NYOLC ÉVE ÜTI A KORMÁNY A LEGROSSZABBUL KERESŐKET

HVG ONLINE - GAZDASÁG
Szerző: GYÜKERI MERCÉDESZ
2018.01.22.

Bele kell nyugodnunk abba, hogy a legalacsonyabb fizetésűek között ragadunk az EU-ban? Így alakultak a bérek 2010 óta Magyarországon.

Átlagosan több mint egyhavi bérrel többet vittek haza a munkából élő emberek Magyarországon – így vezette fel pénteken Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter a fizetésekről szóló legfrissebb statisztikát. Ez azt mutatja: 59 hónapja – vagyis majdnem öt éve –emelkednek a reálbérek, amihez persze a béremeléseken túl az alacsony – időnként negatív – infláció is hozzájárult.

De mennyiben járult hozzá a kormány?

A nettó bérek 2010 óta 37 százalékkal – a közfoglalkoztatást nem számítva 43,5 százalékkal – nőttek 2017 végére. Ezen belül a szellemi dolgozók bére éppen a másfélszeresére nőtt, a fizikai dolgozóké pedig átlagosan 40 százalékkal. Különösen ez utóbbi kategóriában látszik azonban, mennyire egyenlőtlen volt a bérek emelkedése a második Orbán-kormány hivatalba lépése, 2010 óta.

A költségvetési szférában fizikai munkát végzők nettó fizetése mindössze 27 százalékkal emelkedett ebben az időszakban, és a legfrissebb, 2017 július-szeptemberi adatok szerint átlagosan mindössze 112 760 forintot tett ki. A képet rontja az, hogy a kormány a válság kellős közepén rendkívül megszigorította a munkanélküli ellátást, és egy olyan közmunkaprogramot vezetett be, amelyben rendeletben rögzítette a béreket...

ITT OLVASHATÓ

AMIKOR NEM KAPSZ ENNI

HUPPA BLOG
Szerző: FÁBIÁN ANDRÁS
2018.01.21.

Az elmúlt évek minden egyes napja arról győzött meg, hogy a magyar emberek egyre lejjebb és lejjebb süllyednek egy olyan mocsaras létben, amely korábban – legalábbis ezt hittük– teljességgel elképzelhetetlennek tűnt.

Tudom, tudom! Érzékeny szenzoraim azonnal fogják az adást: olyan, hogy magyar emberek nincsenek. Olyan, hogy magyar néplélek – nincsen. Olyan hogy nemzeti lelkiismeret – nincsen. Vannak általánosan elfogadott sztenderdek, amelyeket az azonos országban élők, az azonos nyelvet beszélők, a hasonló sorsot hordozók mind elfogadnak és magukra nézve általában kötelezőbbnek tartanak, mint azokat a törvényeket, ilyen-olyan jogszabályokat, kötelezettségeket, amelyeket az éppen aktuális kormányzat rájuk oktrojál. Boldogabb nemzeteknél ez legalábbis így van. Általában is elmondhatjuk, hogy kultúrnépeknél a törvényt felülírja az erkölcs, s ez előbb utóbb arra kényszeríti a rossz törvény hozóját, hogy vonja vissza, semmisítse meg a jó erkölccsel ütköző szabályozást. Nota bene, van, ahol a tiltakozás miatt egy rossz törvény meg sem születhet. Érett népek honában már akkor óriási tiltakozási hullám indul meg, amikor még csak a készülődésről szóló hírek kelnek szárnyra. (Mindeközben a mai Magyarországon azt látjuk, hogy a „magyar embereket”, „a zembereket”, a „nemzetet”, a „világ magyarságát” a pártállami állampárt igenis meg tudja szólítani. Sajnos!)

Az agyam mindezeket pontosan tudja, a tapasztalataim azt bizonyítják, hogy bizony a jó magyar nép az elmúlt hét és fél (de leginkább 28) év alatt öntevékenyen felélte és eldobta magától az 1990-ben előtte megnyílt lehetőségeket. A kreativitására, ötletességére, szellemességére humorára oly hiú és büszke városi polgár, a rászorulót mindig segíteni, befogadni kész, kedves és önzetlen vidéki ember, akinél az éhezőnek mindig került egy tál meleg étel – eltűnt az éji homályban. Az ország befelé fordult, retteg, és érzéketlenné vált. Nem létező kísértetek járják be a kihalt utcákat. Kisszerű ostobák adnak gyilkos szavakat harsány szócsövek szájába és ezt mantrázzák tovább hívő tömegek, mint a hiszekegyet. Elszállt messze a józan ész ebből az országból...

ITT OLVASHATÓ

HUNGARY TODAY

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: BÍRÓ ÁDÁM
2018.01.19.

Németországban a postfaktisch (tényeken túli) lett az év szava 2016-ban. Nem véletlenül: míg néhány évtizeddel ezelőtt az átlagember viszonylag jól szűrt, többé-kevésbé hiteles tájékoztatást kapott, manapság (többek között a közösségi médiák hathatós segítségével) az álhírek tengerében fuldoklik, és igen nehéz dolga van, ha el akarja dönteni, melyik hír igaz és melyik nem.

Sokunkban él az illúzió, hogy az általunk olvasott „komoly” online portálok védettséget jelentenek az álhírek ellen. De míg a Russia Today módszeresen és szándékosan, addig a hazai online sajtó az egyre süllyedő szakmai színvonal miatt ontja magából az álhíreket: két hét alatt négy álhír futott az Indexen.

Svédország kukázza a jogállamot

December 21-én az Index Svédország bizonyíték nélkül is büntetheti a beleegyezés nélküli szexet címmel közölt egy írást Zsilák Szilvia tollából. Nem kell jogásznak lenni ahhoz, hogy az embernek megakadjon a szeme a címen, tudniillik a világ civilizáltabb felén bizonyíték nélkül nem szokás büntetni semmit, még kevésbé szokás erre büszkének is lenni. Hogy nem csak egy hatásvadász címről van szó, azt a szerző később nyilvánvalóvá teszi: „a jelenleg érvényben lévő jogszabályok szerint csak akkor lehet valakit bíróság elé állítani, ha bizonyíték van arra, hogy az illető erőszakot vagy fenyegetést követett el – írja a The Local című svéd hírportál. A svéd miniszterelnök, Stefan Löfven szerint a törvényjavaslat célja, hogy levegye az áldozatok válláról azt a terhet, hogy bizonyítékot kelljen felmutatniuk.”

Utólag már nehéz kinyomozni, mit is mondhatott pontosan a svéd miniszterelnök, de az biztos, hogy a törvényjavaslat – melynek lényege, hogy a nemi erőszak tényállása tényleges erőszak nélkül is fennállhat – köszönő viszonyban sincs az idézett szöveggel. A tévedés forrása feltehetően az Associated Press pontatlan tudósítása volt, amelyért a hírügynökség 21-én kiadott közleményében1 elnézést kért. De bármi volt is a tudósításban, nem mentség arra, hogy egy egyértelmű jogi nonszensz az Index címoldalára kerüljön. És minthogy a bizonyítás terhe miatti méltatlankodás a #metookampány visszatérő motívuma volt, kézenfekvő a feltételezés, hogy Zsilák Szilvia a vágyvezérelt gondolkodás áldozatává vált: az áhított esemény beteljesülésének vélelme felülírta a józan észt. És ha így történt, az még ijesztőbbé teszi a történetet: egy haladó szellemű, liberális portál munkatársa az ártatlanság vélelmének (és ezáltal lényegében a jogállamnak) a felfüggesztésén örvendezik...

ITT OLVASHATÓ

NEM VEZET ÚT VISSZAFELÉ

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő /Feri
2018.01.21.

Sokszor leírtam már, hogy szerintem a határátkelés egyre inkább kétirányú folyamat, mégis sokan vannak, akik úgy érzik, mint a mai ajánló egyik szerzője, hogy számára nincs visszafelé út. Emellett szó lesz a gyakori hazalátogatások hátrányáról és az angol iskolarendszerről is.

„Itt vagyok, maholnap negyvenöt évesen, éppen csak belépve 2018-ba, és nem tudom, meddig tudom tartani a frontot” – írja Feri, a Feri világgá megy blog szerzője, azt is megosztva velünk, mit tanított neki a külföldi élet.

„Öt évvel ezelőtt hagytam el Magyarországot. Évek óta tombolt bennem a kalandvágy, és egyre fojtóbbnak éreztem az otthoni légkört; művészileg már egy évtizede a fejemmel ütögettem a plafont; épp beleszoktam, hogy szingli vagyok és nem kötött semmi különösebben röghöz, ráadásul tálcán kínálta magát az amszterdami állás.

