellépni a hazámmal kapcsolatos negatív előítéletek ellen, hogy pozitív sztorikat és tényeket mesélek róla némi humorral és kritikával fűszerezve. Szerintem ezt kell tenni: példát mutatni és nem félni attól, mit gondolnak majd mások” – írta Zivile.

Az „új gyerek” jelenség

Mindannyian ismerjük, milyen új közösségbe érkezni és megpróbálni beilleszkedni – legyen az iskolai osztály, új munkahely, vagy egy másik ország.

„Ha már iskola, a helyzetet nehezíti, ha ez a suli külföldön van, ahol egy ismeretlen tanár egy, a gyereked által nem vagy csak kevéssé ismert nyelven tanít, az osztálytársaknak megvannak a maguk belső poénjai, és szinte biztos, hogy olyan szlenget beszélnek, amit nincs az a tanár, aki megtanított (legfőképp azért, mert ő sem ismeri).

Még akkor is, ha már volt részünk hasonló élményben (és kinőttük az iskolás kort), van ebben a helyzetben valami félelmetes. Senkit nem várnak külföldön új barátok, a legjobb, amit ebben a helyzetben tehetsz, hogy erősen arra koncentrálsz, miért is vágtál bele a határátkelésbe. Ja, és nem árt, ha sok türelmed is akad hozzá” – írta Amanda.

Beilleszkedés

Szorosan az előző ponthoz tartozik a beilleszkedés kérdése, vagy talán szerencsésebb lett volna befogadást írni.

„Amikor először költöztem az Egyesült Államokba, a szüleimmel egy kisvárosban éltünk, ahol még soha nem járt korábban külföldi diák. Nagyon szerettem volna hasonló külföldi gyerekekkel találkozni, de gyorsan rá kellett döbbennem, hogy én vagyok az egyetlen. A senkihez sem tartozás érzése nagyon nehéz volt, különösen egy beilleszkedni vágyó tini számára” - mesélte clmama...

ITT OLVASHATÓ

ROMANTIKUS ODAFORDULÁS A SZEGÉNYEK FELÉ, "HAPPY END"-DEL? AZ ÉLET ENNÉL BONYOLULTABB

ÁTLÁTSZÓ
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2018.05.02.

Sokszor keresnek meg, hogy adjak tanácsot, mert megismertek egy nagyon nehéz helyzetben levő családot, és elkezdtek neki segíteni…egyre jobban elmélyültek benne, lakhatás megoldása, adósságrendezés, munkalehetőség nyújtása, stb., de igazából nem változik a helyzet. A család nem jut egyről a kettőre, még mindig tőlük várja a segítséget, de ők már erőtartalékaik végére értek… Most csalódottak, és kérdezik, hogy elrontottak valamit? Máshogy kellett volna? A válaszom többnyire az, hogy igen.

Az ilyen történet, hogy segítünk, és aztán megváltozik az életük, rendbe jön minden, és örökké hálásak lesznek a jótevőjüknek, meglehetősen ritka. Többnyire csak a filmekben látni ilyet, romantikus odafordulás a szegény felé, „happy end”-del. Az élet ennél bonyolultabb.

A segítők többnyire azt gondolják, aki fázik, annak tűzifa kell, aki éhes, annak étel, akinek nincs cipője, annak adni kell. Ez így is van, nem nézhetjük el a gyerekeket éhesen, fázva, hiányos ruhában. És felnőtt embertársainkat sem, akiknek az élet nem olyan lapot osztott, mint nekünk. Segítünk hát.

Ez a kríziskezelés. Ami megoldás lehet, egyszer, kétszer, átmenetileg. De változást nem hoz. Mert a változáshoz olyan attitűd kell, amivel a nehéz helyzetben levők általában nem rendelkeznek. Vágyakozás és erőfeszítés, akarat és kitartás. És ezt kialakítani nehéz, nagy türelmet igénylő kihívás.

