Szerző: ORBANISZTÁN A SÖTÉT OLDAL, AVAGY A JOGÁLLAM PEREMÉN
2025.06.09.
– mondta ki miniszterelnök úr a nyilvánosság előtt, úgy, mintha Hofi örökségét kívánná reinkarnálni, csak épp szatíra nélkül, komolyan. Mondjuk Hofi is megjegyezte volna: „Édesanyám, Viktor fiam, ezt a mondatot kétszer gondold meg, mielőtt beteszed a kampányfüzetbe, különben még a feketehumor is kikéri magának.”
A beszéd, mint rendszerdiagnózis: rettegésre épített hatalom
Képzeld el, hogy van egy kormányod, ami már semmit nem tud adni – csak félni lehet vele.
Képzeld el, hogy van egy kormányod, ami már semmit nem tud adni – csak félni lehet vele.
A választási program:
„Jön a migráns, megerőszakolja a lányod.”
„A fiad meg Ukrajnában hal meg, ha nem rám szavazol.”
„Brüsszel? Az maga a sátán. Ja, és Marine Le Pen a Szűz Mária.”
Társadalmi mobilitás? Az is van. Csak lefelé.
A fiatalokat nem ösztöndíj, hanem menekülési ösztön mozgatja. A kivándorlás a Fidesz-módszer szerint: „Menj, de ne haza gyere.”
A fiatalokat nem ösztöndíj, hanem menekülési ösztön mozgatja. A kivándorlás a Fidesz-módszer szerint: „Menj, de ne haza gyere.”
A beszéd szerint az ellenzék = háború.
Hofi mondta volt: „Nálunk a pártok úgy működnek, hogy ha nincs ellenség, csinálunk egyet.”
Na, itt most a „háborúpárti ellenzék” a frankensteini kreálmány, akit csak Viktor lát a tükörben, de a választónak azt súgja: „Ő jön érted.” Az meg már csak bónusz, hogy közben minden döntést ő ír alá – még a békééről is.
A politikai cirkusz fősátra: Tusnádfürdő halálbeszéddel
Ez már nem politikai beszéd volt. Ez egy temetési szertartás – csak a racionalitás került koporsóba.
A béke? Oroszbarát színezéssel kifestett pacifista propaganda.
A háború? Az a retorikai bohóckulissza, amibe „az ellenzéket” állítják, hogy lehessen mihez képest „életpártinak” lenni.
A halál? Az új választási szlogen: „Ha nem rám szavazol, meghal a gyereked.”
Ez nem sima félelemkeltés. Ez a politikai gázkamra előcsarnoka retorikai díszlettel. És ehhez vastaps jár – legalábbis a NER belső tribünjein.
Rendszerkritikus reflexió:
Ez a beszéd nem Orbánról szól. Hanem rólunk.
A magyar társadalom már olyan régóta tűri a „háborús kormányzást békeidőben”, hogy most már a józan ész a nem kívánatos migráns. Kitoloncoljuk.
Ha Hofi élne, felmenne a színpadra, és így szólna:
„Hölgyeim és uraim, ez a beszéd már nem is stand-up, hanem fekvő.”
„Egyetlen kérdésem van: ezek komolyan gondolják? Mert ha igen, akkor már csak humorral élhetünk túl. A valóság ugyanis már fekete-fehér.”
Összefoglalásként:
Orbán Viktor „halálbeszéde” a végső tünet. Ez már nem csak politika, hanem krónikus állapot:
– demokráciadeficit, politikai pszichózis, intézményesített rettegés.
– demokráciadeficit, politikai pszichózis, intézményesített rettegés.
A magyar államvezetés olyan, mint egy régi Trabant, amit teleragasztottak "halálfejes" matricákkal, miközben azt hiszik: ettől lesz páncélozott jármű.
De valójában már csak kormányműhibás kabaré az egész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.