Három év Hollandiában megtanított néhány igen fontos dologra:

- Ha elhagyod a komfortzónádat, amin belül a legtöbb ember kedves, szeret, többnyire egyetért és törődik veled, akkor rájössz, hogy az emberiség maradék 99,9999999%-a le se szarja, hogy a világon vagy, az a maroknyi nyomorult meg, aki kénytelen veled kommunikálni, sokkal nagyobb eséllyel borul ki tőled, minthogy érezze a késztetést, hogy a barátod legyen.

Ezek a dolgok persze összefüggnek egymással: átlagos emberek nem hagyják ott a szaros kis életüket 39 évesen, hogy a nulláról újrakezdjék valahol máshol, ergo: Ferikém, te nem vagy átlagos (oké, ezt eddig is tudtuk), és ezt sehol nem veszik jónéven a világban.

- Messze nem vagyok annyira toleráns, nyitott gondolkodású, laza és fiatalos, mint gondoltam. Tény, hogy nem élek úgy, mint egy „normális” 45 éves (bár bizonyos értelemben sokszor szeretnék), sok mindenről kortalanul gondolkodom és egy csomó olyan dolog érdekel, amit rég ki kellett volna nőni (…).

- Tévedés, hogy nekem en bloc problémám van az autoritással. Nekem az olyan vezetőkkel van problémám, akikről nem hiszem el, hogy jobban tudják (…), és igen, ilyenekből nagyon sok van, és én ezt iszonyú nehezen nyelem be (hosszú távon pedig egyáltalán nem). (...)

- Kőkeményen, borzasztóan, kínosan és imádnivalóan elvhű vagyok, és ezzel folyamatosan megnehezítem az életemet (és bár tényleg igyekszem legalább a szeretteimet megkímélni ennek a következményeitől, ez sajnos nem mindig sikerül).

További két év Berlinben pedig a következőkre tanított:

- Anyámnak már megint nem volt igaza, amikor azt mondta, hogy a vállalkozás nem a magunkfajta proliknak való, mert nekünk az ilyesmi úgyse sikerül. A vállalkozásom mehetne sokkal jobban (bár ahhoz sokkal több pénz kellett volna alapból), de köszöni szépen, él, és aki ismeri, elégedett és jó véleménnyel van róla; van benne potenciál és lehetőség, és eszem ágában sincs abbahagyni.

- Berlinben csak akkor tudnék megélhetési horror nélkül élni, ha elhelyezkednék egy nagyobb cégnél főállásban. Egyrészt erre messze nem Berlin a legmegfelelőbb hely, mert az én szakmám Münchenben virágzik, itt startupok vannak, amik minimálbért ajánlanak (abból viszonylag nehéz kijönni), elvárják, hogy éjjel-nappal dolgozz az esetleges jövőbeli profit jegyében, plusz nem árt, ha az ember jól beszél németül, amit nekem (köpjetek le) sikerült negligálni, amióta itt vagyok.

Ja, és nem ez volt, ugye, a terv, hanem a vállalkozás, ami ugyan nehezebben és lassabban indult el, mint terveztem, de mint mondtam, elindult és működik.

- Kegyetlenül egyedül vagyok, és minden reggel fel kell pumpálnom magam reménnyel és bizakodással a semmiből, és úszni az árral szemben, mert ha nem, akkor félő, hogy elsodródom.

- Nincs B-terv. Tizenhat éves korom óta nincs, és amióta kiderült, hogy a családom halálában is csak elvenni tudott, adni nem, azóta remény sincs, hogy ez akár napokra is megváltozhat. Nem vezet út visszafelé, nincs hová hazaköltözni, nincs kihez odamenni, hogy fogadj be és segíts talpra állni, nincs védőháló, családi összefogás, nem-baj-kisfiam. Soha nem is volt"...

ITT OLVASHATÓ

DURVA KSH-ADATOK: CSODA VAGY CSALÁS?

ZOOM
Szerző: Policy Agenda
2018.01.22.

A KSH szerint 700 ezer fővel 4,4 millióra nőtt a foglalkoztatottak száma 2010 és 2017 között hazánkban. A Policy Agenda a Zoom.hu felkérésére azt vizsgálta: valóban beszélhetünk-e foglalkoztatási boomról? A válasz meglepő.

Minden országban, ahol nemzetközi szinten összehasonlítható statisztikai adatokra törekednek, ugyanazzal a módszertannal mérik a foglalkoztatottak számát. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) definíciója szerint az számít foglalkoztatottnak,

„aki az adott héten legalább 1 órányi, jövedelmet biztosító munkát végzett vagy rendelkezett munkával, de abban átmenetileg (pl. betegség, szabadság, ideértve a szülési szabadságot is) nem dolgozott.”

Elvileg tehát a magyar Központi Statisztikai Hivatal ez alapján állapította meg a 2018. január 4-én közzétett adatsorában, hogy 2017 szeptembere és novembere között 4 millió 450 ezer fő dolgozott. Ugyanez az adat második Orbán-kormány hatalomra kerülésének (2010) azonos időszakában 3 millió 750 ezer fő volt. Ez 19 százalékos növekedés, miközben az ország aktív korú népessége ugyanebben az időszakban 200 ezer fővel csökkent.


Érdemes megnézni, hogy ekkora foglalkoztatási csoda megjelenik e más adatokban is, azaz a KSH foglalkoztatotti számát mi igazolja vissza.

Az egyik lehetne saját maga, mégpedig azon statisztika által, amelyet nem a megkérdezettek válaszai alapján töltenek ki, hanem a foglalkoztatók bevallása alapján. Ennek a statisztikának egyetlen szépséghibája, hogy lényegében az 5 fő alatti vállalkozásokat nem tartalmazza. Azaz nem tudjuk ez alapján meghatározni, mennyien dolgoznak egy-két fős családi vállalkozásokban, egyéni vállalkozóként, feketén; és még lehetne folytatni a sort.

A trendet viszont jól ismerjük: 2017 első tíz hónapja és 2010 ugyanezen időszaka között 12 százalékos volt a növekedés, ez 330 ezer főt jelent. Hiányzik 370 ezer fő, aki ezen logika alapján 5 fő alatti vállalkozásnál, egyéni vállalkozóként vagy egyéb más, az ezen mérési horizont alatt elbújva számít új foglalkoztatottnak.

Nem tudjuk azt állítani, hogy ez lehetetlen,

bár egy egészséges gazdasági szerkezetben talán túlzás azt normálisnak mondani, hogy hét év alatt a mikrovállalkozásoknál vagy egyéni vállalkozóként dolgozók száma 35 százalékkal növekedett.

A GDP-adatok sem támasztják alá a hatalmas foglakoztatási növekedést

Bár nem ismert olyan módszertani összefüggés, amely megmutatná, hogy a foglalkoztatotti létszám bizonyos növekedése milyen GDP-növekedést eredményez, de az vitathatatlan, hogy a kettő között szoros összefüggés van. Természetesen ha egy gazdaság nem követi a technológiai fejlődést, sőt inkább visszafelé fejlődik, akkor lehetséges, hogy több ember állít elő a korábbiakkal megegyező mértékű GDP-t.

Magyarországon körülnézve annak nem látszanak nyomai, hogy a vállalkozások elkezdtek volna visszamenni a kőkorba és a gépek helyett is emberek dolgoznának. Ezért ezt a megengedő feltételt ki is zárhatjuk a vizsgálatból. Így érdemes összehasonlítani a környező országok GDP-jének és a foglalkoztatásának növekedését. Miután 2017. évre még nincsenek éves adatok, ezért biztonsággal 2010 és 2016 közötti időszakokat tudjuk összehasonlítani...

ITT OLVASHATÓ

MÁR AZ AJÁNLÁSGYŰJTÉSNÉL ELVÉREZHETNEK A KIS PÁRTOK

MÉRCE
Szerző: JÁMBOR ANDRÁS
2018.01.21.

Azzal, hogy Áder János bejelentette, április 8-án tartják a választásokat, egy másik időpontot is kijelölt. Ugyanis ezzel az is kiderült, a jelöltek indulásához és az országos listák állításához szükséges ajánlásokat február 19-től két héten keresztül lehet gyűjteni. Az ajánlásgyűjtés pedig tekinthető az első fordulónak is. A kisebb pártok biztosan vért fognak izzadni, és az is könnyen lehet, hogy már itt elbúcsúzunk pár szereplőtől.