Persze felmerülhet, hogy miért nincsenek meg ezek az élethez szükséges alapvető készségek? Hol veszett el? Vagy ki sem alakult? Nos, a válasz a családokban, az iskolarendszerben, a kedvezőtlen társadalmi folyamatokban, a rossz fókuszú szakpolitikai döntésekben együttesen körvonalazódik. Mert a család nem ad ehhez elég muníciót, mert a szülőknek sincs.

Ez a generációs szegénység hozadéka. Az iskola már a szülők generációját is érintetlenül hagyta, a társadalom inkább megbélyegez, hibáztat, és a „bezzeg az én nagyanyám” mondat még mindig általános, a szakpolitika meg igazából mindig csak a probléma szőnyeg alá söprésében volt jó. Együtt, mindez alakította ki azt, hogy most százezrek szakadnak le végérvényesen a 21. századi világtól, és csak nő a szakadék a társadalmon belül.

A leszakadás mellé pedig társul egy un. tanult tehetetlenség is. Valami olyasféle dolog ez, ami gyerekszerepben tartja a felnőttet is. „Én nem tudom, nem vagyok képes rá, nem értem, nem bírom” – érzések ezek, amihez párosul a segítségkérés, néha pánikszerűen. Ám ha párszor erre pozitív válasz érkezik, vagyis jön a segítség, akkor ez a helyzet könnyen konzerválódik. És a kérés marad, mint egyetlen kiút a bajból. Elmarad a körülnézés, az önálló megoldások felé mozdulás, csak az elvárás van, a másik felé, hogy oldja meg a problémákat. És ha belekezdett, akkor folytassa. Segítsen, a végkimerülésig, vállalja fel a másik baját, legyen felelős érte is.

A mi kapcsolatrendszerünkben is megjelennek néha egyes családok mellett ilyen segítők. Alaposan belebonyolódnak a probléma megoldásába. Meggyőződésük, hogy tudják a megoldást. De nem látják a család beágyazottságát a közösségbe, az előzményeket, a lehetőségeket, egyáltalán a működésüket, hiszen messze vannak, és egy pár látogatás nem ad hiteles képet róluk. Egy olvasat van meg nekik csak, a családé. És a kép egy olvasatban nem lehet teljes. Szólunk sokszor, hogy nem lesz így jó. Próbáljuk megmagyarázni, hogy így nem lehet jól segíteni, de nem hallgatnak ránk. A szándék, a családba és a segítő tervbe vetett erős hit elnyom mindent. Nem tudjuk őket megvédeni saját maguktól. Aztán mérhetetlen csalódottság az eredmény.

Cikksorozatunk korábbi részei itt olvashatók

Nemrég volt egy ilyen esetünk, messziről kezdte támogatni a családot egy illető, vett egy házat, amibe beköltözhettek, lett bútor, tűzifa, kályha, többnyire rajtunk keresztül, mert a pénzt azért nem merte odaadni nekik. Mi többször szóltunk, hogy nem lesz így jó, ez nem hoz így eredményt, mi is próbáltuk már, többször talpra állítottuk a családot, valameddig mindig működött a dolog, aztán hirtelen elhatározásból, egyik napról a másikra eltűntek a faluból. Pár hét múlva jöttek vissza, az asszony jött rögvest, hogy segítsünk, hülyeséget csinált, de nagyon megbánta, majd most más lesz, csak még egyszer segítsünk, stb. Nos, most is ez történt, a bútor, tv, mosógép árából elmentek, futotta ebből pár hétig, aztán jött a visszarendeződés, megint. Az érzés, hogy lám, mi megmondtuk előre, nem oldja fel bennünk sem a keserűséget. A segítő meg végképp padlóra kerül.

Aki segíteni akar, bárkin, vagy tegye azt segítő szervezeten keresztül, akiknek helyi tapasztalata van a helyzetről, és fogadja el a segítségüket, vagy, mielőtt belefog, alaposan tájékozódjon. Mert a krízishelyzeteknek előzményei vannak. Az nem úgy van, hogy valaki hirtelen kerül megoldhatatlan helyzetbe. Sok lépés vezet oda, hogy a kör bezárul. A problémákkal a családok egy intézményrendszerbe is beágyazódnak. Nem lehet kihagyni őket a megoldásból. És nem lehet ellenséges közegben valakinek a stabilizálódását elérni.

