A NAGY MŰ / KLUBRÁDIÓ Műsorvezető: KADARKAI ENDRE 2024.09.21.
Elindult Kadarkai Endre vadonatúj műsora, amely hetente kétszer, szombaton és vasárnap jelentkezik. A nagy mű olyan felejthetetlen popkulturális sikertörténeteket mutat be, amelyek nagy nyomott hagytak a magyar kollektív emlékezeten. Kadarkai Endre a színház, a zene, az irodalom, a tudomány, a sport, a média máig népszerű, megkerülhetetlen alkotásairól beszélget majd. A műsor első felében mindig két alkotó mesél a keletkezéstörténetről, a második részben egy szakértő segít értelmezni a mű sikerességének okait. Az elsô adásban Gálvölgyi János, id. Malek Miklós és Réz András esztéta segít megérteni Hofi Géza máig tartó sikerének okait.
Megjelent a Global Freedom Index, vagyis a Globális Szabadság Index, mely rangsorolja a világ országait sokféle mutató alapján. Az egyes országokban mérhető szabadság szintje alapján különbséget tesz szabad, részben szabad, és nem szabad országok között. Magyarország besorolása már 2019 óta részben szabad, mutatóink pedig a friss jelentés szerint tovább romlottak 2022-ről 2023-ra.
A Freedom House által kiadott Global Freedom Index 2024 a világ 195 országának és 15 más besorolású területének rangsorát állítja fel. A szakértők helyszíni kutatásokat végeznek, konzultálnak helyiekkel, majd ezek és a kormányoktól, kormányzati szervektől, valamint a helyi médiától nyert információk alapján állapítják meg a szabadság szintjét.
Magyarországnak 2018-ban még 72 pontja volt a Global Freedom Indexben, 2023-ban már csak 65 pontot ért el. Ezzel a 210 vizsgált terület közül a 96. helyet szerezte meg. A listát Finnország vezeti, kereken 100 ponttal, nyomában Új-zélanddal és Svédországgal 99-99 ponttal. Norvégia a negyedik 98 ponttal, és Kanada, Dánia, Hollandia, Írország, Luxemburg és San Marino egyaránt 97 pontot ért el.
Szomszédaink közül Szlovénia a 6. helyen áll számos más országgal holtversenyben 96 ponttal, Ausztria 93, Szlovákia 90 pontot ért el. Horvátország és Románia egyaránt 83 pontot kapott, Szerbia (57) és Ukrajna (49) viszont Magyarországnál is rosszabb helyen áll.
A lista végén a Hegyi-Karabah, Azerbajdzsánban egy régiója áll -3 ponttal. Egyetlen másik ország vagy tartomány sem ért el negatív eredményt. Tibet 0 ponttal, Szíria és Dél-Szudán 1-1 ponttal és Türkmenisztán 2 ponttal került a sereghajtók közé. A legrosszabbak között van a szabadság mutatója még két ukrajnai területnek: a Krímnek és Kelet-Donbasnak. Észak-Korea és Eritrea még ezekhez képest is jobb 1 ponttal...
A NYOMOR SZÉLE BLOG Szerző: L. RITÓK NÓRA 2024.09.20.
A veszteséget, amit a munkánk célcsoportjában naponta megélünk, nehéz feldolgozni. Gyerekek, családok sorsán kellene változtatni, ami már önmagában is nagy kihívás, az meg, hogy az ember látja, a rendszer mennyire nem képes hatékony beavatkozási pontokat találni, számomra még nehezebbé teszi ezt az egészet.
Persze meg lehetne elégedni azokkal, akikre tudunk hatni, kiragadni egy-két családot, gyereket, lehetőleg olyat, ahol a siker biztosra körvonalazódik, és csak velük dolgozni. Az mutatná: lám milyen eredményesek vagyunk, mi aztán tudjuk, hol a megoldás, hogy kell ezt csinálni. És tudom, hiszen nekünk is vannak ilyenek, érettségizettek, felsőoktatásba kerülők, tudom, hogy ez is egy út, nagy lépés, nagy siker. De nekem nem megy.
Nem bírom elengedni a tömegeket, akiknek az élete ugyanolyan marad, mint a szülőké, a sok sajátos nevelési igényű gyereket, akik sosem jutnak el sem az érettségig, sem a szakmatanulásig, azokat, akiket kiemeltek, majd 18 évesen visszakerülnek oda, ahonnan kiemelték, és viszik tovább ugyanazt a mintát, amiben nekik sem volt esélyük az elviselhető életre. Nem bírok nem gondolni a generációk óta kriminalizálódott családokra, akik ebbe húzzák bele a gyerekeiket, sőt, a rokon gyerekeket is. A mentális betegekre, akikre nagyon kellene figyelni, mert mellettük gyerekek is élnek, a családon belüli erőszakot elszenvedőkre, és még folytathatnám a sort.
A környezetéből kiragadott, nagyon sok ráfordítással életstratégiaváltást elérő gyerekek is fontosak. Ők azok, akik százat lépnek. Példák lehetnek, de a számuk elenyésző azokhoz képest, akik maradnak ott és úgy, ahogy generációk óta élnek. Ezért mondom mindig: mi nem egy gyerekkel szeretnénk százat lépni, hanem százzal egyet.
Ez viszont csak olyan rendszerszintű változásokkal képzelhető el, amihez politikai szándék kellene. Ami nincs. Mert a politikai szándék fókuszában más van.
De nemcsak értük vérzik a szívem, az esélytelenekért… hanem azokért a szakemberekért is, akik küzdenek, és alulmaradnak. Akik kétségbeesettek, és segítséget kérnek. Tőlem is.
A héten hárman is voltak, különböző területekről. Nagyon sajnálom mindegyiküket, fuldokolnak, kilátástalannak látják a helyzetüket.
Egyikük civilként akar változtatni. Nem bírja a településen élők kirekesztettségét, kitaszítottságát, hogy még azt sem kapják meg a rendszertől, amit egyébként elérhetnének. Nem bírja látni a gyereksorsokat. Mozgolódik. Adományt szerez, fejlesztéseket tervez, érdekképviseletet akar. És rendre falakba ütközik. Méltatlan mondatokkal bombázzák, gyanúsítják, fenyegetik. Nem azok, akiken segíteni szeretne, hanem azok, akiknek egyébként ez lenne a munkája. Egyre nehezebben bírja. Feladni készül.
A másik pedagógus. Fiatal, pályakezdő, egy erősen szegregálódó iskolába került. Ahogy mesél, pontosan látom magam előtt a helyzetet, a gyerekek nem figyelnek, hangoskodnak, nem tanulnak, tiszteletlenek, képtelen motiválni őket. Másnak sem megy a tantestületből, csak az bír velük, akitől félnek. Természetesen van iskolarendőr is, de nem lehet mindig az ő tantermében, máshol is várják.. Amíg bent van, elcsendesednek, amint kilép, kezdődik minden elölről.
Amúgy, akitől félnek, annál sem tanulnak, de legalább csendben vannak. Meséli, hogy tőle nem lehet félni. Átlagos testalkatú, és nem ordibálós. Próbált már mindent, tőle telhetően hangosan, halkan, szigorúan, baráti hangon, kedvesen, szaktanári figyelmeztetéssel, stb. de semmi sem hat. Kinevetik. Verekednek az órán. Mit csináljon? Azzal a párral, akivel lehetne kezdeni valamit, azzal sem tud haladni.
Pontosan tudom, milyen helyzetben van. Az eszköztelenséget én is megtapasztaltam már. És nagyon dühös vagyok, mikor valaki azt mondja, ha nem boldogulunk velük, nem vagyunk jó pedagógusok. Mert vannak, akik boldogulnak. Nos, én nem hiszem. Annyira kiszámíthatatlan, hogy mit hoznak be magukkal, mi történik otthon, mi traumatizálja őket. Az iskolák pedagógia kultúrája pedig nem egységes, nincs egymást támogató közeg, az a bizonyos láthatatlan tanterv szomorú képet fest. Bárkit szívesen betennék egy szegregált osztály felső tagozatába, és megnézném, hogy boldogul mondjuk egy hétig. Vajon milyen eszköztára van azoknak, akik a fotelből szólják le a terepen küzdőket?