Február 19-én kezdődik az ajánlásgyűjtés, és március 5-ig tart. Ennyi idő alatt kell minden pártnak, 106 körzetben a párt minden jelöltjének összegyűjtenie 500 érvényes aláírást. 500 érvényes aláírással egy jelölt elnyeri a jogot az indulásra, egy párt pedig akkor állíthat országos listát, ha legalább 8 megyében és legalább 27 körzetben tud jelöltet állítani. Az érvényest itt azért fontos hangsúlyozni, mert általában sok az érvénytelen aláírás, a korábbi választásokon is gyakran múlt hajszálon, hogy egy-egy jelölt elindulhatott.

Ez azt jelenti, hogy azoknak a pártoknak, amelyek mindenhol akarnak jelöltet állítani, 58 ezer aláírást (plusz az érvénytelenek miatt szükséges ráadás) kell összegyűjteni két hét alatt, méghozzá az ország minden pontjáról.

Ha azt vesszük, hogy egy aktivista 1 óra alatt 4 célzott aláírást tud átlagosan gyűjteni, ez azt jelenti, a pártoknak 106 körzetben van szükségük kicsivel kevesebb mint másfél fő állású aláírás gyűjtő aktivistára, akik végig a két hetes időszakban gyűjtenek. Ez 164 főállású ember.

Ez pedig brutális pénz idő és energia...

ITT OLVASHATÓ

SZTRÁJKOK: A TANULT TEHETETLENSÉG VÉGE?

NÉPSZAVA ONLINE - SZÉP SZÓ
Szerző: KIS MIKLÓS
2018.01.20.

Nem lehet azt mondani, hogy Magyarország a sztrájkok országa, ahogy azt sem, hogy a méltányos bérezés vagy a munkavállalói jogok érvényesülésének birodalma. Valamiféle pozitív változás az utóbbi időben mégiscsak elindult. Remélhetőleg valódi fordulat előtt állunk.

Jellemzően legfeljebb két kézen megszámolható, hány sztrájkot szerveznek évente Magyarországon. A korábban is alacsony szintű sztrájkaktivitás 2010 után szabadesésbe kezdett, míg 2010-ben 7 sztrájkról számolt be a Központ Statisztikai Hivatal (KSH), addig 2011-ben már csak egyről. A KSH adatsorában 2012-ben három sztrájkot láthatunk. Abban az évben, amikor az egykulcsos adó teljes bevezetése okozta minirecesszió közel egy százalékkal csökkentette a bruttó reálkereseteket, ami a nettó reálkereseteknél – az egykulcsos adó közvetlen hatása miatt – 3,4 százalékos csökkenést jelentett átlagosan. Egészen megdöbbentő, hogy mindezt mennyire könnyen le lehetett nyomni a magyar munkavállalók torkán.

A külön alkuk rendszere

A számokat sajnos könnyű megmagyarázni. „A legrosszabb a kommunizmusban az, ami utána következik” – Adam Michnik klasszikus mondata a dolgozók helyzetére is igaz. Az okok jól ismertek: a munkavállalói érdekérvényesítő tapasztalatok hiánya, a Kádár-rendszer által szándékosan atomizált társadalom, a szakszervezetek alacsony szervezettsége és tekintélye. De akár anómiáról is beszélhetünk, hiszen nincsenek jelen, nem ismertek azok a szociáldemokrata értékek, normák, amelyeket követve megszervezhető és végigvihető lehetne a munkavállalók érdekeinek hatékony képviselete. Beszélhetünk tanult tehetetlenségről is, mert az előző és mostani rendszer is azt igyekszik az emberekbe nevelni, hogy bármiképpen kapálózik, tiltakozik és küzd – közösen vagy egyedül –, nincs hatással sem a maga, sem a mások életére.

Sikerre nem vezethet semmilyen közös fellépés, legfeljebb ki-ki magának tud eredményt elérni külön-alkukkal, a rendszer réseit megtalálva átbújva a kiskapukon, meg persze jó kapcsolatokkal. Mindegy, hogy ez így van-e, elég mindenkinek elhinni ahhoz, hogy így legyen és így is maradjon mindörökre.

Ezekhez az okokhoz társult 2010-ben a sztrájktörvény munkavállalói jogokat szűkítő módosítása. Az addig viszonylag aktívabban sztrájkoló állami szektor szakszervezetei alól a még elégséges szolgáltatások törvénybe iktatásával igyekeztek kihúzni a szőnyeget, majd következett a közszféra felszalámizása az úgynevezett életpályamodellekkel. Az egységes bértábla kvázi – nyíltan nem bevallott – megszüntetésével a kormány megakadályozta, hogy a közszféra alkalmazottai közös bérharcot folytassanak. Ez a stratégiája annyira jól működött, hogy a kormány a közalkalmazotti bértábla 2008-as befagyasztását – amelyet az akkori kabinet még csak két évre tervezett – a mai napig képes volt fenntartani. Ehhez persze az is kellett, hogy a közszféra egyes csoportjai (de nem mindenki) különböző időpontokban és mértékben kapjanak némi emelést, lényegében a kormány kénye-kedve szerint, és semmiképp nem az egész közszférával tárgyalva. Ez a külön-alkuk rendszere. Érdekegyeztetés helyett úri kegyek, amelyeket elveszteni nagyon könnyű. A közszféra gyakorlatilag már el is vesztette, amiről a szakszervezetek vezetői értesülhettek a legfrissebb konvergenciaprogramból, amely szerint „a közszférában bevezetett életpályamodellek bérnövelő hatása 2020-ig fokozatosan kifut, az előző évhez viszonyított többletkiadások évről-évre mérséklődnek, a munkavállalói jövedelemre fordított kiadás növekedése a GDP-től elmarad.” Magyarán a kormány a következő ciklusban már a közszférán belül egyes csoportoknál sem tervez béremeléseket...

ITT OLVASHATÓ

BUTUS AGYMENÉSEI - 45.

VÁROSI KURÍR - BANÁNKÖZTÁRSASÁG
Szerző: Butus
2018.01.22.

A magyar valóság már annyira irracionális, hogy talán az ilyen agymenésekkel lehet a legpontosabban leírni. 

Csak úgy írom Teddy okán, kit néhány napja még jobban kedvelek… Néhány éve többször bemondta a médiumokban, hogy az utcán – talán az akkori Felszab-téren – gyakran összefutott egy elmebeteggel, aki már akkor is kiabálva mondta hogy: csapataink ütközetben állnak.

A fagyisok, virágosok, buszra várók stb. nem pontosan értették… Remélem, most kezdik… (tartok tőle, későn…)

Verebes Istvánt kedvelem… de nem vagyok rajongója….

Azt találta mondani, hogy miért nehéz neki leülni a karácsonyi asztalhoz, mert mindenki másra szavaz… Két lánya lájtos fideszes… Ez meg mi a fene? Kicsit lopnak? kicsit nácik? Kicsit antiszemiták? Kicsit Presszer, kicsit Rózsi? Kicsit Jordán, kicsit Eperjes?

Rengeteget tudnék írni… De, most csak egyet: kicsit karácsonyfa, kicsit 7 gyertya?

Soros Györgyöt ki fogják tiltani Magyarországról, a földről és a világ minden bolygójáról.

Soros úr! Amíg a világ a világ, napozzon békében! Még 100 évig.

A mocsokládáknak pedig maradjon a Balcsi.

ITT OLVASHATÓ

AZ UNIÓS FORRÁSOK MEGVONÁSÁVAL FEGYELMEZHETIK A RENITENS ORSZÁGOKAT

444.HU
Szerző: HORVÁTH BENCE
2018.01.21.

Az Economist brüsszeli tudósítója közölt egy hosszabb elemzést a napokban az EU új hosszú távú költségvetési tervezetéről, az úgynevezett többéves pénzügyi keretről. Ugyan az EU közös költségvetése mértékét tekintve nem óriási, idén is például az össz GDP egy százaléka, 145 milliárd euró a keret, az elosztási kérdésekről így is komoly politikai viták indultak meg, melyekben Magyarország neve is többször előkerült. 

Fontos, hogy a költségvetést egyhangúlag kell elfogadnia a tagállamoknak, és a tervek szerint 5-7 éves periódust fedhet majd le 2021-től kezdve. Mint az Economist cikke is fogalmaz, mivel az EU költségvetése nem tud deficitbe fordulni, és költségvetési tartalék képzésére sincs mód, ezért az összes ilyen tárgyalás egy zéróösszegű játszma a gazdagabb és szegényebb államok között, melyeken állítólag nagyon kiélezett, feszült viták szoktak menni.

Az idei tárgyalások még keményebbnek ígérkeznek, a cikk szerint legalább három ok miatt: egyrészt az egyik legnagyobb befizető, Nagy-Britannia távozása egy 12 milliárd eurós hiányt üt az éves költségvetésen, amit nyilván valamilyen megoldással pótolni kell majd.

