Szerző: Mirtill
2018.04.30.
Mikes Mirtill: E-mail Rodostóba
Tárgy: Blöff?
Miket nem ír kend onnan a jómódból. Látszik, hogy sok a ráérő ideje. A tata nagyapja szerint a sok olvasás nem csak a szemnek árt, hanem a fejet is megzavarja. Azt mondta, azért fizetjük a papot, hogy mikor ideje van az áhítatnak, akkor olvasson. De ha dolog van, akkor húzódjon hátrább, mert még a lábára talál esni valami. Másrészt a szegény ember meg ne akarjon a betűk bűvöletében élni, mert akkor sanyarú sorsra jut. Ez utóbbi nálam csak félig igaz; csóró létemre engem nem bűvölnek el a betűk, viszont sanyarú a sorsom miattuk, mert mindig sok a lecke.
A számokról már nem is beszélve. Hogy azok milyen ártalmasak tudnak lenni! Főleg ha a betűk közé keverednek. Mint most a kend esetében. Mert kend olyat írt, hogy a nagyi majdnem újrameszelte a nyári konyhát az idegtől. Mert a nagyi –ha rájön az ideg – tüstént mozdul a keze, folyvást matat az idegességet levezetendő. (A tata hallgat, apu káromkodik, anyu sír, a bátyám hisztizik én pedig még nem döntöttem melyik mintát követem majd, ha jól felidegelnek és nagyon akarom, hogy sajnáljanak.) Húsvétra kiköltöztünk a nyári konyhába. Nem büdösítjük az egész lakást a dög melegben a konyha szaggal. (Valahogy már a leveszöldség se olyan, mint régen. A Manci néni szerint már ez is migráns. Nem illata van, hanem szaga főzés közben. Mondjuk ki; büdös, és a nyári konyha ezt jobban elviseli.)
Hanem a „konyhakonferencia” mostanság – így a főzéssel együtt – nagyon igénybe veszi ezeket a kisméretű téglából futóra húzott falakat. Amit meg legutóbb írt, hát attól még a kuktafazék füle is kétfelé állt! Kétszer is elolvastatták velem az őseim, amit kend írt, mert az első reakciójuk – ha én olvasok – mindig az, hogy én buta vagyok, és butaságokat olvasok,
pedig a szakértői papír szerint csak sajátos nevelési igényű. De a szomszéd is ezt olvasta, pedig annak sas szeme van, meg presbiter. (Most ez nem tudom jó-e vagy rossz, az biztos, hogy a haptákba álló kisnyilas apja után tett „balra át”-tal kiváló munkásőr meg párttag lett, tehát a „jobbra igazodj!” lazán, szinte rutinból megy neki, a Juliska néni fullánkos nyelve szerint).
De az ő olvasatában is annyi az: 242 milliárd dollár, azaz 48 ezermilliárd forint magyar pénzben! Mármint a külföldi újságok szerint a politikai elnyomórendszer váltás óta ennyi pénzt loptak ki a magyar urak a külföldi adóparadicsomokba a nemzeti vagyonból cashben. Ez az USA és Japán egy éves együttes nemzeti jövedelmének felel meg, hogy mégis fogalmunk legyen. Nincs.
Ezt írta kend. Szerencsére fakanál volt a nagyi kezében és nem lézerpuska, mert a hír hallatára biztos sorozatra állította volna és kezdhetnénk új figurákkal a képviselő választást. Ráadásul a tata logikai képessége is beindult a hírre és azt mondta a szomszédnak, hogy akkor kb. ennek a dupláját lophatták el tőlünk a kiválasztott megválasztottjaink egymással versenyezve 29 év alatt! Ugyanis ami a határon kívül rekedt állami ingó és ingatlan vagyon volt, az is mind suttyomban átkeresztelkedett maszeknak. És az nem semmi ám. Még magyar tulajdonú gyárak is voltak külföldön nem csak sima ingatlanok. Több se kellett a szomszédnak. Beindult az agya! Hát persze! Ez az egész demokráciásdi csak egy blöff, ahogy az a kertbelesős szemű, nemközpénzjellegűpirospöttyösvalagú mondta!
A külföldi zsoldban kiképzett ügynökök lebontatták velünk fillérekért a szocializmust és a bontási anyagot eladták valutáért! Erre nem gondoltunk! Tényleg. Még a tízparancsolatot is azért csak most emelték törvényerőre, mert addig, amíg ők loptak, addig az törvényes volt, mert elvették a kommunista államtól, de most már az ö magántulajdonuk, és egy keresztényt meglopni bűn! És, és ……
…… és szerencsére megfőtt a csirkefarháttal ízesített a fene tudja honnan hozott zöldségből készült leves. Evés közben a magyar ember nem beszél. A földi pályafutását csirkepaprikásként befejező ezen csirkefarhát aztán végképp betöltötte a küldetését. Mikorra a fogatlan szájú öregeim leszopogatták a tápos csirke lilában játszó csontjaira tapadt húsmentes inakat, akkorára teljesen megtört a forradalmi lendületük. Elfáradtak. A kend szerencséjére. Mert ha már eleve hagyott volna a narancskeresztes magyar nemzeti kormánnyal olcsó és becsapható munkaerőre stratégiai szerződést kötő multi minimálbéres magyar hentese egy kis húst is azokon a csontokon, akkor a fehérjebombától beindultak volna, és kapára, kaszára kapva apuék nem közmunkára mentek volna, hanem nekiestek volna az újra nagy testvér orosz gyártmányú tekes tanknak és ebből az egyenlőtlen küzdelemből már megint nem az elődeim nemzedéke került volna ki győztesen, hanem az
orosz csúcstechnológia.
Így, hogy csendesen elgubbasztanak szegények ott a nyári konyhában, még esetleg, netán van némi esélye kendnek, hogy ha felelőtlenül hazabódul kend ennek az Izraelben haknizó örmény hungarikum ügynöknek a csábítására az uniós tehénből fejt tejből kotyvasztott túró rudit kóstolni, akkor a számtalan rossz mellett az lesz kendnek az egyetlen jó, hogy hiteles tanúktól értesülhet arról, hogy mi is itt a nagy büdös helyzet mifelénk.
Én meg búcsúzásként csak annyit írnék kendnek – mint a kend hírszerző ügynöke -, hogy egy lépést se azon az úton, ami erre felé vezet. Az új seprő jól seper, és mire kend felocsúdik, az Európai Néppárt minden tagja átigazol a Fideszbe és nem foglalkoznak közügyekkel, hanem mennek nyulat hajtani a Semjénnek, aki Assisi Szent Ferenc mintájára beszélgetni akart a nyulakkal, de mivel még ezek se álltak vele szóba, most kétharmados felhatalmazású jó magyarosch keresztényként levadássza őket.
Én a kend helyében nem kísérteném a sorsot. Aki diadalmámorban csukott szemmel énekel, az – ha erőt vesz rajta a gyilkolási vágy – képes vaktában célba lőni a felvilágosodás olyan korai magyar hírnökére (aki ráadásul vesztére székelynek mondja magát), mint kend.
Bütyökfalva, 2018. április 30.
Mirtill
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.