FORSTHOFFER ÁGNES: AZ ISZTAMBULI EGYEZMÉNY RATIFIKÁCIÓJÁRÓL MÉG NEM EGYEZTETTÜNK

WMN MAGAZIN
Szerző: SÁNDOR ANNA
2026.09.19.

Már nem kommentelné Magyar Péter „férfimunkás” posztját Forsthoffer Ágnes, akit megdöbbent, mennyi mindent képzelnek az emberek egy-egy megnyilvánulása mögé. A 2026-os WMN Fesztivál nyitóbeszédét tartó házelnök szerint a nők erősek, a magyar közéletnek pedig pont arra van szüksége, amiben a nők jók. A beszédet követően D. Tóth Kriszta kérdezte az Országgyűlés elnökét a parlamenti arénáról és az Isztambuli Egyezmény ratifikálásáról is. Sándor Anna összefoglalója.

–
Ma ebben az országban leginkább arra van szükség, amiben a nők erősek

„Azt szeretném elérni, hogy az itt megjelent hölgyek közül körülbelül egy óra múlva többen gondolják azt magukról, hogy alkalmasak és képesek közéleti szerepvállalásra vagy magasabb pozíciók betöltésére, mint azt ahányan most ebben a pillanatban gondolják” – kezdte beszédét Forsthoffer Ágnes. Bár sokszor halljuk, hogy a közélet férfias terep, és csak az erős nők tudnak hangadóvá válni, Forsthoffer Ágnes szerint az erőnek sokféle forrása van: tapasztalat, új szemlélet, stabilitás, a változásra való nyitottság, őszinteség, hitelesség, empátia, alázat, az igazsághoz való ragaszkodás és a derű is.

Elmondta, hogy az elmúlt év során folyamatosan a komfortzónáján kívül tartózkodott, „ami egyébként egész jó hely”. Nem pozícióra vagy elismertségre vágyott, hanem becsületesebb, igazságosabb, emberségesebb országra.

Az Országgyűlés elnökeként visszatekintve a közdelmükre úgy látja, hogy ahhoz leginkább az értékeire és az erkölcsi iránytűjére volt szüksége. „Ha egy-egy kihívás során mindig azt teszed, amiről a szíved mélyén meg vagy győződve, akkor a nehézségek közepette is stabilan és egyenesen állsz, és nagyon gyorsan felnősz a feladathoz.”

Kiemelte, hogy az elmúlt rendszerben a hatalom eltávolodott a hétköznapi valóságtól, az emberektől, a félelemkeltést és a megalázást pedig politikai eszközként használta. Mindennek következményeképp az emberek is eltartottak egymástól, már csak egymás hovatartozásait látták a másikban. Az országot pedig olyan ember vezette, aki nőügyekkel nem foglalkozott, úgy látta, hogy a nőknek a konyhában a helye, és nem azért tartják őket, hogy gondolkodjanak. Ennek nyomán beszédében Forsthoffer Ágnes abban jelölte ki a közös feladatunkat és felelősségünket, hogy ezeket az árkokat betemessük és a társadalomban a bizalmat újraépítsük:

„Ma ebben az országban leginkább arra van szükség, amiben a nők erősek. Hogy megjelenjen a közéletben a szelídség, a gondoskodás, a türelem, az egymás felé fordulás, az együttérzés és a tiszteletteljes kommunikáció.

Nem a nőknek kell változni, ha a közéletbe lépnek. A közéletnek kell végre emberibbé válnia. Én elindultam ezen az úton, és ha majd egyszer visszanézek, és azt látom, hogy jön mögöttem valaki, akkor nem éltem hiába.”

ITT OLVASHATÓ