Másrészt probléma lehet az is, hogy új összegeket kell keríteni olyan területekre, ahol az EU többet szeretne tenni a jövőben, elsősorban a biztonsági és a migrációval kapcsolatos kérdések tartoznak ide, és könnyen elképzelhető, hogy ez a főleg kelet-európai tagállamok számára fontos kohéziós alapok rovására történhet meg. Végül pedig egyre több jelét látni annak, hogy nagyobb politikai súllyal rendelkező tagállamok fegyverként használnák a közös költségvetést a renitens tagállamokkal, így elsősorban Magyarországgal és Lengyelországgal szemben...

ITT OLVASHATÓ

KÜLFÖLDI TÜNTETŐK AZ ORBÁN-KORMÁNY SZOLGÁLATÁBAN

DO TOHO BLOG
Szerző: BOTOS BOTOND
2018.01.22. 

Külföldi tüntetőket hallucinált a fideszes kormánypropaganda egy kormánykritikus demonstráción, miközben egy Fidesz-közeli “civil” szervezet rendszeresen meghív lengyel tüntetőket Magyarországra, és külföldi demonstrálókkal akarta megszervezni a magyar kormány politikáját népszerűsítő európai békemenetet is.

Vádold meg ellenfeleidet azzal, amit te magad csinálsz! – röviden így lehetne összefoglalni a Fidesz-sajtó legújabb hazugsága körüli ellentmondásokat. A kormánypropaganda azt az álhírt kezdte el egy szerző nélküli Magyar Idők cikkben terjeszteni, hogy külföldi diákok is részt vettek a múlt pénteki diáktüntetésen.

És arra még emlékeznek, hogy a kormánypropaganda szerint, tavaly a civil szervezetek melletti tüntetés résztvevőinek egy részét Soros György utaztatta repülővel Budapestre?

Mindkét állítást konkrét bizonyítékok nélkül írták meg, dezinformálták a magyarországi közvéleményt.

Természetesen a külföldi demonstrálók, vendégek jelenlétének önmagában nincs túl nagy jelentősége a mai globalizált világban, ahol már a szélsőjobboldali, fajvédő csoportok is nemzetközi szinten keresik az együttműködést, lásd: az amerikai alt-right vagy a francia eredetű Identitás Generáció. De előfordult olyan is, hogy a szlovák és a magyar szélsőjobb vállvetve, szinkrontolmáccsal együtt tüntetett Bősön a menekült emberek befogadása ellen.

Mégis, a Fidesz-propaganda most úgy hozta hírbe a pénteki kormánykritikus megmozdulás szervezőit, hogy közben az Orbán-kormány közpénzből kitartott szervezete előszeretettel keresi a nemzetközi együttműködés minden formáját Orbán Viktor politikájának igazolására. Pikáns.

Egy nemzetközi orbánista közösség létrehozásának operatív munkáját a Fidesz-közeli Civil Összefogás Fórum (CÖF) bízták meg. A magyar nacionalista gondolat alapján működő CÖF “nemzetközi” kapcsolatrendszerét határon túli magyar szervezetekkel kezdte el kiépíteni.

Ez a kör 2011-ben bővült, amikor létrehozták a Civil Együttműködési Tanács (CET),
elnevezésű “Kárpát-medencei közösségi ernyőszervezetet“, amely a határon túli magyar kapcsolatok intézményesülése mellet 2012-ben a lengyelországi Gazeta Polska nevű újság 350 klubját is bevonta a nemzetközi együttműködésbe...

ITT OLVASHATÓ

DINASZTIAKELTETŐ TÁBOR IFJÚ NER-ÖRÖKÖSÖKNEK

168 ÓRA ONLINE
Szerző: MÁTYÁS GYŐZŐ
2018.01.22.

Mi csak ámulattal vagyunk képesek figyelni a kormány határtalan fejlődőképességét és találékonyságát. Ugyanis azok után, hogy a migránssimogató fantom elleni propaganda-hadjáratukkal lázas izgalomban tartották az ország egy részét – miközben igyekeztek a határkerítésen kívülre száműzni a józan észt –, még mindig elő tudnak állni frenetikus ötletekkel. Mert hát ugyan mi másnak, mint páratlan jog- és mentalitástörténeti újításnak kell tartanunk a Stop Soros törvény fedőnéven elindított agitációt, melyet azzal párhuzamosan dobtak a köztudatba, hogy maga a belügyminiszter jelentette ki: „Soros György nem végez illegális migrációt támogató tevékenységet". Legalább önmagukkal egyezségre juthatnának abban, hogy a maguk kreálta vudubábunak van-e patája.

Viszont az újabb propagandadurrogtatás körüli zajban ekként a megérdemeltnél kevesebb figyelem jutott egy páratlanul izgalmas projektre, a Kerényi Imre megálmodta Vörösberényi Gizella Tábor tervére. Pedig ha valami, akkor ez a kezdeményezés sokszorosan rászolgálna a hírverésre, mert ebben benne lakozik a NER esszenciája, és káprázatos képet nyújt arról is, hogy a Parvenü Zrt. ig. tanácsában milyennek is képzelik a jövőt, ami már jócskán elkezdődött. Kár, hogy némely kormányzati illetékesek némi érthetetlen lekicsinyléstől sem tartózkodva úgy nyilatkoztak, hogy a tábor egy „művészember” álma, „ami nem úgy lesz”...

ITT OLVASHATÓ

ÍGY FOGLAK MEGÖLNI

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2018.01.22.

Rogán Antal volt szíves, és nem is az ítéletet, hanem a kivégzés módját közölte a tetszés szerint kiválasztható bűnösökkel. Itt tartunk. Ott tartunk, hogy Pártunk már nem csak bűnösséget állapít meg, mint valami elcseszett és befüvezett esküdtszék – Czeglédy -, hanem kegyesen az ítélet végrehajtásának mocskos titkait is megosztja a delikvensekkel, de legfőképp a vérszagra gyűlő saját sakáljaival, mintha stadionban állítana fel akasztófákat.

Megtudtuk a helikofferező kötvénygurutól a tegnapi álmos vasárnapon, hogy a magyar kormánynak, hatóságoknak van listája azokról a szervezetekről, amelyek az illegális bevándorlást propagálják, és segítséget nyújtanak ahhoz. Mily gyermeki öröm, hogy aktákba írták a likvidálandó polgártársak neveit, címeit, hogy rájuk lehessen ereszteni a vérebeket, szétcincálandó az összeset, mert nem tetszik a szaguk Kim Dzsong Orbánnak.

Aztán megtudtuk azt is, nem elég, ha ők állapítják meg valakiről a bűnösséget, saját magának kell kijelenteni azt önbevallás formájában. S ha ezt nem teszik meg, „a magyar hatóságok az ügyészségnek fognak javaslatot tenni, hogy vizsgálják meg egyes, magukról önbevallást nem adó szervezeteket”. Kérdem én, ebben a konstellációban ki lesz a hatóság? Tán Budai Gyula, a csahos kutya?

Ennél is delikátabb, hogyha valakit boszorkánynak neveznek, de nem akaródzik neki ezt önként és dalolva aláírni, akkor kényszeríthetik rá. Aztán elszedik a pénzét, és elűzik az országból, mert: „A kormány nem áll meg az illegális bevándorlás finanszírozóinál, annak segítőit is távol tartják Magyarországtól. Ha Soros György pénzügyi tevékenysége veszélyt jelent, akkor azoké is, akik az ő pénzét erre a célra itt Magyarországon szétosztják.”...

ITT OLVASHATÓ

AUTÓSZÁLLÍTÁS KAMIONNAL

ST22-LACIKA BLOGJA
Szerző: DAJKA LÁSZLÓ
2016.09.20.

Videótartalom. 00:00-- Bevezető 00:30-- A mai videóról és Tibiről pár szó. 02:53-- Szállítmány magasság ellenőrzés. 03:50-- Útban a lerakóra.Benne... -Mi van ha nyitás előtt érkezel? -Lenézik a kamionost? -Igénytelenek a kamionosok felétek? -Milyen a belvárosban lepakolni? 06:50-- Ellenségünk a fa!Tudtad? 08:58-- Érkezés a kereskedéshez. 09:53-- A mai szállítmány bemutatása 10:07-- Pakoljunk le, vagy álljunk le. 11:00-- Összetudom nyomni az autókat? 11:30-- Nem semmi:))ez 1 cm:) 13:17-- Audi A4 leparkolva:) 14:05-- Nem lehet szétakasztani. Miért? 14:48-- Kitoljuk a pótot kb 21 m. 15:29-- Mi van ha kárt csinálok? 16:36-- Van -e gyűjtő áru?Pakolunk le tovább. + ez ma az egyik legjobb felépítmény. 18:29-- Így jelölik a sérülést. Ilyen a bevizsgált használt autó 19:30-- Pakoljunk le a tetőről. -így van felül az autó. -Így lesz sík a terep. 20:56-- Audi Q5 leszállítva. 22:00-- Ellenőrzik a pakolást... 22:37-- Le tud esni az autó ha...? 23:16-- Mindent megnézek:) 23:39-- Tetőről leparkolás.Egy újabb Audi 24:06-- Így néz ki ha 10 autó van fenn. 25:00-- Mitől jó ez a felépítmény? 26:54-- Ha defektet kapok? 27:54-- Ilyen alacsony... 29:28-- P 410 Scania bemutatása... műszerfal,gombok,stb... 37:50-- Ágy, tárolók,hűtő stb... 39:20-- Adaptív tempomat. 40:30-- Végszó.

