Szerző: Tabunyitogató
2017.06.10.
Még fel sem ocsúdhattunk ebből a sokkból, máris itt a következő: egy hidegburkolóról derült ki, hogy ő a kormány legfőbb oktatáspolitikai tanácsadója. Az oktatáspolitikát érintő szakértelme tehát jelentős, mint ahogyan ez az oktatáspolitika reformját illetően ténylegesen és joggal el is várható. …
Nos, a hidegburkoló elkezdte provokálni a polgármestereket, azt nyilatkozva, hogy még arra sem képesek, hogy bezárassanak egy-egy gimnáziumot, mondván: nincs hozzá elég bátorságuk.
Nyilvánvaló, hogy a hidegburkolónak mennyi köze van az oktatáspolitikához, mint ahogyan az is: mennyi köze van úgy egyáltalán az oktatáspolitikát övező jogi környezethez. Ahhoz a jogi környezethez, amelyet egyébként az ő „szakmai” meglátásai alapján állítottak össze a Bábok, és írt alá a Főbáb.
Nincs azzal gond, ha egy hidegburkoló okos. Azzal sincs gond, ha egy szakmunkás előterjeszti az adott szakmával kapcsolatos szakképzési elképzeléseit, annak érdekében, hogy magán a szakképzés szakmai színvonalán tökéletesítsen.
A gond azzal van, hogy ebben az esetben egyikről sincs szó.
Itt ugyanis arról van szó, hogy egy sült paraszt hatalmat kapott, mely hatalom a gyermekeink rovására, az ő jövőjük terhére megy.
Nem véletlen talán, hogy ilyen rohamosan egyetlen országban sem verték szét az oktatást, ekkora mértékű szakmai hozzá nem értés, az oktatáspolitikán belül egyetlen másik országban sem tapasztalható (talán csak Nigériában. …)
Az ország vezetése pedig az oktatáspolitikai kérdésekben kompetensebbnek látja egy hidegburkoló véleményét, mint a professzorokét, kutatókét, és a pedagógusokét. Mindent elmond ez az országról, az ellenzékről, és az ország állampolgárairól is, akik mindezt még mindig tűrik, és még mindig megengedik nekik.
Erős mondatok? Azok.
Mert a gyermekeinkért hangoznak el. Meddig hagyjuk még, hogy létezhessen ez az ámokfutás a gyermekeink és az ő jövőjük kárára?
