HATÁRÁTKELŐ
Szerző: Határátkelő
2021.03.25.
„Azt hiszem, 1989-et írtunk. Vagy 90-et. Éppen szakközépbe jártunk, vagy annak a környékére (Hámán Kató a Jurányi utcában, rulez), és nagy csörrenéssel lehullott a vasfüggöny, kinyílt előttünk a világ. Arról, amiről addig csak ábrándoztunk, hogy mehetünk majd szabadon az olyannyira áhított nyugatra, valósággá vált.
A magyarok megszállták Bécset, hogy videómagnókkal és szexkazettákkal, illetve mélyhűtőkkel, a legkurrensebb vásárfiákkal térjenek vissza onnan. Mi is mentünk volna, hogy álmainkat valóra váltsuk, de persze egy apróság megakasztott minket; baromira csórók voltunk.
De ez a haverjaimmal egy olyan alapállapotnak számított, mint például hogy levegőt lélegzünk, vagy hogy Bill a király, szóval nem zavart minket.
Új filmes élményeinknek (például a Hairnek) köszönhetően megtudhattuk, hogy a marihuána egy menő dolog, sőt, egyikünk, talán a Tomi –– apja a külügyben dolgozott –– arról is értesült, hogy efféle trippek begyűjtésére Amszterdam lesz számunkra a legalkalmasabb város. Meg ugye Hobo meg a Bill is megénekelte a Tranzit-bluesban, nos, akkor meg mire várunk?
Éjszaka volt, mikor elindultunk
egy benzinkútnál megvacsoráztunk
München körül tökig eláztunk,
a forintunkkal jól megfáztunk.
A vámosok túl korán keltek,
a hollandoknál füvet kerestek
blues Transit Blues
(Transit Blues, Hobo / Deák Bill)
Nosza, nyári munkáinkból néhány százas feszítette a zsebeinket, hopi, irány akkor Amszterdam (várjatok, melyik ország is az?)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.