A MAGYAR FELSŐOSZTÁLYNAK EGYRE JOBBAN TETSZENE EGY DIKTATÚRA

ABCÚG BLOG
Szerző: SZUROVECZ ILLÉS
2019.05.22.

A szegényebbek inkább demokráciapártiak, a gazdagabbak egyre nyitottabbak a diktatúrára. A szegényebbek elégedetlenek a mostani demokráciával, a gazdagabbaknak viszont nagyon tetszik. Egy frissen megjelent kutatásból úgy látszik, mintha két párhuzamos ország létezne egymás mellett, annyira eltérően ítélik meg kormánypártiak és ellenzékiek az ország helyzetét. Egy valami mégis összeköti őket: imádják a Kádár-rendszert. 

Hogyan viszonyulnak a magyarok a 2010 óta kialakult politikai rendszerhez? Egyáltalán korszakhatárnak tekintik-e Orbán Viktor hatalomra kerülését? Mennyire vált végletesen megosztottá a magyarok gondolkodása, és növekszik-e az elégedetlenség?

Ilyen kérdésekre keresi a választ Gerő Márton szociológus és Szabó Andrea szociológus-politológus nemrég megjelent kötete, ami “A magyar társadalom és a politika, 2019” címet kapta. A könyv egy országos, 2700 fős kérdőíves kutatáson alapul, amiből általános következtetéseket lehet levonni a felnőtt magyar népességre nézve.

A szerzők mindketten a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) és az ELTE munkatársai, a kötet pedig egy évek óta tartó, átfogó kutatás részeként készült, amiben az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontja és az ELTE mellett a Debreceni Egyetem kutatói is részt vesznek. A Mobilitás Kutatási Centrumban elsősorban a társadalmi integráció kérdésével foglalkoznak, 2012-ben jelent meg az első könyvük, majd 2017-ben a következő, ami egy 2015-ös, szintén reprezentatív felmérésen alapult. A kötet keddi bemutatóján a kutatás vezetője, Kovách Imre meg is üzente “annak, akit illet”, hogy “az MTA-n komoly kutatások folynak”, és kiemelte, hogy a projekten dolgozók átlagéletkora 40 év alatt van. (Ezzel együtt egy másik kötetet is bemutattak, ami ugyanebből a kutatásból született. Az elsősorban a magyarok mobilitásával foglalkozik, és egy külön cikkben mutatjuk majd be).

A kutatás korábbi szakaszában arra jutottak, hogy

- a 2010 óta kialakított rendszer állandósítani próbálja a társadalmi csoportviszonyokat, amivel stabilitást teremt, ugyanakkor megakadályozza a jelentős, csoportok közti mobilitást (vagyis nehéz a társadalom aljáról feljebb lépni),

- a stabilitással megnyugtatja az elesetteket, a többieket pedig igyekszik érdekeltté tenni a rendszer fenntartásában,

- bár a politikusok gyakran egy-egy társadalmi csoport érdekeit hangsúlyozzák, az emberek politikai értékrendje egyre kevésbé függ össze a személyes gazdasági-társadalmi helyzetükkel. Vagyis a politikai rendszer önálló integrációs tényezővé válik, amire korábban nem volt példa...

ITT OLVASHATÓ