Mit mondhatnék neki? Egyedül van, a tantestület kiégett, nem azonos pedagógiai elveket vall velük, a főiskola erre nem készítette fel, de nem akarja feladni. Pedig hallom a hangján, a határán van. Három hét telt el a suliból. Motivált, és szereti a gyerekeket, őket is, akikkel sok probléma van. Az osztályában talán nincs is gyerek, akinek ne lenne valamilyen “papírja”.
A harmadik szociális munkás. A felmondását fontolgatja. A rendszer, amiben dolgozik, irreális elvárásokat támaszt, hogy teljesítse, hazudni kellene. De ő nem akar. Ismeri a falut, a problémákat, szereti a munkáját, az embereket, de a rendszernek nem tud megfelelni. És most már ott tart, hogy nem is akar.
Három ember, három elkötelezett szakember, aki kétségbeesetten küzd. Fent kellene tartani őket, fent, a víz fölött, hogy bírják. De fuldokolnak. Ha feladják, akikért dolgoznak, azok maguk maradnak. De tudom, nem ezt kell mondanom, mert nem kelthetek még lelkifurdalást is bennük, amiért feladni készülnek.
Ventilálunk hát, próbálok pozitív lenni, biztatni, erősíteni. És közben ordít a lelkem, mert félek, őket is elveszítjük. Őket is, épp úgy, mint azokat, akikért dolgoznának.
Próbálok persze tanácsot is adni, hiszen annyi mindenen átmentem már, ennek a tapasztalatai talán segítenek nekik is. De látom, ahogy a rendszer egyre több áldozatot teremt. Azokat is, akikért dolgozni kellene, és azok is azzá válnak, akik dolgoznak benne.
A párhuzamos valóság mindenben más. Az egyikben élők elvesztették a kapcsolódásukat a valósághoz, maguknak hisznek, maguknak alkotnak szabályokat, és jól élnek. Kéjelegve alázzák azokat, akik a másik valóságba szorultak, és azokat is, akik szót emelnek, hogy ez nincs jól. A másik világ pedig nélkülöz, vegetál, beletörődik, szenved, külföldre költözik, túl akar élni. Reméli, hogy egyszer más lesz. És persze mindkét valóságban vannak szélsőségesebbek és csendesebb szemlélők.
Valahogy mégis tenni kellene valamit. Nem hagyhatjuk őket elveszni. Össze kell kapaszkodnunk. Nekünk, akiket más érdekek vezérelnek, mint a másik valóságban élőket. Akik nem párhuzamos valóságot akarunk, hanem egy világot. Ami élhető mindenki számára.
Bár a novemberi amerikai voksolás legnagyobb tétje az, hogy jövő januárban ki költözik be a Fehér Házba, az elnökválasztással egyidőben olyan, a személyes szabadságukat érintő népszavazási kérdésekben is dönthetnek a választók, mint például: milyen körülmények között legyen engedélyezett számukra a művi terhesség-megszakítás, illetve legális legyen-e marihuána használata.
Az USA-ban az abortuszhoz való alkotmányos jog eltörlését követően a művi terhesség-megszakításhoz való hozzáférés lett a közbeszéd egyik meghatározó kérdésköre, az idén pedig különösen, hiszen tíz államban a választók nem csak az elnök személyéről és a kongresszus összetételéről dönthetnek majd a 2024. november 5-i választásokon, hanem az abortusszal kapcsolatos törvények módosításáról is. Ráadásul ez a téma mobilizációs erővel is bírhat, ami az elnökválasztás eredményére is hatással lehet, sőt, Floridában az abortuszon kívül a marihuána esetleges legalizációja is sokakat az urnákhoz csábíthat.
Abortusz: szigorítás, lazítás, egyik sem?
Az arizonai választók novemberben arról is döntenek, hogy az állam alkotmányában rögzítsék-e az abortuszhoz való jogot, amely a magzati életképesség határáig engedélyezné a művi terhesség-megszakítást, utána pedig csak akkor, ha a terhesség veszélyt jelent az anya egészségére vagy életére. Az „igen” szavazat hatályon kívül helyezné a jelenlegi törvényt, amely a vészhelyzetek kivételével a terhesség 15. hete után már tiltja az abortuszt. Az új határidő a 24. hét környéke lenne, ez az időpont, amely után az újszülött már a méhen kívül is életben tartható.
Coloradóban egy olyan kezdeményezés kerül a szavazólapokra, amely beillesztené az abortuszhoz való jogot az állam alkotmányába – egyúttal hatályon kívül helyezné az abortuszok állami finanszírozásának tilalmát. Az „igen” szavazat megszilárdítaná az abortuszjogokat, és védelmet nyújtana a jövőbeli korlátozások ellen, míg a „nem” szavazat megtartaná a meglévő törvényeket. Az intézkedés elfogadásához 55 százalékos támogatottságra van szükség.
Floridában a választók arról dönthetnek majd, hogy az állam alkotmányának módosításával megvédjék-e a az abortuszhoz való jogot a magzati életképességig, vagy, ha a beavatkozásra egészségügyi okok miatt van szükség. Az „igen” szavazat hatályon kívül helyezné az államban jelenleg érvényben lévő szabályt, amely 6 hét után már tiltja az abortuszt, míg a „nem” szavazat fenntartaná a meglévő korlátozásokat. A módosításhoz 60 százalékos jóváhagyásra van szükség.
Marylandben a választók olyan intézkedést mérlegelhetnek, amely a reproduktív szabadsághoz való jogot az állami alkotmányban rögzítené. Az „igen” szavazat megerősítené a terhességgel kapcsolatos döntések meghozatalának jogát, beleértve a terhesség megelőzését, folytatását vagy befejezését, míg a „nem” szavazat elutasítaná a módosítást. Az intézkedés elfogadásához egyszerű többségre van szükség. Maryland helyzete annyiban különleges, hogy a módosításról való népszavazást az állam demokrata irányítása kezdeményezte, ráadásul ebben az államban külön jogszabályok védik azokat, akik más államok szigorúbb szabályozása miatt Marylandben kérnek segítséget.
Missouri lakosai arról dönthetnek majd, hogy megvédik-e az abortuszhoz való jogot a magzat életképességéig, beleértve az életet vagy egészséget veszélyeztető kivételekkel. Az „igen” szavazat támogatja ezt az alkotmányos védelmet, amely más reproduktív jogokra, például a terhesgondozásra és a születésszabályozásra is kiterjedne, míg a „nem” szavazat fenntartaná az állam szigorú abortuszkorlátozásait. Az intézkedés elfogadásához egyszerű többségre van szükség, azt pedig, hogy mennyire foglalkoztatja a választókat ez a téma, jól mutatja, hogy több mint 380 ezer aláírás összegyűjtése után került fel a szavazólapra, ami duplája az előírt minimumnak...
Bár nem tudni, kié a Ganz-Mavag csoportot tulajdonló magántőkealap, a Financial Times információi szerint a spanyol kormány arra jutott, hogy ez a Mol, és egyebek mellett az olajtársaság szoros orosz kapcsolatai miatt nem engedélyezte a Talgo spanyol vasúti járműgyártó felvásárlását a magyar jelentkező számára.
Nem egyedi estről lehet szó, ahogy a G7-en korábban bemutattuk, vállalhatatlan üzleti partnerek lehetnek az európai átláthatósági, pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni rendelkezésekkel ellentétes szabályozású hazai magántőkelapok.
Zeisler Judit, a Transparency International Magyarország (TI) szakpolitikai vezetője a G7 podcastban kiemelte, hogy
2024. júliusban az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított azzal kapcsolatban, hogy hiányosan lett átültetve a magyar szabályozásba a pénzmosás elleni uniós direktíva, így tehát végül is egy hivatalos szakvéleményünk van arról, hogy tényleg tudnunk kellene azt, hogy kik állnak a magántőkealapok mögött.
A magyar sajtóban számos tényfeltáró cikk foglalkozott vele, hogy nem lehet megismerni a magántőkealapok tényleges tulajdonosait. Amikor a Direkt36 megtalálta ezt a NAV erre szolgáló adatbázisában, akkor két dolog történt: letörölték az adatokat, illetve megszüntették az adatbázis nyilvánosságát.
A TI szeptemberben megjelent, Titoktartás mellékhatásokkal (pdf) tanulmánya részletesen bemutatja, hogy milyen jogi háttere van a hazai magántőkealapoknak, milyen uniós jogot sért ezzel a kormányzat, kik a fő haszonélvezők, és milyen változások várhatók az uniós jogszabályok és a brüsszeli kötelezettségszegési eljárás nyomán.
