1000 A MI HAZÁNK BLOG
Szerző: HaFr
2018.05.11.
"Első szavam a köszöneté. Köszönöm mindenkinek, aki részt vett az országgyűlési választáson, bármely jelöltre szavazott is. Külön köszönöm azoknak a részvételét, akik bennünket, a polgári, nemzeti és keresztény erőket választottak."
Polgári? Nemzeti? Keresztény? Nem igazán.
Ma Magyarországon a kimutatások szerint folyamatosan csökken a vallásosok száma, ma éppen 10% alatt van a templomba járók aránya. Nem ajánljuk fel ennél többen az adónk 1%-t sem. Magyarország nem-keresztény ország, ha pusztán a látható hitéletet nézzük. (Sokkal nagyobb a megkereszteltek aránya és többen hisznek valamilyen Istenben, "felsőbb Lényben" stb., de ami az előbbit illeti, a keresztelkedés túlnyomórészt nem hitéleti, hanem hagyományos igény; ami az utóbbit, a kavargó transzcendens gondolatok jelentős része nem keresztény, ami pedig keresztény, de nem elég erős az aktív hitélethez, az nem is termékenyíti meg a keresztény egyházak munkáját.) Igaz, létezik a "kereszténységnek" egy másik értelme is, amely egy tradícióval azonosítja azt és gesunkenes Kulturgutként (tbsz. elsüllyedt kultúrjavakként) tekint rá. Ebben az értelemben -- hagyomány, visszamaradt emlékek és artefaktumok -- persze Magyarország nagyon is keresztény. És van a "kereszténynek" egy harmadik értelmezése, amelyre gondolni se merek -- és a miniszterelnök se gondolt: a nem-zsidó, nem-muszlim, nem-"néger" stb. etnicista-rasszista szinonimája. Magyarországon tehát a kereszténység mint hagyomány kézzelfogható emlékekkel rendelkezik, de nem hat rá megtermékenyítően a gyenge keresztény hitélet, tehát a kereszténység mint olyan inkább bezárkózó, defenzív, legfeljebb statikus értékű. Lehet-e ilyenre építeni egy fejlődésében pontos értékekre és normákra váró országot?
Nemzeti. Hát persze, nemzeti minden, ami a nemzethez tartozik, de ebben az értelemben nemzeti minden párt is, nemcsak az Orbáné. Nemzeti a nemzetközivel és a multikulturálissal való szembeállításban? Egyrészt a Magyarországra jelenleg (ebben a pillanatban, ebben az órában) ható befolyások túlnyomó része nemzetközi, sőt multikulturális. A muszlimok konkrétan a magyar kormánypolitika tengelyében vannak, és viszik el a nemzeti önképet a nemzeti bezárkózás irányába ahelyett, hogy olyan erős nemzet lenne a kormányzat célja, amely képes muszlimokat bizonyos számban integrálni is -- ehelyett a gyenge nemzet a célja, amely a kormánya védelmére szorul. De az integráció igénye értelemszerűen fel sem merül, mert a nemzetképünk a közös származáson, vérségi és születési kapcsolatokon alapul, nem a nemzeti kultúra, nyelv és a változó hagyományok sokkal képlékenyebb -- és egyúttal nyitottabb és fejlődőképesebb -- felfogásán. A nemzetünk tehát bezárkózó -- éppen e kötött lényegénél fogva -- és a kereszténységhez hasonlóan egy mítosszal operál, amely a valósággal egyre nagyobb feszültségben van. Ezt a feszültséget nem lehet a bezárkózással termékenyen feloldani. Lehet-e ilyenre építeni egy fejlődésében pontos értékekre és normákra váró országot? A nemzet, amellyel a miniszterelnök operál, valójában nem szolgálja a nemzet érdekeit. Ebből nem jöhet ki jól a polgárság...
