Szerző: SZEPESHÁZI PÉTER
2019.04.03.
A március közepén hozott C-118/17-es döntés alapján semmilyen fogyasztóbarát álarcban hozott magyar törvény, kúriai jogegységi határozat sem vonhatja és vonhatta volna meg az adós azon jogát, hogy a szerződés teljes megsemmisítését, az eredeti állapot helyreállítását kérje a deviza alapú hitelszerződéseknél, ha a megsemmisítés az adós számára kedvezőbb.
S könnyű belátni, hogy a mérgezett kontratusok aláírása előtti pillanat visszaállítása mindig kedvezőbb helyzetet teremt az adós számára, hiszen így a megkapott forintösszeget kamatmentesen, de legalábbis nagyon alacsony kamattal (jegybanki alapkamattal, esetleg forinthitel-kamattal) kell visszafizetnie, az árfolyam-emelkedés figyelembe vétele nélkül.
A C-117/18-as határozat fényében tévedtek tehát a bíróságok, amikor a Kúria Wellmann György kollégiumvezető irányvonalát követő bírái hatására az érintett hitelfelvevőnél „jobban tudták”, hogy mi az adós érdeke, s úgy találták, hogy a szerződés megmentése, részleges érvénytelenségének megállapítása mellett az árfolyamkockázat fenntartása indokolt. De a szociális érzékenységgel nem vádolható jogalkotó is lyukra futott, amikor a devizahiteleket érintő, ún. DH törvényekkel 2014-ben az árfolyamrésből és a tisztességtelen kamatemelésből származó – a kamatos kölcsönök mintegy fél százalékát kitevő – visszatérítéssel üveggyöngyöket dobott az áldozatoknak, majd erre hivatkozással fenntartotta az árfolyamkockázatot. Ezzel közvetett módon – különösen az árfolyamgátas időszak után – végromlásba döntötte devizakárosult polgártársainkat az elviselhetetlen nagyságú törlesztőrészletekkel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.