A magyar jogszabályok és a NER-es jogértelmezés szerint a magántőkealapoknak nem a befektetési jegyek tulajdonosai a tényleges tulajdonosai, hanem az alapot kezelő társaság. Az uniós pénzmosás elleni szabályok szerint azonban benne kellene lenniük a magántőkealapoknak is a hazai szabályokban, ennél fogva a NAV által kezelt tényleges tulajdonosi nyilvántartásban is.
Korábban nem volt azonban teljesen egyértelmű, hogy ki számíthat természetes személy tulajdonosnak. A tulajdonosi minőség meghatározásában az új, tavasszal elfogadott uniós pénzmosás elleni szabályok jelentenek előrelépést, amelyekben többek között a befektetési jegyek tulajdonosát is nevesítik.
Az immár 2400 milliárd forintnál is több – a magyar GDP négy százalékát meghaladó – vagyont kezelő magántőkalapok nemcsak a tényfeltáró újságírók figyelmét keltették fel, hanem az Európai Bizottságét is. Sőt, egy tavasszal elfogadott uniós jogszabályváltozás miatt kötelező lenne a civil szféra és az újságírók számára hozzáférést biztosítani a nálunk a NAV által vezetett tényleges tulajdonosi nyilvántartáshoz is.
Az uniós jogszabályok és a kötelezettségszegési eljárás arra kényszeríti hamarosan a kormányt, hogy megossza a civilekkel és az újságírókkal, hogy kik a rejtélyes magántőkealapok tulajdonosai.
Egyelőre érdemi információval csak a Magyar Nemzeti Bank rendelkezhet: amikor az alapokat létrehozzák és engedélyezik, akkor a kezelési szabályzatból a tulajdonosok személye is kiolvasható. Az MNB-nek azonban nem tiszte ezek nyilvántartása és nyilvánosságra hozása.
Az MNB ráadásul csak az alapításkori állapotokat ismeri meg, a későbbi változásokról ők sem értesülnek. Az alapokról a pénzintézetek kérhetnek be adatokat áláthatósági vizsgálatokhoz, de ezeket immár csak belső használatra. Így az az áldatlan állapot, hogy Magyarországon egyetlen hivatalos szerv sem tudja, kié több ezer milliárd forintnyi vagyon – ez pedig nagyon jelentős kockázat a hazai pénzügyi rendszerben.
A beszélgetés során az alábbi témák kerültek szóba:
- Százmilliárdok állami pénzből: a magántőkealapokba fektetett pénz jelentős része magyar állami forrásokból származik, gyakran a Magyar Fejlesztési Bankon keresztül. Az átláthatóság hiánya korrupciós kockázatokat és a rossz gazdálkodás lehetőségét hordozza.
- Komplex tulajdonosi struktúrák: a magántőkealapok tulajdonosi struktúrái gyakran rendkívül összetettek, ami megnehezíti a végső kedvezményezettek azonosítását. Ez lehetővé teszi a pénzmosást és más illegális tevékenységeket.
- Nemzetbiztonsági aggályok: a magántőkealapok átláthatatlansága nemzetbiztonsági aggályokat is felvet, különösen akkor, ha az alapokat stratégiai eszközök megszerzésére használják.
SZABAD EURÓPA PODCAST Szerző: SZABAD EURÓPA 2024.09.22.
„A veszély nem a zászlókból fakad, hanem a gyökértelen, integráció nélküli tömegekből” – mondta az 1992-es interjúban a szélsőségesek térhódításáról Ormos Mária történész, a Pécsi Tudományegyetem volt rektora. Hozzátette: nem az elégedetlenség, hanem a kilátástalanság gyújtja be az indulatokat.
Az eredeti felvételt az Országos Széchényi Könyvtár Történeti Fénykép- és Interjútára őrzi és bocsátotta rendelkezésünkre.
Most úgy állnak a dolgok, hogy lényegében semmit nem tudunk. Illetve annyit talán igen, hogy volt egy titkos találkozó a Tisza-LMP-MKKP között, amely arról szólt volna, miként lehet kiszorítani Karácsony Gergelyt, a Fideszt és a DK-t, és összehozni a többséghez szükséges képviselői számot.
Mondom, ez egy titkos összejövetel volt, csak azt nem értem, hogyan került nyilvánosságra, ha csak az érintettek voltak jelen. Magyarországon persze megszokhattuk, hogy valójában titkos megbeszélések, egyeztetések, megállapodások nincsenek, mindig van valahol egy lyuk, ahol az információ kicsorog, ezúttal mégis furcsállom, ha létezett ilyen lyuk. Sokkal inkább feltételezem, hogy tudatos volt a titok megszellőztetése, legfeljebb azon kell tünődnöm, hogy milyen céllal. Azért-e, hogy katalizálják a befagyott tárgyalásokat, vagy éppen ellenkezőleg: jelezzék a szándékot, kire, kikre nincs szüksége ennek a három pártnak. Ez utóbbi azért valószínűtlen, mert éppen elégszer hozták a nyilvánosság tudomására, hogy kire és kikre nem tartanak igényt, kikkel nem hajlandóak összefogni.
Hát éppen ez az: ha így van, ahogy akarnák, akkor éppen nem tudnak többséget teremteni, nem tudnak kormányozni, nem tudják teljesen kiszorítani Karácsonyt, pusztán irányíthatatlanná teszik a fővárost. Vagyis: igaz az első mondatom: most nem tudunk semmit… Nem tudunk semmit. Mi, akik szavaztunk, és összeraktuk a fővárosi közgyűlést, mi, akik – akárhogy is szavaztunk – egy működő Budapestre voksoltunk. És ezt sikerült elérnünk, ez látszik másfél héttel az alakuló közgyűlés előtt, illetve az, hogy fogalmunk sincs, kiket is delegál képviselőnek a Tisza Párt, mivel nincs annyi jelöltje, mint amennyi helyet szerzett, illetve hányan leszek, akik majd pendliznek az Európai Parlament és a főváros között. Merthogy ezt a törvény nem tiltja.
Szokták volt mondani: a választó bölcs, a választó tudja, mit akar, kiknek ad jogot a vezetésre és kiket akarna eltiltani. Bármily eretnek is a gondolat: a választó nem bölcs. Ha az lenne, nem rakott volna össze egy ilyen szanaszét húzó csapatot, egy olyan együttest, amely – nagy eséllyel – képtelen együttműködni. Ha a választó tudta volna előre, mit kotyvaszt össze június 9-én, akkor bizonyosan nem így dönt. De a választót az sem zavarta, hogy a Fidesz olyan törvényt pakolt össze, amely négy hónapos interregnumot képez, amikor az arra hajlamos önkormányzati vezetők még gyorsan kilopják, amit csak lehet, és a választót az sem zavarta, hogy egyszerre kell voksolnia Európára és saját lakóhelyére. És bármily szomorú is: ez a két hely nagyon távol áll egymástól. Azt is ideírnám: egyelőre. De ez nem igaz, mert mindenképpen más logika mentén adja le a voksát a polgár az egyikre és a másikra. És akkor még nem beszéltem a kampánybeli különbözőségekről. Nem véletlen, hogy ilyen állatfajta, amit a Fidesz produkált, nincs sehol Európában, ám a Fidesz pontosan tudta, hogy a magyar embereket ez nem fogja zavarni. Nem fogja zavarni, hogy alaptörvényt is sért a hatalmi gépezet, teszi azt, amit felülről mondanak neki, nem lázad, nem elégedetlenkedik, elmegy és leadja a céduláját...
A vajdasági magyar közösségben nagy a csend. Eközben Szerbiában a lítiumbányászat ellen demonstrálókkal szemben a kormányzat egyre erélyesebben lép fel, mert úgy véli, hogy a tüntetések mögött alkotmányellenes szándék, puccskísérlet rejtezik. Folynak a letartóztatások, fiatal miniszoknyás lánykákat ökoterroristáknak neveznek, keménykötésű biztonságiak vallatják őket.
A mindeddig nem tapasztalt magyarországi pártpolitikai átrendeződés a Vajdaságban szintén visszhangtalan maradt, még a Tisza Párt feltűnése sem idézett elő semmiféle belső eszmecserét. Se pró, se kontra. Még a hangos anyaországi tanácstalanság sem kap itt hangot.