Ha ismerjük a helyi viszonyokat, ha képesek vagyunk az intézményrendszert is bevonni, akik foglalkoznak a családdal, ha nem csupán a krízishelyzetet nézzük, hanem a lehetőségeket is, akkor abban kell segíteni a családot, hogy elinduljon ezek felé. Hogy akarjon. Maga, önállóan, mert képes rá. Ritkán persze előfordul, hogy nincs megoldás. Ilyen is volt már, és lesz is még biztosan az Igazgyöngy történetében. De többnyire találunk utakat, amelyeken el lehet indulni a megoldás felé.

Ez lenne az igazi segítségnyújtás. Ha el tudjuk hitetni vele, hogy képes rá. És még akkor is hosszú az út a változásig. Lépésenként, türelemmel, sokszor újrakezdve. Csak az vállalkozzon rá, aki érzi, hogy képes erre.

ITT OLVASHATÓ

JUNCKER BEMUTATTA AZ EU ÚJ KÖLTSÉGVETÉSI JAVASLATÁT: ELZÁRNÁK A PÉNZEKET AZ ILLIBERÁLIS ORSZÁGOK ELŐL

MÉRCE
Szerző: PAP SZILÁRD ISTVÁN
2018.05.03.

Ma mutatta be Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke a testület javaslatát a 2021-2027-es költségvetésre. Az Európai Parlament előtt megtartott bemutatójában Juncker vázolta az általuk javasolt legfontosabb irányvonalakat, amelyek többek között kitérnek a korrupt és jogállamiságot sértő kormányok megregulázására is.

A bizottsági javaslat öt kritériumhoz kötné az EU-s források folyósítását:

1. legyen független igazságszolgáltatás, amely képes eljárni az EU-s büdzséből származó források esetében tapasztalható visszaélések ellen;

2. jól működjenek azok hatóságok, amelyek az uniós pénzek elosztását végzik;

3. a hatóságok nyomozzanak a visszaélések és korrupció után, és vonják felelősségre az elkövetőket;

4. az ország aktívan tegyen a visszaélések és korrupció megelőzéséért és szankcionálásáért;

5. hatékonyan és gyorsan működjön együtt az Európai Csalásellenes Ügynökséggel (OLAF) és az Európai Ügyészséggel.

Ezen feltételek nem teljesülése esetén a Bizottság csökkenthetné vagy akár teljesen fel is függeszthetné a kihágást elkövető országokat illető uniós pénzeket. A javaslat értelmében ráadásul a Bizottság saját jogon járhatna el, nem kellene a tagállamok vezetőit tömörítő Európai Tanács beleegyezését kérnie. Minősített többséggel viszont lehetne blokkolni a pénzcsapok elzárását, ám ehhez a büntetés alatt álló tagállamnak kéne elegendő szövetségest összegyűjtenie...

ITT OLVASHATÓ

ÉS AKKOR MI VAN?

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2018.05.03.

Egyre több helyről dönt úgy a Kúria, hogy újra kell számolni a szavazatokat. Tegnap egy pécsi, újpesti, bajai, korábban egy zalai és egy sárospataki szavazókörről határoztak akként, hogy megint át kell nyálazni a voksokat, mert eufemisztikusan „hibáztak a számlálók”, népiesen: csaltak a Fidesz javára. Nem árt nevén nevezni a dolgokat.

Valamennyi helyen azért történt ez így, mert volt egy tökös ember, aki verte a tamtamot akkor is, amikor mindezek ellenére az NVB hatalmasai úgy döntöttek, hogy nincs ott semmi látnivaló, oszoljanak a népek. Ahol nem fogták be a pofájukat, ott számolás van, ahol meg igen, ott már soha nem tudjuk meg, micsoda ganajságok történtek az éji homályban.

Az is lehet, hogy ezeken kívül is pár helyen még újra számolnak, és mindegyik tudósítás végén ott szerepel majd az a mondat, hogy: „A döntésnek a választás eredménye szempontjából nincs jelentősége.” – mint most is, és ez meglehetősen kiábrándító. Nem is elsősorban az eredmény miatt már, hanem, mert mintha ezzel a záró mondattal azt hangsúlyoznák, újra számolják, és akkor mi van?

