Szerző: BRÜCKNER GERGELY
2019.05.02.
- Még egy szlovén bankvásárlást tervez mostanában a sokat akviráló OTP, utána egy időre megáll.
- A bankvezérnek jó a személyes viszonya a másik magyar dollármilliárdossal, Mészáros Lőrinccel, bár sokan szeretnének köztük viszályt szítani.
- Nagyon nem tudtunk elmélyedni Orbán Viktor repülőgép-bérléseinek részleteiben, de azért Csányi Sándor pár mondat erejéig erre is kitért.
Az OTP 2018-as évét lezáró közgyűlés után beszélgetünk. A bankcsoport nyeresége átlépte a bűvös egymilliárd eurót. Növelhető ez még, amikor a politikusaink már közelgő gazdasági krízisről beszélnek? Ön is tart a válságtól?
Mindenki válságot vár. Viszont a többség azt gondolja, hogy ha lesz is válság, az nem lesz olyan súlyos, mint a 2008-as. A magyar makrogazdaság most sokkal jobb állapotban van és a devizahitelek megszűnése, valamint a konzervatívabb hitelezési szabályok miatt a bankszektor növekedése is egészségesebb. Ami pedig az OTP-t illeti, mindig annak voltam a híve, hogy a jó időkben kell tartalékolni. Nem hiszem, hogy a világon lenne olyan bank, amelyik a 90 napon túl nem teljesítő hiteleire nálunk nagyobb tartalékot képezne. Abban nem vagyok biztos, hogy a növekedési ütemünk fenntartható, de az eredményünkön még mindig lehet javítani.
A tartalékolás és az intenzív terjeszkedés, a rengeteg bankvásárlásuk nem ütik egymást?
Nem, ebben nagyon megfontoltak vagyunk, és büszke vagyok rá, hogy az OTP-nél több száz bank átvilágítása és tucatnyi tranzakció után olyan tudás alakult ki, hogy nem kell a bankvásárlásokhoz befektetési bankot igénybe vennünk.
"Magunkban bízunk a legjobban".
Valóban elég sok tranzakciót hajtottunk végre az elmúlt egy-két évben, vettünk két bankot Szerbiában, egyet-egyet Bulgáriában, Montenegróban, Albániában, Moldáviában és Horvátországban, és az sem titok, hogy szeretnénk Szlovéniában is befektetni, de ezzel egy időre lezárjuk a térségbeli akvizíciókat. Koszovóba és Macedóniába Albániából mennénk be, Boszniában pedig nem szeretnénk megjelenni, ott gyakorlatilag három kis ország él egymás mellett, három hatósággal, három felügyelettel, itt bonyolult és költséges lenne piacra lépnünk.
Egy korábbi interjújában azt mondta, hogy értelmezhető méretű országokba indul az OTP, és minden külpiacon érdemi részesedésre tör. A bolgár, az orosz, az ukrán, esetleg a horvát leánybankra ez már igaznak tűnik, de egy albán, vagy egy moldáv belépés is lehet hatékonyságnövelő? Nem arról van inkább szó, hogy az OTP nem szeretne túl sok készpénzen ülni, nehogy kívánatos célpont legyen az ellenséges felvásárlóknak, vagy éppen az államnak, ezért állandóan vásárol?
Ez a két bank nem került jelentős összegbe, és Albánia például egy gyorsan növekvő, fiatal és gyarapodó népességgel bíró ország, ahol egy kifejezetten jó bankot vettünk a francia Société Générale csoporttól. Tőlük egyébként hat bankot is vettünk, és mindegyik nagyon jól szervezettnek bizonyult. Az is szempont volt, hogy a térségben szoros a gazdasági együttműködés, ha egy bank mindenütt jelen van, az előnyt jelenthet a régióban mozgó vállalkozóknak...
Az OTP 2018-as évét lezáró közgyűlés után beszélgetünk. A bankcsoport nyeresége átlépte a bűvös egymilliárd eurót. Növelhető ez még, amikor a politikusaink már közelgő gazdasági krízisről beszélnek? Ön is tart a válságtól?
Mindenki válságot vár. Viszont a többség azt gondolja, hogy ha lesz is válság, az nem lesz olyan súlyos, mint a 2008-as. A magyar makrogazdaság most sokkal jobb állapotban van és a devizahitelek megszűnése, valamint a konzervatívabb hitelezési szabályok miatt a bankszektor növekedése is egészségesebb. Ami pedig az OTP-t illeti, mindig annak voltam a híve, hogy a jó időkben kell tartalékolni. Nem hiszem, hogy a világon lenne olyan bank, amelyik a 90 napon túl nem teljesítő hiteleire nálunk nagyobb tartalékot képezne. Abban nem vagyok biztos, hogy a növekedési ütemünk fenntartható, de az eredményünkön még mindig lehet javítani.
A tartalékolás és az intenzív terjeszkedés, a rengeteg bankvásárlásuk nem ütik egymást?
Nem, ebben nagyon megfontoltak vagyunk, és büszke vagyok rá, hogy az OTP-nél több száz bank átvilágítása és tucatnyi tranzakció után olyan tudás alakult ki, hogy nem kell a bankvásárlásokhoz befektetési bankot igénybe vennünk.
"Magunkban bízunk a legjobban".
Valóban elég sok tranzakciót hajtottunk végre az elmúlt egy-két évben, vettünk két bankot Szerbiában, egyet-egyet Bulgáriában, Montenegróban, Albániában, Moldáviában és Horvátországban, és az sem titok, hogy szeretnénk Szlovéniában is befektetni, de ezzel egy időre lezárjuk a térségbeli akvizíciókat. Koszovóba és Macedóniába Albániából mennénk be, Boszniában pedig nem szeretnénk megjelenni, ott gyakorlatilag három kis ország él egymás mellett, három hatósággal, három felügyelettel, itt bonyolult és költséges lenne piacra lépnünk.
Egy korábbi interjújában azt mondta, hogy értelmezhető méretű országokba indul az OTP, és minden külpiacon érdemi részesedésre tör. A bolgár, az orosz, az ukrán, esetleg a horvát leánybankra ez már igaznak tűnik, de egy albán, vagy egy moldáv belépés is lehet hatékonyságnövelő? Nem arról van inkább szó, hogy az OTP nem szeretne túl sok készpénzen ülni, nehogy kívánatos célpont legyen az ellenséges felvásárlóknak, vagy éppen az államnak, ezért állandóan vásárol?
Ez a két bank nem került jelentős összegbe, és Albánia például egy gyorsan növekvő, fiatal és gyarapodó népességgel bíró ország, ahol egy kifejezetten jó bankot vettünk a francia Société Générale csoporttól. Tőlük egyébként hat bankot is vettünk, és mindegyik nagyon jól szervezettnek bizonyult. Az is szempont volt, hogy a térségben szoros a gazdasági együttműködés, ha egy bank mindenütt jelen van, az előnyt jelenthet a régióban mozgó vállalkozóknak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.