FACEBOOKSzerző: GÁBOR GYÖRGY2024.09.12.
Semjén Zsolt új könyvének (nem, nem vettem meg, nem vesztettem el maradék eszemet, a „könyvnek” nevezett képződmény elektronikusan is hozzáférhető) egy helyén az alábbiak olvashatók: „Heller Ágnes mondta egyszer, hogy nem használhatom a parlamentben azt a szót, hogy bűn. Ez abszurd és kirekesztő.”
Semjén egy hat évvel ezelőtt megjelentetett, hibáktól hemzsegő (mindjárt a címlapon a könyv magyar címét megadja angol, német, olasz és orosz fordításban, ám ezek közül mindössze a német, az olasz és az orosz fordítás téves és hibás) könyvszerű objektumában (nem, azt sem vettem meg, hanem egy barátom tréfából megajándékozott vele) már találkoztam ugyanezzel a gondolatkísérlettel. Ott egy kicsit bővebben ezt rótta a papírra a szerző: „…Heller Ágnes filozófus megtámadott engem. Nem kevesebbet mondott, mint azt, hogy én a keresztény szavaimat használhatom a templomban, de a parlamentben nem. Például azt a szót, hogy bűn nem ejthetem ki a magyar Országgyűlésben…”
Már akkor gondoltam, hogy szóvá teszem, de persze minek is, hogy egy könyv sok más egyéb mellett arról ismerszik meg, legalábbis a civilizált világban, hogy ha valakitől idézünk valamit, annak lelőhelyét jelöljük, jegyzetben vagy zárójelek között a forrást egyértelműen megadjuk. Mondtam volna ezt annak a Semjénnek, aki diplomamunkáját is úgy írta meg, hogy a forrásokat „elfelejtette” megadni, igaz, a bíráló bizottság ezért Semjént elfelejtette plagizált termékével együtt kihajítani, de most nem erről akarok szólni. Semjén tehát nem jelölte Heller sorait, s miután most az újabb könyvszerű megtestesülésében ismét elsütötte ugyanezt (hiába, büszke ember, újra és újra el kell mondania, hogy Heller Ágnes egyszer szájára vette a nevét), szóval most utánanéztem, s meg is találtam az eredeti kontextust. Tudtam, hogy Heller Ágnes ilyen hülyeséget nem írhatott vagy mondhatott, ugyanakkor azt is tudtam, hogy efféle hülyeség kizárólag Semjéntől eredhet, no meg az a tisztességtelenség, hogy hazug módon egyszerűen meghamisítja Heller szavait. Nos, mi hangzott el? Mindenekelőtt Semjén emlékezetes szavai: „Aki azt szeretné, hogy a tizenéves fia első szexuális tapasztalatait egy szakállas bácsitól szerezze, szavazzon nyugodtan az SZDSZ-re… Tegyen így az is, aki azt akarja, hogy gyermeke szájába az iskolában marihuánás cigarettát nyomjanak, aki azt szeretné látni, hogy gyermeke „extrém szekták szeánszán veri magát a földhöz", vagy aki az eutanázia és az abortusz halálkultúráját képviseli…”
Heller a fentiekre reagálva elmondta, álláspontja szerint magánemberként bárkinek lehet negatív véleménye a homoszexuálisokról, ám egy politikai tisztséget viselő személy nem tehet ilyen kijelentéseket. Majd szó szerint az alábbiakat mondta: „Semjén Zsoltnak képviselőként, és főként az emberi jogi bizottság alelnökeként nincs joga erkölcsi ítéletet tenni mások életmódja, gondolkozásmódja felett.” Ugyanakkor (és most tessenek figyelni, a szöveg különös aktualitása okán!) Heller szerint a politikus saját egyházában ezt egyértelműen megteheti, bár ebben az esetben minden, a Biblia által bűnnek nevezett szexuális viselkedésformát – mint a pedofília vagy a házasságtörés – hasonlóan éles kritikával kell illetnie. „Ezekkel kapcsolatos útmutatásokat az egyháztagok számára elő lehet írni, de azt ne felejtsük el, hogy a Parlament nem egyházi intézmény" – mondta Heller Ágnes.
Ugye mekkora különbség? Mármint Heller valós mondatai, s a Hellernek tulajdonított, valójában Semjén forráshely nélkül megadott manipulatív, aljas és hazug ostobasága között?
De ha már az új könyvnek álcázott asztalláb-alátétnél tartunk, hadd emeljek ki egy parányi részt eminnen. A könyvben közzétett egyik interjújában arról számol be, hogy azt szokták róla mondani, hogy stílusa Szent Tamás és Rejtő Jenő keveréke, amire roppant büszke: „Mindkettőre büszke vagyok, a kettőre együtt meg különösen. Számomra a politika lényegéhez tartozik a filozófiai megalapozás, egzaktság, ezt nevezhették szenttamásinak; és a plasztikus, az ingerküszöböt átütő nyelvi megfogalmazást pedig rejtőinek. De hát ez a politikai beszéd: pontos tartalom megragadható formában!”
Ha Semjén szeret valamit magában, az a szerénység – mondhatta volna Bástya elvtárs, ha kortársak lettek volna, de hiszen valamilyen módon mégiscsak kortársak.
Viszont az elgondolkodtat, hogy Semjén vajon ténylegesen mennyit érthet Aquinói Szent Tamás „egzaktságából” és „pontosságából” (már maga az „egzaktság” és „pontosság” semjéni fogalmai sem stimmelnek), s kiváltképp mennyit foghat fel a klasszikus latintól sokmérföldnyi távolságra lévő tamási nyelvezetből. Abból a sok mindennek, csak épp „egzaktnak” nem nevezhető gondolkodási formából és szerkezetből (vicces, hogy Semjén miért gondolja annak, talán a summa műfajára kötelező formák miatt, de az persze nem "egzaktság", hanem egészen más), amelynek az értelmezésével foglalkozó munkákból Dunát, plusz Nílust, Amazonast és Jangcét lehetne rekeszteni.
Ami pedig Semjén rejtői humorát illeti, ennek megítélésében nem vagyok illetékes, ám tény, Semjén egy-egy megszólalásakor legalább annyit röhög önfeledten az ember, mint egy-egy Rejtő-soron. Igaz, Rejtő saját humorával és iróniájával tisztában volt, Semjén gúnyos röhögéseket kiváltó humortalanságával annál kevésbé.
