Szerző: BRUCK ANDRÁS
2025.03.29.
És egy másik példa a jelenből. Múlt szombaton az a felrobbant kézigránát egy miniszterelnökségi alkalmazott kezében, az egész hátralévő életét elvéve tőle, szintén nem a vak véletlen műve volt; a fiatal nő egy stupid, elmebeteg rezsim törvényszerű áldozatává vált. Még hogy hős lenne a szerencsétlen. De hiszen két karját adta az állásáért cserébe.
Nekik, ezeknek az embereknek köszönhető, hogy most egy olyan országban élünk, ahol az elmúlt tizenöt év minden törvénye, rendelete, intézkedése a nép ellen született. Az orbánizmus az egész országot foglyul ejtette, a nagy többség számára takaréklángra állította a reményt. Gondolhatod magad bármennyire szabadlelkűnek és függetlennek, a rezsim életét éled. Kertész Imre ezt így adta tudtunkra már a rendszerváltás után: „Erkölcstelen világban erkölcsösnek lenni is erkölcstelen”. Nem tűnik ez ismerősnek? Nem a szavak, a gondolat? Az, hogy Illyés Gyula „mindenki szem a láncban” híres verssora fél évszázaddal később még mindig érvényesen átfogalmazható volt az akkor már demokráciának vélt Magyarországon is. Vajon most hány szem van a láncban?
Mi a megoldás?, kérdezte Nobel-díjasunk saját magától, és azt felelte, hogy nem tudja a választ. Végül lett válasz, nyolc évvel az ő halála után, a Tisza Párt néppártá válásával. Immár nem abszurd álom a kormányváltás, a megszabadulás ettől a fojtogatóan erkölcstelen itthoni világtól, ahol mód volt nem egy közönséges bankot, de magát a Nemzeti Bankot kirabolni. Miféle emberek ezek, hogy képesek a legkisebb szégyenkezés nélkül a szemünkbe nézni? Most ugyan elindult valami nyomozásféle az MNB alapítványaiból hiányzó 5-600 milliárd forint ügyében, de a rezsim bukása nélkül semmi nem lesz belőle. Kertész Imrének erre is van definíciója: „Ahol az igazságot nem vitális értékként kezelik, ott elakad az élet.”
Megtörténhet ez velünk? Meg, különösen, mert az ellenzéki térfél szereplői közül néhány eltökélten arra készül, hogy kerül, amibe kerül, megakadályozza a Tisza Párt győzelmét. Hadházy Ákos például két napja, egy interjúban pártalapítást helyezett kilátásba, amivel nélkülözhetetlen százalékokat venne el a Tiszától. És a DK pártemberei és szavazói is inkább tűnnek búval béleltnek, mint lelkesnek a kormányváltás gondolatától. Márpedig kudarc esetén Magyarország a következő évtizedekben valóban Európa lelki, szellemi, fizikai roncstelepévé válna. Hadházy önjáró és önmagába zárt, rá aligha lehet hatni, de a a DK-ban talán akadnak még néhányan, akik tisztában vannak a „magasabb felelősség” fogalmával. Nekik szól hát az alábbi emlékeztető, nehogy elakadjon itthon végleg az élet.
Felocsúdván a 2022-es választási katasztrófából, a Demokratikus Koalíció ugyanannak a stratégiának a kivitelezésébe kezdett bele, amit most a Tisza Párttól élesen elutasít mint demokratikus képtelenséget. 2022. szeptember 19-én ezzel a címmel közölt cikket a HVG: A DK árnyékkormánya nyílt hadüzenet az ellenzéknek. Az volt. A párt alelnöke, Molnár Csaba így nyilatkozott: „Elég volt abból, hogy nem élhetünk az erőnkkel… Ez nem egy ellenzéki árnyékkormány, hanem a DK-é”. És valóban, a következő másfél évben jóformán nem telt el hét, hogy valamelyik másik pártból ne lépett volna át valaki a DK-ba.
Egyértelműen a többi ellenzéki párt leszalámizása, megsemmisítése volt a cél, a DK – a Fidesz „egy a tábor, egy a zászló” receptjét lemásolva – egyedül akart maradni a baloldali térfélen. Ez helyes döntés volt. Gyurcsány Ferenc tudta, ahogy ma is tudja, hogy ebben a választási rendszerben az egyetlen ellenzéki lista és mind a 106 választókerületben egy(1) ellenzéki jelölt az optimális stratégia. Épp ezért a dékás szavazók mostani, kardként forgatott jelszavai: elvhűség, sokszínűség, lelkiismeret, gerinc akkor nem számított neki.
Aztán jött Magyar Péter. Ő ugyan senkit nem csábít el más pártoktól, sőt épp az ellenkezőjét teszi, mivel azonban a tét egy önkényuralom megbuktatása, számomra egyik módszernek sincs erkölcsi vonzata, csak célszerűsége. Van viszont annak, hogy a hazafi kifejezést sűrűn használó Gyurcsány Ferencnek illene most Magyar Pétertől is elfogadni az „egy lista, egy jelölt” választási taktikát. Ő ezzel tehetne most legtöbbet a hazáért, na meg azért, hogy a rezsimtől szenvedő magyarok milliói tényleg a hazafit lássák benne. Az, hogy „baloldal nélkül nem mehet tovább az ország”, a saját szavazóinak feltálalt mese. Orbán Viktorral nem mehet így tovább. Jelentős baloldali párt meg majd akkor lesz megint, ha a baloldaliak egy új generációja megteremti.
Miközben Gyurcsány Ferencnek egyelőre gondot okoz a hazafiság gyakorlatba ültetése, épp a héten született rá egy iránymutató példa, ki tudja, talán pont neki címezve. Hajnal Miklós, a Momentum fiatal országgyűlési képviselője bejelentette, hogy a budapesti XII. kerületben nem jelölteti magát újra ’26-ban. Meg is indokolta, miért: „Azzal tudom Magyar Pétert az országos győzelmében leginkább segíteni, ha nem állok az útjába.”
/ electoral.geography 