Úgy igazán belegondolva csupán annyi, hogy ha van jelentősége, ha nincs, ez így egyáltalán nem kóser. Ahol a legkisebb kétség is felmerül, fajsúly ide vagy oda, ott a végeredmény megkérdőjeleződik, a belőle fakadó hatalom pedig nem legitim. És az ilyen érzékeny lelkeknek is, mint az enyém, ezzel a tudattal kell a nagypofájú fideszesek táblára mutogatását elviselni, tudva, hogy csaltak, és mégis tehetetlenül.

Ez az, ami frusztráló, de annyira, hogy még az élettől is elmegy az ember kedve. Ez az exlex állapot, ami miatt a neoprimitívek verhetik a mellüket, mert a jog képtelen a sok apró mocskot egy összefüggő lánccá alakítani, hogy lehessen is kezdeni vele valamit. Így hengerli le a mindenható gőzhenger, mégpedig jogi köntösbe burkolózva a hétköznapok hőseit, és üli meg a kurvaországot.

Ez olyasajta tehetetlenség, midőn, mikor számos költözéseim egyikén a bakelitjeimet cipelő jóember a lépcsőház kövére ejtett vagy ötven korongot, ott ugráltak, gurultak, a szívem vérzett, ő pedig bambán vigyorogva nyugtatgatott, nem baj ám. Dehogynem baj, baszmeg, az ilyenektől megy gajra az ember élete, hogy a végén mondjuk egy mai Tolsztoj így összegezzen a hullánk felett majd, mint az igazi tette hősével ekképp:

„Ivan Iljics élete egyszerű, mindennapi és iszonyú volt.”...

ITT OLVASHATÓ

KATASZTRÓFA LESZ AZ ÁPOLÓHIÁNYBÓL

CIVILHETES BLOG
Szerző: VASÁRNAPI HÍREK / KUSLITS SZONJA
2018.05.02.

Arra, hogy valaki napi 12 órában beteg emberek között mozogjon, mosdassa, pelenkázza, gyógyszerezze őket, születni kell. 

Élete során legalább egyszer mindenkinek szüksége van az ápolónőkre, kérdés, hogy a mostani 30-as, 40-es generációt ki fogja ápolni néhány évtized múlva. A mostani fiatalok ugyanis egyre kevesebb perspektívát látnak az ápolói pályában.

Lapunknak egy neve elhallgatását kérő fővárosi ápolónő nyilatkozott arról, hogy a nyári szabadságolások a mostaninál is nagyobb gondot okoznak az ápolók között, a helyzet egyre elkeserítőbb. Előfordul, hogy valakit egy-két hétre kérnek át egy másik osztályra helyettesíteni, de végül hónapokra, akár fél évre is ott ragad. Így próbálják betömni a lyukakat, de valahol mindig hiány lesz.

A valóságról pedig már senki nem mer beszélni, az egészségügyben dolgozók ugyanis a fenntartótól nem kapnak engedélyt arra, hogy újságírókkal beszéljenek, a kirúgást kockáztatják, ha névvel állnak szóba valamely, nem kormány közeli médiummal. Forrásunk szerint sok osztályon siralmas a helyzet, néha csak úgy tud egy nővér visszakerülni a saját osztályára, ha már felmondással fenyegetőzik. Jelenleg abban a fővárosi intézményben, ahol az említett ápolónő dolgozik, szinte minden osztályra fel lehetne venni 4 ápolót.

„Nálunk az intenzív osztályon csak három állandó ápoló van, a többiek helyettesítők vagy külsős alkalmazottak. Ez különösen megterhelő, mert az »állandók« folyamatosan oktatják az újakat is, ami rengeteg pluszenergia. Ezért csalódás, mikor 1-2 hónap után továbbállnak egy másik kórházba” – mondja forrásunk. Szerinte nem a pénz a lényeg, néha többet ér egy szabad hétvége, mint még 20 ezer forint. Ugyanis akik még dolgoznak, annyira túlterheltek, hogy alig tudnak pihenni. A fiatalok közül pedig kevesen igazán rátermettek. Vannak, akik nem is tudják, mit vállalnak, például nem akarnak gyereket pelenkázni egy csecsemőosztályon....