Igaz, az utóbbi években történtek kisebb-nagyobb incidensek, amelyek inkább a magyarországi sajtóban találtak visszhangra, ilyen például a Magyar Nemzeti Tanács által kiadósan támogatott Tanyaszínház ügye. Történt ugyanis, hogy számos önkormányzat nem volt hajlandó fogadni a Tanyaszínház produkcióját a „prasnya beszéd” (a színpadi káromkodások – a szerk.) miatt. Petíció is született a művészi szabadság védelmében, ami valóságos idillel zárult. A Tanyaszínház idei bemutatóját, Szigligeti Ede A cigány című népszínművét a Magyar Nemzeti Tanács és a független médiumok a legnagyobb elismeréssel méltatták, mi több, a vajdasági magyar kultúra csúcsteljesítményének nevezték.
Még különösebb a másik incidens, a betiltott könyvek ügye. Az anyaországi sajtóban volt olvasható, hogy a vajdasági Forum Könyvkiadó Intézet egyszerre hat könyv megjelenését akadályozta meg. Ez valóban botrányos jelenségnek számítana még a legvéresebb diktatúrákban is. A „botrány” azonban ebben az esetben rejtély maradt. A kiadó igazgatója nem volt hajlandó nyilatkozni a kérdésben, tehát semmiféle magyarázat nem született. Az „inkriminált” szerzők sem szólaltak meg, úgyhogy a közvéleménynek halvány sejtelme sincs, hogy milyen „káros” eszméket tartalmaztak az inkriminált művek. A botrányt csend követte. Az értelmiségi közvéleményben némi reményt ébresztett a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) megboldogult elnöke, a tavaly elhunyt Pásztor István élettársának, a „kultúrfelelős” Lovas Ildikónak a menesztése, amelynek magyarázata mind a mai napig sejtelmes. Pásztor Bálint, aki apja pártelnöki foteljének örököse lett, csak annyi magyarázatot adott, hogy a volt elnök élettársát „elütötte a vonat”. Ennyi! Természetesen külön hangsúlyozta, hogy szó sincs apja revíziójáról, a VMSZ hű marad Pásztor István életművéhez, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy a Vajdaságban szorgalmasan ápolják a kultuszát. A kulturális élet két számottevő „incidense” kapcsán különben nagy a nyugalom. A költők írják a verseket, s hála a magyarországi támogatásnak, a könyvek rendszeresen megjelennek, bár nincs terjesztőhálózat. A cég bezárta a könyvkereskedéseket.
Némi elmozdulás azért történt. Felerősödtek a kritikus hangok, főleg a különböző honlapokon jelentkező független médiában. Fiatal, éles szemű közírók rámutatnak a VMSZ hibáira,
Bozóki Antal nyugalmazott ügyvéd pedig a saját portálján szorgalmasan írja a VMSZ „fekete krónikáját”; talán egyszer akad egy bátor történész, aki pillantást vet rá. A regnáló párt ostorozása azonban a magyar közösségben visszhangtalan maradt. Egyrészt bizonyára a kilencvenes évek délszláv háborúja miatt, amelyben a magyar kisebbség hősiessége valóban példamutató volt, de utána megroggyant a lelki teherbíró képessége; másrészt azért, mert hiányzik az alternatíva, amelyre a kritika alapozódik. Nagy kérdés ugyanis, hogy a változásokhoz elegendő-e az állandó „VMSZ-ezés”, hiszen a háború olyan mély emléket hagyott az emberekben, hogy önkéntelenül is arra gondolnak: a helyzet olyan, amilyen – a fontos, hogy ne legyen rosszabb.
Az alternatíva azért lenne fontos, mert a vajdasági magyar közösség több évtizede nem lépett be a plurális értékrend világába. A szocializmusban erre nem volt lehetőség, a Milošević-rendszer idején pedig nem volt alkalom. A tömény szerb nacionalizmus idején csak a kollektív defenzió stratégiája volt elképzelhető, hogy ne mondjam, szükségszerű. A mai pluralista világban viszont ennél többre lenne szükség, de éppen a mozgósító, sokszínű kultúra veszett ki a vajdasági magyar kisebbségi közéletből. Milošević bukása után ugyanis a VMSZ Kasza József vezetésével rendkívüli gyorsasággal megteremtette az egypárti monopóliumot, azt a struktúrát, amelynek az egyik első áldozata éppen ő maga lett. Utóda, Pásztor István tökéletesítette ezt a struktúrát egyrészt politikailag, másrészt gazdaságilag.
Politikailag Pásztor Istvánnak kedvezett a történelem. Pártelnöki karrierje kezdeten Magyarországon a Fidesz került hatalomra, s az anyaországi párt nemzetpolitikája segítségével bebetonozta a helyi pártmonopóliumot. Kasza főleg a kisebbségi státuszra alapozott, ez volt a „hárompillérű autonómia” jelszavának kora, amikor a kisebbségi párt, a VMSZ még a területi autonómiát is a célkitűzések közé sorolta, aminek jegyében kiállt Vajdaság autonómiája, vagyis Szerbia decentralizálása mellett. A magyarországi pártok megítélésében Kaszának nem volt ideológiai programja. Minden kormány elfogadható volt számára, legyen az nemzeti, szocialista vagy liberális. Mindegyiket tárt karokkal fogadta, ha hasznosnak ítélte. Pásztor István ideológiai alapokra, vagyis a Fidesz által bejelentett nemzetegyesítésre helyezte a hangsúlyt, így a Vajdaság autonómiája háttérbe szorult, a területi autonómia pedig szóba sem került, hiszen teljes erővel támogatta a Vučić-féle centralista nemzetállam-politikát. Nem élt át semmiféle magyarországi kormányváltást, úgyhogy nem kellett vezekelnie...
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke posztolgatott az X-en, és itt jelentette be, az Unió akár tízmilliárd eurót is folyósíthat, hogy támogassa a kelet-európai országokat az árvíz elleni védekezésben és a károk helyreállításában. S bár ez nem igazán jelenthet hivatalos álláspontot vagy közlést, mégis sokat elárul a viszonyokról, hogy kies hazánk (Magyarország) kimaradt a felsorolásából, mint akik a kasszához járulhatnának.
Doktorminiszter urunkat ettől elöntötte a durci, a koldusöntudat mintegy, és reagálva a bejegyzésre kijelentette a maga keresetlen módján: „Hogy aztán majd valamikor, valaki, valahonnan, egy Ursula nevű hölgy, valami Európai Unió, meg bizottság küld-e nekünk pénzt vagy segítséget, hát az olyan, mint a kutya vacsorája”. – Érezzük az Ursula nevű hölgy kitételben a falusi ivók hangulatát, ez már majdnem olyan, mint annak idején a „holland fickó”.
Aki majd a NATO főtitkára lesz, és látjuk ím újra a jobboldal morális fölényét, ahogyan valami képzelt magaslatról nagy ívben köp mindenre és mindenkire. De nem is ez az érdekes igazán, hanem a továbbiak, amelyben a durculásból fakadó gőg nyilvánul meg, miszerint: „Nem javaslom, hogy valami nyomorult koldus testtartásával kalapozzunk. Komoly ország vagyunk, elvégeztük a munkát”. Delikát, és ezt az elámulást azért tettük ide, mert fölrémlett Navracsics.
Illetve nem is csak ő, hanem az utóbbi idők történései, miszerint azért fölvettük a nyomorult koldus testtartását, amikor az amúgy nem is járó határvédelmi pénzekért, hajlongtunk a doktorminiszter által megvetett hajlongással, aztán a tanárok béremelése sem volt piskóta, ők is a koldulás eredményére vártak, mint ahogyan a térkövezők, a lomb nélküli lombkoronasétányok megálmodói, és számos (számtalan) más, lopható beruházás.
Egyébiránt, ha már Navracsics eszünkbe jutott, nem tudjuk, mi van ezzel az elvtárssal, akit a koldulás nagykövetévé nevezett ki doktorminiszter urunk, de feladatát nem tudta elvégezni, tehát dicstelenül zárt, mégsem hallottunk róla, hogy emiatt őtet megrótta volna a főnöke. Igaz, hogy amúgy nem is lett volna joga hozzá, mert nagy valósínűséggel magát az atyaúrisent is küldhettük volna a kolduló küldöttség élén, ő sem ért volna el semmit.