ITT NÉZHETŐ MEG

MÁR OLASZORSZÁG IS UNJA A (MAGYAR) BANÁNT - SZELESTEY LAJOS NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: SZELESTEY
2018.01.22.

- Nincs szolidaritás, nem lesz EU-s pénz - mondja az olasz Európa-miniszter

- Több vagy kevesebb Európa? Indul a kemény küzdelem az unió jövőjéért

- A román és a magyar kormánynak egyaránt jól jön a román nacionalisták kardcsörtetése, a rövidebbet az erdélyi magyarok húzzák 

Guardian

Az olasz Európa-ügyi miniszter elfogadhatatlannak nevezte, hogy Magyarország és Lengyelország nem hajlandó egyetlen menedékkérőt sem átvenni. Gozi szerint az nem megy, hogy valaki Európa-barát, amikor a hatalmas uniós támogatásokat kell bezsebelni, ellenben nacionalista, amikor 100 menekült befogadásáról van szó. Ezért úgy látja: a jövőben azt az igen egyszerű szabályt kell alkalmazni, hogy nem kaphatnak EU-s pénzeket azok az államok, amelyek válság idején megszegik szolidaritási kötelezettségüket. A politikus jelezte, hogy pártja Macron Európa-párti, populista-ellenes forgatókönyvére kíván támaszkodni a közelgő választások előtt, azaz az integrációt állítja a kampány középpontjába, de az eredmény az egész földrészt érinti majd. Úgy fogalmazott, hogy a verseny az Európa-hívő nyílt társadalom és az EU-ellenes, nacionalista zárt társadalom között fog eldőlni.

A miniszter úgy véli, hogy az erősebb unió fel tudja tartóztatni a populizmust. Merthogy a három fő kérdés: a migráció, a biztonság és a növekedés csakis európai keretekben oldható meg. Mint kifejtette, a populizmus arra a veszélyre épít, hogy a kormányok elvesztik az ellenőrzést a dolgok fölött a bevándorlás vagy a terrorizmus miatt. Az aggályok jogosak, csak éppen a populisták rossz válaszokat adnak rájuk. A lehető legártalmasabb reakció az, hogy menjünk vissza az időben és állítsuk vissza a belső határok felügyeletét. Ám pl. Olaszország esetében a migrációs bajokat nem Európa jelenléte, hanem pont ellenkezőleg: annak hiánya okozta.

Bloomberg

Most kezdődik a harc Európa jövőjéért. Mert ugyan a gazdaságok ismét növekednek, a menekültek beáramlása pedig csillapodott, ám erős maradt egy romboló, rejtett áramlat. Utóbbi azzal fenyeget, hogy elsüllyeszti a franciák és a németek közös európai tervét. A nagy kérdés: több vagy kevesebb Európával reagáljanak-e a kormányok arra az elégedetlenségre, ami magasra röpítette a populistákat tavaly egy sor választáson. Az EU megerősítéséhez a kulcsterület a hírszerzési adatok megosztása, a védelem, a külső határok őrizete és az euroövezet költségvetése. Úgy tűnik, hogy a németek Párizzsal tartanak. Csak éppen kemény lesz meggyőzni mind a 28 tagállamot az alapvető változások szükségességéről. Magyarországot és Lengyelországot euroszkeptikus erők irányítják. Az osztrákoknál a szélsőséges Szabadságpárt bekerült a kormányban.

Hogy mekkora lehet a megosztottság, azt jól tükrözte a tavaly decemberi csúcsértekezlet, amelyen két órán át vitáztak a bevándorlásról, de Tusk, az Európai Tanács elnöke később úgy nyilatkozott, hogy még a közös nyelvet is nehéz volt megtalálni. A fő kérdés éppen a migráció, mármint hogy miatta Európa visszatér-e a múlt század nacionalizmusához, megreked-e az összefogás, azaz szétaprózódik-e az EU. A lap a Brenner hágón, a földrész észak-déli ütőerén mutatja be, mi történne, ha visszaállítanák a határellenőrzést: Európa gyakorlatilag infarktust kapna. Azon felül a főként osztrákok lakta Dél-Tirolban egyelőre csekély azoknak a száma, akik úgy gondolják, hogy vissza kellene térni Ausztria fennhatósága alá. De ez változhat, ha megnehezül a határátlépés és újraéled a nacionalizmus...

ITT OLVASHATÓ

OROSZ RULETT WASHINGTONBAN

TÉNYGYÁR
Szerző: Ténygyár / VÁGVÖLGYI B. ANDRÁS
2018.01.20

- A Trump-kampány külpolitikai stábjának tagja egy „erősen ivós éjszakán” újságolta el, hogy az „oroszok” segítik munkájukat, és „mocskuk” van Hillary Clintont érintően

- A WikiLeaks jelzi: „segítene” Trump kampányának, ha arra kérné Ausztrália kormányát, hogy Julian Assange-ot nevezze ki washingtoni nagykövetnek

- A Washington Post szerint Trump jogi véleményt kért arra vonatkozóan, hogy adhat-e magának, rokonainak és stábjának elnöki kegyelmet

Az új elnök 2016. november 8-i megválasztása óta röpködnek az indulatok és a jelzős szerkezetek a russian meddling, a választásokba történt orosz beavatkozás ügyében. És nemcsak indulatok és jelzős szerkezetek, de három hivatalos vizsgálat is folyik az ügyben. A Képviselőház és a Szenátus illetékes bizottságai mellett az igazságügyi tárca különleges ügyészt – Robert Muellert – is kinevezett, aki több mint száz főből álló csapattal vizsgálódik. Egy éve, 2017. január 20-án az ingatlanfejlesztő-valóságshow-szereplő mágnást beiktatták az USA 45. elnökének. Találgatások, sejtetések, elbocsátások, kongresszusi meghallgatások és eddig négy vádemelésig terjedő különleges ügyészi vizsgálat foglalkozik Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin esetleges beavatkozásával az amerikai választásokba. Összeállításunkban számos publikációból vett link segítségével igyekeztünk felrajzolni a timeline-t:...

ITT OLVASHATÓ

ÍGY GONDOZD A TGM-EDET

PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2018.01.22.

Van olyan néha, hogy enyhén zakkant filozófusok megbokrosodnak és elrugaszkodnak a való világtól, melyet kivűlről és felülről szemlélnek.
Ilyen esetekben gyors iránymódosítást hajtanak végre, melynek során elnézést kérnek hajdani ellenfeleiktől, hogy élve születtek, majd hatszáz/perc ütemű nyelvcsapásokkal iparkodnak utolérni azokat, akik már négy évvel ezelőtt is másfél-két évtizedet adtak a regnáló hatalomnak.
Iparkodni kell a fordulatot még a választások előtt végrehajtani, hogy utóbb büszkén lehessen állítani, lám. én már a választások előtt is megmondtam, hogy a jobboldal az igazi, a többi csak kaland.
Szánalmas.
Gondozása számos irányváltása és ennek utána már nem bízható jószándékú amatőrökre, ide szakemberek kellenek, akik a modern vegyészet minden vívmányát bevetve esetleg megállíthatják az állapotrosszabbodást, mely kétségkívül elvezethet akár a tragédiához is - gondoljunk csak Nietzsche sorsára.
Természetesen távol áll tőlem a szándék, hogy a két filozófus munkásságát azonos értékűnek véljem, posztunk hőse inkább áll közel a Négycsöcsű törzsvendégének, Németh úrnak munkásságához, aki a fröccs mellett könyökölve ontja magából a bölcsességeket helyiérdekű tekintélye magasából.