ITT OLVASHATÓ

A LEGNEHEZEBB MUNKÁT VÉGZIK, MÉGSEM BESZÉL RÓLUK SENKI

ABCÚG BLOG
Szerző: PRÓKAI ESZTER
2018.05.02.

53 ezer ember részesül ma Magyarországon ápolási díjban. Jellemzően 40-50-es éveikben járó nőkről van szó. Legtöbbjük súlyosan, halmozottan sérült gyerekét ápolja, van, akinek évtizedek óta ez tölti ki minden napját. Munkájukról nagyon keveset beszélünk, sokuk a világtól teljesen elzártan éli az életét.

Krisztina, Dóri, Ibolyáék, Mónika, Lenke – fővárosi és vidéki anyukák, akik sérült gyereküket ápolják a nap 24 órájában. Munkájukat az állam nem sokra tartja: a régióban is egyedülállóan kevés anyagi hozzájárulást ad, és munkaviszonyként sem ismeri el, amit csinálnak. Elsőre azt gondolnánk, nem sok okuk van a derűre, de többségük mégis próbál pozitívan tekinteni az életre.

Lakatos Lenke számviteli ügyintézőként dolgozott, mielőtt 35 éve megszületett fia, Gábor. A természetgyógyásztól kezdve sok mindent megpróbáltak, de a fiú állapota tartósan sosem javult. Gábor imádja szétdobálni a játékait, amikor meglátogattuk őket egri lakásukban, akkor is bőszen hajígálta a műanyag figurákat és a plüssöket. Ezen kívül szereti még a zenét is. 24 órás tőrödést igényel, naponta ötször kell megetetni, sétálni vele a friss levegőn, beadni a gyógyszereit. Lenke és férje utoljára húsz éve voltak közösen szórakozni, elmentek egy lakodalomba. Gábornak van egy 19 éves húga is, az orvosira készül. A
család évek óta takarékoskodik, hogy ez megvalósuljon...

ITT OLVASHATÓ

A NAGY HITELKÁRTYÁS CSŐBEHÚZÁS

AZ ÉN PÉNZEM BLOG
Szerző: Az Én Pénzem
2018.05.02.

Még mindig rendszeresen sóznak hitelkártyákat a gyanútlan vásárlókra, sokan csak később szembesülnek azzal, hogy nem is áruhitelt kaptak. Az MNB szerint a bevásárlókártyák ügynöki értékesítése kiemelt fogyasztóvédelmi kockázatokat hordoz. 

Áruhitelt szeretett volna, de csak otthon derült ki, hogy hitelkártyát kapott? Nincs egyedül! – legalábbis ez derült ki Freisleben Vilmosnak, a Magyar Nemzeti Bank (Fogyasztóvédelmi Igazgatóság) igazgatójának a Portfólió Hitelezés konferenciáján tartott előadásából. A fogyasztóvédelmi vizsgálatok és a panaszok is mind azt mutatják, hogy a „Bevásárlókártya” és egyéb fantázianéven futó hitelkártyák értékesítési gyakorlata nem megfelelő, az ügynöki értékesítés kiemelt kockázatokat hordoz.

A megtévesztés magas foka

Az MNB-hez forduló fogyasztók között volt olyan, aki 70 ezer forintért akart akciós áron televíziót venni áruhitelre, és csak később szembesült azzal, hogy mást is rásóztak. Kapott ugyanis egy hitelkártya szerződést is, ezenkívül egy 10 ezer forintos kiterjesztett garanciabiztosítást a hitelkeret terhére, mellé pedig egy hitelfedezeti biztosítást is. Végül a vásárlónak nem tetszett a tévé, olcsóbbra cserélte, és azért fordult a felügyelethez, mert nem értette, hogy a törlesztőrészlete miért nem csökkent a csere után. Azt sem értette, hogy a szolgáltató miféle hitelkártyáról levelezik vele. Vagyis olyat sóztak a vásárlóra, amit nem kért, és nem is szeretett volna.