Ezt azért és azonban ki kell érdemelni, s bár nem látunk bele Ursula néni fejébe, nagy valószínűséggel nem azért hagyott ki minket az emlegetett felsorolásból, mert annak idején kék plakátra került, hanem inkább mert – egyebek mellett – azt is tudja, hogy azt a pénzt itt minden bizonnyal ellopnák, tehát fölösleges ideküldenie. Amúgy eszünkbe jut Tokaj, a nem is taggyűlések, amikor a szerzés bimbózni kezdett, s amikor még tán meg lehetett volna állítani.
Nem történt meg, és azóta is a fülünkben cseng doktorminiszter urunk – aki akkor még nem volt az, csak egy kezdő maffiózó – szava, miszerint „ne mi nyerjük a legtöbbet” (mármint a tokaji szőlős cég, mert azt hitte ez a drága ember, nem tűnik fel, hogy a maga felé hajlik a keze, pedig nem is szent). Mennyire, hogy nem az. Nos, az akkor bimbózó gyakorlat szökkent úgy szárba, hogy Európa-szerte híres, és ez az eredménye. Hogy az Ursula a középső ujját mutatja...
KLUBRÁDIÓ / HETES STÚDIÓ Műsorvezető: HARDY MIHÁLY 2024.09.21.
A Hetes Stúdió 2024. szeptember 21-i adásában Hardy Mihály Bokros Lajos közgazdásszal, egykori pénzügyminiszterrel beszélgetett a gazdaság hanyatlásáról.
Úgy tűnik, az Orbán-kormány ejti a Diákvárost, de megvágja a Budapest-Belgrád vasútvonal kapcsán felmerülő települési igényeket, a mentőautó-beszerzéseket és a Lánchíd támogatását is.
130 pontos kormányhatározat jelent meg a Magyar Közlönyben Orbán Viktor szignójával. A rendelkezés nagyrészt megszorítások sorát tartalmazza, változatos formában megfogalmazott pénzelvonásokkal, amelyek lényege, hogy a kabinet több nagy projekttől elvonja az állami többletforrásokat, leállítja vagy csökkenti a finanszírozásukat.
„Az Orbán-kormány egyetért azzal, hogy e határozat kapcsán további központi költségvetési többletforrás biztosítása nem szükséges.” Ez a szöveg olvasható meglehetősen gyakran az egyes pontoknál, amelyek egy-egy elvonásról szólnak. Másutt valamilyen finanszírozási határozatot vontak vissza, és akad olyan is, ahol nem nullázzák le teljesen, de jócskán megvágják az adott fejlesztésre korábban szánt pénzt.
A listában találkozhatunk például a Budapest Diákváros – Déli Városkapu Fejlesztési Programban érintett belügyi vagyonkezelésű ingatlanok kiváltásához szükséges ingatlanok biztosításának ügyével, amellyel kapcsolatban jelezték, nem ad több pénzt a kabinet. Ugyanez a helyzet a mindjárt a lista elején felbukkanó Lánchíddal, a budai Váralagúttal, valamint a hozzájuk kapcsolódó közterületek rekonstrukciójával és fejlesztésével összefüggő intézkedésekkel: a kormány ezekre sem ad egy kanyi buznyákot sem a továbbiakban. Nem jár jól az Ókovács Szilveszter vezette Magyar Állami Operaház sem: az intézmény működési költségeinek kiegészítő támogatásáról szóló határozathoz Orbán Viktor ugyancsak jelezte, nem lesz több pénz.
Megszorítások jönnek az emlékezetpolitikában is: A Kormány visszavonja a Sorsok Háza Holokauszt Gyermekáldozatainak Emlékhelye - Európai Oktatási Központ megnyitásához szükséges intézkedésekről szóló (...) kormányhatározatot" - olvasható. De nem ad több pénzt a kabinet a Kommunizmus Áldozatai Emlékmúzeum felállításához sem. Sőt, a családtörténeti kutatások elősegítéséhez és a családtörténeti források széleskörű bemutatásához szükséges intézkedéseket is megvágja a kormány, csak hogy néhány példát említsünk.
Aki esetleg azt hitte volna, hogy a MÁV még nincs elég rossz anyagi helyzetben, az is tévedett: Az Orbán-kormány visszavonja a MÁV Magyar Államvasutak Zrt. használatában álló ingatlanok vasútüzemhez nem szükséges területeinek felméréséhez szükséges források biztosításáról szóló” határozatot is. A Városliget közlekedése sem jár jól: a Városliget és környezetének egyes közlekedési fejlesztéseiről szóló határozat egy pontját az Orbán-kormány szintén elvetette.
Kicsit még a közlekedésnél maradva: érdemes a 130 pontos lista mélyét is böngészni, ugyanis egészen hátsó-középtájt megbújik a következő határozat, mely a Budapest–Belgrád vasútvonal újjáépítési beruházás engedélyezési eljárása során felmerült települési igények megvalósításához szükséges többletforrások biztosításáról szóló kormányhatározat két pontja, a 8. és a 11. kapcsán jelzi, ezeket is törlik az idén. A 8. pont értelmében a kormány eredetileg 287 743 800 forint többletforrást biztosított a meghatározott fejlesztések előkészítéséhez, a 11. pont pedig további 50 025 000 forint többletforrásról döntött.
Akadt elvonnivaló az egészségügytől is: a kabinet lemond például a Magyarország átfogó Egészségipari Stratégiájáról és annak végrehajtásáról szóló, a klinikai vizsgálatok és az orvostudományi kutatások intézményrendszerének továbbfejlesztéséről, de az Országos Mentőszolgálat mentőjármű ellátásának és a mentőautók hazai gyártására szánt pénzt is megvágta: nem adnak több pénzt a határozat 2. és 3. pontja vonatkozásában. Előbbi eredetileg 2 291 942 441 forint többletforrás biztosításáról döntött. Az erről szóló pénzelvonási határozat is csak egészen a most közzétett lista vége felé bújt meg.
Mindezzel csak néhány példát említettünk, a 130 pontos lista egy sor egyéb téren is megszorításokat tartalmaz.
Sokkal nagyobb árvizek lesznek. A vízügyi intézményrendszer aggasztóbb helyzetben van, mint a védművek – véli Droppa György, a Duna Kör és az Ister Kelet-Európai Környezetvédelmi Kutatóintézet volt vezetője. Szerinte valószínűleg szükség lenne egy csatornára, amelyik összeköti a Dunát és a Tiszát, kár, hogy az, ami ma a vízügyben történik, jó esetben a XIX. század ismeretszintjét képviseli. Interjú.
Hogy milyen állapotban vannak a Duna töltései, azt éppen most teszteli a folyó, de az is hasonlóan aktuális kérdés: milyen állapotban van ma a magyar vízügy?
Alighanem rosszabban, mint a töltések. A rendszerváltást közvetlenül megelőzően, illetve az Antall-kormány idején pontosan, név szerint lehetett tudni, hogy kik az ágazat szakmai vezetői. Ezek ismert, nemzetközileg jegyzett, a hazai nyilvánosság előtt is felkérdezhető szakemberek voltak. Nem féltek kiállni akár a kamerák elé sem. Ma senki nem tudná megmondani, hogy kik irányítják szakmailag a magyar vízügyet. Akkoriban volt egy szellemi irányítóközpont, a ViITUKI; a székházát 2020-ban robbantották fel, mert kellett a hely és főleg a telek az atlétikai vb-nek. A VITUKI-ban 2000 vízügyes dolgozott, ami alighanem egy túlméretezett keret volt, de még mindig sokkal közelebb állt a reális szükségletekhez, mint a mostani helyzet, a teljes szétverés. A rendszerváltás egyik legnagyobb vívmánya, hogy önálló tárcák foglalkoztak a környezetvédelemmel és a vízüggyel, ma már emléknek is halvány. Ma egyáltalán nincs állami környezetvédelem, de a vízügy még ennél is rosszabbul járt. Az egész struktúrát felszámolták, pedig éppen az volt a lényeg, hogy két, sokszor ellenérdekű tárca vitájában alakultak ki az álláspontok és a megoldások. Most nehezen tudnám megmondani, hogy hova tartozik a vízügy a kormányban. Talán a katasztrófavédelemhez, kiérdemesült rendőrök felügyelete alá. Egyrészt látható fej nélkül működik a szervezet, másrészt valójában szervezet sincs: nincsenek hivatásos, kompetens vezetői, akikkel vitázni lehetne. Viták sincsenek. Nincs hosszú távú koncepció, nincs sem holisztikus, sem adatalapú megközelítés – pillanatnyi politikai érdekek vannak, és rögtönzés.
