Szerző: Mirtill
2019.03.07.
Mikes Mirtill: E-mail Rodostóba
Meneküljön! Még messzebbre. A budapesti székely bálozók tiszteletbeli székellyé nyalták a bennszülött magyarokat kifektető ájtatos Mengelét. Kend nekik felesleges székelymagyar! Felvilágosult elme, a mennybemenőknek csak láb alatt lenne. Nem passzol kend ezekhez. A fizikoterápia előtti folyosón, amikor a Samu bácsi nagyon csúnya káromkodások között hangosan nem csak felolvasta ezt a hírt, hanem rögvest kommentálta is, akkor a felnőttek tudták, hogy a szaporasági felelős némberrel egyetemben miért nem kendet akarják hazahozatni, hanem itthon csinálnak maguknak kedvükre való székelyt.
Nagyon sok szót tanulok itt. Már azt is tudom mi a spoilerezés. Mióta a nagyit kísérem a delejezésre. Tata úgy mondja „melegcsákányos rendszerben betegek a nagyival”. Ez azt jelenti, hogy a fájdalom hol a nagyit, hol a tatát gyilkolja váltásban. Időre megyünk. Csak annyit kell a nagyinak várni, amíg az előtte lévő kikászálódik a mágnes alagútból. Néha ez időigényes tud ám lenni. Én is azért megyek a nagyival, mert ő is nehézkesen mozog. Gyalog se könnyű neki leküzdeni a légellenállást, de én vele vagyok és húzom/vonom, csak hát sziszeg, mert mindig utólag derül ki, hogy melyik volt a rossz mozdulat.
Várok. Könyvolvasást mímelve ücsörgök a folyosón. Hallgatom a felnőtteket, mintha ott se lennék. Általában bekajálják. Nekem direkt nincs okos telefonom, amit unalmamban birizgálhatnék, mert az apu szerint sántának kell mankó, buta gyereknek meg okos telefon. Én orvosi szakvéleménnyel tudom igazolni, hogy nem vagyok buta. Sőt!
Sőt irányomban a sajátos nevelési igény leginkább abban mutatkozik meg mostanában, hogy a saját érdekemben a szüleim és nagyszüleim kánonban korlátozzák az okosságom és főleg a memóriám, hogy meg tudjak felelni az egyházi iskola követelményeinek, mert bármikor lecsaphat ránk a gondolatrendőrség. Anyu meg a kevés szabi, na meg a túlórázás miatt nem járhat állandóan raportra miattam. Tegnap be is pöccent. Én „hivatalosan” nem tudok róla, de a bátyám hallotta az anyu és a nagyi sutyorgását a „mi volt már megint az iskolaigazgatónál”napirendről. Azt mondta az igazgatónak az anyu, hogy nem a szám, hanem a fejem miatt pikkelnek rám; a számmal én csak kérdezek, a fejemmel gondolkodom és ez a zavaró nekik. A végén még kitagadják a famíliát az egyházból és mehetünk Izraelbe Soros ösztöndíjjal beilleszkedési tréningre a Lölö bácsi valamelyik palesztin kibucába turulos focimezt varrni, mert az iránt nagy most a kereslet, nekünk meg itt nem veszi a hasznunkat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.