Szerző: CHARLES GATI
2025.02.09.
Martin Niemöller német lutheránus lelkész 1946-ban a saját felelősségéről írt. Egy ideig támogatta Hitlert, de később a náci rendszer kritikusaként nyolc évet töltött börtönben és koncentrációs táborban. Híres mondatai a bűntudatról ma is olvashatók a washingtoni Holokauszt Emlékmúzeumban:
- Amikor a nácik elvitték a kommunistákat, csendben maradtam, hiszen nem voltam kommunista.
- Amikor a szakszervezeti tagokat vitték el, csendben maradtam, hiszen nem voltam szakszervezeti tag.
- Amikor a szocialistákat bezárták, csendben maradtam, hiszen nem voltam szocialista.
- Amikor a zsidókat bezárták, csendben maradtam, hiszen nem voltam zsidó.
- Amikor engem vittek el, nem maradt senki, aki tiltakozhatott volna.
***
Trump Amerikájában még lehet tiltakozni, ám ezt ajánlatos angolul tenni. Ha spanyolul beszélsz az utcán, elkaphatnak és deportálhatnak. Vissza oda, ahonnan elmenekültél Amerikába a szabadabb vagy a jobb élet reményében, esetleg elvisznek – megkötözve – a még a Castro előtti Kubától bérelt Guantánamo támaszpontra, ahol 30 000 embernek van hely. Ha még lesz elnökválasztás Amerikában – ami valószínű, de nem biztos –, az ott élő latinó közösség alaposan meggondolja, mielőtt újra Trump oldalára szavaz. Ez a narancsszínűre sminkelt, többszörösen elítélt bűnöző, aki inkább Mussolinire emlékeztet, mint Hitlerre, novemberben még 49,8 százalékot kapott. A felmérések szerint a támogatottsága ma már csak 45 százalék körül van.
Manapság hasznos, de nem elég fehér bőrűnek lenni. Kétmillió állami alkalmazott kerül az utcára idén, többnyire fehérek. A cél nem csupán a demokraták elűzése, hanem a szövetségi kormány megbénítása. Azok az államok, mint például Kalifornia, amelyek rendszeresen a Demokrata Pártra szavaznak, feketelistára kerültek: természeti katasztrófa ide, tűzvész oda, nem számíthatnak szövetségi segítségre. Szegény, naiv Joe Biden az infrastrukturális befektetések kétharmadát a fejletlen republikánus államokra költötte, egyszerűen azért, mert ott volt erre leginkább szükség. Jóindulata mai szemmel nevetséges.
Évek óta tudom, hogy baj lesz, de azt nem, hogy ekkora! 2016-ban, egy héttel azután, hogy Trumpot megválasztották, kórházba vittek idegzsábával, az arcom fele megbénult. Na, ez jól kezdődik, gondoltam, de még nem hittem el, hogy teljesen új valósággal nézek szembe. Kognitív disszonancia, mondta egy kollégám. Még most is szeretném azt hinni, hogy ez nem történhet meg Amerikában. Pedig rendkívül fontos, írtam egy e-mailben az egyik nap egy ismerősnek, hogy tisztán lássunk. A házban, ahol lakom, és ahol az alkalmazottak fele fekete bőrű, fele Dél-Amerikában született és spanyol anyanyelvű, a beszélgetés már arról szól, hogy kinek a rokonát vitték el vagy toloncolták ki...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.