Egy másik az MNB-nél felbukkanó panaszos akciós háztartási gépet akart venni 65 ezer forintért 10 havi részletre, 10 százalékos önerővel, nulla százalékos thm-mel. A vásárlás után 200 ezer forintos hitelkeretet tartalmazó hitelkártya szerződéssel távozott, amiben az automatikus emelés lehetősége is benne volt a későbbiekben, és havi számlavezetési díjat is felszámoltak neki. Ő azt a tájékoztatást kapta, hogy az önerőt nem kell megfizetnie, mert éppen nyugdíjas nap van, utólag azonban kiderült, hogy az önerőt a hitelkártya terhére levonták. Kapott egy garanciabiztosítást is, és az első törlesztőrészletnél szembesült azzal, hogy 6033 forint helyett 13137 forintot követeltek tőle. Bár a szerződésben benne volt a nulla százalékos THM, kicsit később azonban már felbukkant a 30 százalék feletti THM is, amit az első hónapok után felszámítanak.

Lehangoló próbavásárlások

Az MNB vizsgálatai során kiderült, hogy a bevásárlókártyák esetében sem az általános, sem a szerződéskötés előtti tájékoztatás nem megfelelő, nem derül ki, hogy a bevásárlókártya tulajdonképpen egy hitelkártya. Rövid idő áll rendelkezésre a kondíciók teljes körű ismertetésére, és a tapasztalatok szerint főként az előnyöket hangsúlyozzák az értékesítők. Nem áll rendelkezésre sem kondíciós lista, sem az Általános Szerződési Feltételek (ÁSZF), és nem mutatnak be reprezentatív példát. De az elállásról vagy az esetleges csereigényre vonatkozó tudnivalókról sem tájékoztatnak. Sokszor elmarad a hitelképesség vizsgálata is – sorolta a problémákat az igazgató...

ITT OLVASHATÓ

HERCZEG ZOLTÁN: NEM LÁTOK MÉG NÉGY ÉV FIDESZT

SZTÁRKLIKK
Szerző: NAGY ANDRÁS
2018.05.02.

A véleményét bátran vállaló divatguru látja viszont, mi vezethet változáshoz Magyarországon. Nem maga mögé, hanem maga mellé szeretné állítani az embereket, és csak tenni, dolgozni akar egy békésebb, boldogabb országért, ahogy ő fogalmaz: egy kicsi Svájcért. Pesti otthonában beszélgettünk Herczeg Zoltánnal.

Hogy élted meg április 8-át?

Gigantikus csalódásként. Meg voltam győződve, hogy jók vagyunk. Hogy az emberek akarják a változást. A dermedtségen és a nyilvánvaló csalások miatti dühön pár nap után Szrgya Popovics - Útmutató a forradalomhoz című könyve lendített tovább. Erőszakkal és hangoskodással nem nyerhetünk a Fidesz ellen, mert abban ők sokkal erősebbek, mint a nép, aminek se fegyvere, se erőforrása.

Valamilyen erő azért rejlik az utcára vonuló tömegben, nem?

A közös, szuverén akaratunk. És jó a terepünk, mert a választáson a komplett ellenzék is leírta magát. Engem se az LMP nem képvisel, se a DK, se a Jobbik, egyik se. A parlamenti politizálásnak az ellenzék részéről vége van, minden javaslatukat le fogják söpörni, mint eddig is, de ezt maguknak köszönhetik.

Lehet hibáztatni az ellenzéket azért, hogy egy szinte orosz mintára megrendezett választáson leszerepelt?

