Igaz a hír, Orbán Balázs cikke tényleg tananyag lett a NAT-továbbképzésben?
Fenyő D. György: Igaz. A tanároknak egy tíz órás továbbképzést kell elvégezniük, amely két részből áll. Van egy átfogó része, amely szakoktól függetlenül minden pedagógusra vonatkozik és van egy másik, ami szakonként különböző. Orbán Balázsnak a Kommentár folyóiratban megjelent cikkéhez a minden tanárnak szóló, az oktatás filozófiáját bemutató anyagból vezet ki egy link. A magyartanári képzés anyagából pedig Takaró Mihálynak egy elvi alapvetéséhez, valamint Pomozi Péternek, a Magyarságkutató Intézet munkatársának egy szintén elvi iránymutatásként szolgáló cikkéhez adtak linket.
Mondtak-e bármit arról, hogy miért kell a miniszterelnök politikai igazgatójának a gondolataival foglalkozni a NAT-továbbképzésen?
Fenyő D. György: Nem. A tanári pályával kapcsolatos fordulatnak szerintem ez nagyon fontos eleme. A kétéves tiltakozási hullám után történt egy alapvető státuszváltozás, amikor közalkalmazottból köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyba került át minden tanár. Ez együtt járt egy jelentős béremeléssel, viszont érezhetően történt egy adminisztratív fordulat is, ami arra vonatkozott, hogy a tanárt minek tekintik: végrehajtónak, hivatalnoknak vagy értelmiséginek. Szerintem ez a tíz órás online továbbképzés, amelynek az anyaga a köznevelési törvény, a nemzeti alaptanterv és a törvények ismerete, jellegzetesen hivatalnoki típusú. A bevezetőben nemcsak Orbán Balázs jelenik meg, hanem egy szakpolitikus is, az államtitkár-helyettes, aki videóban magyarázza el azt, hogy miért van erre szükség, mi a kormány oktatáspolitikája. Tehát az egészet eleve politikai szintre emelik.
Mennyire kérték ezeket a gondolatokat rajtatok számon? A slampos rendszerek sok száz éves magyarországi hagyományára utalva arra gondolok, hogy előfordulhat, hogy berakták Orbán Balázst is, hogy fent elégedettek legyenek, de úgyse olvassa el senki, és minden megy tovább a régiben.
Fenyő D. György: Nem, itt slamposságról szó sincs, ez egy nagyon pontosan kiépített rendszer. A cikkek legfontosabb állításai, tartalmai be vannak építve magának a továbbképzésnek az anyagába és vannak erre vonatkozó kérdések is, tehát számon is kérik.
Miért probléma, hogy mostantól csak az állami tankönyveket lehetne használni?
Fenyő D. György: Az elmúlt tíz évben egyre csökkent azoknak a tankönyveknek a száma, amelyek közül választani lehetett. Az idei jogszabály-módosítás arról szól, hogy csak és kizárólag a Nemzeti Közoktatási Portálon feltüntetett A és B jelű tankönyvet lehet majd használni. Vagyis az az út is bezárul, hogy az ember azt mondja, teljesítem a kerettantervet, fölkészítem a diákokat az érettségire, de egy másik tankönyvből. Hadd mondjam el, hogy ennek mi a jelentősége. A hagyományos tankönyv egyúttal kanonikus értelmezés is. Tehát nem csak arról van már szó, hogy az Anyám tyúkja kötelező, hanem az Anyám tyúkjának az az értelmezése a kötelező, ami a megadott tankönyvben van. Ez pedig az irodalom ellen való vétek. Hiszen az irodalmat azért olvassuk, hogy magunkat viszontlássuk benne, hogy megtaláljunk benne problémákat, élethelyzeteket. Ha a magyarázat is elsajátítandó, és pont úgy sajátítandó el, ahogy a tankönyvben áll, akkor sajnos ez mélységesen irodalomellenes.
