ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: FRANK TIBOR
2018.08.10.
Nincsen béke Amerikában. Az Egyesült Államok ma a konfliktusok hazája. Támad a political correctness (PC) ideológiája, de támadás alatt áll maga a political correctness is. Folyamatban van az amerikai történelem felülírása. Akadnak hasonlóságok mifelénk is.
Lee tábornok (lovas) szobrai
Újraéledőben van az amerikai polgárháború több mint másfél évszázados szembenállása. Mintha nem zárult volna le véglegesen Észak és Dél roppant küzdelme, s hiába történt volna meg mindaz, ami a fekete bőrű lakosságnak egyenjogúságot ígért, sőt adott is. A polgárháború most az emlékezetben, az emlékhelyeken, a fejekben zajlik tovább. A konfliktusokat immár nem a XIX. század fegyvereivel igyekeznek megoldani, nem a csatatereken küzdő hadseregek esnek ellenfeleiknek. A csaták immár emlékezeti mezőkön zajlanak, célpontjaik egyre inkább zordonul hallgatag jelképek, bronzból öntött lovas katonák, emlékhelyek, emlékművek, zászlók.
2017-ben a Louisiana állambeli New Orleans városvezetése eltávolította a polgárháborús Dél hadvezérének, Robert E. Lee tábornoknak hatalmas oszlop tetején álló szobrát. Ugyanebben az évben a tábornok két másik, lovas szobra is áldozatául esett a Dél ellen ma is élő északi/demokrata ítéletnek. A Virginia állambeli Charlottesville-ben és a texasi Dallasban ugyancsak arra az elhatározásra jutott a két város demokrata párti vezetése, hogy nem kívánnak együtt élni a Dél jelképes tábornokával, akinek egészalakos lovas szobra ráadásul mindkét helyen a Robert E. Lee-ről elnevezett emlékparkban állt. Dallasban 1936 óta, amikor azt − paradox módon, egy kiegyezőbb korszakban − a demokrata párti Franklin Delano Roosevelt elnök leplezte le.
Lee tábornok hadserege a Konföderációt, a délieket jelentette, s velük a rasszizmust, a rabszolgaság igenlését, a szegregációt, a fehérek felsőbbrendűségét, a „született amerikaiak” uralmát, később pedig a századfordulós bevándorlás leállításának követelését. A Konföderáció zászlaja, melynek változatait a történelmi Délhez tartozó Dél-Karolinában még ma is, mint magam is láthattam, sok-sok magánházon lengeti a szél, eredetileg Lee tábornok észak-virginiai és Joseph E. Johnston Tennessee-beli hadseregének lobogója volt. Természetesen nemcsak Lee tábornoknak állítottak emléket számos helyen: a polgárháborúban alul maradt Dél emlékét 1503 köztéri emlék és ezen belül 718 emlékmű és szobor őrzi. Egyedül Georgia államban a polgárháborús Dél 300 emlékműve és szobra áll. De 2015 óta ennek töredékét: 60 emlékművet, illetve szobrot mozdítottak el, illetve közteret neveztek át (a charlottesville-i Lee Parkból például jellemző módon Emancipation Park lett.)
Az itteni értékrend persze sokat változott másfél évszázad alatt, de a fehérek szupremáciájának sokszor most is velejárója az Európa-ellenesség, az antiszemitizmus, a kommunista- és egyszersmind katolikusellenesség, itt-ott a neofasizmus vagy a neonácizmus, sőt az antialkoholizmus és − különösen a New York-i ikertornyok elleni 2001-es támadás óta − az iszlámellenesség is. A Dél jobbára mindig konzervatív volt, tiltakozott a mindenkori társadalmi változások ellen, minden ellen, ami a hagyományos fehér, angolszász, protestáns felsőbbrendűség tartósságát és tartósítását veszélyeztette. Tartós és hangsúlyosan déli érték a bevándorlásellenesség is, amivel a XVII–XVIII. századi Északnyugat-Európából érkező WASP (White − Anglo-Saxon − Protestant) „honfoglalók” az etnikai összetétel változatlanságát próbálták fenntartani.
Ezek a szélsőséges elkötelezettségek hívták életre a Ku-Klux-Klant mindjárt a polgárháború után (1865–1871), majd újabb kiadásban 1915 és 1944 között, amikor már 3 és 6 millió közöttire tették az új Klan híveinek számát. Harmadszor a Klan 1946 után született újjá, noha ekkor már csak mintegy 5-8 ezer híve volt. A szélsőséges jobbra tolódás menetét kultuszfilmek szegélyezték, 1915-ben a Birth of a Nation (Egy nemzet születése), 1939-ben a Margaret Mitchell 1936-os regényéből készült Gone with the Wind (Elfújta a szél), amely a régi Dél és életmódja iránti nosztalgia terméke és egyben szülője volt. A polgárháborús Dél világának visszavágyása teremtette újra a régi vonzalmakat az 1948-as elnökválasztás előjátékaként is, amikor déli kormányzók − mint a dél-karolinai Strom Thurmond és a Mississippi állambeli Fielding L. Wright − a faji szegregáció hirdetőiből megalapították a déliek befolyását növelni igyekvő States’ Rights Democratic Party (Dixiecrats) (Az államok jogainak demokratikus pártja) nevű politikai tömörülést. A Dél értékeinek ünneplésére a polgárháború centenáriuma (1961–1965) is alkalmat adott, és persze Martin Luther King, Jr. polgárjogi mozgalma nagyban aktiválta a rasszista ellentábort...