Nem érdekel Oroszország és az orosz minta! Magyarország érdekel és a magyar emberek. Két pólust látok: van a regnáló „hatalom”, meg van a nép, sok millió ember, aki csak dolgozni szeretne és boldogan élni. Ennek az országnak mindene megvan ahhoz, hogy egy kicsi Svájc legyen, és 30 év alatt már bőven lehetett is volna. Mondjuk egy olyan bérszínvonal, hogy nettó 300 ezer forint lehessen a legalacsonyabb havi jövedelem. Bőven! Ehhez képest 30 éve megy a nagyipari baszakodás, és ebben a mindenkori önző, korrupt, kollaboráns és dilettáns ellenzék is hibás. Semmiben nem különbözött soha a kormányzó pártoktól.

Új ellenzék kell?

Engem, minket ma nem képvisel senki. A nép az új ellenzék. Lendület kell, energia meg szervezőerő...

ITT OLVASHATÓ

MUZSIKUSOK

JÓREGGELT EURÓPA BLOG
Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2018.05.02.

Úristen, hogy lehet egy ember ennyire gyönyörű? Ezen a felvételen 41 éves volt Maria Joao Pires, jó én meglehetősen elfogult vagyok vele, nemcsak azért, mert a világ legszebb és legizgalmasabb arca, amikor zongorázik, hanem azért is, mert senkihez sem hasonlítható a stílusa, a zenéhez való viszonya, amit ő olvas ki a kottából, azt senki más nem látja - dehát írtam már róla 2013. november 26-i bejegyzésemben, ha nem restek visszamenni, ott több is van róla.
Itt most ezt a felvételt szeretném a figyelmükbe ajánlani, be kell ismernem, ezt én még nem láttam. Hagyján, de ehhez hasonlót sem. Elképesztőnek tartom az ötletet, fantasztikusnak a megvalósítást. Tessék megnézni a fekete-fehér képeket, az egymás mellé rakott zenészeket, akik így sosem láthatók együtt. A magas fák (fuvola, oboa) egymás mellett ülnek ugyan, de sosem ilyen közel, a mély fák (itt a fagott látszik csak) meg egy sorral följebb, a zenekar túloldalán meg, vele egy sorban a francia kürt, a leglágyabb, legsimulékonyabb rézfúvó, itt egyszercsak együtt a trombitával, ahogy rendesen soha.
Nézzék az arcokat. Úgy vágja be őket a rendező, ahogyan nem szokás, mindenki csodálni szokta azt a közvetítés vezetést, amikor a takkra megjelenő képen szólal meg a hangszer. Itt hamarabb is látom az üstdobos lányt, ahogy készül a belépésre, a helyes fuvolistát és az oboista férfit, az egyetlen hegedűst és az egyetlen brácsást meg a további mélyvonósok közül egy-egy csellistát és bőgőst - hihetetlen munka lehetett ezeket a zenészeket kiválasztani a zenekarból, és külön is meg olykor együtt is a fehér háttér elé állítani őket úgy, hogy a hangszerük hangja ne különüljön el a zenekartól, ez a hangmérnöktől is különleges figyelmet és invenciót igényelt.
Még valamit, aztán hagyom, hogy élvezzék ezt az egyszeri és megismételhetetlen felvételt: figyeljék majd a két kadenciát. Majdnem bizonyos vagyok benne, hogy mindkettő Piresé. A harmadik tétel huszadik századi indítása is meghökkentő, de az igazi csoda az első tételvégi rögtönzés. Mozart ezt a zongoraversenyt 1785-ben írta, ez a 21., a hangneme C-Dúr, egyszer talán majd még írok róla, megérné, egészen különleges mű. De ez a kadencia... jó, mondtam már, elfogult vagyok, nem is csak a női szépség iránt (bár azért is), de ez akárhonnan nézzük, valószínűtlen.
Mozart írt egy szimfóniát három évvel a 21. zongoraverseny után, a fényes C-Dúrhoz képest sötét g-mollban. Semmi bevezetés, néhány brácsahúzás után rögtön felsóhajtanak a hegedűk, nyugtalanul és idegesen körülpillantva - miféle világ ez. Na ezt a g-moll témát hozza ide Pires, ez a csodálatosan szép, harmonikus arcú, mesélő szemű nő, és indítja el vele a kadenciáját. A g hang mint tudjuk a c dominánsa, az külön drámát hoz ebbe a csillogóan derűs zongoraversenybe, mindehhez még a szétmosódó moll hangzás - ilyen nincs, na.
Életem első zenekritikájában írtam - az Esti Hírlapban jelent meg valamikor a 60-as években, az akkor még teljesen ismeretlen Claudio Abbadóról, Mozart hangversenyt vezényelt a Pestmegyei Tanács udvarában -, a zenét nézetem szerint látni kell, éppen annyira, mint hallani. Ez a zseni, aki ezt a felvételt így kitalálta, szerintem hasonlóképpen gondolhatta.

