Szerző: jotunder
2024.10.16.
A kínai e-autóipar “supply chain”-ébe való beépülés prompt módon jelentős építőipari befektetéseket jelent ( fel kell építeni a gyárakat, a kiszolgáló infrastruktúrát, kombinált ciklusú gázerőműveket, legalábbis ezekről volt szó). A kínai akkugyártás mögötti szellemi tőke, a mérnöki kiképzettség olyan magas, hogy teljesen reménytelen azt várni, hogy magyar műszaki tudásra lenne szükség. Amire szükség lehet az az “olajos és piszkos munkáskezek” (ezekről beszélt Orbán az embereinek).
A várható keresletre óriási befektetésekkel válaszoltak, és egyelőre sok minden mutat arra, hogy túlságosan nagy a kínálat a kereslethez képest. Azt én nem állíthatom, hogy ez így is marad, a CATL akkugyár vélhetően meg fog épülni, és a BYD autógyár is. Ezek páratlan méretű ipari beruházások a világ legnagyobb méretű üzemcsarnokai fognak Magyarországon felépülni.
Amiről már senki nem beszél, az a Fudan Budapest Egyetem. A terv az volt, hogy egy aránylag kicsi egyetemet hoznak Budapestre, ami kulcsfontosságú területeken a világ élvonalába (a szó legszorosabb értelmében élvonalába) tartozna, és ezzel erősítenék a magyar tudásipar bázisát. Minden arra mutat, hogy semmi sem lesz a Fudan Budapest projektből.
Orbán teljesen elengedte a magyar tudásipart, olajos és piszkos kezeket akar, két-háromszázezer párat. Úgy gondolja, hogy Magyarországon egy munkaintenzív, alacsony hozzáadott értékrt adó, kínai megabefektetésekre alapozott összeszerelő ipargazdaság az optimális.
A magyar alsó három társadalmi decilis képzettsége jóval az európai átlag alatt van, de betanított munkára jók lehetnek. Bár bizonyos területeken ázsiai munkaerőre, több tízezer vendégmunkásra lehet szükség. A magyar egyetemek autonómiáját elvették, helyzetük az egyetemi rangsorokban egyáltalán nem javult, sőt inkább valamelyest romlott (ennek azért oka az, hogy a világ felsőoktatása javult, új riválisok léptek a rendszerbe), az európai top kutatási grantekből még a tíz évvel ezelőttinél is kevesebbet (gyakorlatilag semmit) kapnak magyar kutatóhelyek.
Orbán azt gondolja, hogy a magyar fiatalok tehetségére nem lehet jövőt építeni, nem fejlesztette az elitstruktúrákat, és egyáltalán nem is mutat érdeklődést az elit tudásipar iránt. A féltudású magyar elit harmadtudású magyar elitként termelheti újra magát.
Itt jöjjön egy személyes bekezdés. Ha Pesten vagyok igyekszem beszélgetni tehetséges, fiatal magyar matematikusokkal, és akárki akármit mond én ugyanazt látom, mint régen, óriási érték van ezekben a fiúkban és lányokban, ez abszolút nemzetközi szint. Én, szemben a magyar többséggel, inklúzíve az elitoktatásellenes progresszíveket, a STEM-ben, a matematikában, számítógéptudományban, AI-ban, robotikában tudom csak látni a magyar jövőt, szemben a putyinista “patriótákkal” én hiszek a magyar fiatalok tehetségében. Akiket meg kell tartani, gyakorlatilag bármi áron. Fogalmam sincs, hogy mit lehetne tenni, hogy valóban van-e alternatívája Orbán terveinek. Lehet, hogy már nincs. De akkor szomorú jövője lesz ennek az országnak.