Egy jó nevű budapesti iskola tanáraként nyilván más problémákkal szembesülsz, mint az ország nagy részében a magyartanárok. Árnyalja ezt a NAT, ad eszközöket azoknak a tanároknak a kezébe? Mert mondjuk ki, hogy a nagyon erősen megzuhant OECD-átlag alatt vagyunk szövegértésben. Ma, amikor egy komoly médiumváltás zajlik a gyerekek között, és szinte könyvet sem tudunk adni a kezükbe, milyen eszközük van azoknak a tanároknak, akik másfajta gyerekeket tanítanak, mint amilyeneket neked van szerencséd tanítani?
Fenyő D. György: Igen, szerintem ez igazán súlyos kérdés. A magyar PISA-eredmények ráadásul úgy állnak össze, hogy az élmezőnyben is vannak iskolák és nagyon lent is vannak, vagyis a szórás rendkívül nagy. És valóban történt egy alapvető kulturális váltás, amivel az iskolának számot kéne vetnie. Médiumváltás a papírról a számítógépre, a számítógépről az okostelefonra, a szövegről a képre, a rendezett és intencionált szövegről a befogadó által alakított szövegre, a késleltetett reakcióról a nagyon gyors vagy azonnali reakcióra. Erre az iskolának érvényes választ kéne adnia. A mostani oktatáspolitikának az a nagyon határozott válasza, hogy tagadja ezt a váltást, szembe megy vele. Azt állítják, ha a gyerekek örök értékeket kapnak, és végigolvassák Az arany embert, akkor mindez meg fog változni. Csakhogy a valóságban ez nem működik. Nekem ezzel az oktatási filozófiával alapvető bajom, hogy elmélyíti a szakadékot, ami a gyerekek és a humán kultúra, az olvasás, az irodalom között van.
Két éve Pintér Sándor azt vetette a tanárok szemére, hogy azért mennek külföldre a fiatalok, mert nem hazafias szellemben nevelik őket a tanárok. Ennek szellemében alakult a kötelező olvasmányok listája is: bejött a határon túli irodalom, csökkent a világirodalom, kiszorulni látszik a kortárs. Hogyan változott ez a lista?
Fenyő D. György: Az eddigi hat kötelező szerző (Petőfi, Arany, Babits, Kosztolányi, Ady és József Attila) mellé bekerült további négy. Időrendben az első Vörösmarty, aki megkérdőjelezhetetlen, de van vele egy nagyon komoly probléma, hogy ezzel a Petőfi előtti nemzedékre is visszamegyünk, vagyis a kánon még inkább tolódik a múlt felé. Petőfi nyelvét még nagyjából értik a gyerekek, Aranyét már nagyon nehezen, Vörösmartyét meg egyáltalán nem. Aztán jön Jókai és Mikszáth, akik szintén megkérdőjelezhetetlenek, de hát a 19. század második felének latin, német iskolázottságú, rendkívül kidolgozott, rendkívül finom árnyalatokkal működő nyelvét használják. A gyerekek Jókait alig, de már Mikszáthot se igazán értik. A negyedik az új kötelező szerzők közül Herczeg Ferenc. Az összes többi említett szerzőt irodalmi minőség szempontjából szellemi konszenzus övezi, őt azonban nem. De nem csak ez a baj. Herczeg Ferencnek is a teljes életműve érettségi tétel: előírnak egy regényt (Az élet kapuja), egy drámát (Bizánc) és egy publicisztikai szöveget (Fekete szüret a Badacsonyban). Nagyon kevés olyan szerző van, talán nincs is más, aki két nagy műnemben, regénnyel és drámával egyaránt megjelenne. Nagyon tanulságosnak érzem, hogy tavaly a központi érettségin nem a regény vagy a dráma, hanem a három és fél oldalas, elolvasható, befogadható publicisztikai írás szerepelt. Olyan ez, mintha a kormányhivatal bevallotta volna, hogy valójában sem Az élet kapuja, sem a Bizánc nem tanítható. Csak éppen nekünk írják elő.
ITT NÉZHETŐ MEG, ITT OLVASHATÓ
• Most már tényleg mindjárt elkezdünk n... 