ITT OLVASHATÓ

AGYON KELL VERNI A BÜDÖS LIBSIKET, VAGY ELÉG MEGRUGDOSNI ÉS LEKÖPNI ŐKET?

KOLOZSVÁRI SZALONNA - DÜHÖNGŐ
Szerző: Swan Edgar
2018.05.02.

Pocsék érzés lehet folyamatosan remegni a gyűlölettől. Még szarabb lehet főállásban hülyeségeket irkálni, miközben valaki a saját honfitársain gúnyolódik úgy, hogy egy maga kreálta világot hazudik azért, hogy hatékonyabban tudjon uszítani mindazok ellen, akik nem óhajtják azt az urat szolgálni, akit a közvélemény felkent és megfizetett szószólja szolgál. Ebben a kategóriában is kirívó a balettművészből publicistává csiszolódott Apáti Bence szellemesnek szánt, de leginkább gyomorforgató irománya a munkaadója portálján. Kell hozzá gyomor, de azért feltétlenül érdemes elolvasni, hogyan is gondolkodik a népszerűségre, de még inkább jó fizetésre vágyó művész mindazokról a honfitársairól, akik elégedetlenek merészelnek lenni a jelenlegi politikai rezsimmel.

Szerinte budapesti gazdagok tüntiznek. Unalomból. Két tünti között elutaznak nyaralni, seggrészegre isszák magukat drága koktélokkal, okádnak, 300 000 forintos okostelefonnal szelfiznek és általánosságban olyan idióták, hogy arra szavakat is nehéz találni.

Hogy mi a cakkos lópikulát akart ezzel a bárgyú, de legalább iszonyúan hazug, rosszindulatú poszttal kifejezni a művész, az nem derül ki a cikk végére sem. Valószínűleg azt, amit eddig is ki akart fejezni. Ő márpedig Magyarországon világhírű publicista lesz, mert kőkeményen megmondja. Hogy mit és miért mond meg, az mellékes, mert a sehonnan sehová nem vezető írások gerincét eddig is, most is a szellemesnek szánt, valójában tartalmatlan, öncélú fikázás teszi ki.

Nem Apáti Bencével akarok foglalkozni, annyit nem ér az összes műve egyesítve sem. Nagy a valószínűsége annak, hogy amint felfedezi ezt az írást, ide csődül ő és rajongótábora megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, mert az is hírverés, ha itt (vagy bármely más portálon) vergődnek tömegével, felkapja rá a fejét az olvasó, híre megy a költőnek. Ez nem újdonság, az Apáti jelenség eddig is létezett. Évekkel ezelőtt, amikor még nem a pártmédiában ütötte a billentyűket, de már kezdett kikopni a szakmájából, végigjátszottuk egyszer a Gépnarancson a dolgot. Ha jól emlékszem, akkor egy, a menekültekről szóló Facebook poszt késztetett írásra, naiv módon azt gondolván, hogy csupán figyelmetlenségből ír embertelen dolgokat, hiszen a művészek jellemzően nagyon érzékeny lények. Kiderült, azóta bebizonyosodott, hogy szó sincs ilyesmiről, nincs tévedés. De ismétlem, nem a szerző fontos, hanem az a kútmérgezés, amit ő és munkatársai végeznek. Most is, amikor elméletileg elérték a céljukat, győzött a gazda, lehet pancsikolni a hatalomban.

Mégse dőlnek hátra, nem örülnek, főleg nem építenek, hanem rombolnak. Mutatom, mire gondolok:...

ITT OLVASHATÓ