TGM írt az ÉS-be, "Így gondozd az Orbánodat" címmel, megvédelmezve a "magyar állam vezetőjét" mindenféle nemtelen támadásoktól.
Tegyük félre azt az apróságot, hogy a "magyar állam vezetőjét" aki egyébként csak a végrehajtó hatalom vezetője, magas posztja csak arra hatalmazná fel, hogy két választás között vezesse a kormányt, gyakorlatba ültetve az országgyűlés által elfogadott és a választópolgárok által megismerhető kormányprogramot, arra nemigen, hogy a képviselőjelölteket személyesen vizsgáztassa a seggnyalás és szolgalelkűség című tantárgyból.
Mint hogy arra sem, hogy élve ellenzéke töketlenségével és a különféle testületek gyors megszállásával, eleinte fülkeforradalomnak nevezett puccsot hajtson végre, felszámolva vagy díszletté silányítva a demokrácia alapintézményeit, kisajátítva a teljes médiát...

ITT OLVASHATÓ

BIRKÁK LEGYÜNK VAGY SZABADOK?

KOLOZSVÁRI SZALONNA - VENDÉG
Szerző: ANDOR MIHÁLY
2018.01.20.

Ez a kérdés, és választottunk. Sokszor.

Most legutóbb 2018. január 19-én a diáktüntetésen. A kormánypropaganda szócsövei 1500-2000 tüntetőről írnak. Közel járhatnak a valósághoz, mert az ellenzéki sajtó nem mer megkockáztatni még 3000-t sem, hanem szemérmesen (és egyöntetűen) azt írja, hogy „több ezer”. Most ne gondoljunk arra, hogy – állítólag – vidékről is vártak diákokat, számoljunk csak azzal, hogy Budapesten körülbelül 100 000 nappali tagozatos középiskolás van. Akkor mennyien is tüntettek? Megmondom: 2 százalék.

De nem először választottuk szabadság helyett a birkaságot.

Orbán Viktor újbóli hatalomra kerülésekor az egyik első lépés volt 2010-ben a sztrájktörvény módosítása, és ezzel gyakorlatilag lehetetlenné tették a sztrájkot. Az egyetlen fegyvert vették ki munkavállalók millióinak kezéből, amellyel érdekeiket hatékonyan védeni tudják. Nem tiltakoztak tömegek, nem volt sztrájk. Akkor sem, amikor a törvény még csak tervezet volt, tehát a sztrájk nem lett volna törvénytelen.

2011-ben több millió ember magánnyugdíjpénztári megtakarítását lopták el, és senki nem tüntetett.

2012-ben megváltoztatták a munka törvénykönyvét, teljesen kiszolgáltatott helyzetbe hozva több millió munkavállalót. Palkovics Imre, a Munkástanácsok Országos Szövetségének elnöke a törvénytervezet ismeretében utcai demonstrációkat, sztrájkokat, útlezárásokat vizionált. Aztán a Fidesz-szavazógép megszavazta a milliókat hátrányosan érintő törvényt, és a Nemzetgazdasági Minisztérium előtt tartott száz fős flashmobon kívül semmilyen demonstráció sem említhető.

A továbbtanulást nehezítő rendelkezéscsomag elleni 2012-es „diákforradalomban” 40–50 teremfoglaló és néhány száz tüntető vett részt. Hol volt a negyedmillió nappali tagozatos főiskolás és egyetemista? Hol volt a közel félmillió nappali tagozatos középiskolás?

2013-ban az új köznevelési törvény ellen (iskolaköteles kor leszállítása, iskolarendőrség, kötelező óraszámok felemelése, fölösleges bentlét az iskolában stb.) pár százan tüntettek. Hol volt a százötvenezer pedagógus? A több százezer szülőről nem is beszélve!

A 2013-as trafikmutyival negyvenezer ember megélhetését vették el. A tüntetésre 100 ember ment el.

2013-ban az oktatási kiadások csökkentésének álcázására bevezették a pedagógusok minősítési rendszerét. A pedagógusok nagy része addigi pályája során komoly befektetéseket eszközölt szakmai tudásába azzal a reménnyel, hogy mint a befektetések általában, ez is meg fog térülni, és anyagi hasznot is fog hozni. Sokan különféle továbbképzéseken vettek részt, második, harmadik diplomát, tudományos fokozatot szereztek. Erre pénzt, szabadidőt, energiát áldoztak.

A kormány ezt a befektetést egy törvénnyel lenullázta, amikor minden pedagógust a legalacsonyabb – és a legkisebb fizetéssel járó – „Pedagógus I.” fantázianevű kategóriába sorolt, és egy értelmetlen portfólióhoz kötötte nemcsak a fizetésemelést, hanem a pályán maradást is. Ötvenkét öntudatos tanár nyilvánosan közölte, hogy bojkottálja a portfóliót. Követték őket a pedagógusok tízezrei? Nem. Miközben morgolódtak és panaszkodtak, önként igába hajtották fejüket. Tüntetésről, pláne sztrájkról szó sem esett.

2014-ben végleg elvették a tűzoltók, a rendőrök, a buszsofőrök, a mozdonyvezetők, sőt a különösen egészségkárosító munkakörökben dolgozók korengedményes nyugdíját, és még egy tüntetés sem volt – sztrájkról nem is beszélve. Az érintett körülbelül százezer ember belenyugodott.

Az „emútnyócévben” egyetlen nagyszabású és sikeres tüntetés volt, az úgynevezett internetes tüntetés. Mindebből az tűnik ki, hogy ha valaki közvetlenül és már holnap akar a magyarok zsebébe nyúlni, akkor felhorgadnak. De ha úgy kotorászik a zsebünkben, hogy a hatás majd csak évek múlva, az ország lepusztulásában jelentkezik, akkor nem törődünk vele. Békésen legelészünk tovább.

ITT OLVASHATÓ

ÚGY TŰNIK, A TÖBBSÉG SZERET SZARUL ÉLNI

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- DÜHÖNGŐ BLOG
Szerző: Swan Edgar
2018.01.21.

Néha azon gondolkodom, hogy mi a francért csinálom ezt. Mi értelme van naponta felkelni, megmarkolni az ócska, hasadozott fa kardot és nekifeszülni a szélmalomnak? Évek óta csinálom. Évek óta ugyanazt hajtogatom. Mesében és káromkodva, egyszerűen, bonyolultan, suttogva és üvöltve. Ugyanazt.

Aki meglop valakit, az tolvaj. Ha sok valakit lop meg, ha egy országnak okoz kárt, akkor is tolvaj. Bűnöző. Börtönben a helye.

Aki hazudik, az gerinctelen. Aki gerinctelen, abban nem szabad bízni, azt el kell zavarni a francba.

Diktatúrában élni nem jó. Szabadon jó élni.

Nem elfogadható, hogy ebben az országban létezik nyomor, szegénység. Nem elfogadható, hogy emberek éheznek, fáznak.

Nem szabad eltűrni, hogy kiraboljanak, becsapjanak, ketrecbe zárjanak.

Évek óta mondom, hogy szarul élünk, de nem kellene így élnünk.

Évek óta mondom, hogy rajtunk múlik. Mindenkin. Egyenként.

Évek óta mondom, hogy jogunk van változtatni és erőnk is van változtatni.

De úgy tűnik, a többség szeret szarul élni. Szeret fázni, éhezni, félni. A többség szereti, ha nincsenek jogai, sem lehetősége. A többségnek jó, hogy a fiatalok elmennek ebből az országból, a középkorúak elviselhetetlen terheket cipelnek, az idősek, betegek nyomorognak. Sokaknak megfelel a közmunka kilátástalansága, a becsületes megélhetés helyett az ingyen ebéd a gyereknek, a felszerelt kórházak helyett a külföldre talicskázott pénzek hűlt helye, a minőségi oktatás helyett az egyház beépülése a mindennapokba.

A többségnek a szeme sem rebben attól, hogy minden más országban börtönbe kerülne az a politikus, akinek a rokona csak egy fillér közpénzhez is hozzányúl. A többség nem érti, mi a baj Tiborcz István gazdagodásával és a többség bólogat akkor, amikor Lázár János belevigyorog a pofájába és azt mondja: csak nem hiszi valaki, hogy azért nem indulhat egy vállalkozó közbeszerzésen, mert egy vezető politikus rokona?

Pedig de, bazdmeg. Ezt gondolom. Mert ez a normális. Nem indulhat, mert ha indul, azt korrupciónak hívják. Bűncselekménynek nevezik. A banánköztársaságokban, diktatúrákban nem, de a normálisan működő demokráciákban igen...

ITT OLVASHATÓ

NYOMTASS TE IS! - FÉLBEHAJTOTT A4-ES LAPPAL A MINDENT BETERÍTŐ KORMÁNYPROPAGANDA ELLEN

ÁTLÁTSZÓ
Szerző: SIPOS ZOLTÁN
2018.01.20.

