A FIDESZES GAZDASÁGI ÖRÖKSÉG EGY RÉSZÉHEZ MÉG NEM MERT HOZZÁNYÚLNI A TISZA

G7.HU
Szerző: ELEK PÉTER
2026.09.19.

A Fidesz-kormányoknak rendkívül sok hiba és bűn róható fel, ezek feldolgozása a kormányváltás után elkezdődött. A sokat emlegetett korrupciós ügyeken, túlárazásokon és megannyi antidemokratikus intézkedésen kívül azonban van két olyan momentum is, amelyről talán kevesebbet beszélnek, miközben a társadalmi-gazdasági kárt tekintve szerintem nagyon súlyosak. Ez pedig a paternalizmus és a piaci verseny korlátozása. Akkora mértékű támogatottsága van a kormánypártnak, ami megengedhetné kellemetlen intézkedések meghozatalát is. Ehelyett a legújabb fejlemény szerint megint támogatja az állam az üzemanyag (jelen esetben a gázolaj) fogyasztását, miközben az egész EU-n belül szinte nálunk a legolcsóbb a dízel.

Április 12-én a Tisza Párt példátlan felhatalmazást kapott, hogy valóban rendszerváltást vigyen végbe, lebontsa az elmúlt 16 évben emelt korlátokat, falakat. A Tisza-kormány első 100 napja lényegében erről szólt, a korábban teljesen kiiktatott fékek és ellensúlyok rendszerét állították vissza, megnyirbálták vagy teljes egészében semmissé tették a korábbi kormány által már kifizetett vagy kifizetendő szerződéseket, felállították a vagyonvisszaszerzési hivatalt, és a legfontosabb, hogy sikeresen hazahoztak jelentős mennyiségű uniós támogatást. Számos egyéb intézkedés is született, de a cikk alapvetően nem ezekről szól.

Semmiféleképpen nem kritikaként hoznám fel a paternalizmus témáját, főleg annak fényében, hogy az első négy hónap alatt ténylegesen több pozitívum történt, mint az azt megelőző 16 évben összesen. Ám muszáj róla beszélni, mert az új kormány első intézkedései között több olyan is volt, amely a paternalizmust tovább erősítette, ráadásul a piaci verseny korlátozását sem kezdték el feloldani.

Maga a paternalizmus a kádári rendszer öröksége (illetve történelmileg vagy 100 éves jelenség), amelyben a társadalom elvárja, hogy az állam, ha nem is minden esetben, de nagyon sokszor gondos és vigyázó szülőként kisegítse. Erre a Fidesz 16 éven keresztül politikailag nagyon rá is játszott, a benzinárstoptól kezdve a rezsivédelmen keresztül a befagyasztott árakig volt itt minden, mint a búcsúban, és ezek egy jó része még mind a mai napig érvényben van.

Tudom, hogy ezek teljes kivezetése politikailag (és részben gazdaságilag is) kockázatos, de ettől még lassan el kell kezdeni ezeket leépíteni, ráadásul van a rendszerben több olyan elem is, amelyhez szerintem elég alacsony kockázattal hozzá lehetne nyúlni. Nem vagyok politikus, de mezei közgazdászként nem teljesen értem, miért nem nyúlt a kormány hozzá a következő tételekhez, egyben bízom abban, hogy az októberre várt 2027-es költségvetési tervezetben már szerepelnek ezek.

Az első a sorban az árrésstop. Már bevezetésekor értelmetlen volt, hiszen az infláció egyszeri lehúzásán kívül semmilyen pozitív hatása nem volt. A kereskedők, akik árrésstopos termékeket értékesítenek, ugyanazt a technikát alkalmazták, mint a hatósági áras termékek bevezetésénél. Szétterítették a keletkezett veszteségeiket más termékcsoportokra. Az MNB számításai szerint az árrésstop kivezetése nem okozna inflációt, mert amennyivel emelkednének a „védett” termékek árai, annyival esnének más termékekéi.

A második általam elvárt lépés a kiskereskedelmi adó azonnali kivezetése. Magyarországon így is az EU-n belül a legmagasabb az áfakulcs (27 százalék), és ezt még megfejelik egy 4,5 százalékos különadóval. Tudom, hogy a költségvetés számára ez több mint 300 milliárd forintos bevételt hoz, ugyanakkor ennek az adótételnek az eltörlése nem feltétlenül jelent ekkora bevételkiesést. Ha csak azt feltételezzük, hogy a 4,5 százalékos különadó eltörlésének a fele átmegy az árakba (azok ennyivel csökkennek), akkor a fogyasztók rendelkezésre álló jövedelme ennyivel nőne, aminek nagy részét valószínűleg el is költenék. Ennek egy része az áfán keresztül a költségvetésben landol.

A fenti két tétel piactorzító hatását egy nagyon egyszerű példán keresztül próbálom bemutatni...

ITT OLVASHATÓ