A NEOLIBERALIZMUS NEMZETI POPULISTA MUTÁCIÓJA

ÚJ EGYENLŐSÉG
Szerző: SCHEIRING GÁBOR
2023.04.23.

A legtöbb elemző és újságíró a populizmust és a neoliberalizmust összebékíthetetlen ellentétekként kezeli. A populizmus hagyományos megközelítése, amelyet a legtöbb közgazdász és politológus követ, a neoliberális rendet fenyegető veszélyként és a kozmopolita globalizációval szembeni kulturális ellenreakcióként jellemzi a populizmust.[1] A hagyományos megközelítést követő elemzők a populista vezetőket a gazdasági elitekkel és a liberális gazdasági elvekkel szemben állónak írják le.[2]

A vállalkozásokról gyakran azt feltételezik, hogy ellenzik a populizmust. Amikor a populistákat megválasztják, gátlástalan politikai kalandorokként írják le őket, akik nyíltan szakítanak a liberális normákkal, és államkapitalizmussal átitatott populista rezsimeket hoznak létre. Röviden:

a populizmus hagyományos megközelítése azt feltételezi, hogy a populista politika a gazdasági elitekkel való összeütközéshez és a liberális kapitalizmustól való eltéréshez vezet.

A populizmus hagyományos megközelítésével ellentétben a neoliberalizmussal foglalkozó tudósok (főként szociológusok, történészek és szociálantropológusok) szkeptikusabbak a jobboldali, nacionalista populizmus és a neoliberalizmus feltételezett szembenállásával kapcsolatban. Alberto Fujimori Peruja már korán megmutatta, hogy a populizmus és a neoliberalizmus kényelmesen együtt tud élni.[3]

A neoliberalizmussal foglalkozó tudósok között kialakulóban lévő konszenzus szerint a jobboldali populizmus sok esetben nem a neoliberalizmus teljes elutasítása, hanem csupán annak egy változata vagy mutációja.[4]

A populizmus hagyományos megközelítésével ellentétben a neoliberalizmus e kialakulóban lévő szakirodalma azt is kimutatta, hogy a gazdasági elitek nem kis része támogatja a jobboldali populistákat. Ez a két nézet, két, diszciplináris falakkal is elválasztott tudományos és politikai érv aligha különbözhetne jobban egymástól...

ITT OLVASHATÓ