A megyei napilapok tavalyi felvásárlása után széles rétegek nem tudnak hozzáférni a kormánnyal szemben kritikus hírekhez. A Nyomtass te is! mozgalom a független sajtóban megjelenő cikkeket juttatja el azokhoz, akik egyébként csak a kormánypropagandát fogyasztanák. Interjú L. László Jánossal, a Nyomtass te is! mozgalom ötletgazdájával, a lapot kiadó eDemokrácia Műhely Egyesület elnökével.

Honnan jött a “Nyomtass te is!” ötlete? És mikor indult a projekt?

László János: Orbán Viktor külföldi újságírók előtt rendszeresen azzal szokott érvelni, hogy Magyarországon mindent meg lehet írni, tehát sajtószabadság van. Jóllehet, a sajtószabadság azt is jelenti, hogy az állampolgároknak a közügyekben való tájékozódásához széleskörű, sokoldalú és egyszerű lehetőséget kell biztosítani. Ezt elméletben az alaptörvény is garantálja. Magyarországon ez a lehetőséget ma mégsem biztosítják a vidéken élők nagy részének. A Nyomtass te is! projektet azért indítottuk el, hogy egy olcsó és egyszerű eszközzel elérjük azokat a milliókat, akik kényszerűségből, vagy megszokásból csak az M1 televíziót nézik, a Kossuth rádiót hallgatják, a fideszes polgármesterek által kiadott helyi újságokat, és a kormány által elfoglalt megyei lapokat olvassák. Noha az ötlet egy ideje már megvolt, a végső lökést az adta, amikor a fideszhez köthető üzleti körök a nyáron felvásárolták a megyei lapokat.

Milyen szempontok szerint válogatják a szemlézendő cikkeket?

Elsődleges szempontunk, hogy a kormányhoz közel álló sajtótermékekben, televíziókban és rádiókban elhallgatott legfontosabb híreket eljuttassuk az emberekhez. Maradt még ugyanis néhány független újság és hírportál Magyarországon, amelyek tisztességesen végzik a munkájukat, csakhogy ők nem jutnak el elég emberhez. A cél tehát az, hogy ne csak az elfogult, gátlástalan propagandának legyenek kitéve a (főleg vidéken élő) állampolgárok, de más vélemények is elérjenek hozzájuk. Hetente szemlézzük a független sajtót, és az innen kiválogatott, rövidített, közérthetővé tett cikkeink elsősorban a szegénységről, a korrupcióról, az egészségügy, illetve az oktatás állapotáról szólnak. A Nyomtass te is! megyei változataiban pedig a helyieket érintő ügyekről számolnak be. (A megyék a lap negyedik oldalát kapják meg, ahová a helyi aktivisták, ott élő újságírók javasolnak híreket.)

Hány lapszámot nyomtatnak jelenleg?

Mivel sokan egyszerűen csak kinyomtatják, és saját maguk terjesztik a Nyomtass te is! aktuális számait – anélkül, hogy nekünk szólnának erről – nehéz pontos kimutatásokat szereznünk (az újság a mozgalom weboldaláról, valamint a Facebook-oldaláról is letölthető). Az mindenesetre biztos, hogy például Miskolcon heti 3500 példányt nyomtatnak ki, vagy Tótkomlóson 1200-at, de akadnak helyek ahol csak pár tucatnyit. Becslésünk szerint 5-10 ezer körül nyomtatunk hetente. De ez a szám folyamatosan növekszik.
Hány településen terjesztik?

Ahogy az a honlapunkon megtalálható térképen is jól látszik, már több mint ötven településen vagyunk jelen. A cél ugyanakkor az, hogy a megyeszékhelyekről kiindulva előbb-utóbb a legkisebb falvakba is eljuttassuk a Nyomtass te is! aktuális számait. Január közepére már 18 megyében lesznek független médiapartnereink (internetes portálok) és helyi aktivistáink.

Vannak megyei lapszámaik: minek az alapján dől el, hogy egy-egy megyében indítanak egy ilyen megyei számot?

Első körben azokkal a megyékkel vettük fel a kapcsolatot, ahol az alapítóknak, illetve az aktivistáinknak a rokonság és a barátok révén nagyobb beágyazottsága volt. Január 19-ig azonban már minden megyében szeretnénk ott lenni. Miért pont eddig? Azért, mert az amerikai külügyminisztérium még november elején kiírt egy pályázatot ‘Az objektív média támogatása Magyarországon’ címmel, aminek ez a határideje, és amin természetesen mi is szeretnénk indulni. Egy ilyen volumenű pályázat elnyeréséhez ugyanakkor az egész országban jelen kell lennünk. Az építkezés nem áll rosszul, ezen a héten például Kecskeméten és Csongrádban is sikerült olyan helyi internetes portálokat találnunk, amelyek partnerként szívesen részt vennének a Nyomtass te is megyei verzióinak elkészítésében és terjesztésében...

ITT OLVASHATÓ

SPIRÓ GYÖRGY: MAGYARORSZÁGON A SZÓ VALÓDI ÉRTELMÉBEN NEM LÉTEZIK KÖZÉLET

168 ÓRA ONLINE
Szerző: SÁNDOR ZSUZSA
2018.01.21.

Nemrég jelent meg a Kossuth-díjas író új könyve, a Kőbéka. A kalandos történet a közeljövőben, Magyarországon kezdődik, egy kis faluban, Zápon megszületik a főhős. A szegény és tanulatlan Kálmánkából villanyszerelő-segéd lesz, s mivel őt tartják a faluban a leghülyébbnek, megválasztják ispánnak. Később bejárja a világot, sőt a 20. századi magyar történelmi múltba is vissza tud menni. S bár a szerző hangsúlyozza, hogy ez csak mese, a főhőssel együtt az olvasó a saját életét is körbeutazhatja. A mű azzal is szembesít, hogy az újfeudalizmus kora már elkezdődött.

– Ha abszurd író lennék, úgy érezném: veszélyben van a műfajom. A mai magyar valóság annyira abszurd, olyan elképesztő dolgok történnek nap mint nap, hogy nem lehet könnyű ezt írói fantáziával felülmúlni.

– Az egész 20. század felfogható az abszurditások gyűjteményének, e tekintetben nem látok különbséget az elmúlt évtizedek között. Az irodalmi ábrázolás az író látásmódjától függ, és nem attól, hogy éppen mi zajlik a világban. Shakespeare tragédiájában Hamlet azt mondja, Dánia börtön. „Úgy az egész világ is az” – feleli Rosencrantz. Mire Hamlet: „Nincs a világon se jó, se rossz: gondolkozás teszi azzá. Nekem börtön.” Szemlélet kérdése tehát, mit gondolunk a számunkra adatott világról. Az író mindig nézőpontokkal kísérletezik és formákkal játszik.

– A Kőbéka meséje a közeljövőben játszódik: Magyarországon újra királyság van, a velejéig korrupt kormánypárt és a kormánypárti ellenzék vívja egymással látszatküzdelmét. A jelenünkkel való áthallásokat nem nehéz kihallani.

– Minden mesének van valamennyi valóságalapja, és az olvasó szembesülhet a saját életével. Az írói szándék része ez is. De ha az lett volna a célom, hogy leleplezzem a mai magyar politikai helyzetet, cikket írtam volna, és nem regényt. A sekélyes politikai felszínnél a műalkotás mélyebbre megy, összetettebben ábrázolja a világot. A sajtóban mégis mindenki a „közéleti” mondanivalóra koncentrál. Fölöslegesen. Magyarországon a szó valódi értelmében nem létezik közélet.

– Hogy érti ezt?

– Hol nyilvánulhat meg a „köz”? Nem működnek a nyilvános párbeszéd fórumai. Az egyénnek semmiféle közéleti cselekvési tere nincs. Nem jó jel, ha a művekből kizárólag a politikai tartalmat akarják kiolvasni, polgárháborús viszonyokra utal. A regény kapcsán készült már velem interjú, gondosan fogalmaztam, írásban kijavítottam, hogy pontos legyen, aztán az interneten úgy adták tovább a névtelen portálok, hogy kiemelték a címbe az egyik félmondatomat, meghamisítva, hozzáfűzték a saját mondatukat, mintha én mondtam volna, és máris ordas uszítás lett belőle. Valakiket nyilván ezért fizetnek valakik. Arra gondolok: ilyen körülmények között abba kellene hagyni a nyilatkozgatást. Lehet, hogy maga az utolsó újságíró, akinek mondok valamit. A könyvek kizárólagosan politikai olvasata – és szándéktalan vagy szándékos félreolvasata – miatt a szerzőket aszerint értékelik, hogy melyik úgynevezett oldalon áll. Művészeti szempontokról szó sem eshet...