Az ár most a Duna völgyét sújtja, de a magyar vízügyben hagyományosan az a szemlélet uralkodott, hogy a Tisza az igazi probléma. Ez ma is így van?
Igen, ha az alapokat nézzük, akkor a Tiszánál még nagyobb a baj. És ha az a kérdés, hogy miért, vagy hogy hol és mikor lett elrontva, akkor azt mondanám, hogy már a legelején, az 1840-es években, a Vásárhelyi-féle terv kiválasztásánál. Versenyben volt egy másik javaslat is, a Paleocapa-elképzelés – az annyival járt előrébb, hogy Pietro Paleocapa addigra már túl volt a Pó folyó szabályozásán, és tanult az ott elkövetett hibákból. Tudta, hogy ha a kiegyenesített folyót megakadályozzák abban, hogy árvíz idején kifusson a mederből, akkor elmarad a „nílusi trágyázás”, nem tudja a környező földekre lerakni az iszapot, ehelyett feltölti vele a saját medrét, egyre magasabb árhullámokat csinálva, ami miatt egyre magasabb töltéseket kell építeni. Ferraránál a Pó olyan magas töltések között fut, hogy a töltéskorona magasabban van, mint a templomtorony; kényszerűségből, hiszen a beszorított folyó folyamatosan tölti a medret a hordalékkal. Paleocapa ebből okulva a Tiszán sokkal kevésbé drasztikus beavatkozásokat, kevesebb mederátvágást javasolt, de nem ő lett a befutó, hanem Vásárhelyi Pál, aki megígérte, hogy az árterek kiszárításával legyőzi a maláriát, és hatalmas termőföld-testeket hoz létre a folyószabályozással, amelyeket aztán szét lehet osztani a környék földművesei között. A sors fintora, hogy az első ülésen, ahol az alig 16 oldalas terv részletei szóba kerültek volna, infarktust kapott, és meghalt. Végül nem pontosan azt, és nem is pontosan úgy csinálták, ahogy ő elképzelte: a földeket például néhány gazdag befektető szerezte meg, a folyó medrét pedig úgy alakították át, hogy megpróbálták összegyúrni Paleocapa és Vásárhelyi javaslatait, de inkább azért az utóbbinak kedvezve. Paleocapa alig 15 mederátvágást javasolt, Vásárhelyi több mint 200-at, a végeredmény 112 átvágás és 40 százalékos mederrövidítés lett...
KOMPORSZÁG / MAGYAR HANG VIDEÓ Szerző: MAGYAR HANG 2024.09.20.
Ha az a célod, hogy meggyőzd Huth Gergelyt, akkor az nem fog sikerülni. Én úgy ülök be vitázni közéleti műsorokba a propagandistákkal, hogy azt demonstráljam, van bennünk valami közös, hogy nem minden fekete-fehér. Ha csak addig eljutok, hogy a másik tábor hívei nem gyűlölnek, és elgondolkodnak azon, amit mondtam, az már jó – mondta Kompország című műsorunkban Nagy József, a 24.hu Minőségi Újságírásért díjjal többszörösen elismert újságírója, közéleti vitaműsorok rendszeres szereplője. Hozzátette: jó úgy leülni egy ilyen vitára, hogy tudja, neki van igaza, és a kormánypropagandista is tisztában van ezzel, ezért baromi szórakoztató, hogy a propagandista hátán folyik a víz az erőlködéstől, ahogy próbálja menteni a menthetetlent.
Beszélt arról is, hogy:
- Mit gondol Bayer Zsoltról?
- Lát-e esélyt a NER megdöntésére?
- Miben hisznek a fideszesek?
- Kivel nem készítene interjút?
- Mit jelent szerinte a független újságírás? Az értékek mentén való újságírás miben különbözik a pártoktól befolyásolt írástól?
- Miért fontos a nyomtatott sajtó megmaradása? Mit gondol az internetes újságírás korszakáról?
- Elkötelezett Fradi szurkolóként nem zavarja-e, hogy a Fidesz kisajátította a labdarúgást és a legtöbb patinás klubot is?
INDEX Szerző: BEREZNAY ISTVÁN, RÁTI EMESE 2024.09.20.
Péntek délután egy tüntetés vette kezdetét a Blaha Lujza téren. Az eseményeket percről percre követtük végig az Indexen.
Cikkünk frissült!
Korábban már beszámoltunk arról, hogy az „Emberek az emberekért” program keretein belül számos nagynevű magyar előadó lép fel a Blaha Lujza térre, péntekre szervezett demonstráción. A megmozdulást az váltotta ki, hogy a Magyar Evangéliumi Testvérközösség két iskoláját is bezáratták közvetlenül a tanévkezdés előtt, így 600 diák sorsa vált bizonytalanná.
A műsorban olyan előadók lépnek fel, mint Cserhalmi György, Bródy János, Gerendás Péter, Halász Judit, Rost Andrea, Kollár-Klemencz László, Molnár Áron, Parti Nagy Lajos és még sokan mások. A rendezvény jelmondatának ezt választották:
Nincs olyan, hogy lehetetlen! Csupán lépni kell!
A szervezők azt kérték, hogy aki tud, a jelenlétével fejezze ki együttérzését a kiszorított gyermekek és emberek iránt...
Az adománygyűjtéssel egybekötött megmozdulást civilek szervezték Iványiért, az Oltalom Karitatív Egyesületért, de leginkább azért az utcára tett csaknem 600 gyermekért, akik önmagukról gondoskodni nem tudnak, de Iványiban megtalálták a segítőjüket.
SZELFI / SZABAD EURÓPA Szerző: NAGY ANDRÁS 2024.09.21.
A Wikipédia szerint Babarczy Eszter szerkesztő, kritikus, publicista, esszéista, műfordító, eszme- és művészettörténész, egyetemi oktató és kutató. Mintha nem huszonnégy órából állna a nap számára. Ebből a sok titulusból mégis arra a legbüszkébb, hogy tanár. Ebből töltődik, bár a fiatalok elveszettségét sokszor szomorúnak, deprimálónak találja. A Szelfiben Babarczy Eszterrel beszélgettünk depresszióról, boldogságról, a Z generációról, szétvert oktatásról, a hatalom gyakorlásáról.
Azt mondja: ha volna egy varázspálcája, megpróbálná megszüntetni az emberek közti óriási vagyoni különbségeket, egyéni szinten pedig csak arra vágyik, hogy súlyos műtétje után egy kicsit könnyebben tudjon beszélni. Babarczy Eszter volt a Szelfi vendége.
- Többször publikált a fiatalok problémáiról: egyetemi tanárként közvetlen kapcsolata van a Z generációval, és azzal együtt, hogy szerinte sokat lehet tanulni tőlük, a tapasztalata elég lehangoló: nagyon jellemző rájuk a szorongás, a kiábrándultság. Úgy látja, hogy a kapitalista demokráciáknak nincs ígéretük a fiatalok számára, és ez nem csak Magyarországon van így, bár itt nagyon plasztikusan érezhető; a fiatalok jó része nem akar Magyarországon élni.
- Szerinte az, aki a hatalom közelébe jut Magyarországon, óhatatlanul korrumpálódik morálisan. A Fidesz-kormány normalizálta ugyanis, hogy a kitűzött célok fényében bármi elfogadható, fő üzenetük az, hogy a politikában nincs helye az erkölcsnek. Ez nem változna egy ellenzéki választási győzelemmel sem, hiszen a kormány megmutatta, hogy ebben a térben már nincs helye a fair playnek. Az egyetlen kiút a transzparencia és a sajtó függetlensége volna, hosszú távon csak ebből származhat bizalmi viszony az államhatalom és az emberek között.
- Babarczy Eszter úgy látja, hogy az oktatás leépülése igazi magyar nemzeti tragédia: nem látni mögötte a célt. Amit látni, az az, hogy egy paracsokhoz és parancsoláshoz szokott ember vezeti a tárcát, a pedagógusok fenyegetve vannak, és képtelenné teszik őket a felzárkóztatás és az odafigyelés képességére.
AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE Szerző: AMERIKAI NÉPSZAVA 2024.09.20.
A NER előtti demokráciában hatalmas botrány lett volna abból, hogy Magyar Péter lakására hívta Vitézy Dávidot, a Fidesz által támogatott főpolgármester-jelöltet, és Kovács Gergőt, a Kutyapárt társelnökét, hogy titkos koalíciót kössenek Karácsony Gergely megválasztott főpolgármesterrel szemben. Magyar nyilvánosan azt ígérte, senkivel nem köt koalíciót.
Füstös, hátsó szobákban csak maffiózók kötnek titkos alkukat, csak puccsokat szerveznek, nem egy főváros közgyűlésének működőképességéről tárgyalnak. A zsarolás az alvilág, és nem demokratikus politikusok eszköze. Aki saját szavazói, hívei háta mögött ilyen alkukat köt, az nem megbízható ember, nem demokrata, hanem álnok bűnöző.
A 444.hu nevű Magyar-párti hírportál adott hírt a titkos összeesküvésről, méghozzá abban a tónusban, mintha egy ilyen lakáson kötött megállapodás a világ legtermészetesebb dolga lenne. A nyilvánosság kizárásával, titokban, asztal alatt kötött egyezségek a demokratikus normák szerint elfogadhatatlanok, ilyeneket csak konspirációs elméletekben találhatunk.
Ez esetben azonban nem összeesküvés-elméletről, hanem összeesküvésről van szó. Magyar lakásán egy puccsot szerveztek a megválasztott ellenzéki főpolgármester ellen.
A titkos találkozón, amelyről a Facebook-függőségben szenvedő Magyar nem tájékoztatta sem a híveit, sem a közvéleményt, olyan megállapodást ajánlott a másik két résztvevőnek, hogy a baloldali ellenzék jelöltjeként megválasztott főpolgármestert megfosztják a jogaitól, cserébe egy titkos koalíció tagjaiként többséget állítanak mögé, ha feladja önmagát.
A „Magyar-tervnek” nevezett összeesküvés lényege, hogy Magyar jelöl a titkos koalíció vezetőjeként főpolgármester-helyetteseket (miközben az Karácsony Gergely joga lenne, de a támogatásért cserébe lemond erről), s Magyar az összes emberét lecseréli. A Fidesz által támogatott Vitézy Dávid pedig csúcsvezetőként megkapja a legnagyobb budapesti cégeket.
Magyar és Vitézy megváltoztatná a Szervezeti és Működési Szabályzatot is, eltörölnék a főpolgármester bizonyos jogosítványait, amivel megbénítanák Karácsony Gergelyt. Talán az sem véletlen, hogy a valódi ellenzékben már csak „magyarista szennysajtónak” nevezett 444, Telex és társai naponta adnak hírt a pozíció nélküli Vitézy minden megnyilvánulásáról.
Ennek alternatívája az, hogy Karácsony Gergely megbukik, a fővárosi közgyűlésben nem tud többséget szerezni, Budapest működésképtelenné válik, mert ha nem Magyar irányít, akkor Budapestet megbénítja. Magyar ezzel Karácsonyt az őt támogató és őt megválasztó baloldali ellenzék ellen fordítja. Vagy nem marad neki más, mint megegyezés a Fidesszel.
Ez a zsarolás leplezetlen formája, aminek lényege az, hogy a Magyar miatt patthelyzetbe került fővárosi közgyűlésben biztosítják Budapest működőképességének fenntartását, de a támogatásért cserébe Karácsony Gergely Magyar Péter, Vitézy Dávid és a Kutyapárt bábja lesz. A háttérben Magyar irányít mindenkit, de felelősséget nem vállal semmiért.
Ez esetben a 33 fős közgyűlésben 16 szavazatot szállított volna Magyar, Vitézy és Kovács, a többséget jelentő 17. szavazat lett volna Karácsony Gergelyé, aki csak névleg maradt volna főpolgármester, mert helyette mindent Magyar Péter titkos koalíciója döntött volna el. Ha a titkos egyezség működik, a valódi hatalom Vitézy kezébe kerül, mögötte pedig Magyar áll.
A 444.hu nem leleplezésként számol be erről a puccsról, amely a világ minden részén hatalmas botrány lenne, hanem pozitívumként. Ilyen koalíciós tárgyalásokat kizárólag a nyilvánosság előtt tartanak, titkos koalíciókat csak bűnözők kötnek. Titkos koalíciókötéssel Magyar minden alap nélkül a Fideszt és Karácsonyt (meg a DK-t) gyanúsította.
Magyar becsapta újra a híveit, mert azt ígérte, hogy nem köt koalíciót senkivel, kizárólag ügyek mellett szavaznak az emberei. Ez azt jelentette volna, hogy Karácsony képes lenne egyenként az ügyek mellé többséget állítani, de Magyar hazudott. Nem ügyeket támogat, hanem a rivális Fideszt és a gyűlölt baloldalt akarja kiszorítani és átvenni az irányítást...
Szeptember első felében elindult a pedagógusok kötelező továbbképzése és számonkérése, amely alatt meg kell újítaniuk ismereteiket a Nemzeti alaptantervvel és az Óvodai nevelés Országos alapprogramjával kapcsolatban – tudta meg a Népszava.
A Belügyminisztérium (BM) tájékoztatása szerint a képzések szeptember 11-én indultak, elsőként az óvodapedagógusok előtt nyílt meg a felület, köztük többen már levizsgáztak.
Megírtuk: az idei tanévben egy kötelező képzés elvégzése után számot kell adniuk pedagógusoknak az oktatás-nevelés tartalmi szabályozóival kapcsolatos tudásukról.
A BM által előírt, 10 órás távoktatási képzést a Nemzeti Közszolgálati Egyetem által biztosított platformon kell elvégezniük, a vizsga sikeres teljesítéséhez húsz kérdésből tizenötre kell helyesen válaszolniuk. A képzést és a vizsgákat legkésőbb 2025. január 31-éig kell teljesíteni.
A BM tájékoztatásából kiderült, a távoktatási képzés során a pedagógusoknak nem kell online órákon részt venniük: tananyag-csomagokat tölthetnek le a munkakörüknek és az oktatott tantárgyaknak megfelelően, ezeket maguknak kell elsajátítaniuk. Azoknak, akik több szakot is tanítanak – például biológia-kémia szakosak –, elég csak egy, általuk választott tárgyból vizsgát tenniük. A szaktárca szerint a pedagógusok szabadon, saját időbeosztásuk szerint tudják elvégezni a képzést, saját maguk döntik el, mikor teljesítik az online vizsgát.
A képzést és a vizsgákat minden pedagógusnak teljesítenie kell, kivéve, ha nyugdíjazás miatt valaki a munkavégzés alóli mentesítés idejét tölti. De abban az esetben, ha nyugdíjasként újra pedagógusként helyezkedik el, a képzési kötelezettség továbbra is fennáll. Érdeklődtünk arról is, milyen következménnyel jár, ha valaki nem vesz részt a képzésben és le sem vizsgázik. A BM erre annyit írt, az igazgatók a pedagógusok teljesítményértékelése során figyelembe veszik a képzés elvégzését.
A kötelező képzést és vizsgáztatást a pedagógus szakszervezetek, de még az Orbán-kormány által létrehozott Nemzeti Pedagógus Kar is kritizálta, utóbbi
azt is kifogásolta, hogy mindezt egy olyan egyetem végzi, ahol nincs pedagógusképzési hagyomány és gyakorlat. A minisztérium ezzel kapcsolatban azt írta, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem csak az online felületet biztosítja, nem pedig a szakmai tartalmat.
A szakszervezetek egyebek mellett azért tartják feleslegesnek a pedagógusok számonkérését, mert jövőre esedékes a 2020-ban bevezetett új Nemzeti alaptanterv felülvizsgálata, vagyis akár módosítani is szükséges lehet rajta. A BM közölte: a felülvizsgálat nem jelenti automatikusan az alaptanterv azonnali módosítását, de mivel ez egyébként is csak 2025-ben esedékes, az ezzel kapcsolatos érdeklődés szerintük idő előtti...
