Szerző: TÓTH ISTVÁN JÁNOS
2021.10.03.
Már elég régen – az 50-es évek végén – felvetették közgazdászok azt az elméleti lehetőséget, hogy a nemzetközi segélyeknek nemcsak kedvező hatásuk van a fogadó ország gazdaságára, gazdasági fejlődésére, hanem igencsak számolni kell e segélyek negatív hatásaival is. Elsők között a magyar származású Peter Thomas Bauer hívta fel erre a lehetőségre a figyelmet.* A kormányzatoknak juttatott nemzetközi segélyek nemhogy javítják, hanem éppen ellenkezőleg, rontják a fogadó országok versenyképességét, miközben igencsak negatívan tudnak hatni a demokrácia intézményeire:
- közvetve a fogadó ország egyébként korrupt hatalmi rendszerét, hatalmi elitjét támogatják, betonozzák be a hatalomba;
- a kormányzó elit a támogatásokat az újraválasztásának finanszírozására, az elnyomás intézményeinek kiépítésére használja;
- a segélyek gazdaságilag soha meg nem térülő presztízsberuházásokat eredményeznek;
- egészségtelen gazdasági szerkezetet hoznak létre.
A donor országok ekkor valójában nem a magánkezdeményezést, nem a szabadpiacot támogatják, hanem a korrupt kormányokat. A nemzetközi segélyek ingyen pénzként ösztönzik a járadékvadászatot, táplálják a korrupciót: olajat öntenek a tűzre. Eközben a donor országok, nemzetközi szervezetek által kialakított szabályok, intézményi reformokat előíró követelmények – amelyek a fenti negatív hatások meggátolására szolgálnának – kevéssé lehetnek hatékonyak. A fogadó országok kormányai ugyanis mindig képesek „megvezetni” a donor országok kormányait, például formálisan teljesíteni egy-egy számukra előírt követelményt, reformlépést, miközben voltaképpen csak arra törekednek, hogy továbbra is működjön a pénzfolyam: megkapják a külföldi segélyt, a kormányzó elit kliensei között szétosztható ingyen pénzt...
A donor országok ekkor valójában nem a magánkezdeményezést, nem a szabadpiacot támogatják, hanem a korrupt kormányokat. A nemzetközi segélyek ingyen pénzként ösztönzik a járadékvadászatot, táplálják a korrupciót: olajat öntenek a tűzre. Eközben a donor országok, nemzetközi szervezetek által kialakított szabályok, intézményi reformokat előíró követelmények – amelyek a fenti negatív hatások meggátolására szolgálnának – kevéssé lehetnek hatékonyak. A fogadó országok kormányai ugyanis mindig képesek „megvezetni” a donor országok kormányait, például formálisan teljesíteni egy-egy számukra előírt követelményt, reformlépést, miközben voltaképpen csak arra törekednek, hogy továbbra is működjön a pénzfolyam: megkapják a külföldi segélyt, a kormányzó elit kliensei között szétosztható ingyen pénzt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.