ITT OLVASHATÓ

ADÓSSÁGOK BÉKLYÓJÁBAN

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2018.01.21.

Az ember gondol mindenfélét a szegénységben élők esélyeiről, azt reméli, a lehetőségek nyújtása és az azok elfogadására orientálás sikerre vezet abban, hogy változtatni tudjanak az életükön. És abban is bízik, hogy a változások majd kihatnak mindenre, szemléletre, önbecsülésre, egymás támogatására.

Ha ez ennyire egyszerű lenne, azt hiszem, már most kimondhatnám az Igazgyöngy modelljéről, hogy sikeres, kész, már nyolc év elég volt a biztos változáshoz. De nem így van. A probléma összetettségében ugyanis mindig felbukkannak olyan tényezők, események, melyek új megvilágításba helyezik az egészet, és jelzik, naiv ábránd volt azt hinni, hogy innen már megy simán a dolog a maga útján. Ezért nem igazán tudok hinni azoknak, akik nem abban a komplex hatásrendszerben dolgoznak, mint mi, és azt kommunikálják, hogy nekik megy, sikeresen, egyetlen terület befolyásolásával is. Ha pedig mégis megy, akkor a kiindulópont nem ugyanaz volt, nem a legmélyebben levőkről szól a modell, hanem olyanokról, akiknél valamelyik terület, legyen az közösség (akár vallási), vagy tudásszint, vagy korábbi, megfelelő munkatapasztalat alapot adott ehhez.

Ahol azonban ez nincs meg, és meggyőződésem, hogy a generációs szegénységben élő családok többsége ilyen, ott a leamortizáló negatív, és a fejlesztő pozitív hatások küzdelméről szól a dolog, és csak a sokpontú, folyamatos beavatkozások hathatnak.

De még így is nagyon nehéz valamit kezdeni azokkal a történésekkel, amelyek a munkánk kezdete előtt voltak, ám olyan helyzetet teremtettek, ami, akár egy életre meghatározza a későbbieket. Sok minden tartozik ide, a „miért nem tanult?”, miért szült olyan korán?”, „miért a bűnözés útjára lépett?”, stb… és az is, hogy „miért vett fel kölcsönt, ha nem volt biztos jövedelme?”, vagy „miért hagyott akkora közüzemi, vagy más tartozást felhalmozni?”

Mert ezek a lezáratlan ügyek ott vannak, ott maradnak rajtuk. Előbb a felszólításokban, amelyekkel épp úgy nem törődnek, mint a pénz felvételekor a visszafizetés szabályaival, vagy az igénybevett, ám sosem fizetett szemétszállítással, villannyal, vagy esetleg a valamilyen esetért kirótt pénzbeli büntetéssel. Később pedig ez behajtócégekhez kerül, és ha el is tudna indulni az illető egy másfajta életúton, amiben tisztességes, bejelentett munka van, legálisan szerzett, tervezhető jövedelemmel, a tartozások olyan béklyóban tartják, amitől nem tud megszabadulni.

Eddig is tudtam ezt, hiszen alig van olyan család a kapcsolatrendszerünkben, akiknek ne lenne valamilyen tartozása, de az, hogy ez mennyire ellenünk dolgozik, és milyen sok munkaviszony felmondása mögött húzódik okként, főleg meg, hogy mennyire visszahat ez mindenre, és milyen mértékben amortizálja le a pozitív hatásokat, nos, ez, ezen a héten világosodott meg előttem.

Mert most, egy eset kapcsán több tartozást és reakciót értelmezhettem, ami még visszamenőleg is választ adott kérdésekre. És érdekes túlélési stratégiát is körvonalazott, ami persze nem a jobb életminőséget körvonalazó jövő felé mutat.

Az alapvető probléma az, hogy a fogyasztói világ hatása nagyon erős, a „nekem is kell”, az „attól vagyok valaki, ha nekem is a birtokomban van a jólétet, gazdagságot jelképező dolog” ott lebeg gyerekben, felnőttben egyaránt. És ez nem párosul azzal, amit mi, akik más hatások között nőttünk fel megértünk: előbb tervezek, erre vagy arra nem telik most, spórolok valamennyit, aztán majd utána megveszem, stb.. Jelzem, ezt azért csak ott lehet gyakorolni, ahol van miből összespórolni. Ahol nincs, ott viszont a vágy még erősebben hat, a reménytelen vágyakozás ereje legyűri a következményekben való gondolkodás csíráit is. És nehezen érti meg a nem ebben a helyzetben élő ember, hogyha a hét tagú családnál nincs bevezetve a víz, miért a plazma tv a fontos beszerzendő árucikk, vagy minek a gyereknek tabletet venni karácsonyra, mikor napról napra gyűjtik a rőzsét a napi fűtés biztosításához. És nem érthető így számunkra a drága mobiltelefon hitelre történő megvásárlása sem, amiből a legmodernebb kell, miközben a digitális térben levő léthez nincs tudás, hiszen nem használja másra, mint játékokra és a facebookhoz, mert nincs miért pl. a naptárfunkciót üzemeltetni, vagy akár az ébresztőt, hogy a google keresőfunkcióit, vagy a különböző digitális eszközök összekapcsolását ne is említsem a millió más funkció között.

A felvett kölcsönök pedig rendre fizetetlenek maradnak, a tárgyakat többnyire eladják hamar, tartozással együtt, persze csak úgy, szóban megegyezve erről, ami aztán nem fizetődik az új tulajdonosnál, az eredetinél pedig kezd felhalmozódni, a felszólításokat figyelmen kívül hagyja, aztán, mikor, ha dolgozik, a munkabéréből kerül levonása, akkor a megoldási stratégia az, hogy felmond. Hogy ne tudják vonni tőle. Ijesztő, hogy hány felmondás mögött húzódik ez indokként.

Mert az egyszeri tartozás 33%-os levonását még elviselik. De a kétszeri 50% már sok. A minimálbér feléért már nem éri meg dolgozni nekik. Mert nem tudnak megélni a maradékból. A kamatokkal hamar egy-kétmillióra rugó tartozásból pedig a minimálbérhez igazodó levonások beláthatatlan időre tolják a tehertől való megszabadulás határidejét. Akkor inkább legyen a közmunka, pár hónapig, amíg oda is el nem ér a behajtó keze, addig a bére ugyanannyi, mint amit a levonások után a „rendes” munkában kapna. Ráadásul azért a bérért még meg sem kell igazán dolgozni. Ha ott is utolérik, akkor ott is felmond. Így lesz aztán végül kifizetődőbb a feketemunka, ahol nincs behajtócég, ahol zsebbe megy a napi fizetés, ha nem is sok, de legalább az tisztán az övé.

És hiába értük el, hogy mióta dolgozunk velük, már nem vesznek fel kölcsönt, ami előtte volt, az nem eltörölhető, értik, hogy az az „ő saruk”, de nem bírnak vele, viszik magukkal, megöröklik a gyerekeik, eltörölhetetlenül, a kamatokkal halmozódva elképzelhetetlen összegekig.

Mit lehetne hát tenni? Megoldást találni már nagyon nehéz. A legnagyobb gond, hogy két világ van itt is. Az egyiknek a célja a fogyasztás növelése, a fétissé váló tárgyak folyamatos reklámozásával, az ennek elérése lehetőséget adó banki rendszer, ahol a cél a minél több kölcsönfelvétel, és a szintén erre rátelepült ág, a zálogháztól a behajtó cégekig. Ezek az érdekek pedig nem egy homogén társadalmi közegben keresnek maguknak beteljesülést, hanem egy olyanban, ahol egy egyre nagyobb társadalmi réteg szinte öntudatlanul vonódik ez alá, tudás nélkül, a következményekkel nem gondolva.

Az pedig, hogy felnőtt ember, ő dönt, miért teszi, már nem lehet megnyugtató álláspont. Láthattuk az utóbbi években, hány család (nem is generációs szegény) ment bele az államba vetett biztos bizalom érzésével a hitelek, befektetések lehetőségeibe, és vált az addig biztos élete egy pillanat alatt kilátástalanná. A megoldás talán egy összehangolt, felelősség-tudatosság állapot kialakításában lenne. Amiben az oktatásnak kulcsszerepet kellene játszania. De szükségesek lennének hozzá a bankok is, a média, főleg a reklámjaival (vagy legalább a társadalmi célú hirdetésekkel), és a közösség befolyásolása is… Sok mindenki, aki akar és képes figyelni arra, hogy milyen helyzetben, milyen tudással élnek ma emberek az országban. A baj óriásivá nőtt. Hagytuk. Nem figyeltünk rá. A következmények pedig generációk életét határozzák meg...

ITT OLVASHATÓ