2021. augusztus 6., péntek

„NEM TUDOK OKOT, AMIÉRT ELMENNÉK INNEN”

HATÁRÁTKELŐ
Szerző: Csilla
2021.08.03.


„Minden annyira gyorsan változik, én is, meg a világ is, nem tudhatom, hogy hova visz az utam.” Ismerős? Alighanem sokan vagyunk így, mint Csilla interjúalanya, Sándor, aki szoftverfejlesztőként dolgozik Svájcban. Lássuk, milyen tapasztalatokkal!

Csilla: Hogy kerültél ki Svájcba?

Sándor: Hogy kerültem ki Svájcba? Ez nem egy hosszú történet, eldöntöttem, hogy jövök, megpályáztam egy állást és egy viszonylag körülményes procedúra után, 8 hónapra rá hívtak, hogy megkaptam a munkát, bepakoltam egy bőröndbe, beültem az autóba és jöttem.

Nagyjából így, nyilván belülről egy kicsit kellett hozzá türelem, mire kivártam, hogy tényleg legyen olyan projekt, ami nekem megfelel.

Csilla: Milyen volt a felvételi a pozíciódra?

Sándor: Szerintem teljesen átlagos volt. Ugye én egy multinál dolgozom, ma már több mint 36,000 alkalmazottjuk van, és igazából nem mondanám, hogy különbség volt a felvételi procedúrában, mint ha mondjuk, Csehországba jelentkezek vagy bárhova máshova.

Csilla: Hogy néz ki egy napod?


Sándor: Teamekben működünk, ami annyit takar, hogy mindenkinek megvan a napi feladata és bizonyos feladatokat emberekhez rendelünk. Van egy digitális tábla, azon húzzuk a feladatokat mondjuk az elvégzendő oszlopból az elvégezve oszlopba.

Alapvetően minden reggel azzal indul, hogy megnézzük, ki mit csinált előző nap, ki mit fog csinálni aznap. Ha akad olyan probléma, ami akadályozza a munkavégzésben, akkor arról is említést tesz, de nem ott beszéljük meg, mert azzal az egész csapatot zavarná.

Elég sok meetingünk van, nagyon sok egyeztetés szükséges, hiszen külső bedolgozói is vannak a banknak. Vannak határidők, projektek - nyilván egy nagyobb évi projekt kisebb részekre van bontva.

Emellett vannak a követelmények, hogy amikorra elérjük azt a határidőt, minek kell teljesülnie, mi a prioritás, mi nem prioritás, stb.
...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.