Jó irány, ha egy politikus az Országházat maga mögött hagyva hőmérővel és lapáttal politizálva irányítja rá a figyelmet arra, hogy a kritikus területeken az állam csak látvány szintjén működik, egyre gyakrabban a civilek végzik el feladatait? Podcast.
A 2013-as nagy árvízből annak idején politikai tőkét kovácsoló Orbán Viktor most láthatóan lemaradt egy ütemmel Magyar Péterhez képest – hangzott el a Népszava közéleti podcastsorozata, a Hol Élünk? e heti adásában.
Varga Dóra főszerkesztő-helyettes, Papp Zsolt gazdasági újságíró, Zoltai Ákos belpolitikai szerkesztő és Batka Zoltán műsorvezető arról beszélgettek: jó irány, ha egy politikus az Országházat maga mögött hagyva hőmérővel és lapáttal politizálva irányítja rá a figyelmet arra, hogy a kritikus területeken az állam csak látvány szintjén működik, egyre gyakrabban a civilek végzik el feladatait?
A látványpolitizálás szinte mindenütt jelen van: a kormány látszólag ádáz jogi harcot vív Brüsszellel, miközben a jegybank már rég elkönyvelte a 200 millió eurós menekültügyi bírságot; minden sarkon szuverenitásról értekezik, miközben idegen titkosszolgálati fedőcég üzemelt Budapesten.
„Mintha most mindenki Wesselényi Miklós, az árvízi hős reinkarnációja szeretne lenni” – mondta a minap valaki mellettem a villamoson, miközben minden utas az ablakoknál kémlelte a Duna vízállását. Politikusok és pártok aktivistái húztak csizmát, hogy lapátot ragadjanak, homokzsákot cipeljenek, nem törődve sem esővel, sem sárral. Minden párt, minden politikus ott van a gáton, és azt bizonygatja, hogy verejtékes munkájával ő védi meg a hazát, a nemzetet. Miközben be-beszólnak egymásnak. Az árvíz miatt félre lehetne tenni a politikai ellentéteket? Vagy ez csak illúzió? – kérdeztük Bene Mártont, a HUN-REN Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézetének főmunkatársát.
Nem az volna a természetes, hogy amíg el nem múlik a vész, békét kössenek az ellenfelek?
Magyarországon már története van, hogy a válságokat politikai célokra használják fel. Az utóbbi években több olyan válságot is megéltünk, amit a politika szereplői – elsősorban a kormányoldalon – igyekeztek a maguk javukra fordítani. Azt igyekeztek elhitetni, hogy professzionálisan tudják kezelni a válságot: Orbán Viktor kézben tart mindent, ugyanakkor azt sem felejtették el hangsúlyozni, hogy a másik oldal, az ellenzék, a válság elmélyítéséért dolgozik.
A napokban a Megafon aktivistája, Deák Dániel, a köztelevíziónak azt nyilatkozta: „kiábrándító, hogy egyes ellenzéki politikusok még az árvízhelyzetből is politikai hasznot próbálnak szerezni, miközben most összefogásra, együttműködésre van szükség az országban”. Valóban az együttműködésben érdekelt a kormányoldal?
Ez is azt mutatja, hogy nálunk minden válság átpolitizálódik. Most annyi változás történt, hogy Orbán Viktor szerepe igazából reaktívvá vált, mert Magyar Péter előbb lépett. Ez az a frissesség, ami talán mindig hiányzott korábban az ellenzékből. Ők válsághelyzetekben is nagyjából elfogadták a Fidesz diktálta szereposztást: a kormány tematizálja a közbeszédet, az ellenzék pedig majd reagál Orbán Viktor válságkezelési manővereire. Most Magyar Péter jó időzítéssel elészaladt a dolgoknak. Ő volt az első politikus, aki megjelent a gátakon, ezzel ő lett a kezdeményező, Orbán Viktornak már csak a reakcióra volt lehetősége. Ezek után az összes többi politikai szereplő sem maradhatott el kettőjük mögött.
Ettől kezdve már értelemszerűen egy „kötelező megjelenési verseny” alakult ki a gátakon?
Igen. A kormányoldal különböző rendű-rangú szereplői elkezdtek „lapátolni”, s ebből nem maradhattak ki az ellenzéki pártok prominenseinek sem...
Hosszabb cikkek, videók és podcastok egy sűrű és bizarr hét után: itt a 444 napindító hírlevelének hétvégi kiadása.
Jó reggelt, itt a 444 napindító hírlevelének hétvégi kiadása, az elmúlt hét legfontosabb-érdekesebb nagyobb cikkeivel és videóival. Van többféle hírlevelünk, itt lehet közöttük válogatni + feliratkozni...
Nagy Mártont szeretjük a magunk módján. Mégpedig azért, mert fáradhatatlanul dolgozik életünk megszépítésén, és rendszeresen mosolyt csal ajkainkra ezekben a vészterhes időkben. Régen kezdte, még a Ryanairral való affér idején, ám azóta sem ért semmit, mégis mindent megmagyaráz. Százmilliárd forint hiányzik a költségvetésből Nagy szerint, bár arra nem tért ki, melyik részéből és mióta, mert és ugyanis ennél sokkal több, ám ez a derék Nagy leegyszerűsítette a dolgokat.
A Temu a bűnös, illetve a más, hasonszőrű webshopok, akik szerinte elszedik a mimagyarok pénzét. De számára nem ez a baj, hanem az, vélekedése szerint úgy, hogy abból az állam nem tudja leszedni a sápját (ÁFA, miegyebek). Megjegyzendő, mindenféle adókat fizetnek ezek az elvetemült webshopok, csak épp nem Nagy Mártonnak, akinek ettől rossz kedve van. Régebben az volt az elmélete, hogy azért nem jön az ÁFA, mert a polgárok nem fogyasztanak, inkább takarékoskodnak. Most az, fogyasztanak, de nem neki.
Amúgy a százmilliárd a repterek, vodafonok, vőmuram irodaházai (és a többi) tükrében nem is lenne tétel, de azok valami bizonytalan ok miatt szent tehenek, míg ezek szerint a Temu meg nem az. Miért is volna, csak épp mindezek után fölsejlik valami szent háború, amit majd a külföldi webshopok ellen vívnak, akikben aktuálisan megtalálták a gonoszt, mert mindig akad valaki vagy valami, ami miatt nekik rossz. Ugyanakkor, hogy Nagy miniszter amúgy milyen sikeres, azt például a Kaufland mutatja Szlovákiában.
Emlékezhetünk, hogy kormányunk (Nagy miniszter) az infláció üstökön ragadására létrehozta az árfigyelőt, amely a magyar boltok kínálatát és árait hasonlította össze. Ez szerintük annyira sikeres volt, hogy a pénzromlás a földön hever, de a legszebb az egészben, hogy a Szlovákiában működő Kaufland áruházláncnak is van árfigyelője, a magyar árakat vizslatják, és célzott akciós újságokat gyártanak csak a magyaroknak, bemutatva, náluk mennyivel olcsóbbak bizonyos cuccok (sokkal), a magyarok pedig bőszen vándorolnak hozzájuk vásárolni.
Ebben az egészben az a legszebb, hogy a piac így működik, aki olcsóbban ad, attól vesznek, a Kaufland pedig azért tud alacsony árakkal, csábítgatni, mert ott nincsen világbajnok ÁFA, kiskereskedelmi különadó, és feltehetőleg nem kell fizetniük extraprofitadót és más hasonló sarcokat. Egyébként már ennyiből is látszik, milyen a piac, ha hagyják működni, de ez nálunk nem megy. Például az emlegetett Temura épp most küldik rá a GVH-t, és lehet szeretni vagy nem szeretni, de sokan az olcsósága miatt vásároltak ott. Később majd nem fognak.
Nem lesz miért. Sok mindent lehetne még mesélni a piac és Nagy miniszter ambivalens kapcsolatáról, de adunk egy kis mentséget neki is. Ő sem tud szél ellen pisálni – ha akarna sem, de ez nem biztos -, a NER foglya ő, annak a piacot teljesen kiiktató gazdaságirányításnak, amiről régóta tudtuk, baj lesz belőle, ami ím, mindjárt itt is van. Ez a százmilliárd ÁFA hiány, ez csak egy rózsaszín masni azon az összeomló valamin, amit hajdan magyar gazdaságnak, netán költségvetésnek neveztek, mára már egyik sem nagyon van...
