Szerző: Határátkelő / Alíz
2019.05.07.
„És akkor vettem a sátorfámat és felültem a repülőre egy ígérettel a zsebemben, hogy Ausztráliában jobb lesz. Persze, éppen végzős egyetemista lányként ez olyan könnyű volt, hiszen a vágyaimon és a levegőn kívül a tüdőmben nem sok minden egyebem volt.
Mégis, nehéz volt hátra hagyni hazámat, családomat és barátaimat, hiszen azért mégis csak ott nőttem fel, oda kötődtem minden emlékemmel és kapcsolatommal.
Azonban eljött a pillanat, amikor már nem láttam több esélyt, hogy Magyarországból valaha is az lesz, ahol én is szívesen élnék és szülnék gyereket, így fájdalommal a szívemben, viszont reménnyel a szemeimben, elindultam.
Ausztrália
Elindultam azzal a sok szép képpel Ausztráliáról, melyeket annyiszor elképzeltem magamban. A tengerpartot, a pálmafákat, a kengurukat és a koalákat, mind olyan csodás volt!
Tudtam, hogy a kezdet nem lesz könnyű, hiszen diákvízummal érkeztem és ez a fajta vízum nem sok engedményt ad.
Éppen csak húsz órában dolgozhattam és a társadalombiztosítás sem járt nekem ingyen, de így is egy héten belül volt bejelentett állásom egy mérnöki irodában, miközben fizetésemből rendben éltem és kimagasló színvonalon tanulhattam posztgraduális képzésben a világ egyik legkiválóbb egyetemén, Sydney-ben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.